Az Észak-Londoni angol-magyar vegyes felállásban működő Hagstone nevű doom formációt még nem igen ismert a magyar doom/stoner zeneket kedvelők körében. De remélhetőleg a hazai pályát most először debütáló kislemezükkel idehaza is jócskán találnak rajongókat maguknak. A zenekart 2012-ben Sztrikinacz ˝Rob˝ Róbert és Chris ˝Deko˝ Poore a zenekar két gitárosa alapította egy téli estén történő kis kocsmai baráti beszélgetés és poharazgatás során. A kiinduló ötletből különböző hirdetések útján 2013 tavaszára valóságosan is összeállt a zenekar - Margitai István dobok, Giovanni ˝Gio˝Gagliano ének és Andy Birmingham basszusgitáros - végleges formációja. A tagok közül Chris ˝Deko˝ Poore rendelkezik komolyabb zenekari múltja. Korábban a Sleeping Myth nevű stoner, majd a Crimson Altar és a Winter’s Veil nevű dallamos/goth rock zenekarok sorait erősítette. De természetesen a többieknek is meg volt a magukhoz mért kisebb-nagyobb zenekari tapasztalata. Ebből kifolyólag a próbatermi jammeléseikből, korábbi egyéni dalötleteikből, valamint a közös zenei elképzeléseikből hamar összeállt egy kislemeznyi, bemutatkozó anyag, amit Ancient, Majestic címmel 2013 nyarán, a dobok és a keverést kivéve, teljes egészében a házistúdiójukban készítettek el. A hivatalos megjelenés ez év decemberében volt 250 darabszámos limitált CD formájában, aminek terjesztését szintén limitált példányszámban átvette és kiadta az Észak-Ír Sarlacc kiadó. Zenéjükben a stoner és klasszikus doom, valamint a ’80-as évek heavy metál témáinak erős keveréke érezhető. Saját bevallásuk szerint zenéjük olyan bandák hatására gyökerezett ki, mint a Grand Magnus, Pentegram, Cathedral vagy épp a magyar vonatkoztatású Mood, illetve Wall of Sleep. A zenekar 2013 őszétől koncertezik aktívan, számos híresebb londoni klubban játszott már, valamint Birminghamben, Readingben olyan zenekarokkal egy színpadon, mint a Serpent Venom, Conan, Greenhorn. 2014 februárjában hivatalos videoklip jelent meg a Nowhere Child című dalukhoz, mely teljes egészében rajongói finanszírozással készült el a Pledge Music segítségével.
A Hagstone most megjelenő, idehaza is bemutatkozó Ancient, Majestic kislemeze öt klasszikus alapokra épített lassú tempójú tradicionális doom tételt tartalmaz erős fuzz stoner riffekkel megbikázva. Ilyen riffek bugyognak fel egymás után az albumnyitó, és mondhatni az album legerősebb dalából, a Nowhere Child lassú és középtempós mocsaras-sivatagos hömpölygéseiben. Az iker gitárok remekül húzzák az a szikla kemény riffeket. Gio énekében, dallamaiban van valami fájdalmas remegés, amitől, és kissé Dio-s orgánumával egyedi hangulatot ad a dalnak (és a későbbi daloknak is). Főleg a dal középrészén beépítet heavy balladás részben, ahol már szinte sírásba folytja hangját, ami alól az ujult erőre kapott horogszerű riffek tovább vonszolják a dal doomos feszességét. Egy sötétebb témáktól felmálházott végzetet húznak a Like A Rat ridegebb, vastag ritmusai, és az ezeket megtörő erősen Over Kill-re emlékeztető thrash/doom témák valamint a kolompok és cinek dupla tempós fúziója. Gio pedig hangjában megint hozza a reményt vesztet végítélet remegését. Az ezt követő Moment Of Clarity egy rövid és misztikus intros áthidalás az első két dal iszapos stoner/doom-ja és az ezután következő a ’80-as évek hőskorából merített Not A Dream metál témái között. Ebben a tételben remekül egybe vannak gyúrva a lassan elnyújtott doom riffelésű dallamok, valamint a klasszikus akusztikusan balladás heavy metál témák, amik alól a fájdalmasan előtörő borongós ének és a ciklikusan visszatérő gitárszólók igazi himnikus hangulatok felé sodorják a dalt. Az albumzáró Burn Me Blind is jó adagot merít a ’80-as évekből, azonban a lassú málháknak köszönhetően egy misztikumban úszó ősi komor Pentagram-os zenei élményt terít elénk, amit erősen befolyásolnak az ősi legendák, mitológiai történetek, és megkockáztatom, hogy E. A. Poe, vagy Lovecraft sötét világa is. És ebbe a világba megint csak remekül beleillik Gio nem mindennapi, remegősen egyéni hangja. Bár nem tagadom, néha érzek benne egy kicsi bizonytalanságot, vagy inkább vissza fogottságot. De ez mit sem ront a dalok mi voltán.
Azt hiszem Hagstone – Ancient, Majsetic kislemeze jellegzetes módon idézi meg a klasszikus doom hangulatot és egyben remekül ötvözi magába a súlyosabb mély tempókkal elegyített stoner rock mocskát. Gio tiszta, egyedi énekhangja csak élvezetesebbé teszi a dalokat, amiket újra és újra meglehet hallgatni, mindenféle kifogás nélkül. Szép reményekkel kecsegtetnek a doom zene jövőjét illetően. A limitált CD-ért és pólókért a csapat elérhetőségein lehet érdeklődni.
Tagok: Sztrikinacz ˝Rob˝ Róbert – gitár, Chris ˝Deko˝ Poore – gitár, Giovanni ˝Gio˝Gagliano - ének, Margitai István - dobok, Andy Birmingham - basszusgitár
