Miközben hallgatom az Sentio Ergo Sum 2012-es ’EP-jét örömmel nyugtázom azt a tényt, hogy a magyar undergroundba újra visszalopják magukat a korai ’90-es évek melankolikus ős-doommal kevert súlyosabb death metalos ritmusai. A szegedi Sentio Ergo Sum 2010-óta működik, folyamatosan bár a zenekar története jóval korábbra nyúlik vissza. A banda ötletgazdája, életben tartója Mezér János – énekes, aki 2006-ban állt elő a zenekar ötletével. Időközben, mint az nálunk oly jó szokás tagcserék, koncertek, majd 2009-ben az első demó, ami csak szűk körben forgott és csak egy bemutatkozó dalt tartalmazott. Ez után egy kis szünet, majd az újjászületés, ami énekes nyugtalanságának köszönhetően. Ennek eredményeként a 2012-es Sentio Ergo Sum ’EP már egy rendezettebben és sokkal felkészültebb körülmények között született meg. Mezér János olyan a hazai underground death, black, doom metálján edződött zenésztársakat toborzott maga köré, akik már korábbi csapataikkal, vagy épp aktuális zenekaraikkal már bőven bizonyítottak. Jelenlegi felállásuk: Szenti Attila –gitárok (Athame, ex-Evil’s Tears), Kovács Bence – basszusgitár (ex-P.O.T., ex- Checkpoint Charle) Magony Tivadar - billentyűs hangszerek (Esőtáncos), Szenti Árpád – dobok (Athame, Fall, Kerecsensólyom, Mörbid Carage, ex-Evil’s Tears, ex-Ahriman).
Az Sentio Ergo Sum első, három dalos ’EP-jére a sötét, melankolikus ős-doommal kevert, billentyűs hangszerekkel aláfestett súlyosabb death metalos riffek a jellemzőek. A dalokból ösztönösen árad a korai Anathema, My Dying Bride, Swallow the Sun, Soliloquium, vagy magyar vonatkoztatásból Dying Fields, Öröm, Autumn Twilight jellegzetes öngyilkos hangulata. Már az első daluk, a Segíts! egy igazi érfelvágó tétel a misztikusan nyitó zongora játékával és a lassan síró dallamos gitárjaival. A dal központjában egy könyörgő, reményt vesztett segélykiáltás áll. Ami akár lehet a mi belső poklunk labirintusában bolyongó énünk fájdalmas nyüszögése, vívódása. Hasonlóan a reménytelenségről, életről való lemondásról szól a következő, Siratók című daluk is. A lassú sodrású doom riffek és az orgona vészterhes hangjai hosszú gyászmenetként követik a hol darkos témájú, máskor behörgő erősebb éneket. A záró Sentio Ergo Sum tovább kongatja lelkünk vészharangjait, mellőzve a tiszta énekhangokat helyettük hidegrázós hörgéseket, morgásokat szólaltatva meg ezzel adva némi funeral doom gyász leheletet a dalnak.
Bár biztosra veszem, hogy az Sentio Ergo Sum zenéje csak egy szűk réteget fog megtéríteni, és ezt a stílust sem fogja megújítani. Azért remélem, hogy sokan elkapják azokat a pillanatnyi hangulatokat, amik megbújnak dalaikban, és folyamatosan vívódó lelkületünkben is. A zenekar egyébként hamarosan új anyaggal jelentkezik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése