Ygfan – Köd ˝promo˝ 2015

Számomra mindig öröm és némiképp meglepetés, hogy a lassan már sablonnal rajzolható hazai underground még mindig képes magából kiköpni olyan bandákat, akik valami féle hiányt töltenek be megszokott kocka zenei életünkben. Ilyen hiánypótló zenekarnak mondható az érdekes nevű budapesti Ygfan is. A zenekar (Bálint Zsolt – gitár/ének, Tóth Bálint – dob, Bodor László – basszusgitár, Szabó Áron – gitár) 2013-ban alakult és zenei stílusukra bizony nehezen lehet bármiféle meghatározó skatulyát. De fölösleges is bármilyen hétköznapi címkére hivatkozni. Hisz szerencsére a csapat tagjainak különböző zenei előéletének, és zenei irányultságának köszönhetően egy egészen egyedi stílussal szólalnak meg. A Köd című albumunk egyfajta promo előzetesként megjelentetett két dalában épp úgy jelen vannak a károgós black metal elemei, mint ahogy a komplexebb progresszív, vagy doom/stoner és a post/hardcore metal hatásai, amik mellet jól megférnek a simogató akusztikus rock dallamai is.

A közel 10 perces egyszerűen csak az I. címet viselő daluk susogó, ciklikusan váltakozó üveghangszerű black metalos futamai mellett remekül megférnek a pár hangból álló akusztikus betétek és a progresszívebb elszállások. Az egész dalból árad egy nyomasztó avant-garde hatása, amit még jobban kihangsúlyoz az ének tiszta és károgós előadás módja. Szövegileg viszont nincs túl kombinálva. Rejtet dimenziók, sóvárgó én tudat és a mindenség elmúlása. Röviden így tudnám összefoglalni a dal mondani valóját. 

„Az éber lét
Rejtett
Dimenziói
Tárulnak fel most
’s az értelem
A múló
Ködbe
Vész”

Második, IV. címmel ellátott számuk egy kellemes akusztikus jazz szállal indít, s egyfajta visszatérő dallamként bölcsőt ágyaz az egész dal alá. Ezekből bontakozik ki az a modern post rockos lebegés, amit üszök fekete koszos hörgésével sárba fojtott, vagy inkább sárba tipor a dalvégi pszichedelikus egyhangúság monotóniája. Ami az elmédben úgy árad, mint a: „A hallgatás falából fakadó patakmeder”. 

Ygfan facebook 

Ygfan - Köd "promo" 2015