2015. február 14., szombat

Burning Full Throttle – Traveler, jön a drive rockerek új albuma

Tavasszal jelenik meg a kőbányai Burning Full Throttle második nagylemeze, Traveler címmel. Az idén tíz éves, Magyarország első számú drive rock csapatának 2013-as No Man's Land albuma után, újabb nyolc száma gördül ki a tetovált szerelőlányok kedvenc csapatának garázsából. A hangzás továbbra is a jól ismert aszfalt rágta sivatagi rock n roll, de az album tartogat egyéb meglepetést is. Lemezbemutató koncert, Április 4-én lesz a Rocktogonban, a Let The Cigar Die, Vendetta Inc. és a Witch Bone Garden társaságában.


Az elkészült album tematikáját, a következő idézettel lehet a legjobban megfogalmazni:

Részlet, ’A Névtelen utazó’ krónikájából.

„… Ez az 1967-es, hófehér El Camino, az ősrégi zarándokutat juttatja eszembe, ami a kelta időkben még a Tejutat szimbolizálta. De most ez a világos, stílustól robogó erőgép, teljesen más útra ösztönöz. A múltban ezeket visszafoghatatlan lóerőket még valószínűleg a lovas nemzetek leszármazottai vezették, ahol a plató tele Holdfény égette piával, az anyósülésen egy stoppos csajjal, aki az első szál cigi után, félmeztelenül, az ablakból lógva mutogatta a melleit az útszéli kopóknak. Sajnos ma már csak, egy lepukkant WC, fejjel betört, vérrel és rúzzsal összekent tükrére irkálva fejtegetjük, feszegetjük a Túloldal határait. A Könnyek folyóján túli Káosz viszont menthetetlenül közeledik, közepében a tátott szájú Sivatag Szörnnyel, ami elnyeli minden megteremtett tudásunkat. És bár feltűnik néha, egy meg nem értett, távolból érkező utazó, aki a segítségét kínálja nekünk, de látva a közönybe áztatott arcok áthatolhatatlan falát, inkább tovább áll, magánál tartva minden irányjelzőt, ami a szellemi béke felé vezetne minket.”


Burning Full Throttle - Traveler 


1. El Camino
2. Harder, Faster, Stoner
3. Moonshine Runners
4. Big Boobs and Booze
5. River of Tears
6. Mirror (The Other Side)
7. Desert Monster
8. The Traveler





2015. február 10., kedd

Visioned Frailty – Deception ’EP 2015

A magyar zenei palettán már kellő referenciákkal rendelkező Márton Pétert Visioned Frailty zenekarát nem hinném, hogy itt bővebben be kellene mutatnom. Az előző évekre visszamenőleg csak annyit, hogy 2013-as I Rise From The Dark Spumes of The Sea lemezének megjelenése óta történt némi változás a zenekar felállásában. A lemezt feléneklő Győrik Szabolcs 2013 júliusában egyéb elfoglaltságai miatt távozott a zenekarból helyére a csapat korábbi énekese Palotás Péter tért vissza a frontemberi posztra. 2014 közepén dobosuk, Potkovácz Márk is bejelentette távozását. Helyette a szintén egykori dobos, Farkas Máté vette kezébe az ütőket. A zenekar jelenlegi felállása: Márton Péter - gitáros/dalszerző, Palotás Péter – énekes, Sörös László – basszusgitáros és Farkas Máté – dobok.


Ezzel a felállással rögzítették napokban megjelenő (nyugodt szívvel mondhatom, hogy a) legbikább és legbrutálisabb anyagukat a Deception-t. Az egy introt és három új dalt, valamint a bónuszként felkerült Corridor Of Mirrors újra énekelt változatát tartalmazó album dalaiban olyan lassú, középtempósan vontatott atmoszférikus doom/death metálos témák keverednek, amik leginkább az ősi rituális pogány riffeket megszólaltató Celtic Frost, Triptykon, Black Sabbath és egy csipetnyit a Crowbar zeneiségére jellemzőek. Az … Of Terror utópisztikus hangvételű rövid intros bevezetőjétől egyből felállt a szőr a karomon, míg a címadó Deception rideg brutális nyújtott témáitól egyenesen kivert  a hideg veríték. Félelmetes, hogy mekkora súlyokkal vannak ezek a világvéget idéző depressziós riffek megpakolva. Eszemet és technikásak vagy inkább betegek azok a hangok, amiket Márton Peti a gitárjából kicsal miközben Palotás Péter egy megörült látnok prókátorként hol üvöltve, hol mélyről rekesztett hörgéseivel kántálja az igéit/szövegeit. De ez mind semmi ahhoz, amit a Time rekedt-üvöltő prókátora ként kiénekel. Olyan veszedelmes monumentális gyilkos doom tételekből áll össze ez a dal, ami leginkább a Celtic Frost súlyos posványára és a Crowbar nyakficamot okozó döngölésére jellemzőek. Az ezt követő Faces agresszívebben gyilkoló groove/thrash metálos gépezetében feltűnnek az egykori Cynic zeneiségére jellemző futurisztikus agyasan technikás ujjgyakorlatok is, ami visszaköszön a bónuszként felkerült Corridor Of Mirrors mázsás, fojtogatóan beteg masszájában is.


Ritkán vagyok elfogult zenekarral kapcsolatba. De a Visioned Frailty - Deception anyagával nem tudok nem az lenni. Rég hallottam már magyar zenekartól ilyen jól összekomponált komplex albumot. Márton Peti előtt továbbra is főhajtás. Azon kijelentésem pedig továbbra is fent tartom, hogy Peti agyas és beteg riffjei vetekednek Devin Townsend szintén nem kicsit beteg alkotásaival. Az ajánló zárásaként még csak annyit, remélem a Visioned Frailty-nek ezen anyagával sikerül kilépnie a magyar underground sötét homályából, ahol sok más tehetséges zenekarral méltatlanul egy helyben topog. 




2015. február 6., péntek

Lowfellow - promo 2007

A soproni Lowfellow-t 2005 elején alapították Kárpáti Péter és Züng Illés gitárosok, akikhez később csatlakozott Zistler Roland dobos, Tamási Áron basszusgitáros és Ványi Szilárd énekes. Súlyos sludge ’n’ roll zenéjüknek gerincét a több lóerős stoner/sludge riffek alkották de épp úgy fellelhetőek benne a klasszikus doom és a keményebb blues rockos témák is, amik pl,: a masszív lüktetésű ˝Burnt My Boats˝ daluk horog-riffeléseiben is jól észrevehetőek. 2007-ben a csapat egy 4 számos promo anyagot készített, melynek hatására meghívást kaptak Bécsbe a II. DOOM OVER VIENNA fesztiválra.  2008-nam még voltak koncertjeik de utána földbe állt a banda. Züng Illés időközben a szintén soproni Giant Horizon soraiban segédkezett, de az már egy másik történet.



Lowfellow - promo 

1. Mourn For My Soul
2. Lie Form Unknown
3. Heart So Hieous
4. Burnt My Boats



Tagok: Ványi Szilárd- ének,  Kárpáti Péter - gitár, Tamási Áron - basszus, Zistler Roland, dob, Züng Illés - gitár




2015. február 3., kedd

Lumberjack Commando – The Heritage ’EP 2015

A Lumberjack Commando most megjelent The Heritage ’EP-je számomra a hazai underground zene stoner/doom és stb. vonalának 2015-ös évének erős kezdését jelenti. Ez év naptári tavaszáig 7 zenekar jelentette be, hogy valamiféle (kis-nagylemezzel) új anyaggal jelentkezik. Ennek tudatában bízván állíthatom, hogy lesz mit hallgatnunk és én is igyekszem a megcsömörlésemből asszimilálódva valóbban elkezdeni ezt az évet. Előzményekben csak annyit, hogy nagykanizsai favágóink már tavaly ősszel jelezték bevonulásukat a szegedi Black Hole Sound stúdióban ahol is elkészítették új négy dalos lemezüket. Azt kell, mondjam már első hallásra érezni, hogy a The Heritage a csapat 2013-as The Bad Memories Lodge anyagához képest egy sokkal erőteljesebb és kiforrottabb stúdió anyag lett. A stílus köszönhetően a metálosabb vonalnak és az ének dallamosabb témáinak kicsit változott ugyan az első lemezhez képest. Döngölősebb, feszesebb, a gitárok riff-centrikusabbak és egyben keményebbek is lettek, de ugyanakkor megmaradt bennük a jellegzetes southern/groove-os ” favágós” ízek is. 


Ezek a jellegzetes ízekkel érezhetőek a War lassú és komótos vontatású röfögéseiben. A gitárok ontják magukból füstös mocsarat, Ádám pedig a stílustól elvárt énekhanggal ellentétben egy remek fejhangra pakolt gazdag hard rockos énektémáival énekli ki dallamait, amiket megerősít egy-két jó helyen, s jó időben odarakott erősebb rekesztéssel. Az ezt követő Lunar Journey fűrészgépes ikergitárjai egyfajta Candlemass/Down kozmás esszenciától szó szerint szarják magukból a királyi riffeket. Ádám rekedtes hangjában vannak olyan pillanatok, amelyekben Dave Mustaine egy-egy jobban elkapott énektémái elevenednének meg ezzel is adva egy jó adagnyi metálos töltést az amúgy sem gyenge forgácsoláshoz. A Helpless Rage egy igazi döngölős groove metálosan fűrészelő veszedelem, amik rendesen beletolják az izomlázat a nyakunkba. De nem kisebb húzása van az album legsúlyosabb, már doomosnak mondható The Red Code mélyen vontatott vészterhes gitárjainak sem.  A riffek akár a nehéz kövek egymásután gördülnek a nyakunkra egészen az újabb groove nyújtásokkal telepakolt fináléig.


A ˝Lempő˝(ahogy magukat hívják) ezen anyagán jelentősen érezhető a zenei fejlődés. Bár zenéjük a stílusnak megfelelő alapokból táplálkozik, mégis a becsempészett metálosabb és az énekben megbúvó hard rockos dallamokba csomagolt témákkal sikerült nekik valami egyéni, sajátos anyagot készíteni. Ezzel az én szememben - bár már eddig is - túllépték a tucat bandák egy kaptafa 92%-os vonalán. 


Tagok: Péter Tamás - gitár, Kun Ádám - ének, Parti Péter - basszusgitár, Pálvicz Norbert - dobok, Jánosi Péter - gitár




2015. január 31., szombat

Sexy Rodeo - demo 2014

A debreceni Sexy Rodeo zenekar 2012 nyarán alakult Pósafalvi Krisztián basszusgitár, Ujj Roland gitár-ének, és Szabó Máté dobos triójaként. 2013 januárjában Molnár Attila Vajk szintetizátor-ének csatlakozásával lett teljes a felállásuk és azóta egyfajta szabad stílusú zenei irányban nyomják a rákkenróllt.  Elmondásuk szerint erre a szabad stílusra legjobban Hendrix, Iggy Pop, Led Zeppelin, QOTSA, Pear Jam munkásságai hatottak. Ezekből már sejthetjük, hogy zenéjükben épp úgy megtalálhatók a grunge-os, sivatagi rockos elemek, mint ahogy a korai hard rockos, kissé vintages aktuális formák, aminek remek hangulatát Molnár Attila szintetizátor játékai adják. 


A tavalyi év vége felé kiadott demójuk remélhetőleg a hamarosan megjelenő albumuk előfutára. A demón három előzetes dal szerepel a már fentebb említett stílusjegyekkel megfűszerezve, illetve annál jóval többel is. Ülő Bika tételük sivatagos lendülete QOTSA féle poros alap riffekre épül, befejezésként pedig egy pszichedelikus vintages szintetizátor/vokál tripet kapunk. Érték című daluk egy psy/funky rádióbarát sláger szerzemény erősebb wow pedál cifraságokkal és delejesen nyújtott hangfoszlányokkal, amik átszöknek az Apollo dallamosan elszállós nagy körívű gitárszólókkal alátámasztott post-space rockjába. 


Engem elkapott a Sexy Rodeo hangulata. Várom az albumot, és remélem, hogy a koncertjeiken lesznek, vagy inkább alkalmaznak diaporámás, illetve egyéb képi háttér-vetítések, mert azok még jobban feldobná ennek a mágikus zenének az egyedi stílusát. Időközben a csapat egy klipet is készített Tűkön címmel, itt láthatjátok: 





2015. január 23., péntek

Sentio Ergo Sum - Sentio Ergo Sum ’EP 2012

Miközben hallgatom az Sentio Ergo Sum 2012-es ’EP-jét örömmel nyugtázom azt a tényt, hogy a magyar undergroundba újra visszalopják magukat a korai ’90-es évek melankolikus ős-doommal kevert súlyosabb death metalos ritmusai. A szegedi Sentio Ergo Sum 2010-óta működik, folyamatosan bár a zenekar története jóval korábbra nyúlik vissza. A banda ötletgazdája, életben tartója Mezér János – énekes, aki 2006-ban állt elő a zenekar ötletével. Időközben, mint az nálunk oly jó szokás tagcserék, koncertek, majd 2009-ben az első demó, ami csak szűk körben forgott és csak egy bemutatkozó dalt tartalmazott. Ez után egy kis szünet, majd az újjászületés, ami énekes nyugtalanságának köszönhetően. Ennek eredményeként a 2012-es Sentio Ergo Sum ’EP már egy rendezettebben és sokkal felkészültebb körülmények között született meg. Mezér János olyan a hazai underground death, black, doom metálján edződött zenésztársakat toborzott maga köré, akik már korábbi csapataikkal, vagy épp aktuális zenekaraikkal már bőven bizonyítottak. Jelenlegi felállásuk: Szenti Attila –gitárok (Athame, ex-Evil’s Tears), Kovács Bence – basszusgitár (ex-P.O.T., ex- Checkpoint Charle)  Magony Tivadar - billentyűs hangszerek (Esőtáncos), Szenti Árpád – dobok (Athame, Fall, Kerecsensólyom, Mörbid Carage, ex-Evil’s Tears, ex-Ahriman). 


Az Sentio Ergo Sum első, három dalos ’EP-jére a sötét, melankolikus ős-doommal kevert, billentyűs hangszerekkel aláfestett súlyosabb death metalos riffek a jellemzőek. A dalokból ösztönösen árad a korai Anathema, My Dying Bride, Swallow the Sun, Soliloquium, vagy magyar vonatkoztatásból Dying Fields, Öröm, Autumn Twilight jellegzetes öngyilkos hangulata. Már az első daluk, a Segíts! egy igazi érfelvágó tétel a misztikusan nyitó zongora játékával és a lassan síró dallamos gitárjaival. A dal központjában egy könyörgő, reményt vesztett segélykiáltás áll. Ami akár lehet a mi belső poklunk labirintusában bolyongó énünk fájdalmas nyüszögése, vívódása. Hasonlóan a reménytelenségről, életről való lemondásról szól a következő, Siratók című daluk is. A lassú sodrású doom riffek és az orgona vészterhes hangjai hosszú gyászmenetként követik a hol darkos témájú, máskor behörgő erősebb éneket. A záró Sentio Ergo Sum tovább kongatja lelkünk vészharangjait, mellőzve a tiszta énekhangokat helyettük hidegrázós hörgéseket, morgásokat szólaltatva meg ezzel adva némi funeral doom gyász leheletet a dalnak.


Bár biztosra veszem, hogy az Sentio Ergo Sum zenéje csak egy szűk réteget fog megtéríteni, és ezt a stílust sem fogja megújítani. Azért remélem, hogy sokan elkapják azokat a pillanatnyi hangulatokat, amik megbújnak dalaikban, és folyamatosan vívódó lelkületünkben is. A zenekar egyébként hamarosan új anyaggal jelentkezik.