2016. október 6., csütörtök

Uzipov - Szennyes (2016)

Az idestova közel 10 éve boldogit minket szemtelenül arcba mászó noise rock ˝agrár-paraszt˝ stoner metaljával Uzipov, aki augusztus utolsó hetében, Szennyes címmel adta ki második nagylemezét. A budapesti zenekart egykoron két Publo Hunny-s, majd LaBand tag Hosszú Gábor basszusgitáros/énekes, Kubányi Bálint dob, valamint Walkó Gergely gitáros hívta életre. A banda felállása során csupán annyi változás történt, hogy 2014-ben Kubányi Bálint dobost az ex-Replika, Sunny Leon, Synchronring-ból ismert Hargita Gábor váltotta.
Az Uzipov azon kevés hazai zenekarok egyike közzé tartozik, akik kíméletlen szókimondással, frappáns magyar szófordulatokkal képesek olyan valós, mai kortárs rockzenét csinálni, ami egyfajta görbe tükröt tud mutatni hétköznapjaink szennyesének. Teszik ezt 100%-os odaadással, mindenféle sértés nélkül, kaján mosollyal szájuk szegletében.
A most megjelenő 10 számos albumuk, a Cseh Tamás Program támogatásával készült, Schram Dávid hangmérnök vezetésével a SuperSize Records és a Dürer stúdiójában. (Ez volt az ingyen reklám helye) 
Az albumnyitó Színek nélkül daluk a tőlük megszokott, vagy inkább elvárható módon, rögtön az arcon vágó pimasz lendületéve nyit, ami után a Háború aktualitás, mindenféle identitást lazán seggberúgó, olcsó politikai drámája szaggatja szét hangszóróm membránjait. A Semmi szélén sodró punkos swing alaptempója teljes mellszélességgel tolja a vérbeli Uzipov boogie-woogiet, amire hatalmas dallamívvel épül fel a refrén jól kiénekelt tematikája. Ugyan ez a hatás mondható el az Új világ enyhén motorfejes kapkodós gumi punk szennyeséről is, aminek feszessége az őt követő Távolba tűnő popos, alteres, rockos vibrálásaiban puhulnak bele, majd pofátlanul átpattannak, a Hideg van álomszép részegségében fetrengő, pszichedelikusan depressziós delíriumába. A puhább tempók után a Drága félelem, és A rém acsarkodóbb harapásai jönnek, amik után a klipes Primitív rend tömött sorokba állított katonás feszességére bólogathatunk. És, hogy a nyakunkba a merevgörcs teljesen beleálljon, arról a záró dal, a Hús csendes noise-rockos harmóniáiban beékelt mázsás riff-ekéi gondoskodnak.

Mit is mondhatnék. Az Uzipov ismételten megfogva a kés jobbik felét, életünk szennyesét kiteregetve, nevükkel garanciát vállaló kiváló rock terméket állított elő. Aki élőben is kíváncsi rájuk, október 8-án, a Dürer-ben csípheti el a csapatot.





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése