Közel kétévnyi kisebb szünet („balfaszkodás” – Visy Márton dobos szavait idézve) utána a napokban
jelent meg a soproni Giant Horizon 3. anyaga, ami igazi sivatagi rock és koszos
délies blues eszenciákkal van feltankolva. „A
legújabb album 8 nótából áll, és végtelenül egyszerű módon a Giant Horizon
címet kapta. Sok agyalás után azért maradtunk végül ennél a puritán
megoldásnál, mert úgy érezzük, hogy a lemez munkálataival párhuzamosan a
zenekar egy állandó formát kapott és végre magára talált. Rengeteg változáson,
és hosszabb-rövidebb keményebb időszakokon vagyunk túl, nem beszélve a
tagcserékről és a zenekaron belüli átalakulásokról. Sokakat meg fogunk lepni
azok közül, akik esetleg már hallgattak minket, jó néhány szabályt felrúgtunk
teli rüszttel, ahogy minket is lehet, hogy picsán fog rúgni a BPM-hatóság és a
tempó-felügyelet, itt-ott pedig fülledt emberszaga lesz a cuccnak. Ha-ha. Most
itt tartunk. A lemez egyik nótájára a jobb idő beálltával klip is fog készülni
a tervek szerint.”
A 2009 elején alakult zenekar ˝kezdeti sikerei˝ után (2011 tavaszán a zenekar megnyerte a SopRock
tehetségkutató fesztivált, Talentométer elődöntő, Astronaut album – egy sajnálatos
módon meghiúsult szerződés a svéd Ozium Records-al a lemez kiadásáról. Koncertek,
fesztiválok, 2013-as Natural Born Greed ’EP) kissé visszafogta a tempóban
húzta a hazai stoner rock, és az általános jókedv rákenról szekerét. 2014
tavaszától a csapat gitárosának öccse Pócza Márton veszi át az énekes szerepét.
Ennek a váltásnak köszönhetően az addig is meglévő sivatagos, enyhén
rekedtes-ordító énektémák mellett a lassú sodrású mocsaras blues dallamok is meglehetősen
előtérbe kerülnek, ahogy az érzékelhető a kezdő dal Shaman energikusan lüktető
koszos riff málhákkal megpakolt Kyuss/Monster Magnet/Danzig kígyómarásában. Eszméletlen
lendülete van ennek a dalnak. A füstös, combos témákhoz remekül illeszkednek az
őket kísérő mély mocsaras dagonyák és Marci dallamokat nem sajnáló ördögies énekhangja.
Most lehet, hogy túlontúl elfogult vagyok a sráccal. De én már régóta vártam
egy olyan hangot, aki mindenféle erőlködés és gatyarepesztő üvöltés nélkül
nyomja szívből és torokból jövő borzongató dallamait. Mint egy woodoo pap, úgy
kántálja végig a Prisoner Unknown szilárd torokhangon ellebegtetett balladás témáit,
akiket csak még feszesebbé tesznek a könnyű és egyben dühöt ritmusszekciójú
ikergitárok játéka. Az Ignite This Rocket már a nevéből
adódóan hozza a széllökés szerű perzselő desert fuzzokat, az őt követő Guilty
pedig egy hatalmas southern/blues orgia. A feszes tempókra épülő Marrow
enyhén groove-os témái megfelelő alapozást adnak a Goddamn acél metálos
riffeinek és hard rockos iker szólóinak, amiket funky-blues-os lomhasággal követ
egyetlen magyar nyelvű daluk a Hiába kaparsz. Az album utolsó, némileg töltelék
dal szerepét betöltő Breakdown egy kellemesen fülbemászó -
másnapos - akusztikus derengés. Azaz könnyű téma, rádióbarát slágeres hangulat.
 |
|
Giant Horizon: Lakatos Dávid - gitár, vokál, Galambos János –
basszusgitár, Pócza Márton – ének, Visy Márton – dob, Pócza András - gitár,
vokál
|
Nem tudom, hogy a srácok az utóbbi időben mennyi Danzig,
Circus of Power, Kyuss és egyéb hasonszőrű sivatagi, illetve koszos rock zeneét
hallgattak. Az biztos, hogy jól tették, hogy nem kapkodták el az elmúlt éveket.
Az énekes váltás bejött és egy remek kis albumot hoztak össze, mind zeneileg,
mind hangulatilag egyaránt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése