A Stoneblade-ék 2012 nyara óta csiszolgatják, készítgetik az
új anyagukat, és most itt van ez a 11 gyöngyszemes album. Nincs kecmec, tökösen
oda teszi nekünk a füstös, kőbunkós, sörszagú southern metált. Olyan tömény és
erőteljes hangzása van ennek az új albumnak, mint egy 1000 megatonnás
ősrobbanásnak. Nem tudom, hol és milyen stúdióban dolgoztak a fiúk. De az
biztos, bika a hangzás!
Már a nyitó ˝Runaway Man˝ iszonyatos erővel vágja oda nekünk
riffeit. Zakatol, dübörög, mint egy
rozsdás úthenger. A gitár olyat nyom, hogy az mindent tarol maga előtt. És
közepén az a recsegő, fűrészgép szóló nagyon leveri nálam a magas lécet. ˝Day
by Day (Dies Within)˝, ez a dal már rajta volt az előző Metamorphosis ’Ep-n,
ott is hatalmasat szólt! De itt, mint egy ágyú. Egy kis plusz döggel
felbikázva, veszett jó. Szőrös, tökös, mint a vaddisznó töke. Az ének üvölt, a
gitár fűrészgépként szaggat, a szóló pedig megint csak valami frenetikus délies blues-rock
füstölés. A ˝Family Affair˝-t is ismerhetjük már a klipről, és most is csak azt
mondom 100% BLS felling nóta. Hogy milyen részeg hangja van ennek a gyereknek,
és az a recsegő, mocskos gitár teljesen bepörget… sört kell nyitni! Harci dob,
és basszus kombinációval indít a ˝Where˝ amire úgy kúszik fel a füstös southern
riff mint kígyó a kiszáradt fára. Refrén alatt van egy kellemes pengetős,
megnyújtott téma, amit később nagyon jól váltanak vissza a lüktetésbe. Igazi progresszív, thrash-es letompított koszos monoton
ének/beszédhanggal jön az ˝I Had Enough˝ ami át megy egy rock star fellinges
kocsmai közös éneklős refrénbe. Az egész dal témája, lüktetése ilyen monoton,
bekeverve egy jó kis mocskos blues témával a végére. ˝Cloudless Sky˝-ba a gitár
villámként kezd száguldani az égen, de egy kis balladás színes elszállós
dallamba szelídül vissza. Balázs fájdalmasan, szomorkás éneke megteszi a hatását,
és egy szuper southern metál balladát formál ki a dalból. A misztikus kezdésű
˝Am I Misery˝egy igazi időzített bomba. Robban, és veszélyes. Van benne egy
nagyon erős szaggatós groove rész, ami re megint csak ez a dög fűrészgép szóló
jön. És valahogy ezt a szaggató groove vonalat követi a ˝Indside Of Me Inward
God˝ riffei is. A ˝The Soul Behind The Face (Stone Skin)˝ témája is szerepelt
már az előző ’Ep-n. Ez is egy felbikázott, szuper szaggatós dal lett, és
azokkal a spanyol karaván akusztikus részekkel nagyon jól el van találva. A
csatakiáltás jellegű refrénkántálás is ott van, és az a füstölgő szóló, mint a
Joker a pókerben, mindent visz. A dal
befejezése kellemes akusztikus, mint egy elszálló ízes szivarfüst. És ez után a
finomság után egy tehervonat erejével kapjuk arcunkba, hogy ˝Fuck You˝. És meg is
b.sszuk, úgy pörög, recseg a több tonnás riff özön. Az arcunkba meg csak üvölti:
Fuck You. Zárásnak kapunk egy lassabb doom-os, southern pergetésű ˝Two
Angels˝-t, indián imamormolással, amiből dühös vulkánként tör ki Balázs refrén
üvöltése. Nagyon mély és súlyos, sötét blues hangok tarkítják, és teszik
komorrá a dal hangulatát, mai lehet nem is két angyalhoz, ha nem egy sötét
Istenhez szólnak.
Ismerve a Stoneblade előző két anyagát. Nyugodttan mondhatom,
hogy olyan lett, amire vártam. Sőt, erősebb! Egy dögösebb, extrákkal telibb,
füstös southern hangzású nagyon oda rakós, tökös album. És az a fűrészgép gitárszólók,
amik leszakítják a fejedet és úgy szólnak, hogy még a hideg is ki ráz… olyan
jók! Az biztos, hogy az ez évi Top 10-emből, az első Top 3-ban szerepel!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése