A szegedi BarBears zenekarról elmondható, hogy hosszú utat járt be első
lemezéig. Két kislemez, és egy időközbeni énekescsere után Enter The
Bear címmel jelent meg a rég várt albumuk. Ennek kapcsán beszélgettem Blanár Leventével, a zenekar mára
már korántsem újdonsült énekes-gitárosával.
Szia Levi! Akkor kezdjük
is az aktualitással, BarBears album… Mióta készülnek az új dalok, hol készültek
a felvételek, és milyen volt a stúdió munka?
A dalok már egészen 2012 óta íródtak. Konkrétan a ˝Dread˝
cím alatt futó számot akkor hallottam először, amikor az első próbán
megjelentem Laciéknál. Persze, akkor még nem volt címe, se énekszólama, semmi.
Azóta folyamatosan dolgoztunk a számokon, mikor hogy jött egy-egy. Nem
mondhatnám azt, hogy túllihegtük volna. Nem volt határidő, nem hajtott semmi.
Egyszerűen lett annyi számunk, hogy úgy döntöttünk, hogy ez már elég egy
nagylemezre. A stúdióban minden rohadt jó volt. Én sajnos nem voltam jelen a
basszus és a dob felvételeknél, de amikor a gitárokat rögzítettük nagyon jó
volt a hangulat. Kedves Vári úr alapvetően határtalan türelemmel,
vendégszeretettel tudott minket magánál, ami mindenképpen sokat segített.
Gyorsan megvoltak a felvételek is, aminek mi külön örültünk. A gitárokat
egyszerre vettük fel, ami szerintem tök jó, mert így sokkal élettel telibb lett
a zene. Bár arra nem emlékszem, hogy ez kinek az ötlete volt. Biztos Lacié.
Idestova 8 éve működik
a zenekar. Ez idő alatt kijöttetek két kislemezzel, az albummal miért vártatok
eddig?
Arról esetleg lehet
valamit tudni, hogy az előző énekes Garamszegi Balázs miért távozott a
zenekarból?
Erről én nem sokat tudok és nem is szívesen mondanék semmit.
Lacit kéne megkérdezni.
Balázs egy igen erős
torkú a Barbears zenéjéhez tökéletesen illő orgánum volt. De, ahogy én a
koncerteken láttam, hallottam te a kislemezek dalait tökéletesen magadénak
érzed. Voltak erről esetleg valaha negatív visszajelzésed?
Őszintén? Én részben Balázs hangja miatt vállaltam be az
egészet. Abban az emberben, a hangjában van valami istentelen elemi erő és
akkor éreztem azt, hogy baszki… ez kihívás. Hihetetlen jó dallamok vannak a
Doombar-on és mindet úgy hallgattam végig, hogy remegett a lábam, annyira
tetszett. Talán ezért sikerült magaménak érzi azokat a számokat. Mérhetetlenül
becsülöm Balázst és ezért jól esik elénekelni azokat a dalokat. Negatív
visszajelzéseket szerencsére nem kaptam. Még.
Cirka két éve vagy a
csapat énekese. Hogyan keveredtél az öreg medvék közé?
A sztori valahol ott kezdődik, hogy leköltöztem Szegedre,
mivel idejöttem tanulni. Lett egy csomó szabadidőm és elkezdtem keresgélni,
hogy hova lehetne becsatlakozni. Laciéknál – hála az égnek – pont akkor volt
üresedés. Laci megkeresett azzal, hogy lenne egy ilyen projekt, elmondta azt
is, hogy Ónodi Árpinál, a Rocktár nagyfőnökénél érdeklődött utánam és hogy
szívesen látnának. Azóta is hálás vagyok Árpinak, hogy jókat mondott rólam
Lacinak, mert imádom ezt a zenekart és a benne levő embereket.
Az első igazi
megmérettetésed a 2013-as Wacken Metal Battle volt, ahol is a tiszteletre méltó
második helyezést értétek el. Mennyi
időd volt akkor a felkészülésre, hogy betanuld a dalokat?
Akkor már azért egy éve együtt játszottunk. Nem kellett túl
sok felkészülési idő. Oda már vittünk olyan számokat is, amiket együtt
csináltunk, relatíve össze is voltunk szokva. Egyébként sem vagyok sajnos az a
túlstresszelős ember, úgyhogy valószínűleg nem remegő kézzel és gyomorgörccsel
tanultam a számokat heteken keresztül. Nem is kellett szerencsére.
Egyébként voltak valami
eredményei ennek a tehetségkutatónak. Te, hogyan látod, mennyire dobja meg egy
ilyen tehetségkutató egy csapat szekerét?
Volt eredménye. A Lacinak lett végre egy normális Delay
pedálja. Aminek mindannyian örültünk, mert előtte valami rózsaszín kínait
használt, ami elég hülyén is szólt. Ezen kívül szerintem annyira nem sokat
profitáltunk belőle. Jah… hát az élmény. Azzal mindenképp gyarapodtunk.
Bocsánat, ha rosszul emlékszem és kihagytam valamit. Egyébként minden
kezdeményezésnek megvan a maga előnye. Az ilyen tehetségkutatóknak is, mivel ha
hatalmas, nagyszínpados fellépéseket nem is hoz valószínűleg egy ilyen
fellépés, egy dolgot biztos. Egy véleményt a zsűri részéről. Ha normális a
zsűri, márpedig általában ez így van, akkor minden zenekar kap egy tök jó
tükröt arról, hogy mit csinál. Nekem legalábbis ez számít a legtöbbet. Jobb
esetben összehozza az aznap szereplő zenekarokat is, én legalábbis találkoztam
már ilyennel és ez egy ilyen ténylegesen underground színvonalon nagyon fontos,
már szerintem. Az egymás segítése a legkirályabb dolog, amit tehetnek a
zenekarok, mivel ma már mindenki magának szervez koncertet. Több kontakt, több
lehetőség, nagyobb közönség, könnyebb terjeszkedés.
De, hagyjuk a
tehetségkutatókat és térjünk vissza a BarBears-re. A hangod mellett a gitárod
és a fiatalos stílusod is jött a csapatba. Ebből adódóan én úgy érzem, hogy az új
album zenei hangzása most még vastagabb, karakteresebb lett. Sőt, az ötletes
funky és blues betétektől a dalok mondhatni sziporkázóbban fülbemászóak lettek,
nem is beszélve a grunge-os énekdallamaidról és az erősebb, már majdnem
hardcore-os riffekről. Honnan jött az ötlet, hogy ezeket a stílus elemeket a
zenétekben egybe olvasszátok?
Nem szeretném elhappolni ezt a címet. Rohadtul nem az én
érdemem szerintem. Én inkább úgy magyaráznám ezt meg, hogy a Béla olyan
groove-al dobol, amilyennel én még embert nem hallottam játszani. Ő mielőtt
nekiesik egy új témának olyan erővel pörgeti magában az ötleteket, hogy látod
ahogy dolgozik benne. Jani a világ leglazább csávója és az egyik legkirályabb
bőgős, akihez valaha volt szerencsém. Én alig hallok olyan témát a saját
lemezünkön, ahol beérte volna a mi témáink lekövetésével, viszont abszolút nem
vitte túlzásba. Finom, ízes, ötletes, néhol meg pofátlan. Sok számba ő hozott
olyan ötleteket, amik egyikünknek sem jutott volna eszébe. A riffek mocska,
kosza, parasztsága meg Laci. Szerintem azért érződik, hogy a BarBears javarészt
Laci játékáról ismerhetőek fel. Én megírtam az éneket, szövegeket, egy két
témát, szólót. Ezen kívül nem tudom, hogy volt-e tényleges érdemi részem a
lemezben.
Amikor ez az interjú
megjelenik, épp az Alpár feszt-en játszotok. Egyéb megmozdulás? Mit terveztek még
ez évre?
Szeretnénk a megjelenés után egy nagyobb volumenű pesti
bulit lezavarni. Ehhez valószínűleg egy nagyobb zenekarra lesz szükségünk, de
ki tudja. Mi nem akarunk mást, csak koncertezni meg egy-egy hétvégén
szaladgálni, iszogatni. Nem akarok nagyot mondani, de külföldi koncertek,
nagykiadók, endorseri szerződések vannak tárgyalás alatt… nem.
Nem titok, hogy a BarBears
mellet van egy másik zenekarod is a Let the Cigar Die. Ott most mi a helyzet? Ha jól tudom ott is készültök valami
féle EP-ra, vagy talán nagylemez lesz?
Hm… Sajnos a távolság eléggé szétzilálta a zenekar. Mindenki
másfelé van, így a számírás ott most megállt. A koncertek ritkulnak. Kicsit úgy
érzem, hogy most megfeneklettünk, de dolgozunk azon, hogy ez ne legyen így
hosszú távon. Sajnos LP-ről nem beszélhetünk, pedig ott is eléggé igényelné már
a zenekar az ilyesmit, de hát… abban a zenekarban még inkább dolgozik az, hogy
csóró vidéki parasztgyerekek vagyunk és semmi hátterünk nincs ahhoz, hogy
kifizessünk egy nagylemezt. Egy két számos mini EP-t fogunk remélhetőleg
publikálni nemsokára, amivel nagyon megszenvedtünk. Szerencsére jó kezekbe
került a nyersanyag, ugyanis Pesten sikerült rögzítenünk, az editálás és a
master viszont az Our Sound Recording Studioban zajlik éppen, Szabó
„legkedvesebb és legtisztességesebb” Szebasztián keze alatt. Ő egy olyan ember, akivel tényleg megéri
dolgozni. Annyira magáénak érzi az anyagot, hogy az becsületre méltó. Ma reggel
annyira behívott magához a stúdióba, hogy elmondja, hogy lassan megvan
mindennel csak a gitárok még szarok, de dolgozik rajta. Két nap ügyködés után
az egészet nullázta, reampolta és még most is kért egy napot, hogy dolgozhasson
vele. Imádom. Puszilom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése