2016. június 15., szerda

Perihelion - Hold ’EP 2016

Az egykori, szép sikereket elért debreceni black/death metal Neokhrome-ból 2012-re atmoszferikus prog-black csapattá avanzsált Perihelion a hetekben jelentette meg négy dalos, Hold című kislemezét. A mára már nem csak a hazai, hanem a külföldi színtér által is elismert csapat ismételten a francia Apathia Records égisze alatt adta ki három saját számot, valamint a Twin Peaks című filmsorozat Sycamore Trees betétdalának feldolgozását tartalmazó korongját.


Már nyitásként a gyönyörűséges hangulatot árasztó Feneketlen progresszív folk kompozícióinak dallamai simogatják kényeztetően hallójárataim. Nincs itt semmilyen vadság, semmilyen bizarr megoldás, csak letisztult, szépségesen kifinomult szellők járja, nap pirította magyaros ősi energiákból táplálkozó harmóniák, amik éterien sámánisztikus, egyben misztikus atmoszférát adnak a dalnak. Az ezt követő Szárnyakon egy dinamikusabb, megszólalásában is egy rockosabb csillagösvényt jár be, míg a valamilyen szinten hosszá csatlakozó címadó Hold filmzenés art-prog-jazz-es szerkezetének légies könnyűsége egy hálát adó ima erejével is felér. Zárásként pedig felcsendülnek az Angelo Badalamenti és David Lynch által írt Sycamore Trees sejtelmes melódiái. Bár bevallom, én nem vagyok egy nagy Twin Peaks rajongó, (gyerekkoromban láttam a sorozatot és ezzel ennyi is) de annál inkább vagyok Badalamenti fan. Eszméletlenül jól ráéreztek az eredeti kissé bizarr jazz-es téma misztikumára, amit egy nagyon jó sötét túlvilági vibrálásokkal teli ambient-jazz rock dallá gyúrtak át.
 

Szinte beleborzongok, amint újra és újra meghallgatom az Ep dalait. De azt már most kijelentem, hogy fölösleges bármilyen hatást (lehet szó VHK, Thy Catafalque, Alcest, Ulver, stb.), vagy hasonulást keresni. Biztos, hogy vannak, de ezeket az alkotók jobban tudják. Itt most a hangsúly a dalok azon egyedi - ősi energiákból táplálkozó misztikus atmoszféra - hatásain van, amiket ha arra fogékony és befogadó fülek hallanak, a lélekben nyomban célba is találnak. 





2016. június 12., vasárnap

Szikes – II. ’EP 2016

A pár hete Budapesten koncertező vajdasági (Magyarkanizsa) instumental desert rockot játszó Szikes zenekar II. címmel adta ki második 3 dalos kislemezét. A közel tizenkét perces ’EP dalai továbbra is a már az előző kislemezükről megismert Karma to Burn, Kyuss sivatagos, illetve a Fu Manchu strandpapucsos, pálmafákkal szegélyezett stoner zeneiség nyomdokain haladnak némileg felkeményített sludge metalos behatásokkal.


A kezdő tisza című szerzeményük is egy ilyen lassú áramlású mocsaras riff-hordalékokat darál közel öt percen át, amit lüktetőbb vérárammal követ a hold-járás progresszív befolyásoltságú alapvetően Karma to Burn ízű hangulat világa. Az ’EP záró szikes egy hamisítatlan desert rock orgia, amibe Sziveri János vajdasági magyar író,  A rövid élet titka - Életregényem szinopszisa című írásának visszaemlékező sorai lettek belefűzve.

„Bekalandoztam a Délvidéket, ám nemcsak tájait, hanem a szellem - szellemtelenség? - vidékeit is. Az ottani kultúra kellős közepéből zuhantam a margóra. Irodalmat szerveztem, éltem a bohémek életét, nyomorogtam, majd jött a súlyos betegség, a mérhetetlen testi szenvedés...

Tájélményem kizárólag a Bánság: szikes, agyagos sík, a Bega folyó, és gyermekkorom gyöngyszeme - Lukácsfalva, Vajdaság legnagyobb halastavával s nagyapám gyönyörű gyümölcsösével. Ha időnként visszamegyek oda, alig is találok már valamit az egykori szépből, nem maradt egyéb, csak a szikes, agyagos sík, és néhány emléktöredék a fejemben.


Él és emlékezik tehát egy "kalandor", megéli emlékeit, megemlékezi életét. Majd ő maga is belepusztul boldogsággal pácolt csalódásainak, ürességének, hiábavalóságának sorozatába.”



SZIKES – II. ’EP 2016

1.       tisza
2.       hold-járás


2016. június 11., szombat

Shapat Terror- Újratervezés (2016)

Egy ország, vagy legalább is a felének az egynegyede - köztük én is - évek óta tűkön ülve várta, hogy az egri stoner-grunge metalt játszó Shapat Terror végre új albummal rukkoljon elő. Nos, a hosszas várakozásnak ezennel vége! Hisz az időközben trióra fogyatkozott csapat a napokban jelentette meg Újratervezés című legújabb nagylemezét. Bár, hogy ez mennyire új… azon lehet vitázni. Hiszen az albumon hallható nyolc dal közül négy (4 Szín, Szűrő, Csak Nézek, Új Király) már jó ideje fellelhető a banda felhő oldalán. Így inkább én azt mondanám, hogy ez egy új 4 dalos EP, amihez hozzá lett rántva az a 4 korábbi dal. Bár ezt lehet csak a szokásos szőrözős hangulatom, és az album koncepciója iránti érzett első csalódásom mondatja belőlem.


Na, de halljuk az album dalait. A kezdő 4 Szín a csapat korábbi anyagairól is jól ismeret, akár jellegzetes Shapat Terror névjegynek is mondható elnyújtott kapatos riffelésre épít. Hasonlóan tesz a promo előzetesként megismert Homokvihar Kyuss-féle desert rock-os tematikájába oltott grunge-os befordulása. Az egy klasszikusnak mondható sztóner rock ’n’ roll megoldásra felhúzott Traktor bikaerős riffeit, valamint az őt követő Szűrő (ami korábban Szűrőn át címen futott) és a Csak Nézek enyhe punkosságát hallva az album legerősebb dalairól beszélhetünk. Míg a Megszállottság ismételten a jellegzetes elnyújtott shpt dallam-centrikusság hullámait szeli. Ellenben a dinamikusabb Új Király egy lazább slágeres pluszt ad az album ˝feszességéhez˝, ami aztán szépen alá is bukik a befejező Érték Nélkül erősen grunge balladára hangolt melankóliájába.



Azt kell, hogy mondjam. Amennyire izgatottan vártam, és vágtam neki az album meghallgatásának, annyira alulértékelten csalódtam is benne. Oké, hogy shpt… de, hogy a régi dalaikat játsszák el új szövegekkel. Legalábbis bennem ezen érzés fogalmazódott meg már a 2. dal meghallgatása után. Többet vártam! Sajnos ez az album számomra se többet, se kevesebbet nem adott hozzá a csapat eddigi lemezeihez. Talán majd legközelebb… Talán. 




2016. június 7., kedd

Sunrise Circus - Trenches ’EP 2016

A hat éve létező Sunrise Circus zenekar gerincét egy székesfehérvári kötődésű zenész baráti társaság adja. A kezdetben kötetlen jam-sessionként működő csapat zeneiségére nagy hatással voltak a ’60-as, ’70-es évek olyan progresszív és pszichedelikus legendái, mint a King Crimson, Pink Floyd és Led Zeppelin, valamint ezek újkori követői.

A Sunrise Circus modern psy-prog enyhén grunge-os zenéjére már a kezdetektől jellemző volt az improvizatív, nyitott gondolkodású előadásmód és a nem szokványos dalszerkezetek ki matekozása. Első áttörést jelentő koncertjüket 2012-ben adták az R33 Klub első ízben megrendezett tehetségkutatóján. Ahol is az elnyert különdíjnak köszönhetően 2013-ban napvilágot látott az első albumuk In Progress címmel. Időközben – ahogy az lenni szokott – egyes tagoknál a zenekar egyre több energiát emésztett fel ezért tagcserékkel egy új felállás szerveződött, akik masszívan egy éve dolgoznak a zenekar nemrégiben megjelenő Trenches című kislemezén.


A négydalos EP dalait végig hallgatva, már első hallásra érezhető az a fajtafejlődés, amin a csapat legutóbbi In Progress albuma óta végig ment. A dalok nem csak hogy energikusabban, és jobban is szólnak, de műfajilag is több szálból táplálkoznának. Értem itt nyitó daluk, Collapsing Waltz elszállós art-jazz kompozícióiba oltott grunge-os rezgéseit, vagy az azt követő Houdini fémesen zakatoló inde - alter-rockos lebegései és experimentális megoldásai, amik akaratlanul is a Primus basszusgitárosa Les Claypool és Sean Lennon The Claypool Lennon Delirium nevű projekt zenekarának hasonulásait juttatják az eszembe (talán nem kellet volna egyazon időben hallgatnom a két albumot… ha-ha). Harmadik, Revolt for the Sun dalukat egy delejesen vibráló sivatagos riff-hullám hátán indítják útjára, hogy a későbbiekben egyfajta improvizatív prog-jazz katarzisba vesszenek bel. Amit a kíséretül szolgáló könnyed dallamú orgona-billentyűs futamok tesznek még hatásosabbá. Záró témájuk, a Leftover Dignity akár egy modern felfogású King Crimson zeneiségbe burkolt torpedó lenne. A dal kezdeti könnyed szerkezetű vidám, bohókásan játékos prog-rock dallamai után szigorúan csapnak le a már stoner-sludge metalosnak mondható zord riffek áradatai, amik enyhén dühös eleganciával vértezik fel az amúgy kellemes hangulatú, rádiós slágernek is beillő (legalább is az én rádiómba) dalocskájukat.


Ennyi… ezt így kell csinálni. Megmerem azt is kockáztatni, hogy Sunrise Circus valamilyen szinten megreformálta a progresszív rockot. Hogy miért? Egyrészt zenéjükben merészen újítanak, gondolkodnak, ezáltal szélesítik saját maguk virtuóz határait és nem a megszokottat akarják velünk hallatni. Másrészt nem félnek olyan hatásokhoz visszanyúlni, s azokat alkalmazni, amik ha mára nem is oly divatosak, de még mindig példaértékűek.  





2016. június 3., péntek

Rotting Worm - ˝Egyszerűen szeretjük ezt az ˝paraszt˝ death metalt!˝

A nyírbátori DROW frontembere, Szabó Szabolcs által vezetett nMorder nemrégiben egy névváltáson esett át. A csapat ezen túl ROTTING WORM néven folytatja tevékenységét, a stílusuk pedig továbbra is marad a sallangmentes, gyilkos groovy death metal. Nem régiben megjelent Sufferer kislemezük épp jó alkalmat kínált, hogy Szabolccsal egy interjú keretén belül beszélgessek a névváltásról, és a projekt jövőbeli terveiről. 

Kezdjük is rögtön a legelején: névváltoztatás. Miért is volt erre szükség, miből adódott? 

Igazából nem volt betervezve. 2013-ban, mikor belevágtunk Zsigó Laci barátommal Morder néven ebbe a projectbe, csupán a zene szeretete, a groovy death metal iránti szeretet fűtött minket. Nem voltak nagy tervek, csupán ki akartuk adni magunkból a dalokat és megmutatni ezt a közönségnek mindenféle görcsölés nélkül. Ki is jött a Sinister dal, de mivel voltak más elfoglaltságok, így picit pihent a dolog. 2016 év elején jött az ötlet, hogy folytassuk a történetet, de ha lehet, picit vegyük még old school-abbra a figurát és legyen valami igazán moslék nevünk. Na, így lettünk hirtelen felindulásból ROTTING WORM!

Csak, hogy tiszta legyen a kép azoknak is, akik nem ismernek benneteket. 2004-ben indult a Mortem, akkor még teljes zenekarként, ami egy gépies, rideg industrial death metal volt és két demót élt meg. Majd némi pihenő után Morder lett erős groovy metal alapokkal. Most pedig a névváltozás… Vagyis, lényegében semmi nem változott, csak a Morder Rotting Worm néven folytatja tovább.

Nem! Nem! A Mortem egy másik történet. A Mortem 2004-ben alakult és teljes zenekarként működött hol négy, hol pedig öt fővel. Lehet, sok mindenkit meglepek, de a Mortem a Drow elődje volt igazából, ugyanis 2010-ben a Mortemből alakultunk át Drow-vá, mikor is Vigh Gabi beszállt dobolni, viszont ekkor már Zsigó Laci régen nem erősítette a Mortem tagságát. Lacival a Morder 2013-ban jött, ahogyan az előbb ez szóba is került és ebből lett a ROTTING WORM. A lényeg, hogy ez két külön történet. Úgy látom ezzel sikerült Téged is megfogtunk! ha-ha…

Egyszerűen szeretjük ezt az ˝paraszt˝ death metalt! Lényegre törő, sallangmentes és öröm rá bólogatni. A logót Soós Zoltán barátunk alkotta! Örök hála neki! Szinte visszarepültünk a múltba. Jó volt látni először ezt a kézzel rajzolt alkotást! ; Igazából példa értékű volt a régebbi bandák között az a mérhetetlen összetartás is. Sajnos ez most nagyon hiányzik a hazai undergroundból. 

Akik hallották a Morder ˝Sinister˝ dalát pontos képben kapnak a Six Feet Under és a Torture Killer vonalán mozgó zenétekkel. Te saját szavaiddal hogyan mutatnád be a kislemez dalait?

Valóban. Rám nagyon nagy hatással van/volt mindkét banda, Zsigi pedig remekül érzi ezt a stílust zeneileg. Mintha egyfajta védjegye is lenne ez a zenekar a barátságunknak… Tényleg nincs görcsölés. Hozza a zenét, megírom a szöveget és toljuk is fel. Roppant kényelmes ez így nekünk. A legjobb pedig, hogy alkotunk valamit, amit nagyon szeretünk. Ez jól eső érzés, boldoggá tesz. Marad utánunk valami, nem vesznek el a dalok és ez is fontos szempont mindkettőnknél. A Sufferer és a Sinister igazi gyilkolós, horror death metal témákat feszeget. Zeneileg mindkettő jó kis középtempós bólogatás. A Demons pedig egy lassabb, kissé doom-os tétel, ahol démonok arzenálját sorakoztatom fel. Engem mai napig érdekelnek ezek a dolgok, bár itt a szöveg nem nagyon boncolgatja ezt a világot. 

Lesz fizikai megjelenése is a kislemeznek? Terveitek a jövőre valóan? Elvégre neked ott a DROW, és a projekt másik tagjának, Zsigó Lászlónak is ott van a Steam  zenekara. A saját bandáitok mellet mennyire van idő egy ilyen projekt zenekarra? Gondolom, nem csak alkalomszerűen tervezitek a működését?

Igen, lesz fizikai formátum is. Pont a napokban kezdjük el a munkákat és a saját, DeathCrew Records égisze alatt fog megjelenni az Ep. Igen, nekem zeneileg a DROW minden felett áll, meg ott a DeathCrew Fesztivál is ugye. Ettől függetlenül okosan beütemeztük a dolgot. Zsigi a Steammel is kb. így működik mint a Rotting Worm-al. Szóval nincsen semmiféle gond. Amikor van itt-ott egy kis szünet, akkor gyártódnak a Rotting dalok ezerrel. Eszünk ágában sincs abbahagyni. Így teljes a kör.

Ha már az előbb szóba került a DROW - ami nekem személy szerint az egyik kedvenc hazai underground, mondhatni top 5 zenekarjaim között benne van – akaratlanul is meg kell, hogy kérdezzem mi újság most a DROW háza táján?

Köszi, ez megtisztelő! Nos, a DROW az egy másik történet ugyebár. Most éppen egy Visioned Frailty-vel közös split lemez dalainak utolsó simításain dolgozunk, ugyanis ezt a lemezt a DeathCrew Fesztiválra mindenképpen ki szeretnénk adni. Ha lemegy a fesztivál, akkor pedig tuti, hogy új klip is várható tőlünk. Aztán pedig nekilátunk az első nagylemez felvételeinek, amit még az év végére szeretnénk kihozni. Szóval zajlik az élet!  Fontos infó még, hogy ezentúl javarészt magyar nyelven lesznek hallhatóak a dalaink. Sokkal több mindent bele lehet vinni így a szövegekbe. Nem kell minimálisan sem lecsupaszítani semmilyen mondanivalót. Most erre álltam rá. Lesznek változások, de a zene nem nagyon fog veszíteni a súlyosságából. Okozunk még meglepetést. 

Ez remekül hangzik! Szabolcs, köszönöm a beszélgetést! És várom a fejleményeket. 

Én köszönöm! És senki ne feledje: Augusztus 12-13.-án DeathCrew Fesztivál Nyírbátorban! Jönni, mert brutálisan jó bulit ígérhetünk!