2013. június 27., csütörtök

Southern Thunder - Dél felé (2012)

A Southern Thunder zenekar 2012 nyarán alakult egy motoros baráti társaságból. Zenéjükben a southern rock, a country és a blues ötvöződik.  Annak ellenére, hogy egy friss bandáról van szó, már a kezdetektől fogva tudták, hogy mit akarnak. Hisz a tagok hasonló zenei ízléssel, zenei világgal, érdeklődéssel rendelkeztek.  Nem is csoda, hogy tavaly novemberében elő is álltak egy 5 számos bemutatkozó anyaggal ˝Dél felé˝ címmel, amit röpke két hét leforgása alatt vettek fel. És ha jól értesültem idén júliusban, egy 10 számos nagylemezzel is kijönnek. A zenekar tagjairól még csak annyit, hogy mindegyik régi motoros. Jócskán vannak mögöttük zenei évek.

 
A ˝Dél felé˝ négy saját és egy feldolgozás nótát tartalmaz. Nyitó számuk a ˝Csak a rock & roll˝ egy tempós, lüktető rákendról boogie dal. Igazi blues kocsma fellingje van, ami szerintem az ilyen jellegű szórakozó helyek és motoros klubok nagy kedvence lesz! Van benne lendület, dög, füst, sör, és ami kell, a rock & roll. Ezt követi a klasszikus country hangvételű ˝Drága otthon˝ című poros western szerzemény, egy remek southern rock szólóval megízesítve. A dal témája pedig a biztonságos otthon, ami után mindig vágyunk, sóvárgunk. A ˝Könnyen jött pénz˝ a nagy igazságról arról szól. Ahogy az az életben is van „Könnyen jön a pénz, Könnyen megy a pénz”. Könnyű pénz, amire tapadnak a Nők és a barátnak mondott emberek. Zene egy füstös, lendületes southern rock ’n roll téma. Egy újabb country csemege az utazók dala, az akusztikus hangvételű ˝Dél felé˝ Ez a dal totálisan a motorosak kedvence lesz. Elhagyni a várost, csak menni az úton egy motorral. Ez a szabadság! Régebben hazánkban az úgy nevezett dirty rock zenekaroktól lehetett ilyen jellegű számokat hallani. Az albumot pedig már az említett feldolgozás zárja, ami nem más, mint az AC/DC ˝There's Gonna Be Some Rockin˝ dala. Ez valami szuper! Tökös, lendületes, az eredetinél gyorsan, a Southern Thunder arcára formált fasza kis dög rock ’n roll-ban előadva.
Nem tagadom rég hallgattam ilyen jellegű zenét, főleg Magyar zenekartól rég. De a Southern Thunder bemutatkozása nekem nagyon bejött. Visszarepített a dirty rock korszakába,  a ShotGun nevű motoros kocsmába és közben meg is ittam két sört. 


Tagok: Hortobágyi ’Horty’ Gábor – ének, Soltész Tamás - basszusgitár, vokál, Lendvai János – dob, Tamaskó Gábor - gitár, ének





Steam Engine - post folyam

A Steam Engine-t 2007-ben hozta össze három Nyírmadai fiatal, Rebák Tibor, Szirota Márió és Bigai Csaba. A kezdeti csapongások után 2008-ban felvették az akkor még nagyadagban thrash metál témákkal telepakolt ˝Instrumental Goddamn Cigar Metal˝ című demójukat, amivel elsősorban az volt a céljuk, hogy megfelelő énekest találjanak. Három év után azonban megunták a várakozást, keresgélést, és mivel tele voltak új ötletekkel, valamint új és izgalmasabb számokkal 2010-ben megtartották első koncertjüket. Még ez év nyarán felvették a ˝Nervous Calm in the Morning Light˝ című kislemezüket, a R33stúdiójában. Ez az anyag már jóval változatosabb az előző demóhoz képest, egy erősebb, összetettebb, de egyben kaotikusabb irányt is mutat, ami a kialakuló Steam Engine irány is egyben: experimental, post instrumental metal, tele súlyos riffekkel. A zenekar kísérletező kedvét bizonyítja, hogy három számában az Óperentzia billentyűse, Domokos Tibor is vendégeskedik.
Ezután mondhatni elindult a szekér. Felléptek vidéki késdobálókban, kultúrházakban, zombi felvonuláson és a nyíregyházi Járókelő fesztiválon is, majd 2011-ben két Bagolyköpet fesztiválra is meghívást kaptak. Ezeknek a bulikon kialakult kapcsolatoknak köszönhető, hogy Budapesten együtt játszhattak az izraeli TV Buddhas-szal, Szolnokon pedig a cseh Sabot és olasz Pulseve zenekarokkal, amik egytől egyik nagyon galád estékre sikerültek.


2012 elején megjelentették ˝Fearmament˝ című, háromszámos ’’EP-jüket. Amin már egy teljesen kiforrott, egyedi hangzást mutatnak be. A számok nagyon sokrétegű és dallamú zenei világot mutatnak be, kezdve az zajos thrash-től a sivatagos stoneren át, egészen a fúziós jazz-ig. Mint példa erre a The Grub és a Smellville daluk melyben olyan gyors döngölő csapások vannak, hogy leszakad az állunk. Az Alaska hangjaiban pedig sejtelmes jazz lüktetések kíséretében megyünk északra, egészen a markáns, hidegen riffelős közegbe. Az ’EP rövidsége ellenére 3 tökös, érdekes zenét tartalmaz. Aminek remélem hamarosan lesz folytatása!


Tagok: Rebák Tibor – gitár, Bigai Csaba – basszus, Szirota Márió - dob



2013. június 24., hétfő

Stoneblabe – True Stories (2013)

A Stoneblade-ék 2012 nyara óta csiszolgatják, készítgetik az új anyagukat, és most itt van ez a 11 gyöngyszemes album. Nincs kecmec, tökösen oda teszi nekünk a füstös, kőbunkós, sörszagú southern metált. Olyan tömény és erőteljes hangzása van ennek az új albumnak, mint egy 1000 megatonnás ősrobbanásnak. Nem tudom, hol és milyen stúdióban dolgoztak a fiúk. De az biztos, bika a hangzás!


Már a nyitó ˝Runaway Man˝ iszonyatos erővel vágja oda nekünk riffeit.  Zakatol, dübörög, mint egy rozsdás úthenger. A gitár olyat nyom, hogy az mindent tarol maga előtt. És közepén az a recsegő, fűrészgép szóló nagyon leveri nálam a magas lécet. ˝Day by Day (Dies Within)˝, ez a dal már rajta volt az előző Metamorphosis ’Ep-n, ott is hatalmasat szólt! De itt, mint egy ágyú. Egy kis plusz döggel felbikázva, veszett jó. Szőrös, tökös, mint a vaddisznó töke. Az ének üvölt, a gitár fűrészgépként szaggat, a szóló pedig megint csak valami frenetikus délies blues-rock füstölés. A ˝Family Affair˝-t is ismerhetjük már a klipről, és most is csak azt mondom 100% BLS felling nóta. Hogy milyen részeg hangja van ennek a gyereknek, és az a recsegő, mocskos gitár teljesen bepörget… sört kell nyitni! Harci dob, és basszus kombinációval indít a ˝Where˝ amire úgy kúszik fel a füstös southern riff mint kígyó a kiszáradt fára. Refrén alatt van egy kellemes pengetős, megnyújtott téma, amit később nagyon jól váltanak vissza a lüktetésbe. Igazi progresszív, thrash-es letompított koszos monoton ének/beszédhanggal jön az ˝I Had Enough˝ ami át megy egy rock star fellinges kocsmai közös éneklős refrénbe. Az egész dal témája, lüktetése ilyen monoton, bekeverve egy jó kis mocskos blues témával a végére. ˝Cloudless Sky˝-ba a gitár villámként kezd száguldani az égen, de egy kis balladás színes elszállós dallamba szelídül vissza. Balázs fájdalmasan, szomorkás éneke megteszi a hatását, és egy szuper southern metál balladát formál ki a dalból. A misztikus kezdésű ˝Am I Misery˝egy igazi időzített bomba. Robban, és veszélyes. Van benne egy nagyon erős szaggatós groove rész, ami re megint csak ez a dög fűrészgép szóló jön. És valahogy ezt a szaggató groove vonalat követi a ˝Indside Of Me Inward God˝ riffei is. A ˝The Soul Behind The Face (Stone Skin)˝ témája is szerepelt már az előző ’Ep-n. Ez is egy felbikázott, szuper szaggatós dal lett, és azokkal a spanyol karaván akusztikus részekkel nagyon jól el van találva. A csatakiáltás jellegű refrénkántálás is ott van, és az a füstölgő szóló, mint a Joker a pókerben, mindent visz.  A dal befejezése kellemes akusztikus, mint egy elszálló ízes szivarfüst. És ez után a finomság után egy tehervonat erejével kapjuk arcunkba, hogy ˝Fuck You˝. És meg is b.sszuk, úgy pörög, recseg a több tonnás riff özön. Az arcunkba meg csak üvölti: Fuck You. Zárásnak kapunk egy lassabb doom-os, southern pergetésű ˝Two Angels˝-t, indián imamormolással, amiből dühös vulkánként tör ki Balázs refrén üvöltése. Nagyon mély és súlyos, sötét blues hangok tarkítják, és teszik komorrá a dal hangulatát, mai lehet nem is két angyalhoz, ha nem egy sötét Istenhez szólnak.


Ismerve a Stoneblade előző két anyagát. Nyugodttan mondhatom, hogy olyan lett, amire vártam. Sőt, erősebb! Egy dögösebb, extrákkal telibb, füstös southern hangzású nagyon oda rakós, tökös album. És az a fűrészgép gitárszólók, amik leszakítják a fejedet és úgy szólnak, hogy még a hideg is ki ráz… olyan jók! Az biztos, hogy az ez évi Top 10-emből, az első Top 3-ban szerepel!



2013. június 22., szombat

Buso von Kobra – Kígyómarás szőrével

Füstölgő, lefűrészelt csövű lehangolt gitárok, dallamos ének, középtempós riffelések, széles terpesz, sör és némi tömény szesz. Ennyi az esszenciális összetevője a Buvo von Kobra életérzésnek, amit kiegészítenek látványos vizuális effektekkel, fim-montázsokkal. Teszik ezt elmondásuk szerint: "A filmtörténet kedvenc „ZS” kategóriás filmjeiből, mint például, Ed Wood - Bride of The Monster, vagy a Plan9 From Outer Space, és hasonló remekekből." De feltűnnek dögös csajok nagy fegyverekkel, vibráló fekete-fehér sci-fi, és vérgőzös zombi horror képsorok is. Így egy Buso von Kobra koncerten teljes audiovizuális élményben lehet részünk.


A zenekar 2008-ba szállt be a hazai stoner zene ringjébe, és azóta is nagy fiffelős ökölcsapásokkal mérik ránk a Kyuss, Clutch, C.O.C. Down alapú pofonjaikat. 2010-ben megmutatkoztak egy 4 számos hangzásilag koszos és mocskos,de annál tökösebb kislemezzel, amelynek lendületes dalai (Waiting For Tomorrow, a Good Fuck Bad Luck, P.S., Alcosonic) már első hallásra a ring sarkába szorítottak minket… nem kíméltek, csak nyomták a pofánkba. 2013 januárjában pedig ismételten a földre vittek minek egy újabb 5 dalos EP-vel.  Amelynek már maga a borító is fantasztikusan néz ki. Akár egy igazi Sergio Leonés western, maffia, stricis moziplakát. És a dalok? Őt vakmerő, szikár, dögös, pörgő arconcsapás. Nyitásnak felrakták előző kislemezük Good Fuck Bad Luck (örök kedvenc) dalát. Amikor meghallottam az kezdő felbikázott riffeket már tekertem is a maxra hangerőt. Olyan szoros tolják, hogy ettől még az útszéli ribancok is kedvüket lelik a baszásban. Az ének szexisen dallamos, szárnyaló, csábító. Csoda, hogy nem tudok neki ellen állni, …én ribanc. Ezután szikáran, félválról pöccintik elénk az enyhén Soundgarden ének témás Action/Reaction-t. És valami hasonló vonalon törlik fel velünk a padlót az Away Clutch ízű töltelékeivel is. A Sicko egy Rob Zombie horror filmbe illő nyitnya után adja csak iagazán a masszív stoner pofonokat, felpezsdítve azt némi rákendról rugózású témával, és zombi-zulu dob betéttel. Végére pedig ismét csak az első EP-n is szerepelő Waiting For Tomorrow-val csavarnak be nekünk még egy fejzsongató maflást. 





2013. június 21., péntek

Toscrew – Zászlós doom sátánok

Toscrew zenekar épp, hogy hazaért Baltikumi turné körútjáról, rögtön elő is rukkoltak ˝Choices Were Made˝ című új albumukkal. A magyar sludge/stoner/doom sátánok sötét förmedvényeit a nyár folyamán itthon is el lehet majd csípni egy-két fesztiválon, koncerten. Hogy mik is voltak a zenekar, valamint ennek az új albumnak az előzményei, arról Südi Kristóffal, a zenekar gitárosával beszélgetek. na, és persze a Baltikumi turnéról és a Ghost-ról!

Szia Kristóf! Örülök, hogy kötélnek álltál az interjúval kapcsolatban!

Helló Armand, mi köszönjük a megkeresést! 

A 2012-es Crawl ’EP-tek egy komoly stílusváltáson ment át. Elmaradtak a durva, gyilkos death metálos darabolások, helyette a súlyosan és sötétebb doom és sludge vette át a vezető szerepet zenétekben. De nem csak a zenében, a zenekaron belül is történtek új változások, például új énekes! Mi hozta ezt a stílus, és tagváltást? 

Igen, így volt. 2004es alakulásunk óta van egy keménymag nálunk, az alap dob-basszus-gitár felállás. Ezt a triót próbálgattuk mindenféle stílussal, hangszerrel feldobni. Pete csatlakozásával befejeztük a kísérletezést. A legutóbbi (és egyben legelső) nagylemez után éreztük teljesen kiégettnek magunkat. Nem jött több ötlet, nem okozott örömet a darálás és éreztük, hogy valamit tenni kell ha folytatni akarjuk. Matyival  - aki addig énekelt a basszusgitár mellett – megbeszéltük, hogy valami vérfrissítésre lesz itt szükség. Rövid keresgélés után, Gazsika (Torn From Earth) ajánlotta Petet, hogy volt anno Stereochrist meghallgatáson és neki nagyon tetszett. Felszínesen ismertük is egymást, úgyhogy megkerestem azzal a szándékkal, hogy csatlakozhatna, szerencsére igent mondott. Ami a stílust illeti, a lassú-súlyos dolog régebben is közel álltak hozzánk, csak jobban domináltak a hadarások. 

Az új énekes gondolom új vért, és új lendületet is hozott a zenekarba?

Oh persze. Petevel az első közös megmozdulás mondjuk egy két napos Erdélyi turné volt, ahol a régi számokat játszottuk és ő, mint basszer volt jelen. De legalább arra jó volt, hogy belekóstolhasson, hogy-hogy mennek nálunk a dolgok (nem tudom mennyire befolyásolta amúgy. Pete csatlakozásával nem csak énekest, de gitárost és stúdióst is kaptunk. Multifunkciós a csávó. Úgyhogy a lendület visszatért, hamar elkészült az első 4 szám. 

Közel 10 éve zenéltek! Hogy állt össze anno a zenekar? Esetleg jövőre valamiféle jubileum?

Annak idején mi még szaros tiniként ismertük meg egymást, görkoris csapat voltunk. Aztán valahogy kimúlt a tűz, de szerettünk volna továbbra is együtt lógni. Aztán az egyik srác dobolt, innen jött az ötlet, hogy csináljunk zenekart, mert eléggé szeretjük a metál zenét. 2004es alakulás igazából csak az ötlet kipattanását jelentette. Utána még kellett hangszereket venni, megtanulni játszani rajta, tagcserék, próbaterem stb. Lényegi munkáról 2008 óta beszélhetünk, így nem is tervezünk semmiféle ünneplést.

A Choices Were Made albumotokon 9 remekbe szedett dal van. Mióta értek bennetek ezek a dalok? 

Ugye Pete 2011 novemberében csatlakozott hozzánk, akkor kezdtük írni a nótákat. A lemezre 2 teljes Pete nóta érkezett, amiket már előbb megírt, mi csak „feldolgoztuk” őket. Szóval bő egy év termése. Nem kapkodunk. 

Erre az albumra felkerült az előző ’EP, a Crawl négy dala is, felgyúrva, még jobban felbikázva. Ez egy előre eltervezett koncepció volt, vagy csak így alakult?

A Crawl 'EP csak azért létezik, hogyha valaki eljönne koncertre és érdekli, hogy manapság milyen zenét játszunk, legyen útmutatója. Ez egy demó minőségű 4 szám, abból nőtte ki magát, hogy Pete otthon rögzítette magának az elkészült számokat, hogy éneket tudjon kitalálni rá, valamit nekünk megmutatni, hogy „kívülről” hogy szólnak a nótákat. Természetesen szerettük volna felvenni őket rendesen stúdiós verzióban is, így hát nem is volt kérdéses, hogy a Choices were made-n szerepelni fognak. 

Lassan, vagy már mondhatni ti is azok közzé a zenekarok közzé tartoztok, akik többet játszanak külföldön, mint idehaza. Májusban volt egy Baltikumi turnétok. Mesélnél erről és, hogy sikerült ezt összehoznotok?

Persze. Van pár zenekar a környezetünkben, akik elég sokat járnak különféle turnékra és nagyon megirigyeltem őket. Ugyan eddig is utazgattunk elég rendesen, de mindig csak ilyen 1 napon belül volt a hatótávolság. Na, ezen felbuzdulva (és a személyes ügyekből, lévén, hogy északra sosem utaztam még) kitaláltam, hogy irány Észtország. Igazából az elhatározás volt a legnehezebb, utána már olajazottan ment minden. A death metálos Nigromantiával voltunk, akik már régi, kipróbált haverok. Úgy osztottuk fel, hogy én szervezem az útvonalat és a klubokat, ők adják a buszt és a cuccokat. Végül is Lengyelország, Litvánia, Lettország és végül Észtországban jártunk. Nagyon tetszett mindenkinek ez az egy hét, itt jöttünk rá, hogy ez a rokk-zenélés lényege. Utazni, csövezni, sört inni, mindennap máshol kelni. 

Ide haza talán nem annyira vevő a közönség az efféle zenére? Mennyivel másabb az ottani közönség, illetve metál/doom élet, réteg?

Szerintem azért itthon is van egy egész izmos rétege ennek a zenének. Legjobb példa a tavalyi Wall of Sleep/Stereochrist 10 éves bulija volt. A főbandák előtt alig voltak népek, de mire jött a WOS és a Stereochrist faszig megtelt a hely. Hol vannak ezek az emberek vajon?
Szerintem a Baltikumban nincs kimagasló metál élet. Abban más mint mondjuk Magyarország, hogy ott kíváncsiak az emberek.  Ingyenes bulik voltak, nem is volt más fellépő, mégis szép számmal megjelentek mindenhol. Meg ott van egy idősebb réteg is, akik még mindig aktív koncertlátogatók. 

Úgy hallottam, hogy Te hatalmas Ghost rajongó vagy! És most voltál a bécsi Ghost koncerten… milyen volt?

Ja, igen, nem titkolt tény, hogy a Ghost volt az a banda, amelyik áttérített véglegesen a blastbeatről a tiszta énekre. Egyik ismerősöm posztolt tőlük anno egy komplett koncertet én meg nem hittem a szememnek, fülemnek. Mintha először hallottam volna metált.
A bécsi koncertről meg múlt héten szereztem tudomást így azonnal kellett intézkedni. Szerencsére kijutottunk, megnéztük, élveztük, baromi jó volt. Szerintem mindig nagyon különleges érzés, amikor valami ennyire hatással van az emberre.

A ˝Call me on my name˝ dalotok véleményem szerint egy hatalmas Ghost feelinges szám, csak sokkal izmosabbra gyúrva! Volt is vele valami ilyen szándékotok, már mint, hogy ilyen legyen? Vagy csak valóban én rám hat így!

Igazából én nem érzem, hogy Ghost-osra sikerült volna. A nótát lényegében az ének témák a főszereplők, amiket ugye Pete hoz, ő pedig eléggé rühelli a Ghost-ot!

A nyár folyamán két nagyobb fesztiválon is felléptek… és utána?

Igen, eljött ez az idő is, hogy fellépünk idén a Szar feszten és a Zorall sörolimpián. Nyárra cirka ennyi a terv, hiszen mindenkinek nyár van, sokat utazgatunk, szétszórtan. Őszre tervezzünk még egy turnét, ezúttal délnek vesszük az irányt, de még képlékeny az egész, hamarosan több infóval szolgálhatok. 

Kristóf, köszönöm a beszélgetést! 

Mi köszönjük az érdeklődést! Sátán! 



2013. június 18., kedd

Torn From Earth – I.N.R.I.

A sludge metált, új felfogásban és új hangzásban játszó Torn From Earth, zeneileg egy erős sludge nyomvonalat követ, de keverednek benne a doom, stoner, noise, és hard-core irányzatok, hatások is. Hatásokként lehetne említeni mind a Crowbar súlyosságát, mind a Neurosis őrületeit. De az ők által kreált erős, egyedi zenei kép, nem igazán azt a tipikus délies, füstős hangzást szólaltatja meg. Merészen eltérő, vadabb, arcátlanul szokatlan zenei húzásaikkal összegyúrt sludge riff alapú muzsikáik egy jóval sötétebb, mocsarasabb, bűzösebb hangázást képviselnek, amihez hasonlóval, hazánkban csak talán az Igor nevű formáció jeleskedik. 


A zenekar 2005-ben alakult Budapesten, Hatalyák Viktor - gitár, Kóczi Éva - gitár és Szatmári Balázs - basszus kezei által. Nem sokkal később csatlakozott hozzájuk Hámori Benedek énekes poszton és Zsákai Tamás dobos. 2008-ban, Viktor nappalijában rögzítették az első öt számos demó/kislemezüket saját kiadásban, ami koszos hangzásával és hard-core beütéseivel, a hazai zenei szintér „underground" köreiben jó fogadtatást kapott. Ezt követően főleg a fővárosban kezdenek mozgolódni, de volt egy rövidebb ukrán turnéjuk is. Szerencséjük volt olyan nevek előtt játszani, mint az EyeHateGod, Shrinebuilder, Church Of Misery, Hellshock, Sights & Sounds, Men Eater és a Spiritus Mortis. 2010 végétől szűk egy év leforgása alatt Hatalyák Viktoron kívül a teljes tagság lecserélődött a bandában. 2011-ben Zsákai Tomi elfoglaltsága miatt a dobok mögé Binder Gáspár került (Haw, Stereochrist, Prosectura, ex-Vostok Room), a basszusgitáros posztot Sultz Ödön (Harvester, ex-Vostok Room) tölti be, gitáron pedig Hargitai Attila tolja a mocskos témákat. Nagy változást jelent az eredeti felálláshoz képest, hogy nincs énekesük, ezért az ének és vokál szerepét a három gitáros veszi át. Az új vérrel és új erővel ellátott zenekar 2012-ben kihozott egy nagyon erős és eredeti 2 számos ’EP-t közel 20 percben. A ˝Constant Daily Strain˝ daluk súlyosan nyitja az ’EP-t, szinte belerobban az arcunkba. A három hangon megszólaló énektémák, üvöltések hatalmasat bugyogással törnek fel a szaggatott sludge mocsok mélységei közül. Egy monumentális stoner/sludge szörny ez a dal a  maga 12 perces hosszúságával, ami öt percnyi tombolás után lehiggad, és ezzel kezdetét is veszi egy elszállósabb téma, ami sokszínűségének köszönhetően nem megy az unalomba.  Inkább totális relaxációt ad a dal végére. Másik daluk a ˝Lost And Found˝ egy igazi tökös, déliesen felfüstölt mázsás riffáradat, ami cuppog az iszaptól, és csöpög belőle a világvége hangulat. Az ének kaotikus dallamokkal megpakolt mocskos súlya alaposan, és erőteljesen odavág nekünk.
A zenekar koncert turnéi is említésre méltóak. Bár hazánk mostanában sajnos ritka madarak, külföldön ellenben már számos bulit adtak, német, ukrán, lengyel, szerb, holland, szlovák vendég fellépésekkel. Valamint a norvég Tombstones társaságában Európa szerte.


Tagok: Hatalyák Viktor - gitár/ének, Hargitai Attila - gitár/ének, Sultz Ödön - basszusgitár/ének, Binder Gáspár - dob



2013. június 16., vasárnap

4400 – Keleti Boogie




A 4400 elnevezésű zenekar Nyíregyházán rúgta a durva riffelésű stoner/sludge port 2000 és 2005 között (a 4400 elnevezés egyébként Nyíregyháza irányítószámából adódik).  Ezt a mocskos, mocsaras, füstös Down és Panterás hangulatú instru döngölést egy helyen próbáló különböző zenekarok tagjai hozták össze. Mesélte egykor Kósa Zsolt – gitáros. Bár többre Ő sem emlékszik, mert mindent zöldell festettek egykoron. Nyíregyházán kívül nem túl sok helyen játszottak, az azonban bizonyos, hogy 2002-ben készítettek egy 7 számos felvételt ˝Keleti Boogie˝címmel, a szolnoki Denevér stúdióban Töfi mester kezei alatt, amit innen tudtok letölteni: http://www.meseskelet.com/kacat.html





2013. június 14., péntek

Band In The Pit - Egy összekötő poros országút

Az instrumental pszichedelikus stonert játszó Band In The Pit triónak a napokban jelet meg első önálló nagylemeze. Igaz lassan 3 éve játszanak, de dalaik eddig csak a neten keringtek videó dokumentumfilmek formájában. Hogy-hogyan, és miből lettek ezek az elszállós, éteri elszállós, sivatag hangulattal megkever hangok, valamint a zenekar történetéről mesél nekünk Késmárky Szabolcs, a zenekar gitárosa, pedálsor virtuóza.


Akkor kezdjük az elején! Hogyan lett a zenekar?

2010-ben hoztuk össze a gitár-dob formációt Prókai Normannal, majd később csatlakozott a zenekarhoz Schneider Vilmos basszusgitáros, akivel közel húsz éve zenélek együtt.

Mit tudhatunk a tagokról? Korábbi zenei munkásságaitok? 

Korábbi formációk közül megemlíteném a Riverside-ot, amivel mississippi boogie-t játszottunk. Felléptünk Pakson, és a Szigeten is 1999-ben. Ebben a zenekarban játszott Vilmos is, mellette Kovács Zoltán, aki jelenleg az Elefánt zenekarban zongorázik, koncertezik a Sonny And His wild Cows-zal, tagja volt a Sadantnak, illetve Németh Tamás dobolt, aki jelenleg számos hazai jazzformáció tagjaként ismerhető.
Emellett jelenleg is játszom Kiss Endrével (ex-Quimby, ex-HS7) a 2009-ben alakult Sztálingrád? nevű kétszemélyes zenekarban, amely nagyrészt Hagyó Béla (Palermo Boogie Gang) szerzeményeket operál szét, és rak össze sajátos, közönséggyilkos felfogásban.

Az albumotokat hallgatva meglepődtem a dalok hosszúságán! Hisz a 7 dalotok közel 80 percnyi játékidőbe van belefoglalva. Ezek, hogy alakultak ilyen hosszúra? Vagy ez egy direkt koncepció? Mert nekem úgy tűnik, hogy lementek próbálni,  nyomjátok a Jam-et, és nagyon élvezitek a zenélés,  azt amit csináltok!


A lemezen szereplő számok mindegyike egy előre megírt vázra épül fel, melyek próbatermi körülmények között születtek. Ettől lehet az az érzése valakinek, hogy ez egy "jam", de itt többről van szó. Bár kottát nem írunk, a legtöbb próbát rögzítjük, és ezen felvételekből választjuk ki azokat a részeket, melyekből konkrét számot csinálunk. Ez lehet egy riff vagy egy dobtéma, de akár egy 10-20 perces jam is.
A számok hosszúságát nem mi választjuk, hanem az adott téma egyszerűen megköveteli, hogy bizonyos időt áldozzon rá mind a zenekar, mind a közönség.

A zenétek igen többrétegű, a bluestól, a jazz-es átmeneteken át a sivatagos, füstös stoner rockig. Miből, honnan jönnek a témát, inspirációk, hatások? 

Mindhármunk nevében elmondhatom, hogy nagyon sokféle zenei irányzatot követünk, hallgatunk a minimal electrotól a hill country blueson át a doomig. Ezek mindegyike hat az emberre, és zenéjére, bár próbáljuk saját felfogásunk szerint művelni azt.

Én kifejezetten szerem az ilyen úgymond „utazó/merengős” zenéket, amit csak beraksz, és mész! De ezek legtöbbsége csak egy réteg zenéje lesz. Nem tartotok attól, hogy ti is ilyen réteg zene kategóriába kerültök? 

Ettől nem tartok. Szerintem derékig már el is süllyedtünk.

Terveztek-e valami koncertet, nagyobb megmozdulást?

Idén februárban játszottunk az UH demón, ahonnét pozitív visszajelzéseket kaptunk, valamint ezen fellépés kapcsán kerültünk kapcsolatba az R33-mal, akik biztosítottak nekünk egy nap stúdióidőt. Ezúton is szeretnénk ezt megköszönni Perecsényi Tibornak, illetve Lászlóffy Andrásnak a stúdiómunkálatokat! Pernyével kötött közös megállapodásunknak köszönhetően idén fellépünk az R33 nagyszínpadán egy több zenekart összefogó fesztiválon.
Természetesen várjuk klubok, fesztiválok, koncertszervezők jelentkezését, illetve mi is dolgozunk fellépések szervezésén.

Szabolcs, Köszönöm szépen a zenekar bemutatását!

Köszönjük a felkérést!



2013. június 12., szerda

Angertea – Katarzisok metszéspontjában

Az Angertea azok közé a magyar undergound zenekarok közé tartozik, akik lelkesen csinálják a profibbnál profibb albumaikat. Teszik ezt akkor is, ha ezek a felvételek csak egy szűk közönség, rajongó tábor élvezi. Aki fogékony a zenéjükre, az már hallgatja őket, aki pedig nem vevő erre a zenére, azzal megszerettetni borzasztóan nehéz, ha nem lehetetlen. És mivel a rétegzene rétegei között bóklásznak, ráadásul teszik ezt egyéni módon, az őket követők nincsenek sokan. Stílus meghatározásukat mondhatni progresszív experimentális grunge metalnak. De zenéjükben a stoner/sludge hatásai a modern metallal, ugyan úgy egy fajta origó metszéspontban állnak. Az Angertea felzaklató zenét játszik, ami nagymértékben a dob és a basszus markáns összjátékán alapul.  Amiben a gitár és az ének is bőven kap szerepet mind az akusztikusabb, mind a keményebb, fogósabb részeknél, Az énekben keserves, méltó orgánum színezi az amúgy sem könnyed témákat, gurgulázó futamokat. 


A zenekar 1996 őszén alakult Szentesen. ’97-től aktívan részesei a hazai underground zenei életnek. A mai felállás ’98 óta stabil, Peralta Miguel: basszusgitár, Bárkai László: dob, Mihály Gergely: gitár/ének.
Három demó után (Hangok a ködben – 1997, Minden, mire emlékeznél – 1998, Promo – 2001) 2002-ben adták ki első nagylemezünket ˝Lélekvágy˝ címmel. 2003-ban megjelentettnek egy válogatás albumot az 1997-2003-as időszak részben a demós, mix dalokból.  Második, angol nyelvű nagylemezünk, ˝Rushing Towards The Hateline˝ 2006-ban jelent meg. 2009-ben pedig a harmadik ˝Twenty-Eight Ways To Bleed˝ című albumuk. 2010-ben Neil Kernon (Grammy - díjas) amerikai producerrel készítettek egy 3 dalos ’EP-t ˝Distrust˝ címmel. A kislemezen, 2011 januárjában jelent meg, olyan neves vendégek szerepelnek, mint Scott Reeder a Kyuss volt basszusgitárosa, és Vörös Attila a Nevermore és Leander Rising gitárosa. A negyedik Angertea nagylemez a ˝Nr. 4.: Songs Exhaled ˝  a norvég Smash Fabric Records gondozásában jelent meg 2012-ben. Ezen a lemezen egy dal erejéig feltűnik a Faith No More basszusgitárosa, Billy Gould, hogy a No Comutation dalukban közösen pengessenek egyet.

Szinte az ország minden szögletében játszottak már, és szinte az összes nagyobb fesztiválján is megfordultak. A fiúk kiforrott és minőségi zenéje egyre nagyobb elismerést és publicitást kap külföldön is, 7 hivatalos videóklippel rendelkeznek, amelyek láthatóak voltak már több fontos TV műsorban.

2002-ben rögzített első, ˝Lélekvágy˝ című nagylemezük 11 dalalt tartalmaz. Lemezükkel egy fajta új színt hoztak a hazai zenei életben. Progos/experimentális/grunge/stoner hatásaik mellet jelentősen érezhető a TOOL, Alice In Chains zeneihatásai, mint példa erre a Hidak legbelül, Halálba hív, Feketében áll a világ, Reflex című daluk, de bőven hoznak merész, új ötleteket, saját kútfőben érlelt témáikban is. Egy klip is készül az albumhoz a Halába hív című dalukra. 
Pár évvel később, 2006-ban angol nyelven jelent meg második albumuk ˝Rushing Towards The Hateline˝ címmel, az Edge Records gondozásában. A hangzás erőteljes, kifejezetten jónak mondható. A zene továbbra is a progos VoiVod, TOOL, Neurosis irányvonalnak felel meg. Rengetek súlyos riff-fel találkozunk, amit üvöltés, torzított ének vagy tiszta énekhang tesz még hatásosabbá. Kiemelkedő róla a Clearer Ways című daluk, mely egy 2 részből álló szerzemény. Az első rész tekinthető egy bevezető is, kicsit csendesebb, melankolikusabb, mélyebb dal. A második rész viszont ennek az ellentéte, egy jól sikerült grunge dallamokkal és énekhanggal telepakolt, jó riffelő témával kezdődő, kiváló basszussal megtámogatott tipikus Angertea siker szám. kiemelkedő daluk még a Damagebirth, vagy a The Hour of the Circus. Ezzel az albumukkal még jobban felhívták magukra a figyelmet, mind a szak sajtóknál, mind a rajongók, illetve leendő rajongók körében. És meghatározóan kialakítottak maguknak egy saját Angertea stílust. 

 Ezekben a meghatározó stílus jegyekben jelenik meg 3 év múlva a harmadik ˝Twenty-Eight Ways To Bleed˝ című albumuk 2009-ben. Melyen nem tagadott, hogy az énekes, gitáros Mihály Gergő egy rosszul sikerült kapcsolatának érzés termékeit jeleníti meg. Nevezhető pár-terápiás anyagnak is, ahol kiénekli, kiüvölti magából fájdalmát, bánatát, s ezáltal megnyugvást talál.  A közel 40 perces anyag tele van komplex, sokdimenziósan összerakott részekkel, bedurvulásokkal és szívszaggatóan bánatos szövegekkel. A TOOL-ról fakasztott, Sophie’s Station, Swept című dalaikba beszivárognak a grunge dörgedelmes gitár centrikus riffei. Míg a Sex in a Dyke rövid instrumentálisában inkább a Primus progresszívebb pattogásai tűnnek ki. A Miattad című dalukban vendég zenészek segítségével felejtik a bút (Kovács Attila ex-WMD, és Vincze Ádám, Flop - gitár, a Wackor-os SlayerCsabit pedig perkázik). Ez az albumuk egy elszállós, elgondolkodtató, és a szívtájékot megbizsergető verziója a keményebb műfajnak, egy messze nem hétköznapi élményeket nyújt. 

Habár az Angertea muzsikája élőben tud igazán katarzis közeli, vagy más transz állapotokat előidézni a hallgatóban, otthon ülve, lelki szemeink előtt, a hangszórókból előkúszó bámulatos zenei világuk is igencsak rabul tudja ejteni az embert. Ilyen hatással volt a 2011 elején megjelenő ˝Distrust˝ háromszámos ’EP-je. Amin Neil Kernon producer (Queensryche, Cannibal Corpse, Peter Gabriel, Judas Priest, Queensryche, Dokken, Nevermore, Flotsam And Jetsam,Nile) bábáskodott, aki a keverést is végezte, a maszterért pedig Alan Douches (Sepultura, Mastodon, Dillinger Escape Plan) kezei voltak a felelősek. A történet annyi, hogy három számot rögzítettek a Dystopia-s Vári Gábor, valamint Mészáros "Murphy"  Gábor studiójában. Ennek keverését végezte Kernon. És ha már kint volt az anyag a tengerentúlon a maszterizálást megcsapták Alan Douches-el. Plusz adalékként még szerepelt a kis lemezen az ex-Kyuss-os Scott Reeder, és a Nevermore-os, Leander-es Vörös Attila. Nyugodtan mondhatjuk, idáig magyar zenekartól szokatlan volt, hogy külföldi vendégekkel dolgoznak együtt. A nyitó Frog In The Oven kidomborítja az Angerteára jellemző stílusjegyeket, a TOOL hatásokkal megcsepegtetett hét perces mivoltával.  A nóta kicsit depresszív, kicsit kiakadós, kicsit lehúzós. A címadó Distrust egy pszichedelikus, vonszolósabb tétel. Scott Reeder hangzása, dallam világa azonnal felismerhető, ami nagyon hatásos, a megfelelő hangulatban garantált a hidegrázás. Az ének elszállós, keleties hangzásával nagyon jól el van találva. A nyugis, többé-kevésbé akusztikus, elszállósabb Streams témáiban Vörös Ati visszafogott gitár szólói hallhatóak, Gergő pedig tisztán, kifejezően énekel. Az mindenkép elmondható, hogy aki eddig nem hallgatta az Angerteáék anyagait, ezt az ’EP-t hallva belemerült az eddigi lemezeikbe is. A szak sajtok brilliánsan fogadták munkájukat mind idehaza, mind külföldön. Zseniális anyagot hoztak össze ezen a kislemezen!
2012 őszén megjelenő, Nr. 4.: Songs Exhaled negyedik Angertea lemezzel kapcsolatban mindenki fel rakta a kérdést: Lesz-e olyan hatásos ereje, mint az ’EP-nek? És lett! De még mekkora! Rögtön az első dalként nyitó, No Computation-ön Bill Gould, a Faith No More basszusgitárosa penget néhány gitárharmónia erejéig. Ez egy pörgős, indulatos, önsanyargatós dal. Követően robbanás rajta a Demon Surfaced (amihez klip is készült) a már megkezdett Angertea ösvényen halad tovább, miközben a továbbra is rendkívül erős, húzóerőnek számító basszusjáték uralja a teret, a dobok pedig törzsi hangokkal szólnak. De elég csak meghallgatni a Meeting Satan On The Way To Personal Desertification elejét, ahol szintén csak a basszusgitár és néhány kitartott gitárhang szól, de olyan feszültséggel, hogy az embernek rombolni támad kedve. Sajátos elegyet alkot a metal és  pszichedelia keveréke a In Light Air dalukban, míg a fájdalmas énekű A For Afrodita basszusa csodákat művel. Tipikus Angertea sláger a Lions’ Region, de a lemezt tökéletesen záró Distance Of You is pozitívan erősíti az albumot. Az biztos, hogy a hangzást és hangszerelést maximálisan kihasználják.
A trió már 17 éve rendületlenül hozza nekünk az értékesebbnél értékesebb dalcsokrait időről időre, trend mentesen. Nem érdemes különbségeket tenni az Angertea dalok között, mert nincs értelme. Az eredmény olyan lenne, mintha a Poklot és Mennyet kellene bemutatnunk… Káosz! De lassan eljutok odáig is, hogy fölösleges rájuk aggatni bármilyen jelzőt, vagy hatást. Az Angerteáék egy egyedi, sajátságos arcra formált zenével kényeztetnek minket, amivel elkalandozhatunk egy kiforrott, minőségi, sajátságos zenei világba.


 Albumaik:

Lélekvágy (2002)
Rushing Towards The Hateline (2006)
Twenty-Eight Ways to Bleed (2009)
Distrust (EP)[2011]
Nr. 4: Songs Exhaled (2012)


Tagok: Mihály Gergely - ének, gitár, Peralta Miguel - basszusgitár, Bárkai László - dob






2013. június 9., vasárnap

Petenders - Bullhorn 'EP

Tagadhatatlan, hogy a stoner is valahol a tradicionális blues zenében gyökerezik. Hisz élvezet hallgatni a blues beépített elemeit egy-egy markánsabb, füstös riffbe, mind alapként, mind kisegítő ütemként. Nos, ilyen tradicionális bluesban gyökerező rock zenét játszik a 2012 – ben alakult Petenders nevű kis blues/rock formáció. Amihez foghatót jelenleg csak az öreg Tátraiék (Tártai Band) nyomnak hasonlót Magyarországon.  Csak itt a zenét Petender-ék megspékelték Hammond orgonás alappal és légies szólókkal. Egy szóval semmi új, de mégis jó! 


A Petenders – Bullhorn ’EP-jét hallgatva nem mondhatnám, hogy meglehet unni a Hendrix, Eric Clapton, Led Zeppelin, Gallagher-t idéző dallamokat. A zsigerből játszott blues dalok követik a tradíciókat, de mégis messze sodródtak a hagyományos vonaltól. Egyik pillanatban csak úgy süvít a dögös rock, mint az ’EP-t nyitó ˝Bullhorn˝ zakatoló, vonatos ritmusaiban. De a másikban már egy rádióbarát nóta szól simogatóan a füleinkbe ˝Leave Me Alone˝, míg a ˝Snake Boots Shuffle˝ Hammond orgonás szólózgatása örök emlék marad bennünk, az énekes, Clapton-os orgánuma pedig megfelelően fekszik ehhez a dalhoz. A záró ˝Brainspotting˝ pedig vihar szerű funky-s/soul-os blues futamaival táncol körbe minket. 

Nem tagadom az énekes, megyeri Dániel hangját nekem eleinte kicsit laposnak tünt. De többszöri hallgatás után, vagy inkább a „kígyó vér szuflé” után már kihallottam karcosságát. Egyszóval a Petenders élvezhető, kellemes. Aki kedveli a lendületesebb blues/rock zenét nem fog benne csalódni. 


Tagok: Megyeri Dániel - ének, perka, Petendi Tamás – gitár, Gyöngyösi Gábor - billentyűs hangszerek, vokál, Baranyi Geresz – basszusgitár, Kató Bálint - dob, vokál




2013. június 8., szombat

Magma Rise – Ha megérint a végzet keze

A 2009 nyara óta tevékenykedő, hazánk jelenleg legaktívabb, ultra erős doom formációját a Magma Rise-t az ex-Mood, ex-Wall Of Sleep torok, Holdampf Gábor alapította, Hegyi Kolos (ex-Mood, Stereochrist) és a két ex-Neck Sprain tag, Janó Misi, Bánfalvi Sanya társaságában. Első albumuk a ˝Lazy Stream Of Steel˝ 2010 tavaszán jelet meg. Három év várakozás után most itt a második albumuk ˝The Man In The Maze˝, mely a júniusi Hammerworld mellékleteként eljutott a rajongók kiéhezett táborához. Erről az új albumról, és néhány régi történetről beszélgetek Hegyi Kolos gitárossal.



Szia, Kolos! Először is még egyszer köszönet az interjú lehetőségéért!

Mi köszönjük! Külön öröm, hogy egy stílusbéli portálon is beszélhetünk a csapatról, és az új albumról!

Az új Magma Rise albumot igen nagy várakozás előzte meg. Tavaly ősszel felröppent hír óta, hogy lesz valami új tőletek, mindenki lázban éget! Sajtók, rajongók egyaránt! Most pedig valóságban is meg jelet az új albumotok! Hogy látod a fogadtatást, milyenek a visszajelzések? 

Még nagyon friss az „élmény”, de eddig tényleg nagyon jók a reakciók! Ugye a júniusi Hammerworld-ben a hangpróbán az első helyen végeztünk, ami hatalmas megtiszteltetés, és az eddig megjelent általunk olvasott kritikák is mind nagyon pozitívak lettek! Az a helyzet, hogy mi is éreztük, hogy most sikerült egy lépcsővel feljebb lépni, mind a nóták, mind a produkció tekintetében! 

Felkerült rá a The Asound zenekarral közös kis bakeliten meg jelent Five című dalotok is. Ezt konkrétan akartátok, vagy csak annyira jó ez a dal, hogy mindenképp rajta kellet lennie a címéből adódóan az 5. track-ként a lemezen?

Nem volt kérdés, hogy felkerül -e a lemezre. Nagyon erős nóta, a koncepcióba is illeszkedett mind szövegileg mind zeneileg, és a hangzás is jóval bikább lett! Az új lemez egyik húzónótája! Gábornak mondtam is, hogy ez a nóta élete eddigi fő műve! 

A Magma Rise milyen periódusában íródtak a dalok? Mit tükröznek, mit jelentenek? Hisz volt némi nehézségetek közben, mint a kétgitáros váltás is?

Az a helyzet, hogy itt nincs nagy görcsölés, sem megfelelési kényszer. Ilyen szempontból hasonlóan készült, mint a Lazy stream. Tavaly kb. nyár környékén megbeszéltük, hogy 2013 tavaszára kéne egy új album. Nekiálltunk megírni a nótákat, és idén nyár elején meg is jelent. A nótákat úgy 98%-ban hárman írtuk és raktuk össze Gáborral és Bánfalvi Sanyival. Füleki Sanyi már nem igazán vette ki a részét az album megírásában, mert a munkája miatt nem tudott próbákra jönni. Ezért találtuk ki, hogy az új lemezt trióban csináljuk meg. Már a nótaírós időszak korai időszakában jelezte Gábor, hogy a szövegek valamilyen szinten összefüggenek majd, egy laza koncepcióra felfűzve. Mivel ritkán tudunk csak próbálni a nagy távolságok miatt, ezért a riffeket otthon raktuk össze Gáborral, majd ami átment a szűrőn azt Sanyival meg is csináltuk. Néha próbánként több nótát is! 

2012-ben Janó Misi távozása után Füleki Sanyi vette kezeibe a gitárt nálatok! Így már három ex-Mood tag volt akkor a zenekarban. Először is miért távozott Janó? Hogyan került Füleki Sanyi a képbe (még ha rövid időre is), és mi volt az ő távozásának oka?

Misu Dunaújvárosban lakik, és a próbák valamint a koncertek kilogisztikázása nem tudott működni, valamint összejött neki egy 3 műszakos meló, ami tovább bonyolította a dolgokat. Vártunk elég sokat, hogy megoldódjon a dolog, de miután nem látszott a fény az alagút végén, megbeszéltük, hogy a továbblépés érdekében mozdulni kell. A kapcsolatunk most is remek, tehát nem volt semmi sértődős bulvár történet a háttérben. Most, hogy a Neck Sprain újra aktivizálta magát Mihi visszatért a rivaldafénybe, úgyhogy minden helyre került szerencsére nála is!
Misi pótlására Füleki Sanyi érkezett, akivel toltunk jó pár koncertet, ami nagyon zsír volt. Kiderült, hogy Sanyival még mindig remek gitárpárost alkotunk!  Azonban mire eljött volna a kreatív időszak Sanyi is munkát váltott, és a Misuhoz hasonlóan nem tudta megoldani sem a próbálást, sem a koncertezést. Ekkor határoztuk el, hogy az új anyagot hármasban csináljuk meg.

Füleki távozása után Herczeg László (ex-Sedative Bang, Penalty Kick, Sunday Fury) tölti be a megüresedett gitáros posztot. Mesélnél Lászlóról és, hogy Ő mi úton- módon került a csapatba?

Lacit a Sunday Fury-ból ismertük. Korábbi csapatainkkal (Stereo, WOS) már sokszor játszottunk együtt. Egy nagyon jó arcnak és egy precíz gitárosnak ismertük meg. Amikor pár éve Misu nem tudott bevállalni egy európai turnét, Lacit hívtuk el kisegíteni! Egy élmény volt vele játszani, jó arc nem nyűgös, szól a kezében a hangszer, egyszóval köztünk a helye! Sanyi után más nem is került szóba, és mivel a Sunday Fury is áll jelenleg neki sem okozott gondot a dolog!

Ez év októberében felléptek Máltán, a The MaltaDoom Metal Fesztiválon, novemberben pedig a VIII. Doom Over Vienna fesztiválján. Nyugodtan mondhatjuk, hogy mind a két esemény Európai, vagy akár nagy világi szinten is jelentős! Hogyan sikerült ide „belógnotok”, meghívást, felkérést kapnotok?

A máltai fesztiválra már tavaly is hívtak minket, de akkor nem tudtuk megoldani a kijutást. Remélem, ez idén összejön majd. Amúgy a DoomShallRise fesztiválon játszottunk együtt a NomadSon nevű máltai csapattal, akik között Forsaken tagok is vannak, valamint a fesztivál szervezői is ott láttak minket és onnan jött a kapcsolat. A Doom Over Vienna fesztivál pedig csak idő kérdése volt, hiszen Bécsben rendre hihetetlen hangulatos koncertjeink vannak! 

Nem titok, hogy igen jó kapcsolatot ápoltatok a Doom zene egyik meghatározó alakjával, ős atyjával, Scott Wino Weinrich gitáros-énekesel? (Saint Vitus, The Obsessed, The HiddenHand, Shrinebuilder) Ez a kapcsolat megvan még a mai napig?

Gábor van nagyon jó viszonyban Winoval. Olyannyira, hogy amikor a The Obsessed nemrég a Roadburn fesztiválon játszott, Wino meghívta Gábort és a feleségét Lucát a koncertre! Amikor a Saint Vitussal játszottunk legutóbb akkor is nagy volt az öröm, hogy újra találkoztak!

A Mood megszűnésével két zenekar is született. Az egyik a Wall Of Sleep, Füleki Sanyi vezetésével. A Másik a Stereochrist, a Te vezetéseddel. Három albummal jött ki eddig a Stereochrist. Lesz esetleg folytatása az ő történetének? Ezen a téren mi a helyzet?

A Stereo most jól megérdemelt pihenőjét tölti! Nem oszlottunk fel, vagy ilyesmi, de mivel az énekesünk Felföldi Peti Norvégiába helyezte a székhelyét, nem láttuk értelmét újra egy új ember keresgélésével tölteni az időt. Mindenki az egyéb zenekaraira koncentrál, Gazsika Haw-zik, Torn From Earth-özik, Bólszi Asphalt Horsemen-ezik, én meg Magmázok. Nyilván ha beesik valami hihetetlen odaillő énekes, akkor újra felmelegítjük a csapatot, de egyenlőre nincs erre utaló jel! 

Gondolom az elkövetkező időkben, most egy sűrűbb koncertezős időszakba veti bele magát a Magma Rise? Hol, és merre találkozhatunk veletek?

A nyáron lesz két fesztiválfellépésünk, júni 26-án a Hegyalja fesztiválon, 29-én Pécsen a Rockmaratonon, majd ősszel a máltai és bécsi doom fesztiválok lesznek. Szeretnénk ősszel valahol Pesten egy lemezbemutató koncertet csinálni, meg szó van szegedi buliról is, de itt még semmi konkrétum nincs. Aztán elvi szinten szó van egy komolyabb európai körről is egy ismertebb zenekarral, de erről semmi többet nem tudok még mondani.

Kolos, köszönöm a beszélgetést! 

Én köszönöm! Doom-ra fel!



Tagok:  Holdampf Gábor (ex-Mood/ex-Wall of Sleep)-basszusgitár/ének, Hegyi Kolos (ex-Mood/Stereochrist)-gitár, Herczeg László (ex-sSdative Bang/Penalty Kick/ Sunday Fury)-gitár, Bánfalvi Sándor (ex-Neck Sprain/Ákos)-dob

Korábbi tagok: Janó Mihály (Neck Sprain)-gitár (2009-2012), Füleki Sándor(ex-Mood/Wall of Sleep)-gitár (2012)