2016. április 21., csütörtök

Lemurian Folk Songs - Nommo ’EP 2016

A budapesti Lemurian Folk Songs elnevezésű zenekara post-pszichedelikus ˝fos˝ sludge/doomt játszó Devla Mufflon utód, vagy mellék, vagy épp lövésem sincs, hogy milyen mellékági projektje . Annyi azonban bizonyos, hogy a Lemurian népdalai nem a kozmikus világűr zöld kígyótestű UFÓ fejű lényeinek neurotikus agymosó hullámait sugározzák agyunkba, hanem inkább egy psychedelic desert blues trippekből összeállított spirituális, ősi tanoktól inspirált rezgéseit, üzeneteit hordozzák. Aminek jó példája a bandcamp oldalukon olvasható Hermész Triszmegisztosz idézet.



A négy dalos instrumentális EP hangjait hallgatva egy könnyed, elnyújtott, felhők felett szárnyaló nép-zenei élményben lehet részünk. A valamivel több mint 9 perces Nommo változékony, de tompán monoton témáiban jól megférnek a tradicionális blues, a delejes szólókba mártott ’70-es évek vibráló pszichedéliája és a már klasszikusnak mondható Kyuss vonalas sivatagos riffeklések. A Melusina II egy pattogósabb prog/experimental szálra építkezik enyhén jazzes hatásokkal. Míg az őt követő Oannes már egy nehezebb, lassabb köröket rovó Karma To Burn hatású stoner/blues etalon, amit megviselt lassú zöngés rezgéseivel a Serpent elszívott spirituális tekergő Hendrixes témái zárnak. 




2016. április 19., kedd

Enter The Void – Cure For Ulcerated Wounds ’EP 2016

A hazai underground jól ismeret arcait tömörítő Enter The Void zenekar alapötlete már 2011-ben megszületett. A Nadir, Sepoq, Blood Is Fire, Downcore tagjaiból verbuválódott death/doom core csapat annak ellenére, hogy már 2013-ban elkezdte 6 dalos Cure For Ulcerated Wounds címre keresztelt Ep-jének munkálatait csak a napokban mutatta be - mindenféle beharangozás nélkül – debütáló anyagát.


Az Enter The Void dalait hallgatva akaratlanul is (folyamatosan) felötlik bennem az egyik anyabanda, a Nadir neve.  Tauszik Viktor jellegzetes orgánumát nem is lehet mással párosítani. Ennek ellenére nem hinném, hogy az bármiféle csalódást is okozna a brutálisabb, depressziósabb metál kedvelőinek. Hiszen már a kezdő Life akusztikus pengetésbe kevert gépiesen kattogás intrója után kíméletlenül ledózerolnak a doom kórság szaggatott szigorúságával. Az ezt követő In The Grap egy erős melodic deathcore ikergitáros szálon húz, amit visszafogottabb szörnyként követnek a Scratching The Wall, és a The Well bordákat őrlő lassú riffei. A The Pit és az Ep-t záró The Will To Live belassított neurotikus szaggatásai nem csak Viktor éneke miatt, de a dallamszerkezet mivoltából is a legutóbbi Nadir-t feelingét idézik meg bennem. Igaz ott nincsenek ennyire finoman kombinálva a fűrészgép szerű dallamokat ontó metalcore gitárok. Szigorú dallamok, depressziós, öngyilkos nehéz pillanatok... Enter The Void







2016. április 18., hétfő

Endless River – Sundered Time (2016)

A győri gyökerekkel rendelkező Endless River zenekart 2004-ben alapította Szabó Péter dobos, Hudec László gitáros, és Balla Tamás basszusgitáros. A zenekar kezdeti időszakát az első dalok megírása mellet a számos tagcsere jellemezte. Ebben az időszakban került a csapatba második gitárosként Montag Viktor, Németi Gergely basszusgitáros, és Reider László énekes. Az így teljessé vált csapat a kor doom metal zenei szellemiségének megfelelően az Anathema, My Dying Bride, Katatonia szentháromságán alapuló irányvonalak nyomdokain látott neki 2006 telén Képtelen Képek címen megjelenő első albumuknak. Az album pozitív visszhangot kapott, mind a zenei szaksajtók, mind a rajongók részéről, ami nagy lökést adott a zenekarnak a továbbiakban. Az ezt követő intenzív koncertidőszak után jelentették meg 2007-es Fractal Fields című kislemezüket, ami ismételten remek fogadtatást kapott. Ebben az időszakban a zenekar basszusgitárosa Kürtösi Attila volt, aki jelenleg a Grizzly oszlopos tagja. 2009-ben egy különleges lehetőség adódott a zenekar számára. A spanyol Kathaarsys társaságában egy kisebb Európai turnén (Magyarország, Ausztria, Svájc, Németország és Csehország) vehettek részt. Azonban ezt az örömteli időszakot beárnyékolta, hogy a tanulmányaikat befejező és az életbe kilépő tagon egyre nehezebben tudják összeegyezetni a zenekart a magánélettel. Ezért a turné ideje alatt a basszusgitáros posztot ismét Németi Gergely látja el, az énekesit pedig Sass Márton, aki az Exidium és az Amadea zenekarból érkezett. A turné befejeztével a zenekar nekilátott a következő albumának munkálataihoz. Azonban a Sundered Time felvételinek elkészítése igen lassan, és számos megszakítással történt a zenekar házi stúdiójában. Az album zenei alapjai 2012-ben, a szólók 2013-ban, a vendégzenészek részei 2014-ben, a vokálok pedig ez év elején készültek el. Ezalatt az öt év alatt, az aktív zenekarból egy baráti szálak és egy félkész lemez befejezésének igénye által összekötött társaság vált, akik az eltelt hosszú idő ellenére se tettek le arról, hogy elkészüljön és megjelenjen a zenekar legérettebb és egyben a legkomplexebb albuma. A Sundered Time hivatalosan 2016.04.11-én jelent meg mindössze 50 darabos gyári digipack CD példányban a hazai gyűjtők és a szaksajtók számára. Az album hat új dala mellé a lemezre bonuszként felkerült három eddig kiadatlan nóta a banda Képtelen Képek korszakából. A kész felvételeket Kiss ’Fidó’ János keverte és masterelte a soproni SB Stúdióban a borítót pedig Papp Norbert győri grafikus művész tervezte és készítette.


A Sundered Time experimental progresszív death/doom zeneisége korábban már jól érezhető volt a Fractal Fields kislemezük dalain. De mára ez a matéria még komplexebb, még pszichedelikusabb, kiforrottabb lett. Az összetett és változatos riffelésű agresszív death doom témáik mellet most még nagyobb hangsúlyt fektettek a progresszív rockos elemekre, az akusztikus és klasszikus zenei betétekre, amelyekhez hasonlókkal ez idáig leginkább az Opeth és a Pain Of Salvation munkásságában találkozhattunk. Az album első dalaként szolgáló Every Drop of Blood in Me misztikus intrója után szigorú dörgésekkel jönnek a technikás témaváltásokkal teletűzdelt prog/death metálos riffek, amikből varázslatos dallamként bújnak elő a ’70-es évek pszichedelikus art-rock vibrálásai az akusztikus gitár és zongora által keltett klasszikus zenei ihletésű dallamszőnyegek. Hasonló ritmikára épül az Opeth-re hajazó What We Deserve elementáris audiovizuális élményeke, és az őt követő játékos progresszív-jazz keretbe foglalt Midwife of New Hope technikás death őrlése. Az instrumentális End of All Days egy olyan tördelt témaváltásokkal telerakott darab, amelynek eszeveszett kaotikus tempói ellenére minden a helyén van. A finom pengetésekkel induló Ordinary Day hangulata tagadhatatlanul egy újabb Opeth érzést táplál belénk, amit középtájon megkoronáznak egy jó ízű hard rockos szólóval. A záró Awekwning több stílusúból merítő masszája a korai skandináv kísérletező prog/death melódiákkal idézik fel füleimben. Nem is beszélve Sass Márton vérbő hörgéseiről, amik remekül illenek az egész album komplex atmoszférájához. Az albumra bónuszként felkerült dalok remekül hozzák a ’90-es évek hörgős doom metáljának hangulatát.  A Civilizáció halála korai Anathema érát adja vissza, míg az Isten fia inkább a My Dying Bride sírós gyász tempóira épít. Azonban ebben a dalban már érezhetően jelen vannak a későbbiekben domináló progresszív hatások is. A Mélybarna avarból jellegzetesen mutatja meg a klasszikus bánat doom felállást a hörgős, illetve tiszta énekű férfi-női párost.

A Sundered Time valóban a legtökéletesebb albuma lett a csapatnak. Egy olyan ˝búcsú˝ album, ami minden szempontból tökéletesen összefoglalja az Endless River elmúlt 10 évét, sikerét és lassú passzív hanyatlását. De talán van remény olvasva az zenekar infólapjának utolsó mondatát: „Soha ne mond, hogy soha, hisz a folyó végtelen, azonban a Sundered Time várhatóan hosszú időre zárja a zenekar történetét.”


A lemez erősen limitált példányszámban, digipack formátumban készült el, ami 1500 Ft. + pkg-ért beszerezhető a velummusic@gmail.com e-mail címen keresztül.





2016. április 14., csütörtök

MAG – Disappear ’EP 2016

A 2011 óta létező debreceni illetőségű MAG zenekar (Boldizsár Tibor - gitár, Kapitány Miklós - dob, Karácsony András - gitár, Varga Máté – basszusgitár) Disappear címmel a napokban jelentette meg második kislemezét. A progressive/instrumental metalt játszó zenekar 2013-ban debütált 6 tételes Systematic Disorder című lemezével. A napokban megjelent Disappear című anyaguk két saját dal mellett a Metallica ˝Orion˝ instrumental klasszikusának feldolgozása is meghallgatható. A kislemez felvételei az előzőhöz hasonlóan a hajdúszoboszlói RockSpa stúdióban készültek és a lemez nyitó dalához ˝Dust And Bitter˝ egy image klip is készült.


A Dust And Bitter egy lendületes melodic metalcore-ra tűzött riff-csokorral nyit, amikre dallamokról dallamokra épülnek fel a technikásan előadott bőséges heavy metalos nyújtásokkal megtoldott nagy ívű szólók. Az ezt követő Dozer szaggatott groove-os riffeléseinek köszönhetően jócskán rátesz még egy lapáttal az első dal lendületére. Ahogy a címe is mutatja, mint egy Dozer jön, tipor és zúz mindent. Végére maradt a Metallica klasszikusa az Orion, amire nagyon kíváncsi voltam és bevallom nem csalódtam. A dal az első percétől az utolsó másodpercéig úgy van előadva, ahogy azt kell. Feszes ritmusszekciók, röfögős gitárok és a dobokból a lélek is ki van taposva.  Mintha csak fénykorában hallgattam volna a Master Of Puppets albumon (és bevallom, ez után a feldolgozás után ismételten meg is hallgattam az eredetit is). Aki csak teheti, tegyen velük egy próbát. Nem fognak csalódni.


Egyébként hamarosan a többi dalhoz is készül videó, és a kislemez lassan beszerezhető CD formátumban is. A Disappear EP hivatalos koncert bemutatója pedig május 28-án lesz a debreceni Kaptárban.




Nagaarum – D.I.M. (2016)

A veszprémi egyszemélyes projektként működő Nagaarum zenéjével először 2014-ben találkoztam. Akkori ˝Rabies Lyssa˝ albumának borongós depresszióval átitatott ambient black metal témái azonnal magukkal ragadtak. Elkezdem hát ismerkedni olyan korábbi anyagaival, mint például a csillagközi térbe utaztató 82 perc hosszú Oort és Oort II. post/space doom-jával, a Lombotómia, a Belaja Tajga 1-2., illetve a 70-es évek delejes, pszichedelikus hangulatát megidéző Gleccerek bámulatos zeneiségével. Nagaarum mindegyiknek albumának meg van a maga sajátságos arculata, hangulata, ami főként annak köszönhető, hogy albumainak főkoncepcióit, témáit általában a tudomány (csillagászat, természettudomány, stb.) oldaláról közelíti meg, ami alól nem kivétel a most megjelent 13. albuma sem. A D.I.M. ezúttal az experimental ˝avantgarde˝ post-black metal felé vette az irányt, amiről ő így beszél: "Zeneileg az eddigi anyagaim keresztmetszetére lehet számítani, csak sokkal letisztultabb hangzással. Túlcsiszolva természetesen nem lesz, a dohosság, és a nyers él megmaradt, csak minden jobban értelmezhető és érthető ezúttal. A szövegvilágban a szokásos tudományos témák jelennek meg, amiken keresztül a D.I.M. egy 19-ik századi nagy orosz tudósnak állít konkrét emlékművet. A lemez megírása és felvétele, keverése plusz a grafikai kivetülés kereken három hét munkát jelentett, és az eddigiekhez hasonlóan minden a saját műhelyemben készült."


Ahogy fentebb is említette a mostani lemezével egy orosz kémikusnak kíván emléket állítani. D.I.M., vagyis Dmitrij Ivanovics Mengyelejev, akinek a periódusos rendszerünket köszönhetjük. Ezért nem is csoda, hogy albumának számcímeit a periódusos rendszer egy-egy elemének vegyjele adja. Találhatóak itt alkálifémek, halogének, nemesgázok mondhatni egy komplett megzenésített post-black kémia óra az anyagok rájuk jellemző megszemélyesített tulajdonságaival, reakcióival, élettani és egyéb hatásaival. Ilyen elemi hatással robban arcunkban az album nyitó Rb heves redukcióktól fűtött sikálós post-black metal melódiái, vagy az őt követő Cl enyhén prog/thrash-t darálós, de egyben elszállós fojtogató lüktetése, ami után egy rövidke ideig alámerülünk a C rideg - instrumentális - mikrokozmoszában. A riffeivel lassan őrlő hipnotikusan tekergőző As egy igazi post doom eposz, a szóban forgó anyag gyógyító, és egyben gyilkoló tulajdonságaival csak úgy, mint az old-school black metal jellegű Hg toxikus, gyilkos kaszabolásai. Az ezüstösen csillogó kozmikus hangokat megszólaltató Ar egy hosszabb instrumentális suhanásra visz minket, amiből az Md rideg, agresszív meddősége szigorúsága tépnek ki. A zörejesen recsegő Po nehéz vákuumozott térbeli hangjaitól a szőr is feláll a hátamon, amin zárásként őserejét megmutatva emelkedik felül a legöregebb anyag, az életalapjait képviselő H depressziótól remegős doom vonaglása, s zajoktól keltett hangulati képe.


Az egyszemélyes, egyedi zenei projektekről már többször kifejtettem a véleménye. És továbbra is csak a legmélyebb tisztelettel tudok adózni azon alkotóknak, akik ötletgazdag, s egyben erősen öntevékeny emberként nem térnek ki az élet alkotásra ösztönző kihívásai elől.  Ezek az emberek számomra - ha csak hétköznapi szinten is - mindig is olyan példaértékeket hordoznak, mint a hajdani korok nagy tudósai, feltalálói, vagy felfedezői. Így vagyok Nagaarum zenei alkotásaival is. Tiszteletem!

Befejezésül pedig álljanak itt az albumában található alkotását inspiráló, vagy épp összegző gondolatai:  „A nagy felfedezések között van néhány, ahol a géniusz jelleme legalább olyan érdekes, mint maga a felfedezés. Sokféleképpen változhat az, aki nagy tetteket hajt végre. Vagy esetleg sehogyan sem változik. A lelki tartás az, ami közbeszólhat ilyenkor. 
Ez a kiadvány egy olyan embernek állít emléket, akire felnézek, akit becsülök, és egyik személyes példaképemnek tartok. 
Egy olyan korban tevékenykedett, amikor még a tudományterületek nem aprózódtak fel milliárdnyi kis szilánkra. Minden tudós értett még egy kicsit mindenhez. 
Nem tisztem becslésekbe bocsátkozni, inkább csak a véleményemet közlöm, amikor azt mondom, hogy a nagy felfedezések kora letűnt.”