2014. május 31., szombat

The Mighty Manlifter – TMM2 ’EP 2014

Akik ismerik az egri The Mighty Manlifter előző, nagyjából 3 éve megjelent anyagát azok most meglepődve fogják tapasztalni, hogy az új hat tételes kislemezükről az énekes elkopott. Hogy mi ennek az oka nem tudom… talán majd egy interjú során megfejtődik majd.


Szóval, míg az első TMM1 névre kereszttelt anyaguk egy jó hangú, remek énektémákat és dallamokat hozó énekessel készült, a most megjelent nemes egyszerűséggel csak TMM2 névre hallgató anyaguk egy velős, tömény instrumental stoner és progresszív zenei alapokra pakolt témákat tartalmaz. A dalokat hallgatva természetesen rögtön olyan bandák ugranak be, mint a Karma to Burn, Pelican, Beehoover, vagy épp a progos hatások miatt a technikás Psychotic Waltz, vagy magyar alter/prog rock vonaláról a Másfél, és az egykori Steam Engine. De nem kell itt semmit sem összehasonlítani, hisz a The Mighty Manlifter minden egyes dalának személyes egyénisége van. Ami azonnal kiérzik a kezdő Hatos pattogós, post metálos szaggatott sulykolásaiban, valamint progresszív finom elszállásaiban. Az őt követő Kilences (igen a hetes, nyolcas tétel valahol más hol van) és Tízes tételek hoznak egy bizonyos sivatagos hangulatot, de van bennük jó adagnyi technikás progresszív metálos, és még azt is meg kockáztatom, hogy egy klasszikus heavy metálos riff kör is megjelenik a Tízes rombolásában. A sivatagos hullám progresszívan továbbra is jelen van a Tizenegyes ritmusaiban, míg a Tizenkettes és a Tizenhármas tételek a bennük meg búvó melankólia-dallamossága mellett hozzák a betonkeverő súlyosságát, a koszosan pattogó basszus, és torzított, rezonáló lendületeket.



Hogy mennyire egyéni a The Mighty Manlifter anyaga? Azt kell mondanom nagyon is az! Változatos fülelnivaló, aminek a témái az elejétől a végéig lekötik figyelmünket hallgatásuk közben. 




2014. május 20., kedd

Southern Comfort – Blues N’ Roll (2014)

A nagykaposi Southern Comfort zenekar 2012-es Csak lazán kislemeze után idén áprilisban a HammerWorld magazin CD mellékleteként debütáltak első 12 dalos Blues ’N’ Roll című nagylemezével. Hosszú út, és hosszú évek kitartó munkájának eredménye ez az album. Ha valaki meghallgatja, arra garantáltan vérpezsdítőként fognak hatni a Felvidéki srácok kocsma füsttel kevert blues és a klasszikus ’70-es, ’80-as évek hard rock dallamait.


Az album első dalától az utolsóig remekül nyomják a ritmusokat. A Könnyen jön, könnyen megy című daluk már az elején beindítja a hangulatot. Erős hard rock-os, (kissé a Hobo féle Tobacco Road-ra emlékeztető) kezdése után a nagyokat riffelő gitár és a Hammond varázslatos hangja most is felidézi bennem a Deep Purple feelinget. Mocskos blues és igazi hard-rock ami szerintem mára tökéletesen egybeforrott a Southern Comfort nevével. Egy visszafogottabb, de remek ritmusú blues dallal folytatódik az album. Ami kell című daluk bármely motoros film kocsma jelenetében megállná a helyét, az ízes orgona és gitár szóló betétével együtt. A 10 perc-ben újra jön a lendület, a poharak koccanása, és a csajozás. Ami után a Szállt a füst kissé másnapos funky blues-jára imbolyogva gyújtunk rá néhány rakétára, hogy a Vigyél magaddal szájhamonikától feldobott, gomolygós ritmusaira félrelépjünk. Majd a másnaposságon zakatolva átlendít a Mégsem fáj Hammond és kiváló gitár szekció vontatott lendülete, aminek a szájharmonika megint csak remek ízt ad. A középrészben hallható gitár és vokál együttesének pedig olyan koncert nóta hangulata van, amiben garantált a közös éneklés. Ha már koncert, vagy inkább sláger nótákról beszélünk akkor az egymást követő, Rázd fel a vérem és az Apró szikra garantáltan az. Ez a két dal már kedvencemmé vált a csapat bemutatkozó kislemezén is. A Rázd fel a vérem halkan recsegős, bárzongorás kezdése után ritmusosan, vagy inkább szívverésként lüktető gitárok-dobok tempója és a vérperzselő Hammond futamok rendesen a lábunkba rakják a booget. Vajda Jancsi énekes, basszusgitáros torka ebben a dalban, de a többiben is rendesen whiskey-be van mártva. Hangja olyan ízes, és karcos, akár egy több évtizede érlelt finom déli nedű. Az Apró szikra olyan lendületes blues himnusz dal arcát mutatja, ami rádiók slágerei után kiált. Míg az őt követő Jó helyen, jó időben daluk simán elfért volna a ’90-es évek magyar dirty rock/blues dalai között. Mintha csak egy eddig ismeretlen Sex Action dal lenne mocskos riffeivel és szövegével. De ha az előbbiekben rádió slágerekről beszéltem a Nem az otthonom is beállhat a slágerek közzé laza, soft rock hangulatával, ami után a RNR ritmusai lelkünket perzselve mutatják meg, hogy mi is ez az életérzés és, hogy mit is jelent az a három szó: rock n’ roll. Amit csak belül érzel szívvel, és nem a józanésszel, a zene, ami egyben a sex, a drog és a rock n’roll. Az album zárásaként még van egy bónusz nóta. A Csak te vagy bluesosan, és bolondosan csapja a szelet a lányoknak.


Az album 12 dalában megvan minden, ami tovább viszi a blues-rock dallamos és hangulatos világát. Akik pedig kedvelik az ilyen zenéket, azok ne gondolkodjanak sokat, bátran tegyenek egy próbát velük.


Tagok: Kiss Flóri - dobok, Szilvási Tibi - billentyűs hangszerek-vokál, Vajda Jancsi- ének-basszusgitár, Mészáros Szabolcs – gitár



2014. május 19., hétfő

Grizzly – Szakállas Bear Metal

Szőrösen indult a mai nap, hisz a legtöbb internetes sajtó a Grizzly új klipjének, a Ride Along hírétől égett. A Grizzlyék most is jócskán odacsaptak nekünk az új dalukkal, ami a hamarosan megjelenő anyaguk előzetese is egyben. Szőrös riffek, üvöltés, ez a Szakállas Bear Metal.


A klipről Knapp Oszkár, a zenekar énekese az alábbiakat mesélte a Lángoló Gitároknak: - „Semmi nagy sztori nincs, jó hangulatú forgatás volt, ennyi. Egyéb hírekről annyit kell tudni, hogy gőzerővel dolgozunk az új anyagon, amin ez a szám is szerepel majd. A dalszerzésen túl vagyunk, júniusban vonulunk stúdióba, és majd egy elég speckó kiadásban fog megjelenni az új anyag. A részletek még titkosak."

Én várom nagyon az új Medve anyagot! Bruummm




2014. május 8., csütörtök

SinCave – DEMOlition ’EP 2014

A Felvidéki stoner/southern metált játszó SinCave zenekar 2013 nyarán alakult Nagykaposon, amikor is elhatároztuk, hogy csakis a sajátos gondolatainkat, dallamainkat fogjuk bele építeni dalinkba. Főleg a sötét, poros próbatermünk hangulata motivált, és ez által neveztük el az együttesünket – meséli Lázár Dávid basszusgitáros. Majd így folytatja: - Zenénket mindenféle irányzat átjárja, minden tag más-más zenei utat járt be eddig, ebből hoztuk össze azt, ami ennek az anyagunknak az eredménye. Ez év február-márciusában barátaink a Southern Comfort zenekar próbatermében rögzítettük négy dalos, 14 perces bemutatkozó demo/EP-nek, ami DEMOliltion névre hallgat. A végleges verzióval most, május 5-én készültünk el. Közben szorgalmasan dolgozunk az újabb dalainkon, lassan már 40 perces a műsoridőnk. Ezt a demo/EP-t főleg egy remek énekes keresésének a céljából készítettük el és, hogy kapjunk valami féle visszajelzést a zenénkről. reméljük, hogy a közeljövőben sikerül találnunk valamilyen alternatívát és egy remek énekessel élőben is hamarosan meg mutathatjuk magunkat.


A SinCave bemutatkozó anyagán négy southern bluesos, hard rockos, stoner és doom elemekkel megrakott dal hallható. A Bourbon Tales nyitásként egy laza délies, western bluesos hangulatot játszik a fülünkbe, amit egy erősebb, dallamosan hard rockos stoneres vonal követ a My Lucky Number is Zero dübörgő dob ritmusai és szaggatott riffeiben. A Rodeo ének nélkül egy lüktető, örömzenélős jem vágtának tűnik, középen egy remek kissé pszichedelikus basszus kiállással, a záró Ungrateful Basdtard viszont már rendesen fel vannak halmozva a klasszikus, szabbatista doom hatások, ez énekkel tarolni fog.

Remélem, a srácok hamarosan rátalálnak a megfelelő torokra, és legközelebbi anyagukon már az éneket is élvezhetjük! Énekesek, torkot ércesíteni, és irány a Sincave próbatermébe.
 

Tagok: Dargoczi Johny – gitár, Olcsváry Ákos – dob, Lázár Dávid – basszusgitár






2014. május 4., vasárnap

Dusty Chopper - Tales of the Swamp 'EP 2014

A budapesti Dusty Chopper ez év elején új felállásban, új éneksávokkal újra rögzítette a legelső 2010-es Tales of the Swamp kislemezük dalait. Hogy ezt miért is tették? A válasz egyszerű. A zenekar soraiban beállt változások (régi énekes el, helyét az addig basszus fronton betöltő Vajda ˝Picúr˝ Gergely vette át, a basszust pedig egy új tag, Somodi Dániel akasztotta a nyakába 2013 ősze óta) és ebből adódó  némi kényszerpihenők miatt akarták magukat megmutatni, hogy vannak, és tovább viszik az eredeti mocskos, sörszagú Texas Hippie Coalition, vagy a Pantera ˝Trendkill˝ albumára jellemző súlyosan mocsaras redneck southern metál világát.


Ami már remekül érezhető a River Of Life című daluk mocsara, húzós tempóiból, a lódobogás idéző dobok játékából. Picúr énekében jól kiénekelve hozza  a dallamokat és az erőteljesebb, rekedtesebb, mély tónusúbb hamisíthatatlan redneck témákat. Ilyen énektémákkal viszi tovább a következő Drive című dalukat is aminek súlyos, lassú zakatolású témáitól akaratlanul is beindulnak a nyak fejbiccentőizmai. Zárásként pedig még egy erős csapát kapunk a Smash The Mindblender röfögős, fűrészgépes gitárjától, és Borisz elektromos szólójátékától. Ez egy 100%-ig eredeti rendneck metál nóta  a javából. 

Mi tagadás, szerintem jót tett a vérfrissítés a Dusty Chopper csapatának. Új hang, újra gyúrt dalok, hús, sör és 400 kilogrammnyi rendneck metál a színpadon. 


Tagok: Somodi Dániel - basszusgitár, Sarafutgyinov Borisz - szólógitár/vokál, Vajda ˝Picúr˝Gergely - ének, Séd Levente - dobok