Az idestova közel 10 éve boldogit minket szemtelenül arcba
mászó noise rock ˝agrár-paraszt˝ stoner metaljával Uzipov, aki augusztus utolsó
hetében, Szennyes címmel adta ki második nagylemezét. A budapesti zenekart egykoron
két Publo Hunny-s, majd LaBand tag Hosszú Gábor basszusgitáros/énekes, Kubányi
Bálint dob, valamint Walkó Gergely gitáros hívta életre. A banda felállása
során csupán annyi változás történt, hogy 2014-ben Kubányi Bálint dobost az
ex-Replika, Sunny Leon, Synchronring-ból ismert Hargita
Gábor váltotta.
Az Uzipov azon kevés hazai zenekarok egyike közzé tartozik, akik
kíméletlen szókimondással, frappáns magyar szófordulatokkal képesek olyan valós,
mai kortárs rockzenét csinálni, ami egyfajta görbe tükröt tud mutatni
hétköznapjaink szennyesének. Teszik ezt 100%-os odaadással, mindenféle sértés
nélkül, kaján mosollyal szájuk szegletében.
A most megjelenő 10 számos albumuk, a Cseh Tamás Program
támogatásával készült, Schram Dávid hangmérnök vezetésével a SuperSize
Records és a Dürer stúdiójában. (Ez volt az ingyen reklám helye)
Az
albumnyitó Színek nélkül daluk a tőlük megszokott, vagy inkább
elvárható módon, rögtön az arcon vágó pimasz lendületéve nyit, ami után a Háború aktualitás,
mindenféle identitást lazán seggberúgó, olcsó politikai drámája szaggatja szét
hangszóróm membránjait. A Semmi szélén sodró punkos swing alaptempója
teljes mellszélességgel tolja a vérbeli Uzipov boogie-woogiet, amire hatalmas
dallamívvel épül fel a refrén jól kiénekelt tematikája. Ugyan ez a hatás
mondható el az Új világ enyhén motorfejes kapkodós gumi punk szennyeséről is, aminek feszessége az őt követő Távolba tűnő popos,
alteres, rockos vibrálásaiban puhulnak bele, majd pofátlanul átpattannak, a Hideg van álomszép
részegségében fetrengő, pszichedelikusan depressziós
delíriumába. A puhább tempók után a Drága félelem, és A rém acsarkodóbb
harapásai jönnek, amik után a klipes Primitív
rend tömött sorokba állított katonás feszességére bólogathatunk. És, hogy
a nyakunkba a merevgörcs teljesen beleálljon, arról a záró dal, a Hús csendes
noise-rockos harmóniáiban beékelt mázsás riff-ekéi gondoskodnak.
Mit is mondhatnék. Az Uzipov ismételten megfogva a kés
jobbik felét, életünk szennyesét kiteregetve, nevükkel garanciát vállaló kiváló rock terméket állított elő. Aki élőben is kíváncsi rájuk, október 8-án, a Dürer-ben csípheti el a csapatot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése