Szinte még ki sem hűlt a lejátszómban Kátai Tamás avant-gard
black metal projektjének, a Thy
Catafalque tavalyi kiadott Sgùrr lemeze, máris itt van legújabb,
kilenc dalos Meta albummal.
A 66 perces játékidejű albumon a korábbiakhoz képest most
még több vendégzenész tűnik fel. Összesen hat, nevezetesen Lédeczy Lambert (Ahriman, Mörbid Carnage,Tyrant
Goatgaldrakona), Kónya Zoltán (Gire), Tóth Balázs (Casketgarden), Vasvári Gyula (Perihelion), és mondhatni visszatérő vendégeként Tóth
Ágnes (The Monn and the
Nightspirit) és Bakos Attila. Az
albumborítóján egy bolgár ikonfestőnő, Agnessa Iconsart 36x36-os
olajfestménye látható, ami egy fajta transzcendentális képben vetíti vissza az
album jelentését, amitől Kátai Tamás korábbiakban így beszélt:
„A Meta egy görög
kifejezés, jelentése: változás, módosulás, valamin túli, valami
utáni. Mindig is lenyűgözött élet körforgása, az hogy halálunk után a
testünk alkotóanyagai hogyan kerülnek vissza ebbe a körforgásba és hogyan teremtődik
belőle egy másik élet tulajdonképpen.”
Azt már most megjegyezném, hogy a Meta az előző Sgùrr
albumának ˝zordabb˝ sikálásaihoz képest némileg - metalosan - kifinomultabb,
letisztultabb, és egyben dallam centrikusabb anyag lett. A lemez egyes dalaiban
nagy szerepet kapnak a népzenei folk hatásoknak, a kozmikus,
space-pszichedelikus elszállások csak úgy, mint az ambient és elektronikus (ez
utóbbi talán a nemrégiben megjelent Neolunar elektronikus pop, dream-pop
projektjének hatásainak köszönhetőek) megoldásoknak, de azért jócskán kapunk a
sötét tónusú avant-gard balck/doom témáiból is.
Az album-indító Uránia nyúlfarnyi futurisztikus bevezetése
után szinte ránk robbannak a dal gégemetszett hörgéseire és Bakos Attila tiszta dallamaira komponált
neo-black gótikus melódiái, amik bársonyosan megszelídülnek az ezt követő Sirály
dob/basszus/cselló elegyének szentháromságán ringó, Tóth Ágnes lágy, égies finomságú énekdallamin. Az 10^(-20)
Ångström és a Ixión Düün dal párosa talán az, ami
előző lemeze progresszív zordságának, komplex death metalos ízeire kacsingatnak
vissza.
Ha jól sejtem az ősz Tamásnak egy örök visszatérő témája. Hisz
elég csak a Tűnő Idő Tárlat albumának Zápor,
vagy a Róka Hasa Rádió lemezének Őszi
varázslók dalaira gondolni. Vagy épp első szólóanyagának, az Erika
szobája mélabús, őszies dallamira, illetve a Gire - Őzek futása, vagy a korábbi Darklight
projektjének melankóliáira. Az Ősszel otthon című dalának finom
rezgésű jazz-es alapokra helyezett art-rockos instrumentális színeivel az elmúlás nyomasztó hangulatát. s érzését festi meg. Amiből fekete lyukként
szippant ki az album legösszetettebb, és egyben a leghosszabb - 21 perces -
dalának, a Malmok járnak monumentális prog/doom/folk/space-dub témái. A
tematikusan felépített, több részből álló, szorosan összekapcsolódó
dallam-futamokban egy véget nem érő, kozmikus esszenciával átitatott impresszionista
melódiákat sorakoztat fel. Mint ahogy az a Vonatút az éjszakába, ami Ady - Kocsi-út az éjszakában című
versének megzenésített InterCity változatában is érezhető, aminek atmoszféráját
Vasvári Gyula enyhén depressziós orgánuma
adja. Az ólomsúlyos death/doomra hangolt Mezolit két énekes
megoldású (Lédeczy Lambert és Vasvári Gyula)
szabbatos riffelésű szigorúra szabott gyászmenetei az albumzáró Fehérvasárnap
imaszerű lelki áhítat-alázatához vezetnek át.
Semmi kétség. A Meta ez évben is várományosa lehet a
legjobb magyar rock-metal albumának címére. Tamás (3000 km távolságból) a Thy
Catafalque eszmeiségéhez híven, örömömre, s sokunk örömére ismételten
zseniálisat alkotott.
„Egyedüllét
az univerzum
néma lobogásában.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése