2014. június 11., szerda

Nadir - Ébresztő üzenet

A Nadir zenekar (A Lasting Dose Of Venom kislemez) Feed On Me dala figyelemfelkeltő módon mutatja be a jelenkor fogyasztó társadalmának emberi brutalitását az állatvilággal szemben. A klipben látható, az elborzasztó valóságot ábrázolás képi világot csak még jobban alátámasztják a súlyos üzeneteket tartalmazó informatív adatok. Hogy mi is a valós üzenet a klipnek, erről beszélgettem a zenekar két tagjával Tauszik Viktorral, és Czetvitz Norberttel. 

Sziasztok! Annyi bizonyos, hogy jó nagy ébresztő pofont adtatok a fogyasztó társadalomnak a Feed On Me klipetek súlyos üzenetével. Az üzenet világos. Még is inkább az érdekelne, hogy hogyan jött a kilp ötlete, és miért pont erre a dalra?

Mi is reméljük, hogy akadtak olyanok, akiknek sikerült felnyitni a szemét. A Feed On Me az egyik olyan dal az EP-ről, amelyet rendszeresen játszunk élőben is, úgyhogy eleve ez volt az egyik klipesélyes szám. A koncepció nem magának a dalnak a szövegén alapul, hanem általánosságban a szövegi üzenetünk képi megjelenítésének mondható. Az elképzeléseinket Buzek Bence öntötte formába, aki maximálisan átérezte a mondanivalót és a célt, így a lehető leggördülékenyebben tudtunk együtt dolgozni.

Mondhatni eleve megdöbbenteni akartátok az embereket: - Hogy figyeljetek már, nem csak mi vagyunk!

A klipben csupa olyan sokkoló felvétel, illetve tény, szám és adat látható, amelyekről az emberek nem tudnak vagy nem hajlandóak tudomást venni. Most szembesítettük őket azzal, milyen áron és milyen minőségben kerül az asztalukra egy sor kedvenc fogyasztási cikkük. A nyers és brutális valóságot akartuk kendőzetlenül bemutatni, ahogy a Nadir szövegvilágával is. Ha csak néhányan gondolkodnak el mindezen a klip hatására, már elértük a célunkat vele.

Mit gondoltok, meg lehet változtatni a mai társadalmat? Hisz a mozik, a könyvek, a hírek, mind olyan rémtettekről szólnak, amik mára már a hétköznapjaink, mondhatni megszokott részei. Van ebből kiút? Főleg egy olyan társadalomban, ahol az emberek egyszerűen elsétálnak egy beteg állat, vagy épp embertársuk mellett?

Nincsenek illúzióink a mai társadalmakat illetően, mert semmilyen módon nem sugallják azt, hogy lehet jobb irányba változni. Nincs az emberek előtt pozitív példa és viselkedési norma. Így aztán marad a közöny vagy az ellenség-kép keresése és senki nem gondol bele abba, hogy nem csak mások ellen, hanem másokért is lehet élni! Amíg pedig a világ nem ismeri meg ezt a viselkedési modellt és leragad a jelenleginél, addig nem is lehet előtte más távlat, mint a rohamos leépülés.

Ha jól tudom a legutóbbi kislemezetek, Raza Sacrificada dala egy karitatív állatmentő csoportról, illetve olyan emberekről szól, akik egy bizonyos kutya faj megmentését tűzték ki célul? 

Egészen pontosan olyan, spanyol nyelvterületen élő vagy spanyolul beszélő ismerőseinkről – ezért a spanyol cím és szövegrészletek –, akik a spanyol agár (galgo) elkötelezték magukat a mentése mellett. Többségük az utcáról vagy az előző „gazda” bántalmazásai elől megmentett példányokat is befogadott, más állatoknak pedig új otthont keres, valamint nyilvános fórumokon is igyekszik szélesebb körben ismertté tenni a fajtát. Az ő vállalásuk és áldozatos munkájuk iránti tiszteletből született a szöveg. Egészen abszurd, de ma éppen Spanyolországban különösen kritikus a galgo helyzete: több százezer az otthontalan kutya (illegális kutyaviadalokból kiöregedett vagy a gondatlan tulajdonosok által a sorsukra hagyott állatokról van szó többnyire); közülük sokat akasztanak fára vagy dobnak élve kutakba az országutak mentén, míg mások a sintértelepeken végzik. 


Mind nagy kutyások vagytok?

Igen, mindannyian kedveljük a kutyákat, ahogy más állatokat is. Kutya-és macskatulajdonos egyaránt van köztünk és a házi kedvencek nagy része mentett állat. Ha már a témánál vagyunk, a közelmúltban három további hazai underground zenekarral (The Southern Oracle, Stubborn és Ghostchant) összefogva korlátozott darabszámú pólót adtunk ki, amelyek eladásából befolyt összeget teljes egészében az Állatmentő Ligának (http://allatmentoliga.com) ajánlottuk fel. Az akcióra egy szándékosan elkövetett cserbenhagyásos kutyagázolás ösztönzött, amelynek Czetvitz Norbert gitáros és Jakab Zoltán barátunk (Ghostchant – itt együtt játszanak Norbival) volt szemtanúja. Ez a döbbenetes eset is az emberi érzéketlenséget és az állatok iránti tisztelet hiányát példázza. Emiatt is tartottuk fontosnak, hogy felhívjuk a figyelmet azokra, akik teljes odaadással dolgoznak azért, hogy emberségesen bánjunk a háziállatainkkal.

Tavaly volt 20 éves a zenekar! Ha nem más, ti igazán megtapasztaltátok már milyen is ez a zenekarosdi. Így 20 év távlatából, hogy látjátok, mi a különbség az akkori és a mostani zenei piac, ipar között? Mi éri meg, és mi nem? Mi volt akkor nehezebb, vagy könnyebb mit most?

Manapság a felvételek készítésével lényegesen egyszerűbb a dolgunk. Az egészet meg tudjuk oldani házilag, egyedül az éneket rögzítjük profi helyen. Fekete Szabolcs (dob) pedig otthon elvégzi a keverést. Az internet elterjedésével a kommunikáció is könnyebbé vált. A koncertek szervezése viszont ugyanúgy akadályokba ütközik, mit régen, mivel nincs túl sok lehetőség, amelyikre érdemes rámozdulni és normális klubból is elég kevés van itthon. Az egészet igazából elkezdeni volt a legnehezebb. Sűrűn cserélődő felállással, hangszert imitáló tárgyakkal vagy játékra abszolút alkalmatlan hangszerekkel gyakoroltunk valamelyik tag nappalijában – mondhatni, nem a nulláról, hanem egyenesen mínuszból indultunk –, amíg a mostani tagság magja összeállt és elkészítettük az első demónkat. Viszont miután annyi nehézségen mentünk keresztül együtt, ma már sokkal könnyebben küzdjük le a különböző problémákat. Összetartó közösség, sőt baráti társaság vagyunk, nem pusztán zenekar. Ez mindent elmond a mostani koncertjeink hangulatáról, de a fellépések és próbák mellett is rendszeresen összejárunk.

Végezetül, tervek a jövőre?

A közeljövő legfontosabb koncertje számunkra a június 16-i fellépés az A38 hajón az egyik legnagyobb közös kedvencünk és legfontosabb zenei hatásunk, a Crowbar előtt. Utána néhány fesztivál buli következik, majd nekilátunk a következő Nadir album formába öntésének, a dalok már íródnak. Koncept lemezt tervezünk, úgyhogy komoly kihívás előtt állunk.

Viktor, Norbi, köszönöm szépen a beszélgetést!

Mi köszönjük az interjú-lehetőséget! 






2014. június 2., hétfő

Green Machine – A gépezet beindult

A Green Machine-t eddig úgy ismerhettük, mint Magyarország első számú Kyuss tribute zenekara. Azonban mára már a srácok úgy érzik, hogy a feldolgozások helyet saját dalokat kell játszani, és saját dalokkal kel érvényesülni. Erről, valamint a zenekar történetéről, a hazai tribute helyzetről, tervekről beszélgettem a zenekar tagjaival.

Sziasztok! Akkor kezdjük is az elején, hogyan is indult a ti történetetek?

Miki: Peru találta ezt a bandát ki. Ő nagy Black Sabbath meg Kyuss rajongó már gyerekkora óta, és amikor a Barbában a Kyuss Lives fellépett utána összetrombitálta ezt a csapatot.

Peru: Nekem egykoron Nyerges Tamás egykori Rockstar magazinos kollégám mutatta ezt a bandát. Nagyon kerestem valami hasonlót. Beszélgettünk a zenéről és valahogy szóba került, hogy én például milyen zenét hallgatnék szívesen, mi az amit keresek. Elmondtam neki. Ő megmutatta a Kyusst. Nem ismertem, de azonnal beleszerettem. Gyakorlatilag azóta Kyusst hallgatok egyfolytában!

Miért pont tribute banda lettetek?

Peru: Eleinte a RedHeart volt mindenünk és a Green Machine-t tényleg „csak” egy tribute bandának hoztuk létre. Persze éreztem később, hogy jól lökjük a Kyusst, de álmomban jelent meg csak Garcia, aztán a skype-on is!

Jól gondolom, hogy a ti történetetekben eljött az az idő, amikor úgy érzitek, hogy a tribute kategórián túl kell lépnetek? Hisz hamarosan egy saját dalos debüt kislemezzel jelentkeztek.

Peru: Igen eljött az idő és bevallom nem bánom. Mikivel mi mindig szerettünk dalokat írni. Gyakorlatilag egyfolytában ezt csináljuk. Csak most már kizárólag a Green Machin-ban.

Miki: Mindig bennünk volt ez, egyszer kétszer amikor jammeltünk a GM-el már a kezdeti időkben éreztük, hogy ez lesz az út.

Hol készült, és mire számíthatunk tőletek ezen a kislemezen?

Peru: A Super Size-ban készült Törökbálinton. Ezúton is köszönjük a segítséget a stúdiónak és Dexternek is, aki vezette a felvételt és a mastert is.

Miki: Brutális stoner témákkal és érdekességekkel megfűszerezve egy csomó stílussal. Szerintünk egyedi lett. Nagyon örülök neki, mert nem egy Kyuss nyúlás, hanem teljesen más!

Amikor még ti kezdtétek ezt a tribute dolgot még nem igazán voltak nagy számban hozzátok hasonlóan „feldolgozás/tisztelet” zenekarok. Mára, viszont ha megfigyeljük a kínálatot szintem minden második hétvégén valamilyen tribute est van. Főleg itt a Budapesti klubokban. Nem lett ez kicsit divat?

Peru: Rengeteg tribute buli van, ami annak is tudható be, hogy sok magyar előadó a külföldi sztárok hazánkba özönlése miatt van ki, ami mindenképpen megmosolyogtató.Szerintem a klubszervezők fantáziátlanok, és ha azt látják, hogy valakinek megy a tribute buli akkor szervez ő is egyet. Ennek lettünk áldozatai, no meg annak, hogy a mennyiséggel megnőtt a minőség romlásának az aránya. Egyre több a gyenge tribute banda. Ez sem tesz jót.

Miki: Egyetértek. Nyilván valamilyen igény van rá, különben nem lett volna sosem ilyen buli. Lehet valóban kicsit túlpörögtek az arányok.

Én személy szerint nem vagyok egy tribute párti. Főleg az előbb említet tribute est dömping miatt, ami bennem valahogy elnyomja az igazi zene élményét. Az okés, hogy egy banda feldolgoz egy dalt tiszteletből de, hogy egy egész repertoárt. Ez nem olyan mintha más babérjaival ékeskednénk?

Peru: Sokan nem tribute pártiak. Nevetni fogsz, én sem vagyok az. De ha van egy jó tribute buli az mégis tetszik! Fene tudja, hogy van ez. Azért azt nem gondolnám, hogy más tollával ékeskedsz! Bevallom sokszor inkább kihívás és feladat megszólaltatni egy-egy Kyuss vagy AC/DC dalt mintsem egyszerű vagánykodás lenne.

Miki: Sok esetben a zenekar iránti tisztelet hozza ki a tribute dolgot. Mi szeretjük ezt csinálni. És szerintem ezért is csináljuk.

De hagyjuk ezt a tribute témát és térjünk vissza hozzátok. Miki, hogy is kezdődött a te kalandod a Kyuss egykori énekesével John Garciaval?

Peru: A Sokat szidott fránya tribute az oka, ha-ha. De tényleg! Ő nekik aztán ebből nincsen sok a világon, mármint a Kyussnak. Így a rajongóik hamar megmutatták John Garcianak, hogy itthon mi történik. Meghallgatta a One Inch Man-t és írt azonnal. Aztán felvettük Skype-on a kapcsolatot. Miki később hetekig nála gitározott a többit mesélje inkább ő. 

Miki: Átmentem Peru barátomhoz egyik éjjel s mondta, hogy valaki beszélni szeretne velem. John Garcia fogadott a laptop képernyőn. Miután ledumáltuk a dolgokat már mentem is Palm Springbe.


És az eredménye? Esetleges terveztek újabb közös munkát?

Miki: Erről majd ő fog beszélni, mármint John Garcia. Mindenképpen folytatjuk, és amint bejelenti a tour-t én is okosabb leszek. Előtte visszamegyünk próbálni. És persze ezerrel Green Machine!

Koncertek, tervek a jövőre nézve?

Peru: A nagylemez elkészítése a cél most és a június 28-ai EP bemutató buli a Showbarlangban. Itt ezen a budapesti helyen léptünk fel először életünkben, úgyhogy back to the roots! Ráadásul a Godgiven és a Boddah is velünk tart ezen a koncerten valamint a Powertrip zenekar is itt mutatja be az első EP-jét! 





2014. június 1., vasárnap

Powertrip – Goddam Soul ’EP 2014

A budapesti Powertrip zenekar viszonylag friss felállású csapat, hisz közel egy éve alakultak. Ám ha a csapat tagjainak zenei múltját vesszük figyelembe, elmondhatjuk, hogy tagok egy némelyike már jó pár éve koptatja a magyar rock zene színpadát. A gitáros/basszus lány szekció Évi és Szandra a Buttercup nevű formációban kezdték pályájukat valamikor. Bár Évinek az előtt még volt az Angelus, majd jött a Cherry Bomb, Checkpoint Charlie és a Powertrip mellet jelenleg is tagja az Ejit Midget zenekarnak, ahol a dobosuk Kristóf is zenél. Kristóf korábban a progresszív metált játszó Stonehange soraiban tevékenykedet, majd megfordult a VHK dobjai mögött is. Szandra a már említett Buttercup előtt játszott még a Crew From Hell elnevezésű Pantera tribute-ben, majd később a metal-core-os Inside My Head csapatában. Zoli pedig a Jam At Home nevű instrument zenekarban kezdet, majd tagja volt az new wave rockot játszó WeZooAll-nak, és jelenleg még a Jack Westernben nyomja a ritmus gitár-ének szekciót.


Szóval a Powertrip egy remek felállású baráti projekt banda. Zenéjük alapja a koszos ˝dirty˝ rock n’ roll, ami mélyre hangolt húzós sivatagi témákkal, és mocsaras sludge riffekkel van fel turbózva. Ilyen felturbózott gitár szivattyúk húzzák végig a most megjelenő Goddam Soul kislemezüket nyitó First riffeit is, feltüzelve azt egy-két nyújtásos kiállással és egy ízes dirty szólóval. Az őt követő Patience feszes, fenék rázós glam/stoneres lendülete akár egy végzetes autós üldözés fékek nélkül. Csak markolod a kormánykereket, száguldasz egy roncsban tövig nyomod a gázt és nem foglakozol semmivel. Csak mész előre, és ahogy fogyasztod a kilométereket, életedben úgy fogynak el a hétköznapok is. Velük fogyva a türelmed és az út is a kerekeid alól. Ebből a lendületből csak egy kiszállási lehetőség van, még pedig a Fuck You! igazi dirty rockos, mocskosan húzó, szájharmonikás blusesos kocsma hangulata. Ez egy hatalmas nóta, ami visszahozza bennem az egykori Sex Action és korai Danzing albumok hangulatát, nem is beszélve a régi motoros klubok és sztrip bárok mámorító füstös világáról. És, hogy a történet kerek legyen…  A Story Whitout Happy End?! dalukban kapunk egy jó adagnyi sivatagos (némileg Monster Magnet, és The Cult-os) ájulást, amiben Zoli remekül hozza a dalhoz illő énektémákat, és a végső mocsaras belassulásból még nagyokat szippanthatunk, és csak ennyit mondunk: - fenébe a lélekkel!


Igen, ezt így kell! Egy változatos, nem szokásos tucat alapsémákra épített anyag, amit a Powertrip-éktől hallhatunk. Laza, feeelinges, de mégis ott van benne az erő. Én ajánlani tudom mindenkinek.


Tagok: Máté Éva - gitár, Makács Zoltán - ének, Szabó Kristóf - dob, Jutasi Szandra - basszusgitár