2015. július 10., péntek

BarBears – Welcome to Medvország… albumpremier interjú Blanár Leventével

A szegedi BarBears zenekarról elmondható, hogy hosszú utat járt be első lemezéig. Két kislemez, és egy időközbeni énekescsere után Enter The Bear címmel jelent meg a rég várt albumuk. Ennek kapcsán beszélgettem Blanár Leventével, a zenekar mára már korántsem újdonsült énekes-gitárosával. 


Szia Levi! Akkor kezdjük is az aktualitással, BarBears album… Mióta készülnek az új dalok, hol készültek a felvételek, és milyen volt a stúdió munka?

A dalok már egészen 2012 óta íródtak. Konkrétan a ˝Dread˝ cím alatt futó számot akkor hallottam először, amikor az első próbán megjelentem Laciéknál. Persze, akkor még nem volt címe, se énekszólama, semmi. Azóta folyamatosan dolgoztunk a számokon, mikor hogy jött egy-egy. Nem mondhatnám azt, hogy túllihegtük volna. Nem volt határidő, nem hajtott semmi. Egyszerűen lett annyi számunk, hogy úgy döntöttünk, hogy ez már elég egy nagylemezre. A stúdióban minden rohadt jó volt. Én sajnos nem voltam jelen a basszus és a dob felvételeknél, de amikor a gitárokat rögzítettük nagyon jó volt a hangulat. Kedves Vári úr alapvetően határtalan türelemmel, vendégszeretettel tudott minket magánál, ami mindenképpen sokat segített. Gyorsan megvoltak a felvételek is, aminek mi külön örültünk. A gitárokat egyszerre vettük fel, ami szerintem tök jó, mert így sokkal élettel telibb lett a zene. Bár arra nem emlékszem, hogy ez kinek az ötlete volt. Biztos Lacié.


 Idestova 8 éve működik a zenekar. Ez idő alatt kijöttetek két kislemezzel, az albummal miért vártatok eddig?

Ennek több oka is volt, amiről lehet nem én tudok a legjobban nyilatkozni. Természetesen ott volt az, hogy mindenki melózik a zenekar mellett, az anyagiak is megviselik az embert, főleg egy ilyen országban, ahol ez kb. luxuk számba megy, hogy van egy lemezed. Biztos belejátszott az is, hogy megviselte a zenekart az énekes váltás. Gondolj bele… belekerült egy kisgyerek a zenekarba, most mi lesz?  Kb. nulláról kezdtünk mindent. Egy ideig játszottuk az előző EP dalait de szépen lassan elhagytuk őket. Csak olyan számokat raktunk a korongra, amik négyünk szüleményei.

Arról esetleg lehet valamit tudni, hogy az előző énekes Garamszegi Balázs miért távozott a zenekarból?

Erről én nem sokat tudok és nem is szívesen mondanék semmit. Lacit kéne megkérdezni.

Balázs egy igen erős torkú a Barbears zenéjéhez tökéletesen illő orgánum volt. De, ahogy én a koncerteken láttam, hallottam te a kislemezek dalait tökéletesen magadénak érzed. Voltak erről esetleg valaha negatív visszajelzésed?

Őszintén? Én részben Balázs hangja miatt vállaltam be az egészet. Abban az emberben, a hangjában van valami istentelen elemi erő és akkor éreztem azt, hogy baszki… ez kihívás. Hihetetlen jó dallamok vannak a Doombar-on és mindet úgy hallgattam végig, hogy remegett a lábam, annyira tetszett. Talán ezért sikerült magaménak érzi azokat a számokat. Mérhetetlenül becsülöm Balázst és ezért jól esik elénekelni azokat a dalokat. Negatív visszajelzéseket szerencsére nem kaptam. Még.

Cirka két éve vagy a csapat énekese. Hogyan keveredtél az öreg medvék közé?

A sztori valahol ott kezdődik, hogy leköltöztem Szegedre, mivel idejöttem tanulni. Lett egy csomó szabadidőm és elkezdtem keresgélni, hogy hova lehetne becsatlakozni. Laciéknál – hála az égnek – pont akkor volt üresedés. Laci megkeresett azzal, hogy lenne egy ilyen projekt, elmondta azt is, hogy Ónodi Árpinál, a Rocktár nagyfőnökénél érdeklődött utánam és hogy szívesen látnának. Azóta is hálás vagyok Árpinak, hogy jókat mondott rólam Lacinak, mert imádom ezt a zenekart és a benne levő embereket.

Az első igazi megmérettetésed a 2013-as Wacken Metal Battle volt, ahol is a tiszteletre méltó második helyezést értétek el.  Mennyi időd volt akkor a felkészülésre, hogy betanuld a dalokat?

Akkor már azért egy éve együtt játszottunk. Nem kellett túl sok felkészülési idő. Oda már vittünk olyan számokat is, amiket együtt csináltunk, relatíve össze is voltunk szokva. Egyébként sem vagyok sajnos az a túlstresszelős ember, úgyhogy valószínűleg nem remegő kézzel és gyomorgörccsel tanultam a számokat heteken keresztül. Nem is kellett szerencsére.

Egyébként voltak valami eredményei ennek a tehetségkutatónak. Te, hogyan látod, mennyire dobja meg egy ilyen tehetségkutató egy csapat szekerét?

Volt eredménye. A Lacinak lett végre egy normális Delay pedálja. Aminek mindannyian örültünk, mert előtte valami rózsaszín kínait használt, ami elég hülyén is szólt. Ezen kívül szerintem annyira nem sokat profitáltunk belőle. Jah… hát az élmény. Azzal mindenképp gyarapodtunk. Bocsánat, ha rosszul emlékszem és kihagytam valamit. Egyébként minden kezdeményezésnek megvan a maga előnye. Az ilyen tehetségkutatóknak is, mivel ha hatalmas, nagyszínpados fellépéseket nem is hoz valószínűleg egy ilyen fellépés, egy dolgot biztos. Egy véleményt a zsűri részéről. Ha normális a zsűri, márpedig általában ez így van, akkor minden zenekar kap egy tök jó tükröt arról, hogy mit csinál. Nekem legalábbis ez számít a legtöbbet. Jobb esetben összehozza az aznap szereplő zenekarokat is, én legalábbis találkoztam már ilyennel és ez egy ilyen ténylegesen underground színvonalon nagyon fontos, már szerintem. Az egymás segítése a legkirályabb dolog, amit tehetnek a zenekarok, mivel ma már mindenki magának szervez koncertet. Több kontakt, több lehetőség, nagyobb közönség, könnyebb terjeszkedés.

De, hagyjuk a tehetségkutatókat és térjünk vissza a BarBears-re. A hangod mellett a gitárod és a fiatalos stílusod is jött a csapatba. Ebből adódóan én úgy érzem, hogy az új album zenei hangzása most még vastagabb, karakteresebb lett. Sőt, az ötletes funky és blues betétektől a dalok mondhatni sziporkázóbban fülbemászóak lettek, nem is beszélve a grunge-os énekdallamaidról és az erősebb, már majdnem hardcore-os riffekről. Honnan jött az ötlet, hogy ezeket a stílus elemeket a zenétekben egybe olvasszátok?

Nem szeretném elhappolni ezt a címet. Rohadtul nem az én érdemem szerintem. Én inkább úgy magyaráznám ezt meg, hogy a Béla olyan groove-al dobol, amilyennel én még embert nem hallottam játszani. Ő mielőtt nekiesik egy új témának olyan erővel pörgeti magában az ötleteket, hogy látod ahogy dolgozik benne. Jani a világ leglazább csávója és az egyik legkirályabb bőgős, akihez valaha volt szerencsém. Én alig hallok olyan témát a saját lemezünkön, ahol beérte volna a mi témáink lekövetésével, viszont abszolút nem vitte túlzásba. Finom, ízes, ötletes, néhol meg pofátlan. Sok számba ő hozott olyan ötleteket, amik egyikünknek sem jutott volna eszébe. A riffek mocska, kosza, parasztsága meg Laci. Szerintem azért érződik, hogy a BarBears javarészt Laci játékáról ismerhetőek fel. Én megírtam az éneket, szövegeket, egy két témát, szólót. Ezen kívül nem tudom, hogy volt-e tényleges érdemi részem a lemezben.

Amikor ez az interjú megjelenik, épp az Alpár feszt-en játszotok. Egyéb megmozdulás? Mit terveztek még ez évre?

Szeretnénk a megjelenés után egy nagyobb volumenű pesti bulit lezavarni. Ehhez valószínűleg egy nagyobb zenekarra lesz szükségünk, de ki tudja. Mi nem akarunk mást, csak koncertezni meg egy-egy hétvégén szaladgálni, iszogatni. Nem akarok nagyot mondani, de külföldi koncertek, nagykiadók, endorseri szerződések vannak tárgyalás alatt… nem.

Nem titok, hogy a BarBears mellet van egy másik zenekarod is a Let the Cigar Die. Ott most mi a helyzet? Ha jól tudom ott is készültök valami féle EP-ra, vagy talán nagylemez lesz?

Hm… Sajnos a távolság eléggé szétzilálta a zenekar. Mindenki másfelé van, így a számírás ott most megállt. A koncertek ritkulnak. Kicsit úgy érzem, hogy most megfeneklettünk, de dolgozunk azon, hogy ez ne legyen így hosszú távon. Sajnos LP-ről nem beszélhetünk, pedig ott is eléggé igényelné már a zenekar az ilyesmit, de hát… abban a zenekarban még inkább dolgozik az, hogy csóró vidéki parasztgyerekek vagyunk és semmi hátterünk nincs ahhoz, hogy kifizessünk egy nagylemezt. Egy két számos mini EP-t fogunk remélhetőleg publikálni nemsokára, amivel nagyon megszenvedtünk. Szerencsére jó kezekbe került a nyersanyag, ugyanis Pesten sikerült rögzítenünk, az editálás és a master viszont az Our Sound Recording Studioban zajlik éppen, Szabó „legkedvesebb és legtisztességesebb” Szebasztián keze alatt.  Ő egy olyan ember, akivel tényleg megéri dolgozni. Annyira magáénak érzi az anyagot, hogy az becsületre méltó. Ma reggel annyira behívott magához a stúdióba, hogy elmondja, hogy lassan megvan mindennel csak a gitárok még szarok, de dolgozik rajta. Két nap ügyködés után az egészet nullázta, reampolta és még most is kért egy napot, hogy dolgozhasson vele. Imádom. Puszilom.






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése