2016. január 27., szerda

Astral Dog - Astral Dog ’EP 2016

Akár az idei évi első hazai stoner zenék fecskéjének is nevezhetjük az Astral Dog bemutatkozó kislemezét. Balmazújváros veszett kutyáiról jó féléve hallottam először. Azonban a még jócskán fiatalnak nevezhető csapat soraiból jól ismeret zenészek nevei csengenek vissza: Pocsai "Butch" Zsolt - basszusharapás (Monkey Cave), Szabados "Kiki" Krisztián - gitárcsóválás (Perihelion), Pocsai "Pocsa" János - kutyaütősök (Death Warrant), Suba János - holdugatás/húrrágás (EZ), Makai Imre - membránvonítás (Fake Illusions). De ahogy szokás mondani: kutyaharapás szőrével, ez az ifjonc felállás tavaly év szeptemberében bemutatkozásként egyből megnyerte az V. Kelet Underground Tehetségkutató I. helyezését. Most pedig előrukkoltak nekünk egy ízig-vérig tökös és harapós stoner/sludge/groove riffektől duzzadó négy dalos ’EP-vel.


Aminek első dala a Demon azonnal megmutatja az album útvonalát, ami pedig nem más, mint a Red Fang, Clutch, Mastodon (vagy, hogy egyik hazai kedvencem említsem: Grizzly) intenzív, döngölős, de mégis dallamos riff terápiája. Mindezekhez remekül csapódik hozzá az ének mélyről préselt, rekesztett néha már death metálosan hörgő témája. Következő daluk a Bad Guys At The Halfer kezdeti, illetve a refrén vokális részei alatt kicsit eresztenek az előbbi dal nyakörvének szorításán, de ezek csak pillanatnyi lélegzetvételek, mert máris arcunkba acsarkodnak a dal gerincét alkotó durva, horzsoló riffek tépőfogai. A Superbeer egy igazi könnyed sörhabos délies mocskos piálós nóta, remek kiállásokkal és egy jó ízű vastag szólóval. Ezzel ellentétben a befejező All Dogs Go To Heaven ismételten letérdeltet minket és megmutatja az apokaliptikus alázatot a mocsarasan belassuló, dagonyázó, már doomosnak is mondható súlyával. 

Mindent összevéve az Astral Dog nem egy kutyaütő anyaggal kezdet neki pályafutásának. Remélem a jövőben még sok ilyen jó zúzdát kapunk tőlük a nyakunkba. 



Asrtal Dog – Astral Dog ’EP 2016
1. Demon
2. Bad Guys At The Halfer
3. Superbeer
4. All Dogs Go To Heaven



2016. január 26., kedd

Begotten Silence - Az élet és a szenvedés atmoszférája

Faces Of Suffering címmel jelentette meg debütáló albumát a budapesti melodic death metalt játszó Begotten Silence. A 2010 óta létező ötfős csapat zenéjükben éppúgy merészen vegyíti a dallamos thrash és groove metal zúzdákat, mint az extrémebb black metalos károgós témákat, amiket a horror, az élet és a szenvedés dögszagú atmoszférájával fűszereznek. 


„A stílusunkat "bloodstained melodeath"-nek is hívjuk.  Albumon van olyan szám, amit 5 éve írtunk és olyan is, amit 1 hónappal a lemezfelvétel előtt fejeztünk be. Központi témája a szenvedés és a fájdalom, a legtöbb dal erről szól, például A Szunnyadó a félelemről, a The Canvas of Torment a mazochizmusról. A központi téma ellenére 2 szám dalszövege pozitív, az Escalate arról szól, hogy a céljainkat csak a határaink feszegetésével érhetjük el, az Omnipresent pedig arról, hogy az emlékek hogyan formálódnak bennünk. Nincs benne szó politikáról, vallásról vagy vallásellenességről. Minden szám egy-egy különálló sztori.”


„A 2013-as 3 számos Sebek Által EP-nken még az volt a terv, hogy magyarul írjuk a dalszövegeket 1-2 kivétellel, de 2014 elejétől inkább az angol lett a domináns nyelv. A borítót Bakonyi Örssel készíttettük és nagyon élveztük a közös munkát. A meló úgy ment, hogy leírtuk Örsnek minden számról, hogy miről szól, és az ő fejében megfogant az ötlet, ami a végleges borítót eredményezte. Az év további részében koncertezésben nem lesz hiány, illetve klipeket is készülünk csinálni/csináltatni többek között. A Faces of Suffering-et itthon és külföldön is promózni fogjuk egyaránt.  A lemez elektronikus formában bandcamp oldalunkon megvásárolható.”



2016. január 7., csütörtök

Urania – In A Black Dream (2015)

Aiwass az Urania mestere a már tőle megszokott csendes remete magányában röpke másfél év alatt állította össze új albumának dalait. A hét dalos In A Black Dream dalaiban bőven fellelhetjük a stílusára jellemző, már kézjegyének is mondható jellegzetes stoner rockos témáit, jazzes elszállásait és az alkotó egyéniségét kihívásként inspiráló újító-újdonságokat tartalmazó megoldásait. Így van ez a mostani albuma esetén is. Sivatagos témái mellet ismételten merészen belenyúlt a progresszív-improvizatív jazz, a klasszikus ’70-es évek feelingjeit hozó pszichedelikus vintage/hard rock, valamint a filmzenék és megmerem kockáztatni némileg a swing, illetve az ambient zenék világába is.


Rögtön az első közel tíz perces játékidővel futó Larrikin című dalának sztóneres kezdő zöngéi után előjönnek a delejesen sistergő pszichedelikus témák, amiket egy jó adagnyi közel négy perces vintage ízű gitár sound sor bolondít meg, miközben benzinfaló sivatagos riffei egy elcsendesítő prog/jazz-es futamok társaságában róják le tiszteletköreiket. Második dala a Mystery már a címéhez híven is a rejtélyes filmzenék, azon belül is leginkább inkább Angelo Badalamenti (Twin Peaks, Lost Highway, Mulholland Drive) zenei misztikumába visz el minket némi swing hatásokkal finoman csengő zongora futamokkal, és alt-szaxofonnal. A torokhanggal nyitó In A Black Dream címadó dala megint csak vulkánként ontja magából a jól ismeret Uránia témákat. Azonban van benne egyfajta dark rockos beütés, ami talán az, enyhén lebegős, némileg visszhangos koncert termesre sikeredett énekhangnak, (igen, ebben a dalban ének is van) és az alatta kozmikusan vibráló borongós szintinek köszönhető. Az ezt követő When Night Comes szintén az újdonságot tartalmazó dalai közzé sorolható. Az improvizatív/prog-jazz-es nyitás után elszállós könnyedséggel hömpölyögnek a dubstep és a (Ulver munkásságára hajazó) kozmikus kísérleti ambient témák, amiknek kábulatából az Inquisiton szigorúan galoppozó magyaros népzenei - Bartóki - robajai rángatnak ki, hogy aztán újra lezúzhasson minket az Underword közel kilenc percnyi prog/jazz-es improvizatív desert/psy rockos zakatolása. A befejező Dawn ismételten a filmzenék rezonáns, pszichoszomatikus kábulatának sodrásában hajózik egészen a dal végi 40 másodperces hullámtörő riff kiállásokig. 


Az Urania számomra most is csalódás, és minden szokásos stoner sémától menetes. Az újításoknak, új hangoknak most is megvannak a hatásai. De ezek érthetőek is. Aki ismeri az alkotó a számos projekt és egyéb ön-inspirálóan tevékenységét megérti az Urania egyre jobban egyedivé érő komplex zenei világát, ami számomra fölér jó pár a stílusban alkotó emberke zenei-szellemi munkásságával. Kalap most is emelve.

Urania – In A Black Dream
(HOD presents)

1. Larrikin
2. Mystery
3. In A Black Dream
4. When Night Comes
5. Inquisiton
6. Underworld
7. Dawn




Urania discography:

My Wife,yes,My Dog,Maybe,My Dodge:NEVER!!! demo 2010
Carpathian Woodoo 2011
Benediction 2012
Benediction II 2012
Resurrection 2013
Drive 2013
Urania & Whorediezel 8CD's Anthology Box Set 2014
Neptune 2014
In A Black Dream 2015




2016. január 6., szerda

Stronomia Doom – Elpusztul a lékek (2016)

Immáron negyedik albumával jelentkezik a Stronomia Doom. Az egyszemélyes avant-garde ritual doom projekt 5 dalos 32:04 perces Elpusztul a lélek című albumának főközéppontjában jelenkori civilizációnk hanyatlása áll. „Modern korunk lelketlen társadalmait, az anyagi javak hajszolásával elfoglalt öngyilkos fajt, a tragikus rabszolgasorba süllyedt kasztok hanyatlását, és civilizációnk végnapjait bemutató anyagot, Julius Evola filozófiája kíséri.” 


Ez az emberiség minden mivoltáról és annak velejárójáról lemondó filozófiai szemlélet élesen visszaköszön a futurisztikus gépies zajok által komponált albumindító Bevezetés Julius Evola idézetében: „Az embereket vissza kell vezetni önmagukhoz… Ugyanígy kell fokozatosan megnyugodnia a modern ember lelkének, amely már nem ismeri sem a nyugalmat, sem a pihenést, sem a csendet.” A gépies élet monotóniája, pumpálása keveredik a címadó Elpusztul a lélek száraz kommersz rituális doom  riffeiben, amik torz, zsákutcába futott, de annál inkább megszokottá vált rabszolga létünk hazug tükröződéseit mutatja, melyeknek alap lételeme a pénz és a lélek kiszolgáltatottsága.  Koszos kaotikus riffekben burjánzó Sátánnak szolgája bináris kódoltsággal égeti agyunkba civilizációnk társadalmi és egyben a vallás felszabadító szabadságát, boldogságát áhító mézes-mázas alaptéziseit. Ezzel ellentétesen a militarista vonalú - elkerülhetetlen - Öreg végzet monoton lassúságával hömpölyögve táplálja liberális önmagunkat ámító világvég félelmeinket. A dal végi elnyújtott delejes minimalista szóló pedig egyenesen arra kényszeríti belső énünk, hogy lelkünk leomlott bástyáira véglegesen kitűzzük emberi mivoltunk Fekete zászló-ját, várva, hogy egyszer újra ismét felegyenesedhetünk „mint egyszerű, tiszta és ennek ellenére többé nem emberi lények…"


A Stronomia Doom alkotója egyéni világszemléletével és sarkosan ellenálló hitével, aspektusával tükröt mutat hétköznapi beteg világunk minden társadalmi-vallási evolúciós csapdáinak. Zeneileg visszahozza a ’90-es évek koszos, minden sterilségtől és hagyományos trendektől mentes, nyers, dohos pince doom fogalmát.

Stronomia Doom – Elpusztul a Lélek
(HOD presents)

1.       Bevezetés
2.       Elpusztul a lélek
3.       Sátánnak szolgája
4.       Öreg végzet
5.       Fekete zászló


 

2016. január 5., kedd

Haunebu ˝Menned kell˝ klippremier

A budapesti zajos garázs punk rockot játszó Haunebu utoljára 2012 végén adott ki hanganyagot (az első magyar nyelvű dalait tartalmazó 17 című EP-t), majd 2013-ban még koncertezett egyet, de azóta, nem sokat hallhattak magukról. Most azonban visszatérnek és a már fent említett EP egyik dalából, a Menned kell-ből, valamint egy régi instrumentális stúdiófelvételükből egy vadi új dalt gyúrtak össze, amihez egy igazi tökös, izzadt férfias punk ’n roll szagú klippet is készítettek a megfelelő pszichedelikus derengéssel vegyítve. „A friss klipes dal kéttételes, első részében egy zaklatott punk rock szám, második fele pedig egy pszichedelikusabb, instrumentális levezető, ez igazából egy rendes szám és egy stúdióban, véletlenül rögzített valami összegyúrása, három éve vettük fel, de most vágtuk meg és készült el hozzá ez a klip” - mondja a felvételről Bajor Ádám a recorder.blog.hu-nak.


A zenekar egyébként új felállásban működik tovább: Bajor Ádám gitáros, Szabó Áron énekes, valamint Kolozsi Péter basszusgitáros mellé érkezett új tagként Vassallo Áron, aki a Rémemberben és a Nemjuciban dobolt, valamint Szőllősi Sándor gitáros. A zenekar idén további koncerteket és felvételeket is tervez - semmit sem erőltetve, a maga tempójában. Legközelebbi -visszatérő - koncertjük most csütörtökön, január 7-én lesz a Toldi Klubban a Felső Tízezer zenekar előtt.




Haunebu facebook
Haunebu soundcloud