Dead Monuments - Requiem a funeral doomért

A közel 20 éve (1996) alakult és az óta egyfajta ˝csendes projektként˝ torporban vegetáló funeral doom, dark tempós Dead Monuments 2002-es ˝Dead Monuments˝anyaga után ez év januárjában egy nem publikálásra szánt új 2 dalos demóval jelentkezett. A demó két felvétel még 1999 nyarán készült, a ’90-es évekre jellemző dohos, sötét próbatermi pince körülmények között. Sajnos a hangzás ezért nem épp a legkifinomultabb. Első hallásra az avatatlan fülek szokatlanok ezeket a sötét, nyomasztó, áporodott hangokat, amiktől már az én urbanizálódott füleim is elszoktak a XXI. század Hi-Tech kolóniájában. Hisz én is egérrágta villanydrótciterának, lavórzörgésnek hallottam, amiért megint csak megkövezem magam. Hisz anno még füleim az Aurea Aetas pokol járta dróthúrjain is edződtek.

A demóról még annyit, hogy ez a két dal egyfajta megkésett bónuszként szolgál a 2002-es Dead Monuments 4 dalos közel egy óra hosszas albumukhoz. Ezért inkább kezdjük is ezzel az ismerkedést. A nyitó Slowly Fade egy komor temetői hangulatot árasztó dal a maga monumentális 18 és fél percével. Lassú lehangolt tempók egymásba kapaszkodva vonszolják a torzított gitárhangokkal előadott kietlen ürességet érzését, amiket felerősítenek a gyászének sirató hullámai. Ezt a sötét hangulatot, illetve a dal monumentalitását csak egy-egy lélegzetvételnyi finoman beszúrt akusztikus téma töri meg. A Forgotten Willows morózus hangjaiban az álomszerű szintetizátoros orgona futamok karöltve kísérik a megtört lüktetésű riffjeit éppúgy, mint az Into Oblivion neurotikus szavakat mormoló, háttérből hörgő földig hajlott melankóliájában. A záró és egyben a legrövidebb daluk, a Darkages rideg akusztikus témáiban egy középkori várbörtön hangulat elevenedik meg misztikus orgona-derengésekkel.

A már említett nem publikálásra szánt ˝Unpublished˝ demó dalai még sötétebb és ridegebb hangzással szólalnak, meg mint 2002-es elődje. Mint megtudtam ez a két dal a nagy hangerő miatt egy pokrócba csavart mini mono HiFi toronnyal lett egykoron rögzítve. A gyászosan hörgős Nameless Dead tempói inkább rituális black/doomként aposztrofálható. Míg az őt követő közel tíz perces Internal Conflict közép tempós, néha szabadjára engedett vadabb tempói mellet a női vokál helyeződik középpontba, hogy ezt az egészet a háttérből előtörő fájdalmas hörgések közepette némi avantgarde hatású romantikusan melankolikus furulya játékba fojtsa.

Időközben tudomásomra jutott, hogy a Székely József – dobos és Klein Péter – énekes/gitárost (Bornholm, Darktempered, Frost, Neural Booster, Quintessence, Toscrew) takaró formáció az első anyaguk megjelenése óta nem játszottak együtt. És ez a nem publikus demó is inkább az emlékek felelevenítésére került elő. Kár, mert van benne egyediség, ötletesség és egyfajta kriptaszagú nosztalgia is a számomra. Kár, mert ez a műfaj sok mással egyetemben amúgy is hiánycikk a magyar doom kopottas palettáján. 

Dead Monuments facebook

Dead Monuments bandcamp

Mussörgsky - After The Collapse ’EP 2014

Az egri Mussörgsky egy kétszemélyes stoner/grunge/nu-metal, némi alteres beütésekkel ellátott zenei projektnek. A felállás 2009 óta működik a Téveszme zenekar alapító tagjainak, Dajka Gábor és Tasi Attila zenei mellék projektjeként. Eddig (az egri Hudini Records gondozásában) három anyagot jelentettek meg, Pictures Of An Intoxication (2010), Freakshow (2011), és a tavalyi év végén After The Collapse című kislemezüket.

Deformed Triangle daluk kissé hosszúra nyúlt elektronikus-kütyűs bevezetője után némi fájdalommal nyílnak ki az alter/inde poppal összemosódott grunge hangulatba bújtatott témák. Az ezt követő Sick daluk már gitár centrikusabb, nu-metálosan rombolós arcát mutatja meg, csak úgy, mint az Abandoned by Fate. Ami kezdetekben még visszahozza a szendergős, szenvedős hangulatot, de a végére megtört stoner és nu-metállal keresztezett hangrobajaikkal mindent ledöntenek. A Black Days az előző kereszt stílusok hangrobbanásait folytatja némi Korn/Deftones üvöltős melankóliával és az grunge-ra jellemző vokális elszállásokkal.  A dal befejező témájában megint csak előtérbe kerülnek az elektronikus, dj-s kütyük, amik kicsit bezavartak… (de ez az én gondom, nem vagyok egy kütyű fan). A záró Busride egy slágeresre sikerült, kellő depikézéssel át itatott akusztikus finomságokkal megetetett, Transformers filmzenés rádióbarát nóta.

Bevallom, én a Mussörgsky első anyagát, a Pictures Of An Intoxication ismerem jobban. Ahhoz képest az After The Collapse egy diszkó gömbös stoner/grunge/nu-metal színes lufi. Vannak benne jó kis ropogó témák, és a kütyűk hatása talán, de nekem sajna riff (vér) szegény. Ha talán az első és az utolsó dal nem lenne ott, ahol a lemezen épp van…  

Mussörgsky facebook

Mussörgsky - After The Collapse 'EP 2014

Burning Full Throttle – Traveler, jön a drive rockerek új albuma

Tavasszal jelenik meg a kőbányai Burning Full Throttle második nagylemeze, Traveler címmel. Az idén tíz éves, Magyarország első számú drive rock csapatának 2013-as No Man's Land albuma után, újabb nyolc száma gördül ki a tetovált szerelőlányok kedvenc csapatának garázsából. A hangzás továbbra is a jól ismert aszfalt rágta sivatagi rock n roll, de az album tartogat egyéb meglepetést is. Lemezbemutató koncert, Április 4-én lesz a Rocktogonban, a Let The Cigar Die, Vendetta Inc. és a Witch Bone Garden társaságában.

Az elkészült album tematikáját, a következő idézettel lehet a legjobban megfogalmazni:

Részlet, ’A Névtelen utazó’ krónikájából.

„… Ez az 1967-es, hófehér El Camino, az ősrégi zarándokutat juttatja eszembe, ami a kelta időkben még a Tejutat szimbolizálta. De most ez a világos, stílustól robogó erőgép, teljesen más útra ösztönöz. A múltban ezeket visszafoghatatlan lóerőket még valószínűleg a lovas nemzetek leszármazottai vezették, ahol a plató tele Holdfény égette piával, az anyósülésen egy stoppos csajjal, aki az első szál cigi után, félmeztelenül, az ablakból lógva mutogatta a melleit az útszéli kopóknak. Sajnos ma már csak, egy lepukkant WC, fejjel betört, vérrel és rúzzsal összekent tükrére irkálva fejtegetjük, feszegetjük a Túloldal határait. A Könnyek folyóján túli Káosz viszont menthetetlenül közeledik, közepében a tátott szájú Sivatag Szörnnyel, ami elnyeli minden megteremtett tudásunkat. És bár feltűnik néha, egy meg nem értett, távolból érkező utazó, aki a segítségét kínálja nekünk, de látva a közönybe áztatott arcok áthatolhatatlan falát, inkább tovább áll, magánál tartva minden irányjelzőt, ami a szellemi béke felé vezetne minket.”

Burning Full Throttle - Traveler 

1. El Camino

2. Harder, Faster, Stoner

3. Moonshine Runners

4. Big Boobs and Booze

5. River of Tears

6. Mirror (The Other Side)

7. Desert Monster

8. The Traveler

Burning Full Throttle facebook

Visioned Frailty – Deception ’EP 2015

A magyar zenei palettán már kellő referenciákkal rendelkező Márton Pétert Visioned Frailty zenekarát nem hinném, hogy itt bővebben be kellene mutatnom. Az előző évekre visszamenőleg csak annyit, hogy 2013-as I Rise From The Dark Spumes of The Sea lemezének megjelenése óta történt némi változás a zenekar felállásában. A lemezt feléneklő Győrik Szabolcs 2013 júliusában egyéb elfoglaltságai miatt távozott a zenekarból helyére a csapat korábbi énekese Palotás Péter tért vissza a frontemberi posztra. 2014 közepén dobosuk, Potkovácz Márk is bejelentette távozását. Helyette a szintén egykori dobos, Farkas Máté vette kezébe az ütőket. A zenekar jelenlegi felállása: Márton Péter - gitáros/dalszerző, Palotás Péter – énekes, Sörös László – basszusgitáros és Farkas Máté – dobok.

Ezzel a felállással rögzítették napokban megjelenő (nyugodt szívvel mondhatom, hogy a) legbikább és legbrutálisabb anyagukat a Deception-t. Az egy introt és három új dalt, valamint a bónuszként felkerült Corridor Of Mirrors újra énekelt változatát tartalmazó album dalaiban olyan lassú, középtempósan vontatott atmoszférikus doom/death metálos témák keverednek, amik leginkább az ősi rituális pogány riffeket megszólaltató Celtic Frost, Triptykon, Black Sabbath és egy csipetnyit a Crowbar zeneiségére jellemzőek. Az … Of Terror utópisztikus hangvételű rövid intros bevezetőjétől egyből felállt a szőr a karomon, míg a címadó Deception rideg brutális nyújtott témáitól egyenesen kivert  a hideg veríték. Félelmetes, hogy mekkora súlyokkal vannak ezek a világvéget idéző depressziós riffek megpakolva. Eszemet és technikásak vagy inkább betegek azok a hangok, amiket Márton Peti a gitárjából kicsal miközben Palotás Péter egy megörült látnok prókátorként hol üvöltve, hol mélyről rekesztett hörgéseivel kántálja az igéit/szövegeit. De ez mind semmi ahhoz, amit a Time rekedt-üvöltő prókátora ként kiénekel. Olyan veszedelmes monumentális gyilkos doom tételekből áll össze ez a dal, ami leginkább a Celtic Frost súlyos posványára és a Crowbar nyakficamot okozó döngölésére jellemzőek. Az ezt követő Faces agresszívebben gyilkoló groove/thrash metálos gépezetében feltűnnek az egykori Cynic zeneiségére jellemző futurisztikus agyasan technikás ujjgyakorlatok is, ami visszaköszön a bónuszként felkerült Corridor Of Mirrors mázsás, fojtogatóan beteg masszájában is.

Ritkán vagyok elfogult zenekarral kapcsolatba. De a Visioned Frailty - Deception anyagával nem tudok nem az lenni. Rég hallottam már magyar zenekartól ilyen jól összekomponált komplex albumot. Márton Peti előtt továbbra is főhajtás. Azon kijelentésem pedig továbbra is fent tartom, hogy Peti agyas és beteg riffjei vetekednek Devin Townsend szintén nem kicsit beteg alkotásaival. Az ajánló zárásaként még csak annyit, remélem a Visioned Frailty-nek ezen anyagával sikerül kilépnie a magyar underground sötét homályából, ahol sok más tehetséges zenekarral méltatlanul egy helyben topog. 

Visioned Frailty facebook

Visioned Frailty - Deception 'EP 2015

Lowfellow - promo 2007

A soproni Lowfellow-t 2005 elején alapították Kárpáti Péter és Züng Illés gitárosok, akikhez később csatlakozott Zistler Roland dobos, Tamási Áron basszusgitáros és Ványi Szilárd énekes. Súlyos sludge ’n’ roll zenéjüknek gerincét a több lóerős stoner/sludge riffek alkották de épp úgy fellelhetőek benne a klasszikus doom és a keményebb blues rockos témák is, amik pl,: a masszív lüktetésű ˝Burnt My Boats˝ daluk horog-riffeléseiben is jól észrevehetőek. 2007-ben a csapat egy 4 számos promo anyagot készített, melynek hatására meghívást kaptak Bécsbe a II. DOOM OVER VIENNA fesztiválra.  2008-nam még voltak koncertjeik de utána földbe állt a banda. Züng Illés időközben a szintén soproni Giant Horizon soraiban segédkezett, de az már egy másik történet.

Lowfellow - promo 

1. Mourn For My Soul

2. Lie Form Unknown

3. Heart So Hieous

4. Burnt My Boats

Tagok: Ványi Szilárd- ének,  Kárpáti Péter - gitár, Tamási Áron - basszus, Zistler Roland, dob, Züng Illés - gitár

Lowfellow web

Lowfellow - promo 2007

Lumberjack Commando – The Heritage ’EP 2015

A Lumberjack Commando most megjelent The Heritage ’EP-je számomra a hazai underground zene stoner/doom és stb. vonalának 2015-ös évének erős kezdését jelenti. Ez év naptári tavaszáig 7 zenekar jelentette be, hogy valamiféle (kis-nagylemezzel) új anyaggal jelentkezik. Ennek tudatában bízván állíthatom, hogy lesz mit hallgatnunk és én is igyekszem a megcsömörlésemből asszimilálódva valóbban elkezdeni ezt az évet. Előzményekben csak annyit, hogy nagykanizsai favágóink már tavaly ősszel jelezték bevonulásukat a szegedi Black Hole Sound stúdióban ahol is elkészítették új négy dalos lemezüket. Azt kell, mondjam már első hallásra érezni, hogy a The Heritage a csapat 2013-as The Bad Memories Lodge anyagához képest egy sokkal erőteljesebb és kiforrottabb stúdió anyag lett. A stílus köszönhetően a metálosabb vonalnak és az ének dallamosabb témáinak kicsit változott ugyan az első lemezhez képest. Döngölősebb, feszesebb, a gitárok riff-centrikusabbak és egyben keményebbek is lettek, de ugyanakkor megmaradt bennük a jellegzetes southern/groove-os ” favágós” ízek is. 

Ezek a jellegzetes ízekkel érezhetőek a War lassú és komótos vontatású röfögéseiben. A gitárok ontják magukból füstös mocsarat, Ádám pedig a stílustól elvárt énekhanggal ellentétben egy remek fejhangra pakolt gazdag hard rockos énektémáival énekli ki dallamait, amiket megerősít egy-két jó helyen, s jó időben odarakott erősebb rekesztéssel. Az ezt követő Lunar Journey fűrészgépes ikergitárjai egyfajta Candlemass/Down kozmás esszenciától szó szerint szarják magukból a királyi riffeket. Ádám rekedtes hangjában vannak olyan pillanatok, amelyekben Dave Mustaine egy-egy jobban elkapott énektémái elevenednének meg ezzel is adva egy jó adagnyi metálos töltést az amúgy sem gyenge forgácsoláshoz. A Helpless Rage egy igazi döngölős groove metálosan fűrészelő veszedelem, amik rendesen beletolják az izomlázat a nyakunkba. De nem kisebb húzása van az album legsúlyosabb, már doomosnak mondható The Red Code mélyen vontatott vészterhes gitárjainak sem.  A riffek akár a nehéz kövek egymásután gördülnek a nyakunkra egészen az újabb groove nyújtásokkal telepakolt fináléig.

A ˝Lempő˝(ahogy magukat hívják) ezen anyagán jelentősen érezhető a zenei fejlődés. Bár zenéjük a stílusnak megfelelő alapokból táplálkozik, mégis a becsempészett metálosabb és az énekben megbúvó hard rockos dallamokba csomagolt témákkal sikerült nekik valami egyéni, sajátos anyagot készíteni. Ezzel az én szememben - bár már eddig is - túllépték a tucat bandák egy kaptafa 92%-os vonalán. 

Tagok: Péter Tamás - gitár, Kun Ádám - ének, Parti Péter - basszusgitár, Pálvicz Norbert - dobok, Jánosi Péter - gitár

Lumberjack Commando facebook

Lumberjack Commando - The Heritage 'EP 2015