Nomad – Hotel Polimer (2014)

Emlékeztek még az egykori The Bedlam zenekarra? A fiatalabbaknak talán mára már nem sokat mond az egykori legendás banda neve, de az okosabb korosztály még jól emlékszik az 1987-ben a thrash metál vonalán indult kazincbarcikai csapatra. Akik 1994-es ˝Inside Ash˝ című albumukkal a mai napig egy örökérvényű és korszakalkotó zenét alkottak. De, hogy hogyan is merülhet fel a The Bedlam neve az új Nomad albumkapcsán? Ennek oka egyszerű. Én ezt a két zenekart nem tudom szétválasztani, főleg ha az alapító tagokat nézzük. A The Bedlam két fő mozgatómotorja Jánosi ˝Cicó˝ Szabolcs gitáros, dalszerző és Fodor ˝Fodi˝ Zoltán énekes, ritmusgitáros 2004-ben alapította meg Nomad zenekart. (Bár mára Fodi inkább csak a színfalak mögül szövegíróként segíti a csapatot.) Ekkora a Cicó-Fodi páros már 17 éve zenélt együtt, kisebb nagyobb megszakításokkal. Ebből 8 évet zenéltek együtt a The Bedlamban, ami 1995-ben feloszlott, illetve még egy főnixpróbálkozást tett X Bedlam néven 2009-ben. Lényeg, ami lényeg, hogy az egykori The Bedlam dobos Újvári ˝Petya˝ Péter születésnapi buliján 2004 novemberében fogalmazódott meg a Nomad ötlete, amit 2005-ben követett is az első demó, majd 2007-ben az első album VégÁl.om.. címmel. Ezután tagcserék, némi csönd… Majd úgy 2012 őszén, 2013 tavaszán a Nomád újfelállásban életjelet adott magáról. Ez az új felállás a következőként alakult: Cicó és Újvári Petya továbbra is maradtak a szokott posztjukon, basszus fronton a Neck Sprainből ismeret Nagy Levente játszik, Fodi helyett pedig a Csillag Születik Juhász Marcija vette át a mikrofont. Ezzel a felállással indultak meg újra a koncertek, a közös munkák, aminek eredménye a nemrégiben megjelent Hotel Polimer albumuk.

Az album 12 dalt foglal magában, amit a remekbe szabott A tenger meséivel indítanak. A dal üveghanghatásokkal megspékelt hangjai előidézik bennem annak a bizonyos ˝Inside Ash˝albumnak a varázslatos rezzenéseit. Remekül illeszkednek Cicó pulzálóbb, riff centrikusabb gitárjátékaival, amik még jobban kidomborodnak az Igazak álma körforgásszerű, ciklikus hullámokban visszatérő játékos témáiban. Igazi súlyt adnak a dalnak a refrén alatti röfögős riffek, amikbe Marci is beletorzítja a hangját. Az akusztikus-népdalos kezdésű Kimondhatatlan egy melankolikus, kissé talán társadalom és a mai politikai helyzetre nézve cinikus-kritikus hangvételű könnyed finom dallamokkal átitatott rádióbarát nóta.

˝Elnök úr kérem, itt minden rendbe van
Tele a limuzin és tele a tank.
Csúszik a pénz és a rendőrség oda csap,
hogy ha kell meg véd.

Ébredj már fel,
ébredj már fel,
szunnyad az oroszlán az állatkertben
itt mindenki alszik szépen csendben.˝

A grunge rock hangulatát és az alternatív/dark ritmusait egymásba ötvöző címadó Hotel Polimer egy groteszk, műanyag angyalszárnyú tükröt tart mindennapi életünk elé. Szövegileg ironikus kérdéseket tesz fel egy olyan sablonos létformáról, amelybe mindannyian elégedetten be vagyunk zárva. És talán az ebből való kitörés vágyunkat akarja hangsúlyozni a dal végi refrén Pink Floyd - A Fal gyerekkórusához hasonló ordibálós kiemelésével. Hétköznapi életünk érzelmi kiüresedésének, elanyagiasodott mátrixának újabb nyomai elevenednek meg a Várj még pulzálva lüktető rockosabb, és a Mammonország lágyra hangolt lélekfalóan slágeres melankóliájában. Akik a füledbe mászva ringatnak, nyugtatnak, majd, mint az álmok széttörnek a  gitár riffek kőkemény szirtjein.

˝Mennyit ér neked a kényelem
kérdezem, ha nincsen érzelem.
S nincs, határ
az igazság kimondva néha fáj.

Panel rengetegben él a félelemben él az életért.
Még sem él azért a célért, amit az élet ért (amit az élet ért).˝

Az ezt követő Légy jó számomra a szinti-pop-os betétjei miatt első hallásra kissé furcsának tűntek. De az utánuk jövő mélyen lopakodó szigorúbb riffek és a pöfögő basszus témák rögtön meggyőznek, hogy ebben is ott lobog a rock slágerlisták tüze, amik tovább lángolnak a Fájdalom G. erősörvényű, tomboló szúzásában és Cicó egyedi, zseniális megoldású szólóiban. És, hogy lehet-e ezeket a szólókat még tovább überelni? Arra igenlő bizonyítékot adnak a Fájnak a szavak szirmonként kinyíló keserűen édes melódiái és üveghangon kipengetett szólói. De nem csak Cicó gyémánt csillogású gitárjátéka dicsérendő. Marci egész eddig varázslatos, a finom könnyedség érzelmével és rockos keménységgel énekli ki magából dallamait. Amiket tovább kamatoztat, az Enged, hogy mégegyszer, Ne félj! és az albumzáró Ajtók a mennybe facebook generációjának nagy ívű rock témáiban.

˝Ez itt a Facebook generáció
Nem szól a Luxemburg rádió
a Világ végén, a világ végén˝

Fotó: Márk A. Rosta

Mindent összevéve a Nomad ˝Hotel Polimer˝ albuma a kissé alter-rockos slágeres hangulatával egy kellemes szívfoltja lett a magyar rock zene palettájának. Lesz, aki befogadja, lesz, aki nem… Nekem mindenesetre jól estek az album (lelkemet megérintő, és annak a bizonyos imádott The Bedlam album dallamait megidéző) dallamai, szürrealista, de mégis komoly hangvételű szövegvilága. Amik néha olyanok, mint egy belül rég elnyomott álom lázadó kiáltásai. 

Nomad facebook