2014. március 26., szerda

Locust On The Saddle - Ez sosem volt divat zene!


A Locust On The Saddle elnevezésű banda neve a mai napig ismerősen cseng a hazai doom/stoner zenéket kedvelőinek körében.  Az egykor Gyöngyös-Budapest vonalán mozgó zenekar 2004-től a 2010-2011-es évekig aktívan munkálkodott. Ez időbeli tevékenységük alatt két anyagot jelentettek meg. Első hivatalos bemutatkozásuk, a 2006-ban megjelent Tourette Escapism című négy számot tartalmazó demójukkal volt, amiről egy akkori lemezismertetőben így írtak: „Ezt a zenét nem lehet divatból játszani és hallgatni, de ha egyszer megérint, akkor olyan élménnyel gazdagít, ami semmi máshoz nem fogható.” Majd ezt követte a két évvel későbbi The AlphaMantis néven, a Nail Records által kiadott egyetlen albumuk. 

Locust On The Saddle (2008):
Vass Imre - ének, Szabó Tamás - gitár, Szabó László - gitár, Szabó Péter "Pó bácsi" - basszusgitár, Szipszer Szabolcs – dob
De mielőtt belevetnénk magunkat a Locust On The Saddle két anyagába, a zenekar kusza „szappanoperás” kezdeti történetéről még annyit, hogy a banda valós gyökerei egészen az 1995-96-os évekig nyúlnak vissza. Amikor is Szabó Tamás gitáros és Sziszper Szabolcs dobos a hazánkba ekkortájt beáramló Down, C.O.C., és más hasonszőrű zenekarok jótékony hatásaira elkezdték közös jemmeléseik, riff-röfögtetéseiket, amikhez időközben, időszakosan 1-2 basszusgitáros is társult. Ez a történet egészen 1999-ig ment, amikor is a tagok felsőoktatási célja vette át a jelentősebb szerepet. 2002 vége felé újra előtérbe kerültek az eddig háttérbe szoruló zenei ötletek, és nem csak az ötletek jönnek, de pár új tag is. 2003-ban egy újsághirdetésre jelentkezik Vass Imre énekes, akinek személyében egy remek torokszekció érkezik a csapatban. Meg lett a zenei közös hullámhoz, újra értelmeződnek a már meglévő témák, amikből egyenesen jön a már említett 2006-os Tourette Escapism demo. Már a bemutatkozó anyaguk érezhető volt, hogy egy olyan összeért, összeszokott csapat játssza, ahol minden tag tudja, hogy mi is a dolga és a szerepe a zenekarban. A Sabbath, Down, C.O.C. ízeket tartalmazó 4 dal Casual Tease, Burnout, Field, Never Enough igazi ínyencség volt akkor a hazai zenei piacon. A már a Mood és utózenekarinak zenéihez szokott hazai doomster, stoner füleknek kellemes hallgatni valót nyújtottak a dalok húzós, ősi nyomdokokon haladó ritmusa, és a fel-felbukkanó lebegős ’70-es éveket idéző rock, valamint az elszórt grunge-os témái. 


Tourette Escapism (demo 2006)

1. Casual Tease
2. Burnout
3. Field
4. Never Enough

A 2008-as albumuk is ezt a vonalat folytatja. Ösztönből hozzák a koszosan acsarkodó durva témákat, vagy épp a laza rockosabb, kissé grunge-os dallamaikat. A nyitó Tiro Incagnito egyféle mélabús intro-ja az utána jövő dögösebb Field of Ratio kiabálós, kánkálós, erős riffeikkel nyakon vágó daluknak. Ezt követő Burnout húzós grovve-os témái már perzselik az ember vérét, és a Get Back remekül eltalált slágeres refrénje örökre a fülünkbe égeti magát. A Field of Ratio-Burnout-Get Back hármas egy olyan jól összetett stooner/doom kompozíciót tolnak az arcunkba, amiktől méltán az album legjobb dalai lettek. Súlyos, koszosan mélyre hangolt, erős varacskos témáikra egyből bólogatni kezd az ember. A Casual Tease egy lebegősebb, sivatagosabb, de annál dallamosabb dalt ad, míg a középtempójú, doom málhákkal ellátott Stereopypia, vagy a Hammond orgonával feldobott Wasted of Time valahogy az egykori Mood hangulatát idézi bennem vissza. Az őket követő Holy Banishement/Bank Holiday rövidke elszállós grunge-os, anarchikusan ordítós-mormolós átkötése után a Breaking The Unwritter gyors, két perces punkos zakatolása a fejünknél fogva ver minket a falba, s ha jól hallom a dallamos grunge refrénben feltűnik egy Shapat Terror hang is. Az album végét záró Never Enough tételükbe minden bele van gyúrva, ami egy Locust On The Saddle dalba kell. Zakatol, elszáll, az ének rekesztve présel. 


The AlphaMantis (2008)

01. Tiro Incognito
02. Field of Ratio
03. Burnout
04. Get Back
05. Casual Tease
06. Stereotypia
07. Waste of Time
08. Holy Banishment / Bank Holiday
09. Breaking the Unwritten
10. Never Enough

A The AlphaMantis 39 percében egyunalmas pillanat, és felesleges téma sincs. Magyar szinten egy olyan album, aminek a dalait a mai napig élvezettel hallgatom. 2009-ben jelentős tagcseréken ment keresztül a banda, és a 2010-es évre egy újabb album is be volt tervezve. De sajnos ez az új album nem készült el… 







2014. március 25., kedd

Witch Bone Garden – Butterfly Product ’EP 2014


Ha jól emlékszem épp egy éve, hogy a kecskeméti Witch Bone Garden megjelentette 2 dalos bemutatkozó anyagát, ami akkor valahol még a stoner/grunge vonalán mozgott. Nem tagadom a most megjelenő második, két dalos kislemezükön is érezhetőek még elszórva a grunge gyenge hatásai, azonban a fiúk (az én örömömre is) most már jóval súlyosabb és koszosabb, egyben mélyre hangoltabb mocskos stoner/sludge riffekkel nyomták bikásabbakra az új, immáron angol nyelven megszólaló Butterfly Product 'EP-jük dalaikat.

 
A nyitó, és egyben kislemezük címadó dalaként megszólaló Butterfly Product egy erősen mélyre nyomott alappal lassú vonaglású kígyóként riffről riffre vonaglik előre egészen a pattogósan ugrálós, mormolós-üvöltős, némi hardcore szigorral megedzett kitörésig, amiket horgonyként lassítanak vissza a már sludge/doom-nak mondható mocskos gitár kiállások. Noel énekében ugyan úgy meg maradtak a dallamok, de már nem lágy énektémákkal, hanem erős rekesztésekkel préseli ki azokat magából. Az előző lassú tempókkal ellentétben a Mosquito Killer már egy lendületesebben sziklafal, amiről dörgő ciklusokban verődnek vissza a mély alapon elszórt grunge témák, hogy azokat a dal közép része után feldarabolja egy mocskos szaggatásokkal telepakolt újabb horogszerű gitár riffcsokor.

Elismerésem! A Witch Bone Garden az előző stoner/grunge anyaga után remekül váltott át egy zúzósabb, tempósabb, és egyedibb sludge/grunge vonalra, ami szerintem a srácok fejlődését is remekül jelzi. Szerintem ezzel megtalálták a maguk irányvonalát, még ha a dalokból kissé ki is hallatszanak az itt most direkt (mert már unom) ki nem mondott összehasonlító hatások. Gratula… és ebből legközelebb 5-6 dalt kérek. 






2014. március 19., szerda

Cold Comfort – Southern-blues Kárpátaljáról

A kárpátaljai Cold Comfort nevű zenekar 2012-ben alakult Beregszászban "Crash" néven. A kezdeti felállás: Császár István - bőgő/ének; Illés Andris – gitár és Demes Tibi - dobok. Még ez évben csatlakozott hozzájuk Gyurkovics Attila gitáros, és immáron a négytagúra bővült gárda hivatalosan is megkezdte zenei tevékenységét Cold Comfort nevet. Zenei elképzeléseik a maguk által játszott amerikai stílusú délies blues-rockból gyökereznek, melyek közé a koncerteken pár feldolgozás is bekerül (Kiss, Jimi Hendrix).


A srácok egy-egy koncert erejéig megfordultak Kárpátalja szinte összes térségben Ungvártól Aknaszlatináig. Felléptek több motoros találkozón, mind országosan, mind nemzetközin egyaránt, valamint a beregszászi zenésztalálkozók rendszeres meghívottjai. 2012 júniusában a Kárpátia előzenekara lehettek a helyi rendezésű Bereg Fest-en. Ezzel a tempóval és lendülettel működött a zenekar egészen 2013 áprilisáig amikorra is a zenekar megvált bőgős/énekes/menedzserétől Császár Istvántól. Az énekes posztját ez után a dobok mögött tevékenykedő Demes Tibor vette át és basszusgitárosként csatlakozott a zenekarhoz Gerő Peti. Ebben a felállásban adtak egy remek hangulatú klubkoncertet és szinte azonnal felvették sorainkba Veres Gabi dobost, így a Demes Tibi az előtérbe került és teljes mellszélességgel vehette át a frontember szerepét. A csapat életének fontos mérföldköve a 2013 augusztusában, a Zorall Sörolimpia keretein belül megrendezett Pulzus tehetségkutató, ahol dobogós helyezést értek el. Ez a helyezés, és elismerés bizonyította, hogy a banda jó úton halad. A sikertől felpezsdülve 2013 végére a zenekar elkészítette első, háromszámos sufni demóját, és jelen pillanatban is a további dalok írásán dolgoznak.
A demó három dala, Move To The Dawn, Boose Blues és a kissé funkys hangzású R’n’Roll Kid igazi délies blues-rock hangulatot árasztanak a Lynyrd Skynyrd, Holly Matchate, ZZ Top, SwampDaWamp féle laza, de húzósan harapós mocskos blues-rock ritmusaival és ízes szólóival. Tibi rekedtes, érces blues hangját csak dicsérni tudom, eszméletlen jó torka van ehhez a zenéhez, amit az azóta készült Song Of The Outlaw című dalukban is remekül kamatoztat.


Tagok: Demes Tibor - ének, Gyurkovics Attila – gitár, Illés András – gitár, Gerő Peti – basszusgitár, Veres Gábor – dobok



Cold Comfort facebook
Cold Comfort - demo 2013


2014. március 11., kedd

Mongooze - Csajok, whiskey és némi színpad

A mosonmagyaróvári Mongooze zenekarnak a tavalyi év igen szép eredményeket hozott. Az év elején megjelenő kislemezük után a whiskey vedelő horda jó néhány klub buli, és fesztiválos fellépésével esett át a tűzkeresztségen, a nyár végére bezsebelt IX. Roxiget tehetségkutatójának megnyerése pedig már csak extra hab volt a csapat számára. A srácok ezt az évet sem a lustálkodással akarják tölteni. Jelenleg hamarosan megjelenő új anyagukon dolgoznak és sűrűn koncerteznek. És hogy mi várható tőlük még ez évben, erről beszélgettem a zenekar tagjaival.


Sziasztok! Utoljára a tavaly nyáron találkoztunk egy budapesti tehetségkutatón. Arról, hogy ott rendesen lerészegedtünk, ne is beszéljünk… hanem inkább arról, hogy mi is történt veletek az óta?

Bogyó: Helló, üdv az olvasóknak! Igen, az egy elég jól sikerült buli volt… Azóta elég sok minden történt velünk, többek között megnyertünk egy tehetségkutatót,  a IX. Roxiget fesztiválon belül, majd volt jó pár sikeres koncert, felvettünk egy videoklipet, valamint 2 új dalt az új EP-hez, illetve most még folyamatban van egy akusztikus produkció is a kislemezre, eközben pedig beindult a tavaszi koncertszezon is. Egyenlőre minden folyamatban, amint bármi is véglegesre formálódik, mindenki tudni fog mindenről!

Gábor: Igen, az elmúlt egy év jóformán a ’Gooze promótálásáról szólt, interneten, klubokban, fesztiválokon, tehetségkutatókon, stb. Szerintem senki sem gondolta a zenekarban, hogy ennyi munkával jár ez az egész. Rengeteget idegeskedtünk a leg apróbb dolgokon is, hogy minden a helyén legyen. A stúdiózással is voltak problémáink. Szinte zéró tapasztalatunk van ezen a téren így több lehetőséget is kipróbáltunk. Sanyi egyből nagyban gondolkodott, mert érezte, hogy ahhoz, amit most csinálunk már nem lesz elég az amit a közvetlen környezetünkben találunk. Ennek ellenére egyéb okokból megpróbáltuk rögzíteni a dalokat egy helyi stúdióban kevés sikerrel, ami nem kis gondot okozott, mert szorított a határidő a klipforgatás miatt. Nekifutottunk újra kicsit komolyabban és Sopronban az MD stúdióba rögzítettük a dalokat Smicivel. Mondhatom, hogy mind az öten elégedettek vagyunk a végeredménnyel.   

A IX. Roxiget tehetségkutatójának megnyerésével rengeteg lehetőség ajánlkozott számotokra. Ezt mennyire tudtátok kihasználni?

Bogyó: Én úgy érzem, teljes mértékben. A nyereményeink voltak: egy hangszerutalvány, egy videoklip forgatás és egy budapesti koncert a Road zenekar előtt. Gábor a dobosunk nyert egy doboktatási lehetőséget is Pálmai Zoltán dobakadémiáján, de ez a távolság és a munkabeosztás miatt nem volt kivitelezhető, úgyhogy ez az egyetlen, amit nem tudtunk felhasználni. Lett új cucc, egy új videoklip és egy szuper koncert a Road 2013-as évzáró buliján, mint nyitózenekar. Azt mondhatom, hogy egy sikeres évet zártunk tavaly és egy szuper kezdéssel mentünk át az ideibe.

Gábor: A tehetségkutatón való szereplés és első hely indítottba be igazán a motort, nagyon fellelkesültünk és ok-okozat alapon egymást érték a dolgok. A határidős stúdió munka is ennek köszönhető, hiszen a klipforgatást is a tehetségkutatón nyertük. Szóval mondhatni ösztönzően hatott ránk, hogy lépjünk egyet előre.

És ezzel el is érkeztünk a jelenhez, klipforgatás. Meséljetek erről.  

Bogyó: A HSC stábiskolával forgattuk a klipet most februárban a Szombat éjjel dalunkra, amit még sehol senki nem hallhatott ilyen formában, ez ugyanis a Saturday Night nóta magyar verziója, ami már a koncertekről ismerhető. Jelenlegi fő irányvonal, hogy magyar szövegekkel folytatjuk a munkát, ennek első próbálkozása ez a szám, amire a klip is készült. Nagyon jó hangulatban folyt a forgatás elég sok whiskey és sör fogyott a pultból és saját szállítmányból is, jelen lehettünk úgy 50-en, de nem hinném, hogy volt olyan ember, aki nem volt teljesen részeg ha-ha! Olyan volt az egész, mint egy igazi kötetlen buli a haverokkal és egy Jancsó Miklós film keveréke. Reméljük, hogy ez a feeling végeredményen is látszani fog.

Gábor: Már a forgatókönyv írása is király volt, hiszen sohasem csináltunk ilyet. Rengeteg ötlet merült fel, de a kivitelezhetőség miatt egyszerűsítettünk a dolgon.  A forgatás érdekes  volt a maga kaotikus hangulatával, főleg amiatt, hogy szinte mindenki részeg volt. Akadt pár extrém dolog, amit most nem részleteznék, és aminek nem örült annyira a rendező, de ennek ellenére rendben volt az egész. Mikor végeztünk a klip főszereplője Csóka Gergő barátunk meg is kérdezte a rendezőt, hogy mi a véleménye az egészről és Emil csak annyit mondott, hogy őrültek vagyunk.  A lényeg, hogy hatalmas buli volt és egy olyan élmény nekünk és remélem a barátaink is, amire majd jó lesz visszaemlékezni.

Mikor lesz látható ez a klip?

Bogyó: Jelenleg épp a vágónál van, így pontos időpontot nem tudok mondani, elég sok az elfoglaltság, de reményeink szerint áprilisra látható lesz mindenhol. Ezt megelőzi azonban egy dalpremier egy egyszerű, de mégsem átlagos szöveges videóval az Unholy Bastards című szintén új dalra. A Rockélet.hu jóvoltából március 12-én szerdán lesz a premier úgyhogy aznap mindenki meredjen a képernyőre egy kis friss ’Gooze hallgatni-és látnivalóért!

Gábor: Én néhány szóban a frissen elkészült sajátgyártású szöveges videóról beszélnék. Tehát újra forog a kamera,  de most mind a két végén mi álltunk, mert ezt magunk forgattuk szöveges videóként a Rockélet.hu-s dalpremierre, aztán kicsit tovább mentünk és megspékeltük egy kis történettel. Nem kell nagy dolgokra gondolni pár óra alatt felvett nullaforintos videóról van szó. Néhány barátunk segített az elkészítésében. Ez úton is szeretném megköszönni Lindner Martinnak és Freimann Gábornak a ránk fordított időt.   

Másik aktualitásotok, hogy épp az új anyagotokon dolgoztok. Mit lehet erről tudni? Mikor, hol lesz hallható?

A felvételek és a keverés már megtörténtek Smicinél  Sopronban az MD stúdióban, hirtelen felindulásból azonban készítettünk egy akusztikus, lírai dalt is szintén magyar szöveggel, ennek kell még a felvételeit elvégezni és amint elkészül, már kerülhet is gyártásra a korong. A borítónk is testet öltött Kókai Barnabás (Barber’s Art) jóvoltából és a tőle megszokott módon most is olyan munkát készített, hogy bármelyik hazai vagy nemzetközi borító mellé oda lehet tenni a ’Gooze cuccát is! Reméljük, hogy a teljes végeredmény is ilyen lesz!


Jól sejtem, hogy az új daloknak a stílusában lesz némi változás?

Nagyon jól sejted, ha-ha! Eddig sem voltunk kifejezetten stoner banda, de most úgy érzem, hogy ennél is tovább mentünk. Talán modern rock/metálnak lehet nevezni ezt, de nem vagyok tisztába a skatulyákkal és amúgy is totál mindegy a lényeg, hogy tökös és őszinte legyen. Mi magunk Bourbon Rock-nak definiáljuk, amit a Ranch Wood nevű ördögi nedű hajt, amely ital megfelelő mennyiségű fogyasztásának végeredménye a Mongooze zenei világa.

Kicsit ugorjunk vissza a tavalyi kislemezetekhez. A From Despair To Hope mennyire tudta megismertetni a csapatot az úgymond stoner réteg zene kedvelőivel, vagy esetleg más réteg, rock/metál zene kedvelőivel?

Bogyó: Sajnos akkor még nem vettük annyira komolyan a promóciót, mint most ezért jóformán semmi szakmai sajtóba nem került a lemez. Legyártattunk 100 példányt, aminek nagy részét eladtunk, illetve elosztogattuk különböző arcoknak és itt le is zárult a történet. Azóta sem került után gyártásra. Az interneten persze még ezek a számok vannak, ezek a hallgathatók, de a kérdésedre válaszolva ezek alapján is mindenhonnan jó kritikákat kaptunk és sokan már koncerten is éneklik az angol szövegeket. Remélem a magyar szövegekkel még több ember fogja tudni velem együtt üvölteni a sorokat.

Ez évben is rendesen bele vetettétek magatokat a koncertezésben. A múlt hónapban a Moby Dick vendégeként léptetek fel Esztergomban, és árprilis 5.-én szintén az ő vendégükként játszotok Budapesten a Club 202-ben. Lassan kiléptek az amatőr zenekar kategóriájából… milyen érzés ilyen nagyobb szabású koncerteken is fellépni?

Bogyó: A tavalyi nyári feszteken élvezhettük először a nagyobb színpad és normális hangosítás nyújtotta előnyöket, de igazán csak a tavalyi Road zárón a Barba Negrában éltük át, hogy milyen is egy igazán profi helyen fellépni, profi hanggal, fényekkel, színpaddal és személyzettel.  A Moby Dick-kel, azon belül is Smicivel a stúdiózás alatt lett mondhatni baráti a viszony. Ezúton is szeretnénk köszönetet mondani neki és Balázsnak a sok segítségért. Az meg, hogy mi lehetünk a bemelegítő csapat a lemez előzetes koncertjükön a Club 202-ben, csak hab a tortán. Bízom benne, hogy innen is igazán jó élményekkel és új kapcsolatokkal jöhetünk haza. Az pedig, hogy kilépünk az amatőr zenekar kategóriából nagyon sok összetevőből áll, de mindannyian rajta vagyunk az ügyön és úgy érzem hónapról hónapra sikeresen haladunk afelé, hogy szinteket lépjünk.

Szóval akkor hamarosan klip, új anyag. Nyári fesztiválok, koncertek egyéb tervek?

Bogyó: A legfontosabb a klip, aztán jöhet az új kislemez, eközben pedig végig mennek a koncertek. Már most szerveződnek, fixálódnak a nyári fesztiválok, jelentkezünk még pár tehetségkutatóra is és persze mindig feltűnik egy-két klub bulis is. Ha végre lesz elég nóta, akkor nekiállunk az első nagylemez felvételeinek, de ez még elég távoli dolog. Egyenlőre mindennél jobban szeretnénk terjeszteni a ’Gooze nevet és koncertlehetőségeket keresni, mert a mai világban még mindig ez a legjobb promóciója egy zenekarnak .

És végezetül azoknak, akik még nem ismernék a Mongooze-t. Hogyan mutatnátok be a zenekart?

Bogyó: Öt teljesen különböző vadállat, aki valahogy mégis megtalálja a közös nevezőt a Bourbon whiskey, a cici imádat és a tökös riffek pokoli elegyében! Röviden ennyi, a zenét meg mindenki megtalálja a neten, minket pedig a színpadon vagy a pultnál! 

Gábor: Ja, imádjuk a csöcsöket. Hell!!!

Srácok, Köszönöm a beszélgetést!

Mi köszönjük, üdv az olvasóknak! Fogyasszatok Bourbont bőséggel de ne felelősséggel!


2014. március 9., vasárnap

Badass – The Second Shot ’EP 2014

A törökbálinti Badass zenekar 2012-ben alakult, amikor az akkor még Motörhell néven ismert Motörhead tribute bandából három tag, név szerint Strasser Karesz gitáros, Strasser Gyuri dobos és Kakasy Marci énekes/basszusgitáros azon kezdtek el agyalni, hogy a feldolgozások helyet a saját mocskos rock n’ roll-jukat kezdik el nyomni. Ennek az elhatározásuknak első eredménye a 2013-ban megjelent Booze N’ Roll kislemezük, amin 4 igazi bulizós, sörözős, tökös Motörhed hangzású mocsok rákendroll dal hallható. Ennek a hangzásvilágnak egyesen folytatását hallhatjuk a most megjelent The Second Shot EP-jükön is.


A rövid, de lendületes Into után egyenest kapjuk az arcunkba az odabaszó, ízig-vérig motorfejes riffeket és a segg szétrúgós, pogozós lendületet a Not The Same dalukból, aminek folytatását a lendületéből kissé visszafogottad, de annál dallamosabb rockot nyomó Near The Lake grillsütögetős esték slágerdalában viszik tovább. És, hogy a parti remekül folytatódjon már is jön a Blue Suede Shoes című Elvis Presley feldolgozás daluk, ami egy igazi gyöngyszem. Erre a dalra lehet a lányokat, és az üveget pörgetni. Egy jól táncolható, igazi buli fokozó, remekül eltalált feldolgozásnóta. De az album legnagyobb csemegéje számomra a jó adagnyi ZZ Top-os gitárokkal, orgona futamokkal megtámogatott, és remek vokállal ellátott After The Show záró nótájuk. Ez egy igazi tökös rock n’ roll nóta a maga odavágós Badass módjára. 

A Badass remekül tolja a bárpultnak támaszkodós, hatalmas bulik hangulatát fokozó mocskos rock n’ roll zenéjét. Előttük hasonló motorfejes íz világú zenét a Bomber zenekar játszott úgy 2000-2005 tájékán. Ha ez a zene egyszer Lemmy papa fülébe jut, biztos, hogy a Badass lesz a legkedvesebb-legmocskosabb zenekara Magyarországról! Booze N’ Roll


Tagok: Kakasy Márton – ének, Békési Dániel – gitár, Szabó Kócos Gyula – gitár, Strasser Károly – basszusgitár, Strasser György - dob