Több mint 20 éves aktivitásával és töretlen kitartásával a Nadir zenekar méltán nevezhető a hazai
death/doom vonal egyik úttörőjének. A zenekar még 1993-ban alakult Dark
Clouds néven. Kezdeti stílusukkal az akkori nagy death metal hullámát
lovagolták meg igen szép eredményekkel. 1993 és 2005 között 5 hanganyagot
jelentettek meg és szerepeltek az akkori Metal Hammer Demonstráció, valamint a
Shock! magazin válogatás anyagán. 2005-ben a zenekar egy név és némi
stílusváltoztatáson ment át. Ekkor döntöttek úgy, hogy addigi zenei stílusukat
újragondolva még jobban felszínre kívánják hozni a bennük szunnyadó extrémebb,
komorabb és egyben sötétebb hangulatú death/doom metal világát. Ekkor született
meg a Nadir, és azóta is töretlenül húzzák eme szigorúbb stílusnak az igáját. Most
megjelenő sorban az ötödik Ventum iam ad finem est című
nagylemezük is ennek fényében született.
„A lemezen a Nadir zenéjének valamennyi alkotóeleme felfedezhető. Az arány ezúttal a súlyos doom felé tolódott el, noha a militáns death metal és a hardcore elemek sem hiányoznak. Minden szempontból külön hangsúlyt helyeztünk a megjegyezhető dalokra, és a fogósságot szolgálja a sok dallamos gitártéma, valamint a gitárszólók is minden eddiginél kidolgozottabbak.” - mondja a lemezről a zenekar. „A Ventum iam ad finem est konceptalbum: a zenekar eddigi legösszefogottabb, legérettebb anyaga, mind dalszerzés, mind pedig megszólalás terén. A dalokat összekapcsoló szövegi téma az emberiségnek a természethez való viszonya, kezdve az eredeti ősi harmónia korától kezdve a környezetrombolás és a növény-és állatfajok egyre gyorsabb ütemű kipusztulásának folyamatán át a kritikus, közeljövőbeli végső szakasszal (amelyre a latin nyelvű cím is utal – a jelentése: „végső szakaszába jutott ügy”) bezárólag.”
It Is All One:
Az album nyitószáma, és mint ilyen a természetben élő őskori
ember hitét és kultúráját idézi fel, annak a jelenkorra is vonatkozó
tanulságaival. A dalszöveget részben Marlo Morgan - Vidd hírét az igazaknak
című, 1991-ben megjelent regénye ihlette. Ennek főszereplője, egy amerikai
orvosnő a modern civilizációból kiszakadva több hónapos vándorútra vállalkozik
egy ausztrál bennszülött törzs népével. Az ő világlátásuk szerint is minden
élőlény ugyanannak az univerzumnak a része, ezért az ő üzenetük napjaink
emberéhez röviden úgy foglalható össze: találjunk vissza a természetbe, és
vigyázzunk a Földre.
The Congregation:
325 júliusa igazi civilizációs mérföldkőnek számít abból a
szempontból, hogy a keresztény egyház első hivatalos, Niceában tartott zsinatja
tette hivatalossá az államközeli vallást a természetközelivel szemben. A
vallásnak a világi hatalommal való összekapcsolása folytán kialakult egyház,
mint magát mindenhatónak hirdető szervezet, Isten nevében dobta a természetet
az ember lábai elé. Ahogy a dalszöveg is utal az ismert zsoltárra: „Úrrá tetted kezed alkotásain, mindent a
lába alá vetettél: a juhokat és marhákat mind, még a mezei vadakat is, az ég
madarait, a tenger halait, amelyek a tenger ösvényein járnak.”
The Legacy of Melusine:
Melusine, a sárkánykígyó-asszony a 12-13. századi legendák
vízi tündére, akit a róla szóló történet későbbi feldolgozásai a középkori
gazdasági prosperitás szimbólumaként tüntetnek fel. Ahogy Melusine története az
erdőből ered, úgy az akkori európai agrárcivilizáció fejlődése is a kontinens
nagyobb hányadát borító erdőségek rovására ment végbe, éppen azt a területet
károsítva, amely növekedésének forrását jelentette. Nyugaton ennek
következményeként az azelőtt virágzó nagy településeiről híres tájegységek nem
egészen egy évszázad leforgása alatt – a kiirtott erdők helyén létrejött
legelők túlterhelése miatt – elnéptelenedett.
Into the Phalanstery:
Az ipari forradalommal megkezdődött időszakban járunk,
amikor az elgépiesedés egyre súlyosabb méreteket ölt, s végül a technikai,
illetve tudományos „fejlődés” a Madách-féle Az ember tragédiájából ismert
falanszter-színben „csúcsosodik ki”: ami – tudományosan belátható módon –
közvetlenül nem hasznosítható, az kiiktatódik, és a falanszterben puszta
kiállítási tárgyként jelenik meg. Az élőlények közül összesen kettőt őriznek
meg élő állapotban: a disznót és a birkát. Előbbit zsírja, utóbbit húsa és gyapja
miatt.
One Species’ Fate – Thylacine:
A címben szereplő erszényes farkas (vagy tasmán tigris,
Tasmánia címerében is látható) a modern idők legnagyobb ismert erszényes
ragadozója volt. Utolsó vadon élő, majd állatkertben tartott példánya is az
1930-as években pusztult el. Tasmánia lakói a mai napig is számos alkalommal
vélték látni egy-egy példányát, ám egyik bejelentést sem sikerült meggyőzően
alátámasztani. A tudomány jelenleg is azon dolgozik, hogy klónozás útján
„élessze fel” a fajt.
Karachay, the Concrete Lake:
Cseljabinszk városa a Szovjetunió „atomkorszakának”
kezdetének színhelye volt, ott létesült a radioaktív anyagokat feldolgozó
Majak-vegyikombinát. Innen 1951-től kezdve nagy mennyiségű radioaktív
hulladékot engedtek a közeli Karacsáj-tóba, amely az 1960-as évektől
kiszáradásnak indult. 1968-ban a tó környékének aszályos időjárása miatt a szél
széthordta a radioaktív port a kiszáradt tómederből, több milliónyi embert 185
petabecquerel sugárzásnak kitéve. A tómedret elkezdték lebetonozni, és ólomlemezekkel
lefedni, hogy ne szabadulhasson el további radioaktív hulladék. A tó környéke
nukleáris szennyezés tekintetében a Föld legszennyezettebb pontjai közé
tartozik. Egy 1990-ben végzett mérés alapján a tó partján óránkénti 600 röntgen
volt a sugárzási szint, ami több mint az egy óra alatt begyűjthető, az emberre
halálos dózis.
Ez a dal a Drow-val közös Khil spliten már hallható volt.
Richard (avagy Ric) O’Barry az első Flipper-szériák delfinidomárja volt, majd
élete valódi pálfordulást vett: létrehozta a Dolphin Project szervezetet, amely
a delfinek fogva tartása elleni oktató tevékenységet folytat. Munkatársa volt
az Oscar-díjas The Cove / Az öböl című dokumentumfilmnek, és ma is az abban
bemutatott – a Taiji-öbölben zajló – delfinmészárlás, na meg az azt működtető
delfin-rabszolgatartó iparág felszámolásának szenteli életét. A dal az ő
életéről és küldetéséről, küzdelméről szól.
The Sixth Extinction:
A tudomány eddig öt kipusztulási hullámot tartott számon a
Föld történetében, jelenleg pedig egyre gyakrabban hangoztatja, hogy bolygónk a
történelmének hatodik tömeges kihalásának küszöbén áll, és kevés a remény sok
faj kipusztulásának megakadályozására. Konkrét előrejelzések mutatnak rá, hogy
amennyiben a most veszélyeztetett fajok ténylegesen kihalnak és a kipusztulás
üteme fennmarad, a hatodik nagy kihalás 3-22 évszázadon belül bekövetkezhet. Az
album záró száma ebből a tételből kiindulva vetíti előre a folyamat
visszafordíthatatlanságát, és lehetséges végkövetkezményként földi élet teljes
kipusztulását.
Az album felvétel és a keverés a zenekar dobosának, Fekete
Szabolcsnak stúdiójában, a DBS-ben készült, az ének felvételek
a Trashhill stúdióban kerültek rögzítésre. Az album hivatalosan november 13-án jelenik meg a GarageLive Records gondozásában. A
lemezbemutató koncertre november 28-án a Sea Shepherd Hungary Official támogatói
koncertjén - Supersonic
(Blue Hell & Red Hell, aka Kék Yuk és Vörös Yuk) - kerül sor.
NADIR web
NADIR facebook
Nadir - Ventum iam ad finem est (2015)
NADIR web
NADIR facebook
Nadir - Ventum iam ad finem est (2015)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése