2014. augusztus 28., csütörtök

Uzipov - Szőrén a borzot ’EP 2014

Mindig nagy vigyorral hallgatom az Uzipov noise rock ˝agrár-paraszt˝ stoner metálját, és szókimondóan ironikus dalszövegeiket, amiket nyers egyszerűséggel üvöltenek az arcunkba. Ezt teszik most is a nemrégiben megjelent Szőrén a borzot kislemezükkel is. Csak épp itt nem a saját szövegeiket üvöltik, hanem kettő Soerii & Poolek és kettő Kispál és a Borz dal feldolgozását. Az eredeti dalokat olyan remekül átdolgozták, átgyúrták, hogyha azok eredetileg így szólnának, én lennék a világ legnagyobb Kispál rajongója. A négy dal feldolgozásának előzményeit röviden így kommentálta a zenekar: - „A négy dal felkérésre készült. Kettő a tavalyi Soerri & Poolek szülinapra, a másik kettő pedig a szintén 2013-ban, Fishing On Orfűn megrendezett Kispál-napra. Eléggé szétkaptuk őket, úgyhogy szerencsére valószínűleg nem kell elnézést kérnünk a tisztelt közönségtől a dalválasztások miatt.” 


A kislemez különlegessége, és egyben nagyon jó ötlet volt a zenekartól részéről, hogy a négy dalból három esetében vendégeket hívtak meg az énekbe, mégpedig Szűcs Krisztián (Heaven Street Seven), Egyedi Péter (Óriás) és Papp Szabolcs (Supernem) személyében. Másik érdekessége a kislemeznek, hogy a csapat új dobosa, Hargita Gábor (Replika, Sunny Leon, Synchronring) ezekben a dalokban dobol először. A lemezt nyitó Balaton egy igazi lángoló nyári noise rock sláger nóta, amiben Szűcs Krisztián szerepel vendégként. Rendesen oda vannak pakolva a mélyen búgó rákendróll riffek amiken a végén még egy súlyosabb arcon csapást is kapunk. A Barlangban dobolok Kispál feldolgozást Egyedi Petivel nyomták fel, és olyan remek lett, hogy le a kalappal. De hasonlóan jó lett a Csiga kissé andalgósan depressziós, sludge szaggatott riffekkel megspékelt neurotikus dala is. A záró Elton John-ban Papp Szabi adja a mocskosan pattogó, punk/hard core-os riffek alá hangját, elmesélve azt „hogy mit is jelent, ha valaki sztár”. A 10 perces EP ingyen és bérmentve letölthető a zenekar web oldaláról... mert szinte ingyen minden.


Az Uzipov átdolgozásai igen csak slágeres noise rockosra sikerültek. Hanyagolásuk pedig nagy vétség lenne „Ez így nem mehet tovább”! Ha rajtam múlna, minden magyar rádió állomásnak legalább egyszer le kellene, hogy játsszák a dalokat. 


Tagok: Hargita Gábor 'Gabe'- dobok, Hosszú Gábor 'Yetterman' - basszusgitár, ének, Walkó Gergely 'Grog' - gitár



2014. augusztus 26., kedd

VL45 – Too Late ’EP 2014

Közel öt évvel a 2009-es Inside The Dice albuma után új kislemezzel és klippel tért vissza a budapesti VL45. A magát BBQ metalként aposztrofáló zenekar párnapja jelentette meg Too Late című 3 dalos anyagát, amihez a Not That Kind dalukra videoklipet is készítettek. A zenekar az elmúlt éveket szorgos, bár csekély számú koncertezéssel töltötte itthon és külföldön is egyaránt. Ez év márciusában pedig 5 tagúvá bővült a csapat Süle Tamás gitáros személyében, aki jelenleg a Checkpoint Charle, korábban pedig a Fish és a P.O.T. soraiban pengetett.


A Too Late 3 dala Sohi (Sohajda Péter) Standing Waves stúdiójában készült, így a minőségükre egy szavunk nem lehet. Az album borítójáért pedig az olasz Zippo zenekar basszusgitárosának, Stonino Bosco keze munkáját illeti a dicséret. Mind a három dal könnyen befogadható slágeres, mondhatni rádióbarát riffektől, és letisztult dallamos dalszerkezetektől egymás után szépen sorban. Mintha egy könnyed nyári napon, épp amikor a szabadságodat kezded meg, beülsz a kocsidba, a kormányra markolva benyomsz valami zenét. Valami amcsis, kissé slágeresebb rock n’ roll-t, amitől érezed a szabadság könnyű szelét, egy sör szisszenését és a BBQ kozmás illatát a grill rácson. Az album első dalaként hallható Not That Kind recsegős introja után ez a ˝Godsmack-os˝ kormás érzés fog el a dallamos énektémát hallva. A hot rod szaggatású gitárok röfögéseitől csikordulva pördülnek meg a kerekek, és izzadtan domborulnak a napfénytől kitetovált női keblek. Egy újabb sebességi sláger fokozatra kapcsol az ezt követő Seven Seas kényelmes úttartású, lassabb, de erővel rendesen megpakolt ˝picikét TOOL-os˝ zakatolása, amit ugyan ilyen kitartó dinamikával követnek a Too Late benzinfaló pöfögő riffelései.

A három dal hallgatása közben a laza, kellemesen dögös slágerekre egy sört is simán leguríthatunk. Nekem kicsit puhább, mint az első albumuk Cemetmixer-e, vagy a Shoot-Shoot Song-ja. De ízlések és pofonok. Annyi még bizonyos, hogy a zenekar a másik két dalra is akar videót készíteni, és jövőre pedig új lemezzel jelentkeznek. 


Tagok: Members Apró Antal – dob, Botka Zsolt – gitár, Mészáros-Komáromy Dénes – basszusgitár, Szabó Dávid – ének, Süle Tamás – gitár





2014. augusztus 25., hétfő

Drow – Low-Down ’EP 2014

Nem tagadom részemről nem kis várakozás előzte meg a Drow bemutatkozó kislemezét. A 2010 óta létező nyírbátori zenekarral lassan két éve vagyok folyamatos kapcsolatban és az év elején megjelenő Dance Of Demons előzetes daluk csak megerősítette bennem a hozzájuk fűződő reményeimet. A Drow egyfajta újítást, új vért hozott a kissé stagnáló és ellaposodni kezdő hazai doom/stoner világába. (de erről nem itt fejtem ki a véleményemet) A Low-Down címet viselő ’EP-jük stílusát nem igazán lehet egyszerű jelzőkkel körül írni. Zenei alapjuk a klasszikus doom és southern metál vonalait követi jellegzetes mély basszushangzással és Szabolcs death metálosan hörgő, néhol sikító énekével. Ennek eredménye az általuk sludge/death/doom-nak nevezet pokoli hangulatú lassan hömpölygő zenei massza.


Aminek mocsaras hullámai már a Low-Down címadó dalukban is a szánkig érnek. Balázs kapatos basszus indítása után az ikergitárok súlyos málhákként vonszolják magukkal az iszapos délies fém riffeket, amikre Szabolcs könyörtelen károgással és hörgéssel hozza fel kénköves énektémáit. A … From Hell erősen tombolós, headbangelős témáiból a pokol démonai szabadulnak ránk és kegyetlen mészárlást visznek végbe hallójáratainkban. Szabolcs a refrénben mellőzi hörgős énektémáját, helyette egy kitartott Danzig-es üvöltéssel folyatja belénk pokoli dogmáit. A pokolból előbújt démonok pedig lassú basszus ritmusoktól parázsló szikrákon kezdik meg táncukat a Dance Of Demons mocsarasan bűzös délies riff témáira. Hosszan és lassan elnyújtott gitártémák lüktetése váltják egymást, amire felmászik egy eksztázisban vonagló élesen nyújtott gitárszóló, és a dal végére begyorsuló tempó csak még jobban megbabonázza a démonok patáit. Lassan csapódó acél sodrony erejével zárja a sort a Dying Flesh (Zodiac Killer Vol.1) közép tempós, gyilkos erejű lendülete, aminek középtáján egy lebegősen rezgős, elszállós délies ˝bluesos˝ gitár van bele szőve, hogy még finomabb hangulatú ez az egyedi pokol.

A Drow bemutatkozó albuma egyedi hangzásával, ötletességével nálam kivívta a tiszteletet és felkerült a 2014-es kedvenc magyar albumaim listájára. Remélem sok metál kedvelő doomernek elnyeri ugyan így a tetszését, és csak még nagyobb lesz a rajongó táboruk. Továbbá remélem azt is, hogy egyfajta zenei pioneerként hatásukra más zenekarok is elkezdenek merészebben gondolkodni, új témákhoz nyúlni, és új témákat ötvözni és nem csak az unalomig játszott koppintásokra menni. 


Tagok: Emőd Balázs - basszusgitár, Lehóczky Gábor - gitár, Szabó Szabolcs - ének, Usztics Péter - gitár, Vigh Gábor - dobok.





2014. augusztus 18., hétfő

DeathCrew, egy példaértékű underground fesztivál

Horváth Tetkó Attila írása

Aggregátor parti! Aki járatos a stoner zene világában tudja, miről beszélek. Néhány banda fog egy áramfejlesztőt, ki mennek a semmi közepére és mehet a Rock n Roll. Ezt tenne Szabolcs Szatmár Bereg Megyében is néhány lelkes nyírbátori fiatal, akik megelégelve a környéken az AZfest, és a Blues fesztivál megszűnés óta tartó zenei állóvizet tavaly úgy döntött, hogy Death Crew néven csinálnak egy underground fesztivált, amihez szerencsére támogatókat is találtak.

Drow
A csoportosulás a helyi sludge/death zenekar a Drow, és annak vezetője Szabó Szabolcs, valamint a zenekar dobosa Vigh Gábor köré csoportosult. És, hogy mi is ennek a példamutató, egyéni kezdeményezésnek a lényege? Nos, ez egyszerű. Ha messziről jössz, hoz sátrat, eszel, amit veszel, hozol, vagy épp főzöl, vagy főztök és inni is iszol, amint hozol magaddal. Belépő itt nincs! Azt, költsd magadra, ételre, piára vagy támogasd valamelyik bandát cd, póló vásárlással.  És a lényeg még természetesen maga a zene. A rendezvény oldalán a következő olvasható: „A fesztivál célja, hogy olyan zenekarokat léptessünk fel, akik kiszorulnak a mai magyar fesztiválok látóköréből, de örömmel segítünk a környékbeli bandáknak is a fellépés-lehetőség nyújtásban.” De a két napos fesztiválon nem csak a zenéé a főszerep A buli része egy filmfesztivál is, ahol amatőr, vagy fiatal végzős filmesek mutathatják be munkáikat.



A fesztivál folyamatosan fejlődik, és egyre többen csatlakoznak az eseményhez. Az idén már presszó is volt és a helyi strand is kedvezménnyel engedte be a fesztivál résztvevőit a területére. A fesztivál helyszíne a Honvédség (MHSZ) régen elhagyott ifjúsági központja, ahol a megfelelő kommunális helységek adottak voltak.

Angerseed
Ha valaki most olyan konkrét koncert beszámolóra számit, hogy melyik banda mit és, hogyan játszott az most csalódni fog. Ez most magáról a fesztiválról és a hangulatról szól. És, hogy mért? Mert hallottam olyan visszhangot, hogy voltak, akik azért nem jöttek, mert ingyenes és azt mondták: „na csezd meg az akkor olyan is” (de ha pénzes, akkor az a baj).

De azért álljon itt a fellépő bandák névsora:



PÉNTEK:

19.00-19.40 - Trauma
20.00-20.40 - Naked Man
21.00-21.40 - BetterThanEver
22.00-22.40 - Angerseed
23.00-23.40 - Integral Vortex


SZOMBAT:

19.00-19.40 - annewhybee.
20.00-20.40 - Terrahertz
21.00-21.40 - Drow
22.00-22.40 - Nadir
23.00-23.40 - Kill With Hate




Nadir

Szóval, ha a fesztivált jelenlétével megtisztelték olyan budapesti bandák, mint a Nadir, akik több évtizedes múltra tekintenek vissza a magyar metál világában, vagy a Kill With Hate, akik a Metal Battle győzteseként Wacken színpadát is megjárták. És nem is beszélve a debreceni Angerseed csapatáról, akiknek tagjai már csak jelenlétükkel is emelték a fesztivál nívóját. Akkor azt hiszem  a srácoknak mégis csak sikerült elérniük valamit. Mert nem az adja egy fesztivál nívóját, hogy hány ezresbe kerül a belépő, a kaja, a sör és, hogy mekkora izom agyú rendfenntartók kutatják át a zsebedet. Főleg ha a második nap már 200 lelkes látogató, rajongó fordult meg a fesztiválon. 

Itt a helybeli rockerek majdhogy nem karon fogva segítették az idelátogatókat eligazodni a városba, miközben az üveg is körbe járt és lehetett egy baráti szót váltani, beszélgetni a zenészekkel is. A zene is megfelelő hangerőn, jó minőségbe szólt. Gördülékenyen ment minden nem voltak nagy szünetek a bandák közt. Szóval, aki egy szabad kordonoktól mentes - de azért az emberi egymásmellet élés szabályait betartó - fesztivált akar, az jöjjön jövőre el.