Akik ismerik az egri The
Mighty Manlifter előző, nagyjából 3 éve megjelent anyagát azok most
meglepődve fogják tapasztalni, hogy az új hat tételes kislemezükről az énekes
elkopott. Hogy mi ennek az oka nem tudom… talán majd egy interjú során
megfejtődik majd.
Szóval, míg az első TMM1 névre kereszttelt anyaguk egy jó
hangú, remek énektémákat és dallamokat hozó énekessel készült, a most megjelent
nemes egyszerűséggel csak TMM2 névre hallgató anyaguk egy
velős, tömény instrumental stoner és progresszív zenei alapokra pakolt témákat
tartalmaz. A dalokat hallgatva természetesen rögtön olyan bandák ugranak be,
mint a Karma to Burn, Pelican, Beehoover, vagy épp a progos hatások miatt a technikás
Psychotic Waltz, vagy magyar alter/prog rock vonaláról a Másfél, és az egykori
Steam Engine. De nem kell itt semmit sem összehasonlítani, hisz a The Mighty
Manlifter minden egyes dalának személyes egyénisége van. Ami azonnal kiérzik a
kezdő Hatos pattogós, post metálos szaggatott sulykolásaiban,
valamint progresszív finom elszállásaiban. Az őt követő Kilences (igen a hetes, nyolcas
tétel valahol más hol van) és Tízes tételek hoznak egy bizonyos
sivatagos hangulatot, de van bennük jó adagnyi technikás progresszív metálos, és
még azt is meg kockáztatom, hogy egy klasszikus heavy metálos riff kör is megjelenik
a Tízes
rombolásában. A sivatagos hullám progresszívan továbbra is jelen van a Tizenegyes
ritmusaiban, míg a Tizenkettes és a Tizenhármas
tételek a bennük meg búvó melankólia-dallamossága mellett hozzák a betonkeverő súlyosságát,
a koszosan pattogó basszus, és torzított, rezonáló lendületeket.
Hogy mennyire egyéni a The Mighty Manlifter anyaga? Azt kell
mondanom nagyon is az! Változatos fülelnivaló, aminek a témái az elejétől a
végéig lekötik figyelmünket hallgatásuk közben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése