A nagykaposi Southern Comfort zenekar 2012-es Csak
lazán kislemeze után idén áprilisban a HammerWorld magazin CD
mellékleteként debütáltak első 12 dalos Blues ’N’ Roll című
nagylemezével. Hosszú út, és hosszú évek kitartó munkájának eredménye ez az
album. Ha valaki meghallgatja, arra garantáltan vérpezsdítőként fognak hatni a
Felvidéki srácok kocsma füsttel kevert blues és a klasszikus ’70-es, ’80-as
évek hard rock dallamait.
Az album első dalától az utolsóig remekül nyomják a
ritmusokat. A Könnyen jön, könnyen megy című daluk már az elején
beindítja a hangulatot. Erős hard rock-os, (kissé a Hobo féle Tobacco Road-ra
emlékeztető) kezdése után a nagyokat riffelő gitár és a Hammond varázslatos
hangja most is felidézi bennem a Deep Purple feelinget. Mocskos blues és igazi
hard-rock ami szerintem mára tökéletesen egybeforrott a Southern Comfort
nevével. Egy visszafogottabb, de remek ritmusú blues dallal folytatódik az
album. Ami kell című daluk bármely motoros film kocsma
jelenetében megállná a helyét, az ízes orgona és gitár szóló betétével együtt.
A 10 perc-ben újra jön a lendület, a poharak koccanása, és a
csajozás. Ami után a Szállt a füst kissé másnapos funky
blues-jára imbolyogva gyújtunk rá néhány rakétára, hogy a Vigyél magaddal
szájhamonikától feldobott, gomolygós ritmusaira félrelépjünk. Majd a
másnaposságon zakatolva átlendít a Mégsem fáj Hammond és kiváló
gitár szekció vontatott lendülete, aminek a szájharmonika megint csak remek ízt
ad. A középrészben hallható gitár és vokál együttesének pedig olyan koncert
nóta hangulata van, amiben garantált a közös éneklés. Ha már koncert, vagy
inkább sláger nótákról beszélünk akkor az egymást követő, Rázd fel a
vérem és az Apró szikra garantáltan az. Ez a két dal már
kedvencemmé vált a csapat bemutatkozó kislemezén is. A Rázd fel a vérem
halkan recsegős, bárzongorás kezdése után ritmusosan, vagy inkább szívverésként
lüktető gitárok-dobok tempója és a vérperzselő Hammond futamok rendesen a
lábunkba rakják a booget. Vajda Jancsi énekes, basszusgitáros torka ebben a
dalban, de a többiben is rendesen whiskey-be van mártva. Hangja olyan ízes, és
karcos, akár egy több évtizede érlelt finom déli nedű. Az Apró szikra
olyan lendületes blues himnusz dal arcát mutatja, ami rádiók slágerei után
kiált. Míg az őt követő Jó helyen, jó időben daluk simán elfért
volna a ’90-es évek magyar dirty rock/blues dalai között. Mintha csak egy eddig
ismeretlen Sex Action dal lenne mocskos riffeivel és szövegével. De ha az
előbbiekben rádió slágerekről beszéltem a Nem az otthonom is
beállhat a slágerek közzé laza, soft rock hangulatával, ami után a RNR
ritmusai lelkünket perzselve mutatják meg, hogy mi is ez az életérzés és, hogy
mit is jelent az a három szó: rock n’ roll. Amit csak belül érzel szívvel, és
nem a józanésszel, a zene, ami egyben a sex, a drog és a rock n’roll. Az album
zárásaként még van egy bónusz nóta. A Csak te vagy bluesosan, és
bolondosan csapja a szelet a lányoknak.
Az album 12 dalában megvan minden, ami tovább viszi a
blues-rock dallamos és hangulatos világát. Akik pedig kedvelik az ilyen
zenéket, azok ne gondolkodjanak sokat, bátran tegyenek egy próbát velük.
Tagok: Kiss Flóri - dobok, Szilvási Tibi - billentyűs hangszerek-vokál,
Vajda Jancsi- ének-basszusgitár, Mészáros Szabolcs – gitár
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése