Acid Victoria – „Sosem döntöttük el fixen, hogy mit szeretnénk játszani”

Minden fiatal zenekar életében eljön az a nagy magasztos pillanat, amit első albumuk, vagy épp kislemezük kiadása jelent. A budapesti psy/alter/stoner rockot játszó Acid Victoria életében ez a pillanat most érkezett el. A srácokkal hamarosan megjelenő kislemezük apropójából beszélgettem.

Sziasztok! Legutolsó beszélgetésünk a tavalyi single dalotok a ˝Boogie Boy˝ megjelenésekor volt. Azóta közel eltelt egy év. Mi történt közben veletek?

Mike: Elég sok minden. Új szövetségek emelkedtek fel és régiek omlottak össze. Formáltuk az új dalainkat, kerestük a „helyes utat”. A Boogie után valamelyest meg szerettünk volna újulni. Ez részben sikerült részben nem. A terveink változatlanok, haladunk az utunkon.

Gergő: Szerintem, ami a legfontosabb, hogy az utolsó beszélgetésünkben megemlített célokat elértük. Fejlődtünk zeneileg, nagyobb fesztiválokon játszottunk, olykor fő műsoridőben és olyan városokba juthattunk el, melyekben eddig még nem is jártunk sem zenekarostul sem egyénileg. Közel 2000 km-t tettünk meg a nyáron együtt, ami sok-sok vicces pillanatot, képet és videót szült. No meg persze a kötelék is erősödött köztünk, ami szintén nem utolsó szempont.

És koncertek? Ha jól tudom sikerült pár helyre, fesztiválra eljutnotok?

Mike: Az elmúlt egy évben sok új helyre, klubba sikerült ellátogatnunk, de ismét otthagytuk a névjegyünket pár már korábbi helyszínen.

Gergő: Koncert szervezés szempontjából meggondoltabbak vagyunk. Egyrészt nagyon sok helyre küldtük az előző számot és ezt az új anyagot pedig még több irányba (külföldre is) szeretnénk eljuttatni, másrészt odafigyelünk, hogy a fővárosban ritkábban (2-3 havonta) a vidéki helyszíneken pedig minél gyakrabban zenéljünk más bandák társaságában. A legtermékenyebb a nyár volt amúgy: Debrecen, Pécs, Dorog, Zorall Sörolimpia, Szigetvár és Érd, hogy néhányat említsek.

Na, ez remek! Ezzel el is érkeztünk a jelenhez. Most volt egy újabb dalpremieretek, és hamarosan megjelenik első kislemezetek. Mit tudhatunk meg erről?

Mike: Egy kislemez az átmenetekről, a folyamatok jelentőségéről, vissza nem adott pofonokról, az elmúlás és a létezés ellentétjéről. Egy pokoli történet, amelyben egy viharvert kietlen helyen találjuk magunkat, hol az emberek primitívek, agresszívek, meggondolatlanok, ami csak szenvedést és fájdalmat szül egészen addig, amíg rá nem ébredünk ezek tényére és akkor kikerülünk az álomvilágból egy nyugodtabb környezetbe.

Gergő: Maga a lemez nem kifejezetten konceptalbum, viszont egyvalami összeköti dalokat, méghozzá mi. Helyileg ismét a csepeli Green Hell stúdióban dolgoztunk Vitárius Ferivel, mivel múltkor is bejött, nem láttuk okát a váltásnak. Öt konkrét felvételt fog tartalmazni, valamint egy kis meglepetést. Találhatunk gyors és középtempós számokat egyaránt a korongon és mivel igazán lassú balladisztikus szám nem került fel, így egy végig lüktető anyagot kapunk, közel fél órán keresztül.

Hogyan állnak össze a kislemez dalai? A koncertekről ismeret repertoárból származóak, vagy teljesen új dalok lesznek majd hallatóak ezen az albumon?

Mike: Igyekszünk a lehetőségeinkhez mérten változatosak maradni. Ebből kifolyólag már hallható volt valamely koncerteken az album anyaga. Ez csak egy lenyomat. A Dal abban az idő momentumban olyan volt amilyen, később ez megváltozhat. Az új anyagaink top secret témák, egy űrhajóban tároljuk őket, fent az Uránusz egy holdján.

Gergő: Bár ilyen formában és sorrendben először október 30-án fognak megszólalni a dalok, nyílván, ahogy írjuk őket, ki is akarjuk próbálni egy-egy koncerten, hogy lássuk milyen a fogadtatása. Így történt az, hogy eredetileg 4 dalt vettünk fel és az ötödik nóta a „Deus Ex” hónapokkal később került fel, mert később íródott, de a Vekeri fesztiválon olyan jó fogadtatása volt, hogy a ziccert bizony be kellett rúgni!

A ˝Shipwrecked Boy˝ dalotok többszöri meghallgatása után azt kell, hogy mondjam, úgy érzem megint csak egy újabb színt, csavart sikerült raknotok a zenétekbe. Hisz a dalból az elejétől a végéig süt a mocskos dirty bluesos feeling, és a psy rockos hatások mellet az ének alter/darkos előadása is nagyon jól el lett találva. Hogy jöttek ezek a témák?

Alaque: Uhh, ahh…

Mike: Megint csak a földönkívüli felmenőket tudom emlegetni, ezekkel a srácokkal vért izzadva küzdünk a határaink és így általában a határok ellen. Igyekszünk megragadni azokat a motívumokat amelyek segítségével szerintünk a legjobban érzi magát a dal. Folyamatosan vissza-visszatérünk megvizsgálni/fejleszteni az adott részeket.

Gergő: Ahogy Mike is mondta, sokszor megesik, hogy hetek, hónapok múlva ismét javítunk egy-egy dalon, így alakulnak ki a végleges formák. Amúgy ez a dal már majd két éves múltra tekint vissza, ugyanis az alap téma már az első próbán 2014 januárjában megvolt.

Ti egyébként ilyen kísérletezgetős banda vagytok? Hisz zenei stílusotok igen sok rétegből táplálkozik. Értem ez alatt a psy/stoner, hard vintage vonalat, most meg mocskos blues és dark rockos elemek. Ez adta magát, vagy mindenki csípőből hozta azt, amit szeret?

Gergő: Mi sosem döntöttük el fixen, hogy mit szeretnénk játszani, hanem mindenki megfogta a hangszerét és játszottuk azt, amit érzünk. Ma már tudatosabban belenyúlunk a számokba egy-egy ponton, de szinte minden szám egy jammeléssel indul. Ha nagyon jónak érezzük a témát, akkor többször is neki állunk hetekig próbálgatjuk, esetleg szöveg is születik rá és szépen lassan összeáll a komplett dal.

Mike: Reméljük, mindig találunk módot az újításra.

Vagy is nem jelent gondot nálatok a különböző stílus irányok egyesítése se a zenétekre nézve, se az emberi, baráti kapcsolatokra nézve?

Gergő: Nem tagadjuk, hogy vannak összezördülések köztünk, de ezekre szükség van ahhoz, hogy előre lépjünk. Leülünk, és mindig átbeszéljük közösen az előttünk álló gondokat és a lehető leglazábban lépünk túl rajta együtt, mint egy család. Mert ez nem csak egy zenekar. Mi hárman mintha testvérek, egy test és egy lélek lennénk.

Ok! Tehát hamarosan megszülitek a kislemez. Egyéb tervek, koncertek?

Gergő: Tervek mindig vannak dögivel. A közeli jövő egy lemezbemutató miniturné néhány állomással, melyből kettő már biztos. Október 30. Budapest (S8 Underground Club) a másik pedig egy nagyon kedves helyszín Tatabánya (LeszPálesz Babaház) november 13. ahol másfél éve egy nagyon hosszú és eseményekben gazdag koncertet adtunk.

Alaque: Távoli terveink pedig egy tavaszi nagyobb turné, ahol a nagyobb szó arra utal, hogy minél több olyan városba jussunk el, ahol eddig még egyáltalán nem jártunk. Helyszínötletek már vannak, és a tárgyalások is mostanában indulnak majd.

Srácok, Köszönöm a beszélgetést! Egy élmény volt megint csak.

Alaque, Gergő, Mike: Mi is újfent köszönjük. Fontosnak tartjuk, hogy tájékoztassuk a közönségünket a fejleményekről. Ezért is rakunk fel minél gyakrabban youtube videókat, mint például egy-egy rádió interjú, stúdió napló, koncert felvétel vagy éppen valami szokásos hülyéskedés próba/koncert/utazás előtt, közben vagy után. Ha munka van, komolyak vagyunk és odafigyelünk, de bármikor benne van a poénkodás és az önfeledt mókázás, ha mi jelen vagyunk! – haha

Acid Victoria EP előrendelés ajándék koncert DVD-vel. >>>  ELŐRENDELÉS

Acid Victoria facebook

Acid Victoria - UhhAhh (single 2015)

SWAMP (2015)

Aki a Tisza vizét issza, az a sludge mocskát köpi vissza. Akár ezzel a vicces kitalált közmondás is kezdhetném az ez idén nyáron alakult SWAMP (Bereczki Zoltán –gitár-vokál, Kovács Gergely – énekes, Szabó Sándor – basszusgitár, Giba Nándor – gitár, Micsko Viktor – dobos) anyagának bemutatását. Bevallom (sajnálatomra) az utóbbi időkben kevés olyan hazai hasonszőrű zenekarhoz volt szerencsém, akiknek a zeneéjétől egyből eldobtam volna az agyamat. Azonban a budapesti csapat három számos súlyos stoner/sludge dagonyájától egyből seggre ültem. Az okés, hogy semmi újat nem hoztak az adott stíluson belül. Hisz zenéjükben a szokásos Down, Pantera, Crowbar, Clutch, Truckfighters hatások hallhatóak. De a súlyos, több mázsányi horzsolós riffeik és a mocskos déli blues dallamaik, valamint a még dallamosabb refréniek a varacskolós, iszapos - kockás inget szaró – zenei életérzést hozzák.

Már a Tiszassippi lassú kapatos riffei derékig húznak le a sludge ragacsos mocsarába, amiket mint beindult vadmalac az őszi szántást egy-egy vadabb groove-osabb röffenés túr fel. Az ezt követő, No More of You a kezdetekben kicsit visszafogottabban ugyan de amúgy rendesen az arcunkba nyomja szőrös latyakos here riffeit, amiket megint csak remekül nyakon csapnak a jókora horzsolós izzadság szagú döngölésekkel. Az igazat megvallva fogalmam sincs, hogy ez a Gergő gyerek másik két zenekarában (Pygmalion, Sunset), hogyan énekel. De a Sound of the Fist dallamiban olyan Glenn Danzig témákat présel ki magából, hogy attól még maga Glenn bácsi is megremegne. Gergő énekéből már első hallásra, és nem csak ebben a dalban kitűnnek a jellegzetes (Misfits, Danzig) hisztérikus, horrorisztikus punkos, bluesos dallamok. És meg kell hagyni a dal alaptémái is valahogy a korai Danzig örvénylő Mississippi mocsarát idézik egy jóval röfögősebb formában, aminek köszönhetően talán az egyik legmarkánsabb dalukká is avanzsál ezen a bemutatkozó anyagon.

Meg kell hagyni, egy pár hónapos újszülött zenekartól, akiknek még band fotójuk sincs egy ilyen anyag egyszerűen nagyszerű. Sok true arc csapat örülne és imára fogná a kezét, ha ilyen profi hangzással, ilyen erővel tudnának megszólalni. Remek srácok, csak így tovább! Várom az év végére beígért ’EP-teket. 

SWAMP (2015)

1. Tiszassippi

2. No More of You

3. Sound of the Fist

SWAMP facebook

SWAMP (2015)

Moon of Soul interjú – „Minél eredetibbek akartunk lenni, annál inkább voltunk fura idegenek”

Az atmoszferikus progresszív-death metalt játszó Moon of Soul zenekar még 1996-ban alakult Kisvárdán. Zenéjükben a Death-re, és a Cynic-re jellemző bonyolult technikai ritmikusságok ötvöződnek az Opeth, Psychotic Waltz, és a Fates Warning progresszív dallamvilágával, melyeket saját, belső forrásokból táplálkozó szövegeik, verseik tesznek egyedivé. A jövőre húsz éves fennállását ünneplő zenekar régóta nem hallatott magáról. Most épp új készülő kislemezükön dolgoznak, amelyről előzetesként két dalt jelentettek meg a HOD presents oldalán. A kislemez teljes megjelenése a jövő évre várható. De, hogy mik is a konkrétumok, arról a zenekar egyik alapítóját Csernyánszky Gábor gitáros-énekest kérdeztem.

Szia Gábor! Először kezdjük egy kis múlt idézéssel, hisz jövőre húsz éves a zenekar. Hogyan is kezdődött a zenekar története?

A történet konkrétan 1996-nyarán kezdődött. Pongó Tomit egy barátom mutatta be nekem, azzal az infóval, hogy ugyanakkora Metallica rajongó, mint én. Nekem már voltak zenekaraim, amelyek épp azt megelőzően szűntek meg. Így megbeszéltük Tomival, hogy elkezdünk közösen játszani Metallica számokat. Már az első próbákon megvolt a közös összhang. 1996 októberében volt egy rendszeresen megszervezett kisvárdai rockfesztivál, amin fel akartunk lépni. Még nyáron összeállt a klasszikus felállás. Tesóm Csernyánszky Tamás, és másik gyerekkori barátunk Gróza Ferenc csatlakozott hozzánk. Kezdetben feldolgozásokat nyomtunk, Metallicát, C.O.C-t. De mindenféleképp akartunk saját számokat. Akkor még Down, C.O.C, Trouble vonalban gondolkodtunk. Kísérletezgettünk és kerestük az utunkat. A Moon of Soul nevet is talán 97 körül vettük fel. Valójában 1997 körül alakult ki a zenei irányunk. Szó szerint kirobbant belőlünk.

A zenekar kezdeti sikeres lendülete mondhatni 1998-től (az első demó megjelenése) 2007-ig tartott. Húsz év alatt egy zenekar mennyire tud együtt maradni? Itt most nem csak a tagok zenei aktív hozzáállásra gondolok, hanem egyéb más emberi tényezőkre. 

Jó kérdés. 2007-ig mentünk előre. Sok helyen játszottunk. Azonban Kelet-Magyarországról nagyobb akadályokat kellett leküzdenünk, mint más zenekaroknak. Szüleink, nagyszüleink és a helyi közönségünk, barátaink támogattak minket teljes szívvel. 2007-ben valahogy elfogyott belőlünk a lendület. Az volt a gond, hogy anyagilag nem tudtuk tovább vállalni a dolgot. Egyszerűen nem tudtunk bejutni nagyobb közönségek elé pl., fesztiválokra. Egy-két kivételtől eltekintve. Küldtem én mindenhova az anyagokat, de nem értem el vele semmit. Volt egy határ, amit nem tudtunk átlépni. Ez 2007-re mindannyiunkra kihatott. Emiatt hagytuk abba. Teszed a dolgod, de olyan mintha, valami láthatatlan falba ütköznél folyamatosan. Nem követtünk egy trendet sem, nem fértünk be sehova, ezért nagyon kevesen értették, hogy mit csinálunk. De aki értette, az viszont nagyon értette! Viszont, ami fontos, hogy a zenekaron belüli barátságunk a mai napig töretlen.

Első demóitokat, sőt mi több első két albumotokat is szerzői kiadásban jelentettétek meg. Mi volt ennek az oka? A hazai kiadók talán nem igazán fogékonyak erre az általatok szférikus progresszív metálnak nevezett zenére?

Ez is ahhoz kapcsolódik ahhoz, amit az előbb említettem. Sőt hozzáteszem, minden anyagunkat szerzőiben jelentettük meg! Az első demóink után a szakmából nagyon sokan felfigyeltek ránk és a mai napig tartjuk a kapcsolatot velük. Ha valamit kihozunk, akkor ők az elsők, akiknek megmutatjuk. Nagyon hálásak vagyunk nekik! Igazából az volt a „baj” velünk, hogy nem illettünk semmilyen trendbe. Se gótikus, se tradicionális, se thrash, se death, se dark. Mi valahol mindent próbáltunk ötvözni, úgy hogy ne hasonlítson semmire a végeredmény. Még ha a hatások fel is ismerhetőek. A Nail Records segített a második album terjesztésében. Közhely, de a magyar zenei piac kicsi. Most is az. Nyilván megvolt ennek a zenének a bázisa, de csak az ország arányaihoz mérten létezik az-az adott közönség, aki erre a zenére fogékony. Egy kis ország undergroundja ezért ebből következően csak kicsi lehet. Sajnos azt tapasztaltuk meg, hogy minél eredetibbek akartunk lenni, annál inkább voltunk fura idegenek. Ez egy magyar ellentmondás. Ha a saját utadat járod, nem másolsz senkit, valahogy nem értenek meg. Eljutsz egy határig és kész. Ha másokat másolsz, trendeket követsz, akkor népszerű lehetsz. Én sajnos ezt tapasztaltam.

Az Evergrey előzenekaraként 2005-ben. Felállás: Csernyánszky Tamás gitár, Csernyánszky Gábor gitár/ének, Marozsán János gitár/szintetizátor, Gróza Ferenc basszusgitár, Balogh József Ádám dobok

Hmm… valahogy ezt tapasztalom én is! De térjünk vissza hozzátok. 2007-től 2013-ig egy viszonylagos kis szünet volt a csapat életében. Ami után 2014-ben Hangóceán címmel kiadtatok egy újabb albumot, ami megint csak viszonylag szűk körben terjedt. Mi volt ennek az oka, és hogyan indult ez az ˝újrakezdés˝? 

Öcsémmel próbáltuk abbahagyni az egész zenélést, de nem tudtuk. „Ezt egy életen át kell játszani” A visszatérésünkkor szembesültünk a jelen zenei változásaival. CD-t nincs értelme kiadni, játszani nincs hol. Abszolút a külsőségekről, a kinézetről egyfajta elzárkózó elitizmusokról szól ma a zenei világ. Ráadásul olyannyira felgyorsult a tempója, hogy senki nem mélyül bele a zenékbe. Eredeti banda már alig van sajnos. Poszt-metál korszakba léptünk. A média teljes egészében ráadásul el is nyomja a rock zenét. Ördögi körbe kerülnek az alkotni vágyó bandák. Remélem, nem marad így. Az utánunk következő nemzedék nem is érti, hogy miből maradnak ki. Sajnos csak a digitális világ létezik nekik. Ma bizonyos zenei vonalakban mindenki ugyanazt játssza, ugyanúgy néz ki, ugyanúgy mozog. Ha nem ezt teszed, nem létezel.  Hiányzik az isteni szikra, az a plusz, ami leszakítja az agyunkat. A Hangóceán előtt azt beszéltük meg a többiekkel, hogy mivel mindenkinek ott van a melóhelyi hajsza ezért nem fogunk koncertezni, csak számokat fogunk felvenni. Azonban mivel nem volt túl sok pénzünk a lemezre az nem úgy sikerült, ahogy vártuk. Valahogy megint megálltunk. Pongó Tominak megszületett a harmadik gyereke és ez egzisztenciálisan újabb kihívások elé állította. Végül hosszas keresgélés után erre az évre állandósult csak az új felállás. Molnár László és Pilcsák Soma személyében. Nem akarjuk feladni. Igaz már nincsenek illúzióink sem. Szóval most az újrakezdés, újratervezés fázisában van. Mindenki a megoldást keresi. Látjuk, hogy hányan kényszerülnek megállni. Mi már ezen túl vagyunk legalább. Szeretünk dalokat írni, szeretjük a zenénket. A többi nem számít.

És ezzel el is érkeztünk a jelenhez. Épp az új kislemezeteken dolgoztok, amiről előzetesként most jelenik meg két dalotok Univerzum, és Világteremtő címmel. Hogyan mutatnád be azt a két dalt?

Igazából teljes lemezt szeretnénk, de anyagilag nem lehet megoldani. Minőséget akarunk létrehozni, de teljes lemezre nincs egyben pénzünk. Én nem hiszek az otthoni barkácsolásban. Ahhoz, hogy valami szóljon, profi szakemberek és egyéb körülmények kellenek. Ezért csak részletekben két-három számonként tudjuk felvenni az anyagot. Ez a két dal az Égforrás projektünk dalírási fázisai közben születtek. Kezdetben egy másik projektnek szántam, de rá kellett jönnöm, hogy tiszta Moon of Soul. Egy régi zenésztársunk Faragó Tamás, aki egyébként az átmeneti időben rövid ideig dobolt nálunk, segített nekem a dobokat rögzíteni. Az éneket és a gitárokat, bőgőt ez év nyarán vettük fel a Debreceni MMP-ben. Valahol az is inspirálta a dalokat, hogy a Hangóceánnál sokan azt kérdezték, hogy hova tűnt a ránk jellemző gitárjáték. Igazából a Hangóceánon tovább akartunk lépni egy mélyebb progresszívebb irányba. Az őrült riffelés nem tűnt el csak átmenetileg átalakult. Aztán egyszer csak újból elkezdtek jönni az agyahagyott ritmusok.

Moon of Soul 2006 táján

A Moon of Soul egyik legfőbb jellemzője a sajátságos, belső forrásokból táplálkozó dalszövegek, amit magyar nyelven adtok elő. Mennyire tartjátok fontosnak, hogy ezek a szövegek magyarul szólaljanak meg?

Szövegvilág szerves része ennek a zenének. A szellemi utamon igyekszem fejlődni. A megértéseimet írom le. Pontosabban megkapom őket. Van, amikor utólag értem meg én is mit is írtam le. De csak akkor születik szöveg, ha ihletettség van. Magamtól nem tudok írni egy sort sem. Nekem nagyon fontos, hogy magyarul írjam le. Próbáltuk angolul, de ezeket a szövegeket nagyon nehéz lefordítani. Megizzasztottam már néhány embert vele.

Ezek szerit te vagy a kijelölt szövegfelelős a csapatban. Mik azok a legmeghatározóbb belső, személyes források, amikből a szögeid ihletet merítenek?

Ez így igaz. A szövegekért teljes egészében én vagyok a felelős. Mint említettem ezek a spirituális útkeresésem lenyomatai. Igazából nem is tudok és akarok másról írni. Nagyon sokat foglalkoztam a vallásokkal. A vallások belső misztikus, spirituális oldalával. Buddhizmus, hinduizmus, keresztény misztika, szufi mind érdekel. Igyekszem úgy élni, hogy mindennap emlékeztetem magam a halandóságra és a mulandóságra, és egyben arra, hogy a lelkünk örök. A tudatom soha nem alszik ki. Ezt értettem meg. Az énem, a testem, a környezetem mind-mind mulandó, de van valami bennünk valami, ami elpusztíthatatlan. Erről szólnak.

Mióta íródnak a kislemez dalai, és hol tartanak most a lemez munkálatai?

Tesómmal mi folyamatosan írunk számokat. Két dalt már teljesen összeraktunk. A harmadik is teljes szerkezetében készen van. Úgyhogy, amint begyakoroltuk és a szükséges pénz is meglesz, megyünk és fel vesszük. A dalokat általában két nap alatt rögzítjük megfeszített tempóban. Szerencsére nagyon jó szakemberekkel dolgozhattunk eddig. Mind régen Töfivel, vagy most Debrecenben Moszival és Szilágyi Pistivel.

Jövőre húsz éves lesz a zenekar. Terveztek valami jubileumi ünneplés félét, vagy csak ezzel a kislemezzel ünnepelitek ezt a kerek évszámot?

Szeretnénk néhány koncertet adni. De valójában tényleg ezzel az anyaggal szeretném megünnepelni az évfordulót. Nem akarom, hogy az a mérhetetlen energia, amit ebbe a zenekarba raktunk elvesszen.

Gábor, Köszönöm a beszélgetést! És remélem, nem megint egy újabb húsz éves jubileum alkalmával beszélgetünk újra. 

Én köszönöm! Legyen így!

Moon of Soul - Világteremtő (promo 2015)

HOD presents

1. Univerzum

2. Világteremtő 

Moon of Soul facebook 

Moon of Soul - Világteremtő (promo 2015) 

Zivatar – The Sixth Chamber (2015)

A Petheő Attila (Doomsday, The Penta Concordia, De Facto, Tesstimony, Green Men) által megálmodott Zivatar elnevezésű atmoszferikus industrial/doom projekt eddig egyfajta alvó zenei projektként működött. A 2012 óta létező egyszemélyes ˝zenekar˝ idő, és tagok hiányában amolyan „kísérleti üzemmódban” készítette dalait. Azonban a most megjelenő The Sixth Chamber 7 + 1 bónusz felvételes tömény indusztriális doom tanításokkal átitatott konceptalbuma mára már egy jóval kiforrottabb zenei, és hangulati arculatát mutatja meg zenéjének. „A lemez célja hogy egyre beljebb és lejjebb vigye a hallgatót egy képzeletbeli földalatti elhagyatott helyre, ahol az ember szembenéz saját aspektusaival, érzelmeivel, majd miután végigjárta a kamrákat, felszabaduljon.” Az album borongós hangulata a hozzám hasonló doom buzernyákokban örömmel idézi fel a ’90-es évek „klasszikus gyász” doom brigádjaiként számon tartott ikonikus zenekarok (My Dying Bride, korai Paradise Lost, és Anathema)  öngyilkos borult hangulatát.

Az intro-nak beillő Main Hall lassú vánszorgású, monológ-párbeszédekkel átitatott gyászos monoton szövegei is ezt hangulatot idézik, amit csak fokoznak az őt követő Chamber I. (Guts Filled With Lead) dallamos riffei és fájdalmas hörgésekkel tarkított énekdallamai. Ha eddig nem érezted volna a gyász és az öngyilkos nyomor hangulatát, akkor elég csak meghallgatnod a Chamber II. (Addicted To Beauty) és a Chamber III. (My Heart Is Dark) 100%-os MDB „Sear Me” esszenciával teletömött témáit. Ez a két dal tökéletes példája az érfelvágós, öngyilkos doomnak… síró hegedű, hörgő, és önsajnálattal teli gyászos ének, mélyen vontatott, rideg temetői gitár menetek. Az ezt követő tanítás a Chamber IV. (Start To Forgive), megint csak a megbocsájtás erejével hozza  a korai MDB egy jellegzetes vezérfonalú témáját, amihez sci-fi szerű suttogással kapcsolódik a Chamber V. (The Truth) lágy akusztikájából kibontakozó angyali kórusokat is megrígató nyomorult hangulata, valamint a dal végi templomi orgonák áriájában gyászosan bele síró hegedűi. Eddig nem említettem, de ezek a sci-fi szerű hangok és zaj elemek folyamatos jelenlétükkel egyfajta átkötést adnak az album dalainak, és már önmagukban is egy remek audiovizuális élményt nyújtanak. Említhetném itt a futurisztikus, kozmikus és egyéb ipari zajok, vagy a tenger és sirályok lármájának összemosódó moraját, amik alól lágyan bújnak ki az Exit relaxáns dallamai. A bónuszként záró Development Of Peace éteri hangulat a nyitó Main Hall témáit elevenítik fel. Újra előtérbe kerülnek a monológ-párbeszédek, a lassú cammogású ipari tempók, amik temetői haragokként konganak a fejünkben.

Már többször is említettem, hogy néha többre értékelek egy jól ötletekből összerakott egyszemélyes projektek, mintha az egy egész zenekart. Ez most is így van a Zivatar esetében is. Attila remekül megvalósította zenei elképzeléseit. Egyszemélyes ˝zenekarkarként˝maga ötleteiből játszotta fel az album összes gitár, basszus, kiegészítő zajok és hangszerek programjait. Valamint ő a felelős az ének (Aaron Stainthorpe hangfekvésű) hörgő és tiszta vokál témái miatt is. Amiket még jó párszor meg fogok hallgatni az ősz eme borongós időszakában. Kiegészítésnek pedig még csak annyit, hogy a Chamber II. III. V. gyászosan síró csodálatos hegedű témái Tóth "Adamskij" Ádám hegedűjéből származnak. 

Zivatar facebook 

Zivatar - The Sixth Chamber (2015) 

In Vacuo – Concordia Discors (2015)

A vendégposzt olyan nálam, mint a fehér holló. Ritkán látott, és annál ritkábban megjelenő. Azonban az alábbiakban mégis csak egy vendégposztot fogtok olvasni az In Vacuo új albumáról. Előzetesként még idetűzném a zenekar rövid, de zeneileg annál szorgosabb történetét: A 2013 ősze óta létező (Nagaarum - húros hangszerek, vokálok, Emp - dobok, ének, szövegek) veszprémi duó főbb zenei irányai alapvetően a death és black metal alapjain nyugszanak. Ezekhez jönnek még kiegészítésül Mr. Match szaxofon játékai, amik az eddig megjelent anyagaiknak ˝In Vacuo (2014), Experiment Today ’EP 2014˝ egyfajta zenei-expresszionista hatást kölcsönöznek ez által eltérve a megszokott sablonba rakható kategóriáktól. És nincs ez másként a nem régiben megjelent, a zenekar által szabadon letölthető post/balck/doom hatásokkal és fúvósokkal (alt-szaxofon, klarinét, tilinkó) tarkított Concordia Discors című új lemezükön sem, amiről az alábbiakban Astru tollából olvashattok egy rövid ismertetőt. 

Eléggé vártam már az In Vacuo következő megnyilvánulását. Részben azért mert az elődjei is kellemes hallgatni valók voltak, de azok még érezhetőek voltak a szárnypróbálgatások, kísérletezések. A Concordia Discors viszont minden várakozásomat felülmúlta. Az album fölényesen emelkedik a maga elérhetetlen magasságába, és mindezt a legnagyobb természetességgel teszi. Nincs gyenge pillanat, minden egyes elem a helyén van, a hangzás, a dallamok, a hangulat mind egységesen egy célt szolgál. Nincsenek panelek, nincs másolás, nincs egoizmus, csak maga a Zene. A dallamok a természetet idézik, sötétek és ösztönösek. Néha olyan mintha hegycsúcsok magasságából tekintenének a gyarló világra. Máskor pedig a sötétlő őszi erdők mélyére visznek, és mentesek mindenféle giccstől és erőltetettségtől. Természetesség, ösztönösség és művészet. Erő és a fölényesség, gyűlölet és szépség. Van egyfajta pozitív felhangja is az egésznek. Érződik benne a végtelen (művészi) szabadság. Az, hogy az alkotókat nem befolyásolta semmilyen megfelelési kényszer. Hallani, hogy örömüket lelték az egész alkotási folyamatban, és a nehézségek dacára is fennmaradt ez az érzés. A hangzás erős és nyers, nem túlcsiszolt, kellően velős - természetes, a fúvós betétek tökéletesen illeszkednek, nincs semmi túlgondolva.  Ehhez fogható albumokat és hozzáállást a ’90-es évek óta nem igazán lehet hallani, így elsősorban azoknak lehet csemege, akik értékelik azt az időszakot.  Talán a hangsúlyokat kicsit erősebben ki lehetett volna emelni, de ettől még nem veszít az semmit az értékéből. Az album 10-ből 10 pontos, úgy ahogy van. Nem hiszem, hogy meg fogja kapni azt az elismerést, amit érdemelne… minőségben talán, de mennyiségben? Valahol kegyelemdöfést ad a nagykiadós szemét világának, azzal hogy olyan magasan felette áll. 

In Vacuo facebook 

In Vacuo - Corcordia Discors (2015) 

SepoQ – Second death (2015)

A hazai mély underground vonalán mozgó SepoQ (Zöllner Marcell – ének, Kecskés Ádám – gitár, Sziráki Zsolt – basszusgitár, László Gergely – dobok) közel tíz éve nyomja sátánian beteges doom n’ roll-ját. A csapat 2006-os megalakulása óta számtalan ’EP-t, valamint egy nagylemezt ˝Meaningless Echostatus (2014)˝ jelentetett meg. Nemrégiben kiadott új 11 számos Second death albumuk dalaiban továbbra is a klasszikusnak mondott heavy doom hatásai, a mocsaras sludge, valamint a Motörhead nevével fémjelzet nagypapás, koszos, füstös, seggberúgós, kocsma rock n’ roll elemei keverednek. Ezekhez, hogy a zene egyénien frusztrált legyen társul egy csipetnyi középkori boszorkányégetős perverzitás és némi sorozatgyilkos hajlam. Amit a borítón, még ha azt primitív mivoltában is, de remekül ábrázolnak.

A ragacsos sludge/doomra hangolt Leak the truth közép tempós vánszorgásai mázsás pilléreket adnak az őt követő enyhén death/punk core beütéses Big deal fűrészelős riffeinek, valamint a 3.0 szívinfarktus lendületének, amihez remekül passzol (az egész albumon) az ének alkoholos rekedtsége. Kissé thrash-modern metal ízű szólókkal acsarkodó Shot me to the sky koszos villanykörteként pumpálja progresszív dühét. Amik után hüvelykujjat a magasba mutatva a Visitor röfögősen elszállós riffei intenek be, és ordítják csorda vokálba a The Witch öreges tempókra fogott rákendróllját.  A Walking Death hozza az előző két dalból hiányolt doom vonalat. Lassú súlyaikkal a gitárok éles horgokként akaszkodnak bele a dal középső groove-osabb tempóiba, amik masszív vázként szolgálnak a Die by moment legfeszesebb pillanataihoz. A Dr. Thumbscrew, valamint a Neverending Strory beteges death/doom-core terápiája kellemes gyógykezelést ad az extrémebb ízeket kedvelő kedélybetegeknek. Ami viszont csalódás volt számomra az a záró The Kobra song. Már a cím miatt is egy tökösebb dalra számítottam. De e helyett egy vérszegény tingli-tangli homár metal, istrumental töltelék dalt kapok… ez valahogy kispolcra rakja az egészet. Az albummal egyébként semmi baj. Remek, élvezhető. Igazi alkesz doom n’ roll extrákkal. 

SepoQ - Second death (2015)

1. Leak the truth

2. Big Deal

3. 3.0

4. Shot me to the sky

5. Visitor

6. The Witch

7. Walking Dead

8. Die by moment

9. Dr.Thumbscrew

10. Neverending Story

11. The Kobra song

SepoQ facebook

SepoQ - Second death 2015