Nem tagadom részemről nem kis várakozás előzte meg a Drow bemutatkozó kislemezét. A 2010 óta
létező nyírbátori zenekarral lassan két éve vagyok folyamatos kapcsolatban és
az év elején megjelenő Dance Of Demons előzetes daluk csak
megerősítette bennem a hozzájuk fűződő reményeimet. A Drow egyfajta újítást, új
vért hozott a kissé stagnáló és ellaposodni kezdő hazai doom/stoner világába.
(de erről nem itt fejtem ki a véleményemet) A Low-Down címet viselő
’EP-jük stílusát nem igazán lehet egyszerű jelzőkkel körül írni. Zenei alapjuk
a klasszikus doom és southern metál vonalait követi jellegzetes mély
basszushangzással és Szabolcs death metálosan hörgő, néhol sikító énekével. Ennek
eredménye az általuk sludge/death/doom-nak nevezet pokoli hangulatú lassan
hömpölygő zenei massza.
Aminek mocsaras hullámai már a Low-Down címadó dalukban is
a szánkig érnek. Balázs kapatos basszus indítása után az ikergitárok súlyos málhákként
vonszolják magukkal az iszapos délies fém riffeket, amikre Szabolcs könyörtelen
károgással és hörgéssel hozza fel kénköves énektémáit. A … From Hell erősen
tombolós, headbangelős témáiból a pokol démonai szabadulnak ránk és kegyetlen
mészárlást visznek végbe hallójáratainkban. Szabolcs a refrénben mellőzi hörgős
énektémáját, helyette egy kitartott Danzig-es üvöltéssel folyatja belénk pokoli
dogmáit. A pokolból előbújt démonok pedig lassú basszus ritmusoktól parázsló
szikrákon kezdik meg táncukat a Dance Of Demons mocsarasan bűzös
délies riff témáira. Hosszan és lassan elnyújtott gitártémák lüktetése váltják
egymást, amire felmászik egy eksztázisban vonagló élesen nyújtott gitárszóló,
és a dal végére begyorsuló tempó csak még jobban megbabonázza a démonok patáit.
Lassan csapódó acél sodrony erejével zárja a sort a Dying Flesh (Zodiac Killer Vol.1)
közép tempós, gyilkos erejű lendülete, aminek középtáján egy lebegősen rezgős,
elszállós délies ˝bluesos˝ gitár van bele szőve, hogy még finomabb hangulatú ez
az egyedi pokol.
A Drow bemutatkozó albuma egyedi hangzásával, ötletességével
nálam kivívta a tiszteletet és felkerült a 2014-es kedvenc magyar albumaim
listájára. Remélem sok metál kedvelő doomernek elnyeri ugyan így a tetszését,
és csak még nagyobb lesz a rajongó táboruk. Továbbá remélem azt is, hogy egyfajta
zenei pioneerként hatásukra más zenekarok is elkezdenek merészebben
gondolkodni, új témákhoz nyúlni, és új témákat ötvözni és nem csak az unalomig
játszott koppintásokra menni.
Tagok: Emőd Balázs - basszusgitár, Lehóczky Gábor - gitár,
Szabó Szabolcs - ének, Usztics Péter - gitár, Vigh Gábor - dobok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése