Wall of Sleep – Nincs kegyelem „a saját sírunkat ássuk az idők végezetéig”

Wall of Sleep hazánk egyik meghatározó doom metál zenekara. Utolsó albumuk a 2010-es When Mountains Roar megjelenése óta lassan kerek négy év telt el. De ne gondolja senki, hogy a csapat ezeket az éveket pihenéssel, vagy lazsálással töltötte. Szép csendben, mondhatni a ˝tőlük megszokott módon˝ már jó ideje készülnek új albumukra, amit ha minden jól megy hamarosan meg is jelentetnek. Erről az új albumról faggattam Cselényi Csabát egy rövid villámbeszélgetés keretében.  

Először is nem tagadom, én kíváncsian várom az új albumotokat. Szóval mit lehet róla tudni, hol tartanak most a munkálatok? 

Lényegében befejeztük, most az utómunkálatok zajlanak. Jaya-nál (Audioplanet Stúdió) van az anyag, ő keveri, maszterizálja. A legutóbbi albumon is vele dolgoztunk és elégedettek voltunk az akkori együttműködéssel. A felvételek egyébként nagyon hosszúra nyúltak, többnyire rajtunk kívül álló okok miatt. A dalok készen vannak már vagy 2 éve. A felvételek még 2013 őszén megkezdődtek, a dobokat tavaly szeptemberben rögzítettük. Néhány váratlan technikai probléma miatt azonban jegelnünk kellett a stúdiózást, így idén tavasszal fejeztük be a munkát. Ahogyan említettem, Jaya kever, de ő sem egy kapkodó idegbeteg, szóval lassan haladunk. Én személy szerint 2014 őszi/téli megjelenésre számítok.

Mikor, és melyik kiadónál fog megjelenni? Van már az albumnak címe, és hány dal hallható majd rajta?

Egy kiadóval már megszületett egy elvi megállapodás, de amíg nincs konkrét döntés a megjelenésről, addig erről nem mondanék többet. Az album, No Quarter Given címmel fog megjelenni és kilenc tétel fog rajta szerepelni.

Mit mondanál el az új albumról, mire számíthatunk?

Elég változatos albumról beszélhetünk. Ez a lemez talán a When Mountains Roar albumunkhoz képest is játékosabb, kalandozósabb. Klasszikus sabbathista alapvetésektől a Trouble-ös zakatoláson át a már-már Van Halen-es amerikai rockig elég széles skálán mozognak a dalok.  Érdekesség még, hogy jobban előtérbe került a már az előző lemezen is használt Hammond orgona.

Ha már említed a When Mountains Roar albumot, az ott megjelenő zenei megoldások, hatások, a hard rockos, bluesos frissítéseket ezek szerint erősen megjelennek az új album dalaiban is?

Ennél még több is megjelenik egyes dalokban. Az énektémák kapták a központi szerepet és azoknak megfelelően alakultak a díszítések, de még a szólók is. Most Balázs játszotta az összes szólót, Sanyi csak az ikertémákban vesz részt. Bali nagyon odatette magát és a szólók minden dalban szinte az énektémák kiegészítései.

Az előző album szövegeinél te igen előtérbe helyezted a hétköznapi ember félelmeit, gondjait az apostoli és bibliai témákkal szemben. Most milyen témák köré építetted fel a dalokat?

Ahogy a cím is sugallja, nincs kegyelem. Félreértés ne essék, én hiszek az isteni, vagy krisztusi kegyelemben. Majd annak is eljön az ideje, de most ezen a földön nincs kegyelem. Nincs kegyelem a hétköznapi életben, úgy ahogy a harcmezőkön, az üzleti életben, a politikában, de még a szerelemben sem. Nem vigyázunk egymásra igazán, nem vigyáz ránk senki. Csak a nagybetűs cél lebeg a szemek előtt minden területen és az ehhez felhasznált eszközök is kifinomultabbak és kegyetlenebbek. Ez az alapmotívum vonul át az egyébként nem koncept dalfüzéren.

Ezek a más zenei hatások, ötletek tudatosak, vagy egyszerűen csak kíváncsiak vagytok, hogy bizonyos témák együtt, hogyan fognak szólni?

Én úgy gondolom, hogy mindannyian érzelmi alapon közelítjük meg a zenét, kiváltképp az utóbbi időben, ahogy lassan korosodunk. Sanyi és én már túl vagyunk a negyvenen és egyre inkább élvezni akarjuk azt, amit csinálunk. Ha a főnök hoz egy témát és az megmozdít bennünk valamit, abból dal születik. Sanyival kezdünk igazán összecsiszolódni és bár ő az abszolút döntéshozó a zenében, mégsem kényszerít olyan dolgokra, amelyek nem mennek, vagy amiket nem tudok örömmel vállalni. Azt hiszem elkezdtünk kalandozni egy kicsit. És ha egy szokatlan, de megragadó dallam, vagy téma jön elő, akkor az már kihívás mindannyiunk számára.

Még az előző albumnál maradva. Nyugodtan elmondhatjuk, hogy ez az album amolyan vízválasztó volt a Wall of Sleep történetében. Hisz frontember váltás, némileg zenei megújulás. Ami szerintem csak jót tett nektek. De mégis úgy érzem, hogy akkor kissé furcsállóan álltak hozzá a rajongók, nem? Szerintetek mára ezek a furcsálló kedélyek lecsillapodtak, és mennyire csillapítja az akkori kedélyeket az új album?

A WoS nem egy ortodox doom banda. Ezt úgy értem, hogy az ős-doom mellett mindig is ott volt a klasszikus ikergitáros rockzene a muzsikában, mindig is feszegettük egy kicsit a határokat. A legnagyobb váltás inkább a szövegekben volt: a Holdampf-érához képest én direktebb szövegeket írok. Ezek a versek sem könnyű témák, de kevésbé ködös szóképekkel játszadozom. Valaki nemrég azt írta a szövegekről, hogy minden súlyosságuk ellenére ott lappang bennük valamiféle remény, van bennük valami menedékadó hangulat. Ez a frontember váltás egyébként már rég lerágott csont. Eddig volt 87 rajongónk, most van 69. A kérdésedre válaszolva: a kedélyeket nem az új album csillapítja, hanem a zenekar teljes tehetetlensége, ahogyan működünk. Lassan teljesen elfeledkezik rólunk mindenki, végül 5 trottyos nyugdíjas állítgatja majd a hallókészülékét a próbateremben. Az évi 2-3 koncerttel, meg a 3-4 évente rendre kiadott albumainkkal a saját sírunkat ássuk az idők végezetéig.

Wall of Sleep facebook