2014. augusztus 25., hétfő

Drow – Low-Down ’EP 2014

Nem tagadom részemről nem kis várakozás előzte meg a Drow bemutatkozó kislemezét. A 2010 óta létező nyírbátori zenekarral lassan két éve vagyok folyamatos kapcsolatban és az év elején megjelenő Dance Of Demons előzetes daluk csak megerősítette bennem a hozzájuk fűződő reményeimet. A Drow egyfajta újítást, új vért hozott a kissé stagnáló és ellaposodni kezdő hazai doom/stoner világába. (de erről nem itt fejtem ki a véleményemet) A Low-Down címet viselő ’EP-jük stílusát nem igazán lehet egyszerű jelzőkkel körül írni. Zenei alapjuk a klasszikus doom és southern metál vonalait követi jellegzetes mély basszushangzással és Szabolcs death metálosan hörgő, néhol sikító énekével. Ennek eredménye az általuk sludge/death/doom-nak nevezet pokoli hangulatú lassan hömpölygő zenei massza.


Aminek mocsaras hullámai már a Low-Down címadó dalukban is a szánkig érnek. Balázs kapatos basszus indítása után az ikergitárok súlyos málhákként vonszolják magukkal az iszapos délies fém riffeket, amikre Szabolcs könyörtelen károgással és hörgéssel hozza fel kénköves énektémáit. A … From Hell erősen tombolós, headbangelős témáiból a pokol démonai szabadulnak ránk és kegyetlen mészárlást visznek végbe hallójáratainkban. Szabolcs a refrénben mellőzi hörgős énektémáját, helyette egy kitartott Danzig-es üvöltéssel folyatja belénk pokoli dogmáit. A pokolból előbújt démonok pedig lassú basszus ritmusoktól parázsló szikrákon kezdik meg táncukat a Dance Of Demons mocsarasan bűzös délies riff témáira. Hosszan és lassan elnyújtott gitártémák lüktetése váltják egymást, amire felmászik egy eksztázisban vonagló élesen nyújtott gitárszóló, és a dal végére begyorsuló tempó csak még jobban megbabonázza a démonok patáit. Lassan csapódó acél sodrony erejével zárja a sort a Dying Flesh (Zodiac Killer Vol.1) közép tempós, gyilkos erejű lendülete, aminek középtáján egy lebegősen rezgős, elszállós délies ˝bluesos˝ gitár van bele szőve, hogy még finomabb hangulatú ez az egyedi pokol.

A Drow bemutatkozó albuma egyedi hangzásával, ötletességével nálam kivívta a tiszteletet és felkerült a 2014-es kedvenc magyar albumaim listájára. Remélem sok metál kedvelő doomernek elnyeri ugyan így a tetszését, és csak még nagyobb lesz a rajongó táboruk. Továbbá remélem azt is, hogy egyfajta zenei pioneerként hatásukra más zenekarok is elkezdenek merészebben gondolkodni, új témákhoz nyúlni, és új témákat ötvözni és nem csak az unalomig játszott koppintásokra menni. 


Tagok: Emőd Balázs - basszusgitár, Lehóczky Gábor - gitár, Szabó Szabolcs - ének, Usztics Péter - gitár, Vigh Gábor - dobok.





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése