2015. július 30., csütörtök

DeathCrew Fesztivál 2015 – „nem csak egy szokásos zenei fesztivál”

Az idén második alkalommal augusztus 13 és 15-e között megrendezésre kerülő Nyírbátori DeathCrew Fesztivál a többi fesztivállal ellentétben nem csak egy szokásos zenei fesztivál. A Szabó Szabolcs vezette Drow zenekar, valamint nyírbátori fiatalok önszervezéséből létrejött fesztivál az idén még több fellépővel, és még színesebb programokkal várja a hazai underground metal zene kedvelőit. „A rendezvény célja, hogy olyan zenekarokat léptessünk fel, amelyek kiszorulnak a mai magyar fesztiválok látóköréből, de örömmel segítünk a környékbeli bandáknak is, a koncert-lehetőség nyújtásával.”
A koncertek mellet a fesztivál szerves részét adja egy olyan filmfesztivál, ahol amatőr-végzős fiatal filmesek mutatják be munkáikat. Valamint az idén első alkalommal megrendezésre kerülő grafikai kiállítás. Ami a zenei élethez is fűződő fiatal grafikusok munkáit mutatja be. A filmvetítés és a kiállítás az MHSZ épületében tekinthető majd meg. A kiállítása, a fesztivál után átköltözik a Nyírbátori Kulturális Központ aulájába, ahol augusztus 26-ig, ingyen látogatható. Lesz még Style Wars Crew, Akusztikus Projekt és Ürgebőrbe Varrt Gyíkemberek - a színpadon.



Koncert programok: 

I. NAP - 2015. augusztus 13. (csütörtök)

17.00 - 17.40 - Nyírbátori Akusztikus Projekt (nyírbátori zenészekkel és DeathCrew fesztivál rendezőkkel)
18.00 - 18.40 - annewhybee.
19.00 - 19.40 - BetterThanEver
20.00 - 20.40 - Nadir
21.00 - 21.40 - The Southern Oracle
22.00 - 22.40 – Ghostchant

II. NAP - 2015. augusztus 14. (péntek)

17.00 - 17.40 - Éjillúzió
18.00 - 18.40 - Barkóczi Noémi
19.00 - 19.40 - Flexible Juice
20.00 - 20.40 - Ricsárdgír
21.00 - 21.40 - Anchorless Bodies
22.00 - 22.40 - Omega Diatribe
23.00 - 23.40 - faminehill

III. NAP - 2015. augusztus 15. (szombat)

17.00 - 17.40 - Trauma
18.00 - 18.40 - Visioned Frailty 
19.00 - 19.40 - Morhord
20.00 - 20.40 - Angerseed
21.00 - 21.40 - Chrome Rt.
22.00 - 22.40 - Drow
23.00 - 23.40 - Kill With Hate


Filmes programok:


A koncertek után éjféltől a filmfesztivál filmjeinek ismétlése. Bográcozás, szalonnasütés, chill-out sarok, lazulás a fák alatt, vagyis igazi családias fesztivál hangulat. És, hogy nappalok se teljenek unalmasan a Nyírbátori Sárkány Wellness és Gyógyfürdő 50%-os kedvezményt biztosít a karszalaggal rendelkező fesztiválozóknak a fürdő strandjegyéből. A fesztivál ingyenes csak úgy, mint a sátorozási lehetőség. További információk a Fesztivál esemény oldalán


2015. július 29., szerda

Terraformer Deluxe – Deamon Workers (2015)

Első hallásra meglehetősen eszement ötletnek, vagy inkább merész zenei megoldásnak tűnhet az extrém vérhányós grindcore és a stoner metal ötvözése. De csak első hallásra. Mivel, hogy a budapesti Terraformer Deluxe zenekarnak remekül sikerült ezt a két egymásnak homlokegyenest ellentétes stílusirányzatot összehozni.  A 2013 februárja óta működő csapat tagjai: Srég – ének (Bornholm, Harvester, Advisory), Dösi – dobok (Harvester, Fregath, Mi voltunk azok, Advisory) és Gabesz – basszusgitár/vokál (Harvester) sajátságosan így vallanak zenéjükről - „Ez nem egy átlagos "paraszt stoner rock" baromság. Nem egy átlagos "piszkos, szörnyű" iszap lószar. Nem egy átlagos "wow, annyira brutális, én 1990-ben született" grindcore. Nem egy átlagos "bontások és fodrászok" hardcorepunk. Semmi köze ezeknek.”  A napokban megjelent Deamon Workers című első albumukról őrjöngve sikítanak a gyilkos vágtájú grind témák és a stoner metal benzinbefecskendezésű koszos riffek. Amik rendesen nyakon vannak csapva habzó szájú raw-punkos noise anarchiával és egy csipetnyi rockabilly-swing melódiákkal.


Az albumnyitó Converting Fire lassú málhákkal megpakolt témái a szokásos dallamos doom vonalát hozzák, némi melodic-core énekkel kiegészülve egészen a dalvégére ökölcsapásokként érkező darálós grind riffek kaszabolásig. Onnan aztán elszabadul a pokol. Az ezt követő Eternity és a The Usual Monday Morning Apocalypse egy őrjöngő torokból hörgő sludge/grind raw-punk mészárszék átszőve egypillanatnyi melodic-death, thrash metálos gitárszólóval, amint Acélos Balázs (Don Gatto) tolt fel. Srég átvágott torokkal hörgi el az album egyetlen magyar nyelvű, Szakad című ˝keresztény˝ metal dalát. Aminek a női-férfi vokálokkal előadott refrénje, és tanítása valóban olyan, mint egy Vidám Vasárnapi áhítat. De ettől nem kell, hogy kétségbe essen bárki is, hisz az Old Skin patkány metálja hozza az urbanizált fertőt és a rombolást. Amit záró képként szépen keretbe foglal a Dark Side Free Ride iszaptól hörgő, disznóként fejhangon visító, vagy épp démoni megszállottként éneklő mocsaras stoner-swinges (Diablo Swing Orchestra) témája.


A Terraformer Deluxe extrém grind/stoner zenéje nálam telitalálat. A zseniális borítóról nem is beszélve. Ami Havancsák ’Hjules’ Gyula keze munkájának az érdeme.




Terraformer Deluxe – Deamon Workers (2015)

1. Converting Fire
2. Eternity
3. The Usual Monday Morning Apocalypse
4. Szakad
5. Old Skin

6. Dark Side Free Ride




2015. július 28., kedd

Torn From Earth – Loss ’EP 2015

Az idén 10 éves fennállását ünneplő Torn From Earth nem épp egy könnyed esküvői zenét játszó zenekar. A Hatalyák Viktor gitáros-énekes, Sultz Ödön basszusgitáros (Harvester) és Binder Gáspár dobos (HAW, Prosectura, Stereochrist, Dog Attack) alkotta budapesti trió nemrégiben megjelentetett harmadik Loss című kislemezén az eddigieknél még súlyosabb post-apokaliptikus sludge/doom masszákat zúdít a nyakunkban.


A nyitó Consumed lassan gördülő súlyos témáit leginkább a Neurosis depressziós világvég hangulatának, és az EyeHateGod iszapos riffeinek keresztmetszetébe tudnám beállítani. Amik egyben a négy számos kislemez dalainak alapgyökereit is adják. Ezekhez hozzájönnek még a finom akusztikus dallamokkal kipengetett zsigeri eltompulások, valamint Viktor haragos üvöltéseinek hullámai. Az ezt követő három részből álló, külön alcímekkel ellátott Devourer egy igazi léleknyomorító darab. Első részének Devourer I – Blame lopakodó agresszív lomha tempói öngyilkos módon fuldokolnak bele a Devourer II – Relieve elcsendesítő nyugtalanságába. Mely anyaméh szerű óvó, nyugalmi állapotából kátrányt okádva törnek ki a Devourer III – Collapse befejező beteges post diszharmóniájában.


Mindent összevetve a hazai underground supergroupjának is nevezhető Torn From Earth húszönöt percnyi nem épp könnyen emészthető penetráns riffeinek befogadásához kell a megfelelő "bazd meg, de magam alatt vagyok" hangulat és némi Miszter alkohol társasága. 



Torn From Earth – Loss ’EP 2015

1. Consumed
2. Devourer I - Blame
3. Devourer II - Relieve
4. Devourer III - Collapse




2015. július 20., hétfő

KIES – Ez még csak a kezdet ’EP 2015

Akár egy könnyed szellő ebben a gatyarohasztó fülledt melegben, olyan frissítő hatással érkezett a KIES első bemutatkozó anyaga.  Miközben szisszen a sör és nyomom egy ˝play-t˝ a zenekar bandcamp oldalán mel lesem a történetüket. Nos, az ez év márciusában alakult jelenleg is aktív, vagy épp nem annyira aktív (Stubborn, The Carrion Crow, Mad dolls, Black Sound) zenekarok tagjaiból verbuválódott Kecskemét-Kerekegyháza tengelyén mozgó négyes története igazából ezzel a kislemezzel kezdődött el. A Kiss Milán – ének/gitár, Kovács Gergely – dob, Szűcs Ádám – basszusgitár/vokál és Kaldenekker Ferenc – gitáros alkotta fiatalok úgy gondolták, hogy a szívükhöz közel álló minőségi és egyben pofátlan rockzenével fogják letarolni az emberek arcát. Hogy ez az elképzelésük mennyire is sikerült? Arra bizonyítékul itt van a kislemezük.


A magukat Magyarország legőrültebb rockzenekarának mondott csapat Ez még csak a kezdet című négyszámos kislemeze egy igazán lazára hangolt bulizós-fesztiválozós szörf 'n' roll punk/garage/grunge rock cuccosnak ígérkezik. Amit azonnal, vagy inkább pofátlanuk a Gyere már lendületes kettő-négyektől telepumpált garázs tempói nyitnak és húznak egészen a refrén alatti nyújtott kiállásokig, majd befejezésül belehajlanak egy alter-grunge rockos ordításba. A könnyen befogadható riff hullámokon szörföző Szelid daluk egy igazi nyári slágergyanús dal. Ez a dal azon tipikus dalok kategóriájába tartozik, amik simán megmozgatják a fesztiválok első soraiban visongó tini cuncijait, akik könnyesre sírt bugyiban még másnap is ezt dúdolják. A videoklipes Tönkretenni mindent megint csak jól adja a garázs punk seggrázós lendületét, amire a Szelid rádióbarát változata csukja rá az ajtót.


Nincs ezen mit agyalni. A srácok valóban kiadták szívükből azt, amit ki akartak. S mindezek végeredménye egy jól hallgatható laza feelinges rock zene lett. Amihez ajánlatos egy jó adag napfény, buli, sör. 



KIES - Ez még csak a kezdet 'EP 2015

1. Gyere már
2. Szelid
3. Tönkretenni mindent
4. Szelid (radio edit)




2015. július 13., hétfő

Anguish Sublime - Thornwinged ’EP 2015

A délvidéki (Novi Sad – Szerbia) atmoszferikus death/black/doom metalban utazó Anguish Sublime zenekar tizenhét éves zenei múltra tekinthet vissza. A zenekart 1988 októberében Alleksandar Crnobrnja gitáros/zeneszerző és Takács Árpád énekes/szövegíró alapította. Duójukhoz az évek során számtalan zenész csatlakozott, aminek eredményeképp 2004-ben megjelent első 7 számos demójukat Among the Raven Skies címmel. Ezután következett a zenekar legaktívabb időszaka, ami 2007 végéig tartott. Ebben az időszakban olyan neves underground fesztiválokon vettek részt, mint az Exit fesztivál, vagy a Zajecar gitárverseny. Azonban 2008 elején több akkori tag kilépett a csapatból és rövid időre magnak csak a két alapító tag maradt. Hozzájuk még az évben csatlakozott Ispán András basszusgitáros, aki mellesleg a Nevergreen-es Matlári Miklós AMOK projektjében is zenélt. A csapat ezután igaz csak félgőzzel trió formátumban dolgozott tovább. Az ebből a korszakból származó dalaikat egy 5 számos kislemezen jelentették meg, amely Unveiling the Origin címmel látott napvilágot 2014-ben. Azóta egy év sem telt el és már itt is vannak legújabb Thornwinged névre hallgató anyagukkal. A közel 20 perc hosszúságú EP-n egy instrumentális intro és 3 atmoszferikus hangulatú dal kapott helyet.


Az nyitányként szolgáló keleties hangulatú Black Moon Daidem sejtelmes lázálmokat sugalló bevezetője után elementális erővel törnek ránk a Thornwinged középtempós black/doom metálos dallamos riffeléseinek hullámai, amikből epikusan emelkednek ki a Bathory-ra emlékeztető himnikus többszólamú férfi énekek. Az dal végére előkerülő gyászos, de fimon billentyűs futamok csak még epikusabbá teszik ezt az amúgy sem vidám hangulatú dalt. A kissé avant-garde beütésű Rainfall Epiphany lassú és elszállós technikás gitárszólói csak még jobban felerősítik ez előbb érzett himnikus hangulatot. A dal középrészén érkező galoppozó harcias tempóktól és a lábdobok harcias robajától egy öldöklő véres csata közepén érezhetjük magunkat. Az EP utolsó dalául szolgáló Heart of the Void neo-klasszikus vonósokkal terhelt témájából kisarjadó ’80-as évek heavy metalos villám gitárjai veszett tempóban vágtáznak a Mortiis-t idéző középkori várbörtönök fagyos hangulatába. Amitől a sivárság ver gyökeret lelked poros, s nyomasztóan sötét kamráiban. 


A Thornwinged epikus dallamokra épülő atmoszferikus zenei világán hallani, hogy nem csak egy sebtében összelökött ˝csináljunk már valamit˝ anyag. Az EP minden egyes dalában érezhető a jól megszerkesztett, ötletesen gazdag hangszerelés. A remek és élvezetes énektémák a károgóan mély dallamoktól a hősies szólamokig. Egy percnyi unalom nincs benne. Csak hallgatni lehet újra, és újra. 



Anguish Sublime - Thornwinged 'EP 2015

1. Black Moon Diadem
2. Thornwinged
3. Rainfall Epiphany
4. Heart Of The Void




2015. július 10., péntek

BarBears – Welcome to Medvország… albumpremier interjú Blanár Leventével

A szegedi BarBears zenekarról elmondható, hogy hosszú utat járt be első lemezéig. Két kislemez, és egy időközbeni énekescsere után Enter The Bear címmel jelent meg a rég várt albumuk. Ennek kapcsán beszélgettem Blanár Leventével, a zenekar mára már korántsem újdonsült énekes-gitárosával. 


Szia Levi! Akkor kezdjük is az aktualitással, BarBears album… Mióta készülnek az új dalok, hol készültek a felvételek, és milyen volt a stúdió munka?

A dalok már egészen 2012 óta íródtak. Konkrétan a ˝Dread˝ cím alatt futó számot akkor hallottam először, amikor az első próbán megjelentem Laciéknál. Persze, akkor még nem volt címe, se énekszólama, semmi. Azóta folyamatosan dolgoztunk a számokon, mikor hogy jött egy-egy. Nem mondhatnám azt, hogy túllihegtük volna. Nem volt határidő, nem hajtott semmi. Egyszerűen lett annyi számunk, hogy úgy döntöttünk, hogy ez már elég egy nagylemezre. A stúdióban minden rohadt jó volt. Én sajnos nem voltam jelen a basszus és a dob felvételeknél, de amikor a gitárokat rögzítettük nagyon jó volt a hangulat. Kedves Vári úr alapvetően határtalan türelemmel, vendégszeretettel tudott minket magánál, ami mindenképpen sokat segített. Gyorsan megvoltak a felvételek is, aminek mi külön örültünk. A gitárokat egyszerre vettük fel, ami szerintem tök jó, mert így sokkal élettel telibb lett a zene. Bár arra nem emlékszem, hogy ez kinek az ötlete volt. Biztos Lacié.


 Idestova 8 éve működik a zenekar. Ez idő alatt kijöttetek két kislemezzel, az albummal miért vártatok eddig?

Ennek több oka is volt, amiről lehet nem én tudok a legjobban nyilatkozni. Természetesen ott volt az, hogy mindenki melózik a zenekar mellett, az anyagiak is megviselik az embert, főleg egy ilyen országban, ahol ez kb. luxuk számba megy, hogy van egy lemezed. Biztos belejátszott az is, hogy megviselte a zenekart az énekes váltás. Gondolj bele… belekerült egy kisgyerek a zenekarba, most mi lesz?  Kb. nulláról kezdtünk mindent. Egy ideig játszottuk az előző EP dalait de szépen lassan elhagytuk őket. Csak olyan számokat raktunk a korongra, amik négyünk szüleményei.

Arról esetleg lehet valamit tudni, hogy az előző énekes Garamszegi Balázs miért távozott a zenekarból?

Erről én nem sokat tudok és nem is szívesen mondanék semmit. Lacit kéne megkérdezni.

Balázs egy igen erős torkú a Barbears zenéjéhez tökéletesen illő orgánum volt. De, ahogy én a koncerteken láttam, hallottam te a kislemezek dalait tökéletesen magadénak érzed. Voltak erről esetleg valaha negatív visszajelzésed?

Őszintén? Én részben Balázs hangja miatt vállaltam be az egészet. Abban az emberben, a hangjában van valami istentelen elemi erő és akkor éreztem azt, hogy baszki… ez kihívás. Hihetetlen jó dallamok vannak a Doombar-on és mindet úgy hallgattam végig, hogy remegett a lábam, annyira tetszett. Talán ezért sikerült magaménak érzi azokat a számokat. Mérhetetlenül becsülöm Balázst és ezért jól esik elénekelni azokat a dalokat. Negatív visszajelzéseket szerencsére nem kaptam. Még.

Cirka két éve vagy a csapat énekese. Hogyan keveredtél az öreg medvék közé?

A sztori valahol ott kezdődik, hogy leköltöztem Szegedre, mivel idejöttem tanulni. Lett egy csomó szabadidőm és elkezdtem keresgélni, hogy hova lehetne becsatlakozni. Laciéknál – hála az égnek – pont akkor volt üresedés. Laci megkeresett azzal, hogy lenne egy ilyen projekt, elmondta azt is, hogy Ónodi Árpinál, a Rocktár nagyfőnökénél érdeklődött utánam és hogy szívesen látnának. Azóta is hálás vagyok Árpinak, hogy jókat mondott rólam Lacinak, mert imádom ezt a zenekart és a benne levő embereket.

Az első igazi megmérettetésed a 2013-as Wacken Metal Battle volt, ahol is a tiszteletre méltó második helyezést értétek el.  Mennyi időd volt akkor a felkészülésre, hogy betanuld a dalokat?

Akkor már azért egy éve együtt játszottunk. Nem kellett túl sok felkészülési idő. Oda már vittünk olyan számokat is, amiket együtt csináltunk, relatíve össze is voltunk szokva. Egyébként sem vagyok sajnos az a túlstresszelős ember, úgyhogy valószínűleg nem remegő kézzel és gyomorgörccsel tanultam a számokat heteken keresztül. Nem is kellett szerencsére.

Egyébként voltak valami eredményei ennek a tehetségkutatónak. Te, hogyan látod, mennyire dobja meg egy ilyen tehetségkutató egy csapat szekerét?

Volt eredménye. A Lacinak lett végre egy normális Delay pedálja. Aminek mindannyian örültünk, mert előtte valami rózsaszín kínait használt, ami elég hülyén is szólt. Ezen kívül szerintem annyira nem sokat profitáltunk belőle. Jah… hát az élmény. Azzal mindenképp gyarapodtunk. Bocsánat, ha rosszul emlékszem és kihagytam valamit. Egyébként minden kezdeményezésnek megvan a maga előnye. Az ilyen tehetségkutatóknak is, mivel ha hatalmas, nagyszínpados fellépéseket nem is hoz valószínűleg egy ilyen fellépés, egy dolgot biztos. Egy véleményt a zsűri részéről. Ha normális a zsűri, márpedig általában ez így van, akkor minden zenekar kap egy tök jó tükröt arról, hogy mit csinál. Nekem legalábbis ez számít a legtöbbet. Jobb esetben összehozza az aznap szereplő zenekarokat is, én legalábbis találkoztam már ilyennel és ez egy ilyen ténylegesen underground színvonalon nagyon fontos, már szerintem. Az egymás segítése a legkirályabb dolog, amit tehetnek a zenekarok, mivel ma már mindenki magának szervez koncertet. Több kontakt, több lehetőség, nagyobb közönség, könnyebb terjeszkedés.

De, hagyjuk a tehetségkutatókat és térjünk vissza a BarBears-re. A hangod mellett a gitárod és a fiatalos stílusod is jött a csapatba. Ebből adódóan én úgy érzem, hogy az új album zenei hangzása most még vastagabb, karakteresebb lett. Sőt, az ötletes funky és blues betétektől a dalok mondhatni sziporkázóbban fülbemászóak lettek, nem is beszélve a grunge-os énekdallamaidról és az erősebb, már majdnem hardcore-os riffekről. Honnan jött az ötlet, hogy ezeket a stílus elemeket a zenétekben egybe olvasszátok?

Nem szeretném elhappolni ezt a címet. Rohadtul nem az én érdemem szerintem. Én inkább úgy magyaráznám ezt meg, hogy a Béla olyan groove-al dobol, amilyennel én még embert nem hallottam játszani. Ő mielőtt nekiesik egy új témának olyan erővel pörgeti magában az ötleteket, hogy látod ahogy dolgozik benne. Jani a világ leglazább csávója és az egyik legkirályabb bőgős, akihez valaha volt szerencsém. Én alig hallok olyan témát a saját lemezünkön, ahol beérte volna a mi témáink lekövetésével, viszont abszolút nem vitte túlzásba. Finom, ízes, ötletes, néhol meg pofátlan. Sok számba ő hozott olyan ötleteket, amik egyikünknek sem jutott volna eszébe. A riffek mocska, kosza, parasztsága meg Laci. Szerintem azért érződik, hogy a BarBears javarészt Laci játékáról ismerhetőek fel. Én megírtam az éneket, szövegeket, egy két témát, szólót. Ezen kívül nem tudom, hogy volt-e tényleges érdemi részem a lemezben.

Amikor ez az interjú megjelenik, épp az Alpár feszt-en játszotok. Egyéb megmozdulás? Mit terveztek még ez évre?

Szeretnénk a megjelenés után egy nagyobb volumenű pesti bulit lezavarni. Ehhez valószínűleg egy nagyobb zenekarra lesz szükségünk, de ki tudja. Mi nem akarunk mást, csak koncertezni meg egy-egy hétvégén szaladgálni, iszogatni. Nem akarok nagyot mondani, de külföldi koncertek, nagykiadók, endorseri szerződések vannak tárgyalás alatt… nem.

Nem titok, hogy a BarBears mellet van egy másik zenekarod is a Let the Cigar Die. Ott most mi a helyzet? Ha jól tudom ott is készültök valami féle EP-ra, vagy talán nagylemez lesz?

Hm… Sajnos a távolság eléggé szétzilálta a zenekar. Mindenki másfelé van, így a számírás ott most megállt. A koncertek ritkulnak. Kicsit úgy érzem, hogy most megfeneklettünk, de dolgozunk azon, hogy ez ne legyen így hosszú távon. Sajnos LP-ről nem beszélhetünk, pedig ott is eléggé igényelné már a zenekar az ilyesmit, de hát… abban a zenekarban még inkább dolgozik az, hogy csóró vidéki parasztgyerekek vagyunk és semmi hátterünk nincs ahhoz, hogy kifizessünk egy nagylemezt. Egy két számos mini EP-t fogunk remélhetőleg publikálni nemsokára, amivel nagyon megszenvedtünk. Szerencsére jó kezekbe került a nyersanyag, ugyanis Pesten sikerült rögzítenünk, az editálás és a master viszont az Our Sound Recording Studioban zajlik éppen, Szabó „legkedvesebb és legtisztességesebb” Szebasztián keze alatt.  Ő egy olyan ember, akivel tényleg megéri dolgozni. Annyira magáénak érzi az anyagot, hogy az becsületre méltó. Ma reggel annyira behívott magához a stúdióba, hogy elmondja, hogy lassan megvan mindennel csak a gitárok még szarok, de dolgozik rajta. Két nap ügyködés után az egészet nullázta, reampolta és még most is kért egy napot, hogy dolgozhasson vele. Imádom. Puszilom.






2015. július 9., csütörtök

KabinLáz – Ébredés ’EP 2015

A püspökladányi KabinLáz zenekar alapötlete még valamikor 2011 tájékán pattant ki Papp Norbert és Jakab Imre fejéből. Azonban a srácok valós megalakulásukat 2013-tól tartják számon, ugyan is ekkorra alakult ki a csapat mail felállása. (Hajdú Tibor – dobok, Jakab Imre – gitár, Papp Norbert – ének, Sárközi Ádám – basszusgitár). A tavalyi Álomféreg demó után, Ébredés címmel a napokban jelent meg legújabb három dalos kisanyagunk. A dalok Mulicz Zoltán (Vale Of Tears, Stardrive) házi stúdiójában készült. „Stílusunkat – jobb híján - lendületes, dallamos modern rockzeneként szoktuk jellemezni, de tudjuk, hogy nem ilyen egyszerű a világ. Folyamatosan érnek minket is ilyen-olyan hatások, próbálunk fejlődni, épp ezért nem tiltakozunk semmilyen jelző, meghatározás, skatulya ellen, ami a kedves hallgatónak beugrik a zenénkről.” olvasható a promóanyagukban. Mint ahogy azt írják – mondják – nem tiltakoznak semmilyen jelző ellen. Azért én a stílus meghatározó jelzőértékek mellé még odabiggyesztenék egyet-kettőt. Ugyan is a modern metalnak mondja zenéjükben jócskán megtalálhatóak a klasszikus heavy/doom riffek és a grunge vonalára igaz csak minimál dizájnban feltolt énekdallamok.


Ezek csuklóból kijátszott tökös heavy/doom riffek azonnal szembetűnnek az ’EP nyitódalaként szolgáló Ősz dallamaiból. Olyan fogós mondhatni faékegyszerűségű dallamosan súlyos gitár témák ezek, amikkel annak idején hazánkban a stílus úttörőjének számító MOOD is variált… fejbólogatás, széles terpesz, lendület, súly… ennyi. Az ezt követő címadó dal az Ébredés egy szemernyit sem veszít a klasszik doom lendületéből és súlyából.  Van benne egy nagyon jó ízes metal szóló és a refrénben előtűnnek a már említett grunge énekdallamok, amik a záró Új Cél énekdallamaiban domborodnak ki igazán, és erre a dalra már lehet azt mondani, hogy modern metal.


A KabinLáz ’Ep-je kellemes hétköznapi (se több, se kevesebb) hallgatható rock zene. Mindenki tehet vele bátran egy próbán. nem hiszem, hogy csalódás érné. A zenekar élőben legközelebb Alsóörsön, a VIII. Zorall Sörolimpián csíphető el, augusztus 27-én. 




2015. július 2., csütörtök

Öröm – O (2015)

Az eredetileg kazincbarcikai illetőségű komor atmoszferikus dark/ambient/doomot játszó Öröm zenekar még 1998-ban alakult. A formáció első nagylemeze 8 címmel 2006-ban jelent meg mindössze 8 példányban. Ezt az anyagot az orosz STN Records (2009) és az argentin Twilight Records (2013) újból megjelentette. A kezdetekben trióként működő formációt (Vízió – gitár, basszusgitár, narráció, Holdh – szintetizátor, programok, Myst – basszusgitár, szintetizátor ˝1998-2006˝) mára már csak a két alapító tag Vízió és Holdh viszi tovább. Az Öröm első bemutatkozása a Beteljesedés demo (2000) volt. Ezt követte a Dolmen demo (2003) és az Élet című kislemez, valamit a Keserves öröm című közös split kislemez a Keserv zenekarral (2006). 2006-os első nagylemezük a 8 album dalai a Dolmen demo és az Élet Ep dalait tartalmazzák, ami lényegében a zenekar 8 éves munkáját foglalja össze. Bő kilencévnyi szünet után készítették el második albumukat O címmel, ami 88 példányszámban digipack formában, 12 oldalas booklettel látott napvilágot. Az új albumukon gitárosként közreműködik VZ, aki jelenleg a Sear Bliss, Bornholm illetve Scivias zenekarokban játszik. A 6 tételes alkotás egy konceptalbum, amelyen a dalok magyar nyelven szólalnak meg. Ahogy ők fogalmaznak: "régi zenei ösvényünkön haladva, új utakat keresve alkottuk meg". 


A természeti hangokkal aláfestett akusztikus és sejtelmes hangfoszlányokból kibontakozó Hajnal nehéz mélabús hangulatot áraszt. A dal sötét ambient jellegét csak még jobban kihangsúlyozza a rideg kristálypohár csilingelés szerű dallamok a gyászmenetes szinti valamint a dal végi finoman duruzsoló gitár zümmögései. Mindezekhez ködszerű látomásként társul egy lassú funeral doomos lüktetés, ami alatt Vízió narrációja inkább károgó szövegmondásba fordul át, és ezzel egy black metalos csavart téve az őszies gyászképbe. 2081. 09. 03.Ma napfogyatkozás lesz, de a szürke szmogfelhők mindent eltakarnak. Vízért állok sorba többedmagammal”. Apokaliptikus jövőkép, egy utópisztikus világvég látomás sötét komor monumentális orgona hangokkal átszőve, amik a még a Csend komótos esőcseppenként lecsapódó zongorabillentyűi alatt is a füleimbe szólnak. Az 1 lassú rögökként pergő klasszikus zenei és ambinet/doom témái a magány vaskos palástját terítik vállamra. Összehúzom kabátom, s zsebeimbe rongyosodó kezekkel lépkedem a hétköznapi lét minden nyűgét maga mögött hagyó mélabús melankólia ösvényein. Mialatt testem elhagyva egy ismeretlenért a nem emlékezés illúziójába remegek. Örök sodrás, szűnni nem akaró képzelet, az újjászületés, amivel újra része leszek a Földnek. Az elfeledett enyészet öle fogad magába a Föld nyirkos fekete akusztikájában. És a szellemként susogó szinti futamai árnyként szállítják lelkem oda ahol „Már nincs elegem semmiből, már nem fáj az élet. Most vacsorája vagyok a létnek”. Egy gumó lennék, aminek megrepedt burkából csíraként szökkennek a csillagok s haldokló lelkekként üvöltenek az éjben. Az Űr sötét és kozmikus, filmzenei elektro-ambient zajhangjainak elgondolkodtató záró monológja bennem is felteszi a kérdést… Mi vagyok, mi voltam… „csak csend, és visszhangzó némaság… hol a fák őrzik a lelkeket... végleg”.


Akik kedvelik a nyugodtabb masszív hangulatba ágyazott melankóliát és nyitottabbak egy befelé tekintő önismereti, a belső magány határain történő bolyongásra, azoknak az Öröm zenéje élvezetes relax csemege lesz. Az album mind a 6 tétele zeneileg egy olyan spiritiszta megtisztuló élményt nyújt, amivel kilépünk a mai tucat zenék világából. 



Öröm - O (2015)

1. Hajnal
2. 2081. 09. 03.
3. Csend
4. 1
5. Föld
6. Űr




2015. július 1., szerda

Ygfan – Köd ˝promo˝ 2015

Számomra mindig öröm és némiképp meglepetés, hogy a lassan már sablonnal rajzolható hazai underground még mindig képes magából kiköpni olyan bandákat, akik valami féle hiányt töltenek be megszokott kocka zenei életünkben. Ilyen hiánypótló zenekarnak mondható az érdekes nevű budapesti Ygfan is. A zenekar (Bálint Zsolt – gitár/ének, Tóth Bálint – dob, Bodor László – basszusgitár, Szabó Áron – gitár) 2013-ban alakult és zenei stílusukra bizony nehezen lehet bármiféle meghatározó skatulyát. De fölösleges is bármilyen hétköznapi címkére hivatkozni. Hisz szerencsére a csapat tagjainak különböző zenei előéletének, és zenei irányultságának köszönhetően egy egészen egyedi stílussal szólalnak meg. A Köd című albumunk egyfajta promo előzetesként megjelentetett két dalában épp úgy jelen vannak a károgós black metal elemei, mint ahogy a komplexebb progresszív, vagy doom/stoner és a post/hardcore metal hatásai, amik mellet jól megférnek a simogató akusztikus rock dallamai is.


A közel 10 perces egyszerűen csak az I. címet viselő daluk susogó, ciklikusan váltakozó üveghangszerű black metalos futamai mellett remekül megférnek a pár hangból álló akusztikus betétek és a progresszívebb elszállások. Az egész dalból árad egy nyomasztó avant-garde hatása, amit még jobban kihangsúlyoz az ének tiszta és károgós előadás módja. Szövegileg viszont nincs túl kombinálva. Rejtet dimenziók, sóvárgó én tudat és a mindenség elmúlása. Röviden így tudnám összefoglalni a dal mondani valóját. 

„Az éber lét
Rejtett
Dimenziói
Tárulnak fel most
’s az értelem
A múló
Ködbe
Vész”

Második, IV. címmel ellátott számuk egy kellemes akusztikus jazz szállal indít, s egyfajta visszatérő dallamként bölcsőt ágyaz az egész dal alá. Ezekből bontakozik ki az a modern post rockos lebegés, amit üszök fekete koszos hörgésével sárba fojtott, vagy inkább sárba tipor a dalvégi pszichedelikus egyhangúság monotóniája. Ami az elmédben úgy árad, mint a: „A hallgatás falából fakadó patakmeder”