4400 – Keleti Boogie

A 4400 elnevezésű zenekar Nyíregyházán rúgta a durva riffelésű stoner/sludge port 2000 és 2005 között (a 4400 elnevezés egyébként Nyíregyháza irányítószámából adódik).  Ezt a mocskos, mocsaras, füstös Down és Panterás hangulatú instru döngölést egy helyen próbáló különböző zenekarok tagjai hozták össze. Mesélte egykor Kósa Zsolt – gitáros. Bár többre Ő sem emlékszik, mert mindent zöldell festettek egykoron. Nyíregyházán kívül nem túl sok helyen játszottak, az azonban bizonyos, hogy 2002-ben készítettek egy 7 számos felvételt ˝Keleti Boogie˝címmel, a szolnoki Denevér stúdióban Töfi mester kezei alatt, amit innen tudtok letölteni: http://www.meseskelet.com/kacat.html

Band In The Pit - Egy összekötő poros országút

Az instrumental pszichedelikus stonert játszó Band In The Pit triónak a napokban jelet meg első önálló nagylemeze. Igaz lassan 3 éve játszanak, de dalaik eddig csak a neten keringtek videó dokumentumfilmek formájában. Hogy-hogyan, és miből lettek ezek az elszállós, éteri elszállós, sivatag hangulattal megkever hangok, valamint a zenekar történetéről mesél nekünk Késmárky Szabolcs, a zenekar gitárosa, pedálsor virtuóza.

Akkor kezdjük az elején! Hogyan lett a zenekar?

2010-ben hoztuk össze a gitár-dob formációt Prókai Normannal, majd később csatlakozott a zenekarhoz Schneider Vilmos basszusgitáros, akivel közel húsz éve zenélek együtt.

Mit tudhatunk a tagokról? Korábbi zenei munkásságaitok? 

Korábbi formációk közül megemlíteném a Riverside-ot, amivel mississippi boogie-t játszottunk. Felléptünk Pakson, és a Szigeten is 1999-ben. Ebben a zenekarban játszott Vilmos is, mellette Kovács Zoltán, aki jelenleg az Elefánt zenekarban zongorázik, koncertezik a Sonny And His wild Cows-zal, tagja volt a Sadantnak, illetve Németh Tamás dobolt, aki jelenleg számos hazai jazzformáció tagjaként ismerhető.
Emellett jelenleg is játszom Kiss Endrével (ex-Quimby, ex-HS7) a 2009-ben alakult Sztálingrád? nevű kétszemélyes zenekarban, amely nagyrészt Hagyó Béla (Palermo Boogie Gang) szerzeményeket operál szét, és rak össze sajátos, közönséggyilkos felfogásban.

Az albumotokat hallgatva meglepődtem a dalok hosszúságán! Hisz a 7 dalotok közel 80 percnyi játékidőbe van belefoglalva. Ezek, hogy alakultak ilyen hosszúra? Vagy ez egy direkt koncepció? Mert nekem úgy tűnik, hogy lementek próbálni,  nyomjátok a Jam-et, és nagyon élvezitek a zenélés,  azt amit csináltok!

A lemezen szereplő számok mindegyike egy előre megírt vázra épül fel, melyek próbatermi körülmények között születtek. Ettől lehet az az érzése valakinek, hogy ez egy "jam", de itt többről van szó. Bár kottát nem írunk, a legtöbb próbát rögzítjük, és ezen felvételekből választjuk ki azokat a részeket, melyekből konkrét számot csinálunk. Ez lehet egy riff vagy egy dobtéma, de akár egy 10-20 perces jam is.
A számok hosszúságát nem mi választjuk, hanem az adott téma egyszerűen megköveteli, hogy bizonyos időt áldozzon rá mind a zenekar, mind a közönség.

A zenétek igen többrétegű, a bluestól, a jazz-es átmeneteken át a sivatagos, füstös stoner rockig. Miből, honnan jönnek a témát, inspirációk, hatások? 

Mindhármunk nevében elmondhatom, hogy nagyon sokféle zenei irányzatot követünk, hallgatunk a minimal electrotól a hill country blueson át a doomig. Ezek mindegyike hat az emberre, és zenéjére, bár próbáljuk saját felfogásunk szerint művelni azt.

Én kifejezetten szerem az ilyen úgymond „utazó/merengős” zenéket, amit csak beraksz, és mész! De ezek legtöbbsége csak egy réteg zenéje lesz. Nem tartotok attól, hogy ti is ilyen réteg zene kategóriába kerültök? 

Ettől nem tartok. Szerintem derékig már el is süllyedtünk.

Terveztek-e valami koncertet, nagyobb megmozdulást?

Idén februárban játszottunk az UH demón, ahonnét pozitív visszajelzéseket kaptunk, valamint ezen fellépés kapcsán kerültünk kapcsolatba az R33-mal, akik biztosítottak nekünk egy nap stúdióidőt. Ezúton is szeretnénk ezt megköszönni Perecsényi Tibornak, illetve Lászlóffy Andrásnak a stúdiómunkálatokat! Pernyével kötött közös megállapodásunknak köszönhetően idén fellépünk az R33 nagyszínpadán egy több zenekart összefogó fesztiválon.

Természetesen várjuk klubok, fesztiválok, koncertszervezők jelentkezését, illetve mi is dolgozunk fellépések szervezésén.

Szabolcs, Köszönöm szépen a zenekar bemutatását!

Köszönjük a felkérést!

Band In The Pit web

Band In The Pit facebook 

http://bandinthepit.bandcamp.com/

Angertea – Katarzisok metszéspontjában

Az Angertea azok közé a magyar undergound zenekarok közé tartozik, akik lelkesen csinálják a profibbnál profibb albumaikat. Teszik ezt akkor is, ha ezek a felvételek csak egy szűk közönség, rajongó tábor élvezi. Aki fogékony a zenéjükre, az már hallgatja őket, aki pedig nem vevő erre a zenére, azzal megszerettetni borzasztóan nehéz, ha nem lehetetlen. És mivel a rétegzene rétegei között bóklásznak, ráadásul teszik ezt egyéni módon, az őket követők nincsenek sokan. Stílus meghatározásukat mondhatni progresszív experimentális grunge metalnak. De zenéjükben a stoner/sludge hatásai a modern metallal, ugyan úgy egy fajta origó metszéspontban állnak. Az Angertea felzaklató zenét játszik, ami nagymértékben a dob és a basszus markáns összjátékán alapul.  Amiben a gitár és az ének is bőven kap szerepet mind az akusztikusabb, mind a keményebb, fogósabb részeknél, Az énekben keserves, méltó orgánum színezi az amúgy sem könnyed témákat, gurgulázó futamokat. 

A zenekar 1996 őszén alakult Szentesen. ’97-től aktívan részesei a hazai underground zenei életnek. A mai felállás ’98 óta stabil, Peralta Miguel: basszusgitár, Bárkai László: dob, Mihály Gergely: gitár/ének.
Három demó után (Hangok a ködben – 1997, Minden, mire emlékeznél – 1998, Promo – 2001) 2002-ben adták ki első nagylemezünket ˝Lélekvágy˝ címmel. 2003-ban megjelentettnek egy válogatás albumot az 1997-2003-as időszak részben a demós, mix dalokból.  Második, angol nyelvű nagylemezünk, ˝Rushing Towards The Hateline˝ 2006-ban jelent meg. 2009-ben pedig a harmadik ˝Twenty-Eight Ways To Bleed˝ című albumuk. 2010-ben Neil Kernon (Grammy - díjas) amerikai producerrel készítettek egy 3 dalos ’EP-t ˝Distrust˝ címmel. A kislemezen, 2011 januárjában jelent meg, olyan neves vendégek szerepelnek, mint Scott Reeder a Kyuss volt basszusgitárosa, és Vörös Attila a Nevermore és Leander Rising gitárosa. A negyedik Angertea nagylemez a ˝Nr. 4.: Songs Exhaled ˝  a norvég Smash Fabric Records gondozásában jelent meg 2012-ben. Ezen a lemezen egy dal erejéig feltűnik a Faith No More basszusgitárosa, Billy Gould, hogy a No Comutation dalukban közösen pengessenek egyet.

Szinte az ország minden szögletében játszottak már, és szinte az összes nagyobb fesztiválján is megfordultak. A fiúk kiforrott és minőségi zenéje egyre nagyobb elismerést és publicitást kap külföldön is, 7 hivatalos videóklippel rendelkeznek, amelyek láthatóak voltak már több fontos TV műsorban.

2002-ben rögzített első, ˝Lélekvágy˝ című nagylemezük 11 dalalt tartalmaz. Lemezükkel egy fajta új színt hoztak a hazai zenei életben. Progos/experimentális/grunge/stoner hatásaik mellet jelentősen érezhető a TOOL, Alice In Chains zeneihatásai, mint példa erre a Hidak legbelül, Halálba hív, Feketében áll a világ, Reflex című daluk, de bőven hoznak merész, új ötleteket, saját kútfőben érlelt témáikban is. Egy klip is készül az albumhoz a Halába hív című dalukra. 
Pár évvel később, 2006-ban angol nyelven jelent meg második albumuk ˝Rushing Towards The Hateline˝ címmel, az Edge Records gondozásában. A hangzás erőteljes, kifejezetten jónak mondható. A zene továbbra is a progos VoiVod, TOOL, Neurosis irányvonalnak felel meg. Rengetek súlyos riff-fel találkozunk, amit üvöltés, torzított ének vagy tiszta énekhang tesz még hatásosabbá. Kiemelkedő róla a Clearer Ways című daluk, mely egy 2 részből álló szerzemény. Az első rész tekinthető egy bevezető is, kicsit csendesebb, melankolikusabb, mélyebb dal. A második rész viszont ennek az ellentéte, egy jól sikerült grunge dallamokkal és énekhanggal telepakolt, jó riffelő témával kezdődő, kiváló basszussal megtámogatott tipikus Angertea siker szám. kiemelkedő daluk még a Damagebirth, vagy a The Hour of the Circus. Ezzel az albumukkal még jobban felhívták magukra a figyelmet, mind a szak sajtóknál, mind a rajongók, illetve leendő rajongók körében. És meghatározóan kialakítottak maguknak egy saját Angertea stílust. 

 Ezekben a meghatározó stílus jegyekben jelenik meg 3 év múlva a harmadik ˝Twenty-Eight Ways To Bleed˝ című albumuk 2009-ben. Melyen nem tagadott, hogy az énekes, gitáros Mihály Gergő egy rosszul sikerült kapcsolatának érzés termékeit jeleníti meg. Nevezhető pár-terápiás anyagnak is, ahol kiénekli, kiüvölti magából fájdalmát, bánatát, s ezáltal megnyugvást talál.  A közel 40 perces anyag tele van komplex, sokdimenziósan összerakott részekkel, bedurvulásokkal és szívszaggatóan bánatos szövegekkel. A TOOL-ról fakasztott, Sophie’s Station, Swept című dalaikba beszivárognak a grunge dörgedelmes gitár centrikus riffei. Míg a Sex in a Dyke rövid instrumentálisában inkább a Primus progresszívebb pattogásai tűnnek ki. A Miattad című dalukban vendég zenészek segítségével felejtik a bút (Kovács Attila ex-WMD, és Vincze Ádám, Flop - gitár, a Wackor-os SlayerCsabit pedig perkázik). Ez az albumuk egy elszállós, elgondolkodtató, és a szívtájékot megbizsergető verziója a keményebb műfajnak, egy messze nem hétköznapi élményeket nyújt. 

Habár az Angertea muzsikája élőben tud igazán katarzis közeli, vagy más transz állapotokat előidézni a hallgatóban, otthon ülve, lelki szemeink előtt, a hangszórókból előkúszó bámulatos zenei világuk is igencsak rabul tudja ejteni az embert. Ilyen hatással volt a 2011 elején megjelenő ˝Distrust˝ háromszámos ’EP-je. Amin Neil Kernon producer (Queensryche, Cannibal Corpse, Peter Gabriel, Judas Priest, Queensryche, Dokken, Nevermore, Flotsam And Jetsam,Nile) bábáskodott, aki a keverést is végezte, a maszterért pedig Alan Douches (Sepultura, Mastodon, Dillinger Escape Plan) kezei voltak a felelősek. A történet annyi, hogy három számot rögzítettek a Dystopia-s Vári Gábor, valamint Mészáros "Murphy"  Gábor studiójában. Ennek keverését végezte Kernon. És ha már kint volt az anyag a tengerentúlon a maszterizálást megcsapták Alan Douches-el. Plusz adalékként még szerepelt a kis lemezen az ex-Kyuss-os Scott Reeder, és a Nevermore-os, Leander-es Vörös Attila. Nyugodtan mondhatjuk, idáig magyar zenekartól szokatlan volt, hogy külföldi vendégekkel dolgoznak együtt. A nyitó Frog In The Oven kidomborítja az Angerteára jellemző stílusjegyeket, a TOOL hatásokkal megcsepegtetett hét perces mivoltával.  A nóta kicsit depresszív, kicsit kiakadós, kicsit lehúzós. A címadó Distrust egy pszichedelikus, vonszolósabb tétel. Scott Reeder hangzása, dallam világa azonnal felismerhető, ami nagyon hatásos, a megfelelő hangulatban garantált a hidegrázás. Az ének elszállós, keleties hangzásával nagyon jól el van találva. A nyugis, többé-kevésbé akusztikus, elszállósabb Streams témáiban Vörös Ati visszafogott gitár szólói hallhatóak, Gergő pedig tisztán, kifejezően énekel. Az mindenkép elmondható, hogy aki eddig nem hallgatta az Angerteáék anyagait, ezt az ’EP-t hallva belemerült az eddigi lemezeikbe is. A szak sajtok brilliánsan fogadták munkájukat mind idehaza, mind külföldön. Zseniális anyagot hoztak össze ezen a kislemezen!

2012 őszén megjelenő, Nr. 4.: Songs Exhaled negyedik Angertea lemezzel kapcsolatban mindenki fel rakta a kérdést: Lesz-e olyan hatásos ereje, mint az ’EP-nek? És lett! De még mekkora! Rögtön az első dalként nyitó, No Computation-ön Bill Gould, a Faith No More basszusgitárosa penget néhány gitárharmónia erejéig. Ez egy pörgős, indulatos, önsanyargatós dal. Követően robbanás rajta a Demon Surfaced (amihez klip is készült) a már megkezdett Angertea ösvényen halad tovább, miközben a továbbra is rendkívül erős, húzóerőnek számító basszusjáték uralja a teret, a dobok pedig törzsi hangokkal szólnak. De elég csak meghallgatni a Meeting Satan On The Way To Personal Desertification elejét, ahol szintén csak a basszusgitár és néhány kitartott gitárhang szól, de olyan feszültséggel, hogy az embernek rombolni támad kedve. Sajátos elegyet alkot a metal és  pszichedelia keveréke a In Light Air dalukban, míg a fájdalmas énekű A For Afrodita basszusa csodákat művel. Tipikus Angertea sláger a Lions’ Region, de a lemezt tökéletesen záró Distance Of You is pozitívan erősíti az albumot. Az biztos, hogy a hangzást és hangszerelést maximálisan kihasználják.

A trió már 17 éve rendületlenül hozza nekünk az értékesebbnél értékesebb dalcsokrait időről időre, trend mentesen. Nem érdemes különbségeket tenni az Angertea dalok között, mert nincs értelme. Az eredmény olyan lenne, mintha a Poklot és Mennyet kellene bemutatnunk… Káosz! De lassan eljutok odáig is, hogy fölösleges rájuk aggatni bármilyen jelzőt, vagy hatást. Az Angerteáék egy egyedi, sajátságos arcra formált zenével kényeztetnek minket, amivel elkalandozhatunk egy kiforrott, minőségi, sajátságos zenei világba.

 Albumaik:

Lélekvágy (2002)

Rushing Towards The Hateline (2006)

Twenty-Eight Ways to Bleed (2009)

Distrust (EP)[2011]

Nr. 4: Songs Exhaled (2012)

Tagok: Mihály Gergely - ének, gitár, Peralta Miguel - basszusgitár, Bárkai László - dob

http://angertea.com

https://www.facebook.com/angerteahun

https://myspace.com/angertea

Petenders - Bullhorn 'EP

Tagadhatatlan, hogy a stoner is valahol a tradicionális blues zenében gyökerezik. Hisz élvezet hallgatni a blues beépített elemeit egy-egy markánsabb, füstös riffbe, mind alapként, mind kisegítő ütemként. Nos, ilyen tradicionális bluesban gyökerező rock zenét játszik a 2012 – ben alakult Petenders nevű kis blues/rock formáció. Amihez foghatót jelenleg csak az öreg Tátraiék (Tártai Band) nyomnak hasonlót Magyarországon.  Csak itt a zenét Petender-ék megspékelték Hammond orgonás alappal és légies szólókkal. Egy szóval semmi új, de mégis jó! 

A Petenders – Bullhorn ’EP-jét hallgatva nem mondhatnám, hogy meglehet unni a Hendrix, Eric Clapton, Led Zeppelin, Gallagher-t idéző dallamokat. A zsigerből játszott blues dalok követik a tradíciókat, de mégis messze sodródtak a hagyományos vonaltól. Egyik pillanatban csak úgy süvít a dögös rock, mint az ’EP-t nyitó ˝Bullhorn˝ zakatoló, vonatos ritmusaiban. De a másikban már egy rádióbarát nóta szól simogatóan a füleinkbe ˝Leave Me Alone˝, míg a ˝Snake Boots Shuffle˝ Hammond orgonás szólózgatása örök emlék marad bennünk, az énekes, Clapton-os orgánuma pedig megfelelően fekszik ehhez a dalhoz. A záró ˝Brainspotting˝ pedig vihar szerű funky-s/soul-os blues futamaival táncol körbe minket. 

Nem tagadom az énekes, megyeri Dániel hangját nekem eleinte kicsit laposnak tünt. De többszöri hallgatás után, vagy inkább a „kígyó vér szuflé” után már kihallottam karcosságát. Egyszóval a Petenders élvezhető, kellemes. Aki kedveli a lendületesebb blues/rock zenét nem fog benne csalódni. 

Tagok: Megyeri Dániel - ének, perka, Petendi Tamás – gitár, Gyöngyösi Gábor - billentyűs hangszerek, vokál, Baranyi Geresz – basszusgitár, Kató Bálint - dob, vokál

https://www.facebook.com/ThePetenders 

https://soundcloud.com/petenders/sets/bullhorn-ep 

Magma Rise – Ha megérint a végzet keze

A 2009 nyara óta tevékenykedő, hazánk jelenleg legaktívabb, ultra erős doom formációját a Magma Rise-t az ex-Mood, ex-Wall Of Sleep torok, Holdampf Gábor alapította, Hegyi Kolos (ex-Mood, Stereochrist) és a két ex-Neck Sprain tag, Janó Misi, Bánfalvi Sanya társaságában. Első albumuk a ˝Lazy Stream Of Steel˝ 2010 tavaszán jelet meg. Három év várakozás után most itt a második albumuk ˝The Man In The Maze˝, mely a júniusi Hammerworld mellékleteként eljutott a rajongók kiéhezett táborához. Erről az új albumról, és néhány régi történetről beszélgetek Hegyi Kolos gitárossal.

Szia, Kolos! Először is még egyszer köszönet az interjú lehetőségéért!

Mi köszönjük! Külön öröm, hogy egy stílusbéli portálon is beszélhetünk a csapatról, és az új albumról!

Az új Magma Rise albumot igen nagy várakozás előzte meg. Tavaly ősszel felröppent hír óta, hogy lesz valami új tőletek, mindenki lázban éget! Sajtók, rajongók egyaránt! Most pedig valóságban is meg jelet az új albumotok! Hogy látod a fogadtatást, milyenek a visszajelzések? 

Még nagyon friss az „élmény”, de eddig tényleg nagyon jók a reakciók! Ugye a júniusi Hammerworld-ben a hangpróbán az első helyen végeztünk, ami hatalmas megtiszteltetés, és az eddig megjelent általunk olvasott kritikák is mind nagyon pozitívak lettek! Az a helyzet, hogy mi is éreztük, hogy most sikerült egy lépcsővel feljebb lépni, mind a nóták, mind a produkció tekintetében! 

Felkerült rá a The Asound zenekarral közös kis bakeliten meg jelent Five című dalotok is. Ezt konkrétan akartátok, vagy csak annyira jó ez a dal, hogy mindenképp rajta kellet lennie a címéből adódóan az 5. track-ként a lemezen?

Nem volt kérdés, hogy felkerül -e a lemezre. Nagyon erős nóta, a koncepcióba is illeszkedett mind szövegileg mind zeneileg, és a hangzás is jóval bikább lett! Az új lemez egyik húzónótája! Gábornak mondtam is, hogy ez a nóta élete eddigi fő műve! 

A Magma Rise milyen periódusában íródtak a dalok? Mit tükröznek, mit jelentenek? Hisz volt némi nehézségetek közben, mint a kétgitáros váltás is?

Az a helyzet, hogy itt nincs nagy görcsölés, sem megfelelési kényszer. Ilyen szempontból hasonlóan készült, mint a Lazy stream. Tavaly kb. nyár környékén megbeszéltük, hogy 2013 tavaszára kéne egy új album. Nekiálltunk megírni a nótákat, és idén nyár elején meg is jelent. A nótákat úgy 98%-ban hárman írtuk és raktuk össze Gáborral és Bánfalvi Sanyival. Füleki Sanyi már nem igazán vette ki a részét az album megírásában, mert a munkája miatt nem tudott próbákra jönni. Ezért találtuk ki, hogy az új lemezt trióban csináljuk meg. Már a nótaírós időszak korai időszakában jelezte Gábor, hogy a szövegek valamilyen szinten összefüggenek majd, egy laza koncepcióra felfűzve. Mivel ritkán tudunk csak próbálni a nagy távolságok miatt, ezért a riffeket otthon raktuk össze Gáborral, majd ami átment a szűrőn azt Sanyival meg is csináltuk. Néha próbánként több nótát is! 

2012-ben Janó Misi távozása után Füleki Sanyi vette kezeibe a gitárt nálatok! Így már három ex-Mood tag volt akkor a zenekarban. Először is miért távozott Janó? Hogyan került Füleki Sanyi a képbe (még ha rövid időre is), és mi volt az ő távozásának oka?

Misu Dunaújvárosban lakik, és a próbák valamint a koncertek kilogisztikázása nem tudott működni, valamint összejött neki egy 3 műszakos meló, ami tovább bonyolította a dolgokat. Vártunk elég sokat, hogy megoldódjon a dolog, de miután nem látszott a fény az alagút végén, megbeszéltük, hogy a továbblépés érdekében mozdulni kell. A kapcsolatunk most is remek, tehát nem volt semmi sértődős bulvár történet a háttérben. Most, hogy a Neck Sprain újra aktivizálta magát Mihi visszatért a rivaldafénybe, úgyhogy minden helyre került szerencsére nála is!

Misi pótlására Füleki Sanyi érkezett, akivel toltunk jó pár koncertet, ami nagyon zsír volt. Kiderült, hogy Sanyival még mindig remek gitárpárost alkotunk!  Azonban mire eljött volna a kreatív időszak Sanyi is munkát váltott, és a Misuhoz hasonlóan nem tudta megoldani sem a próbálást, sem a koncertezést. Ekkor határoztuk el, hogy az új anyagot hármasban csináljuk meg.

Füleki távozása után Herczeg László (ex-Sedative Bang, Penalty Kick, Sunday Fury) tölti be a megüresedett gitáros posztot. Mesélnél Lászlóról és, hogy Ő mi úton- módon került a csapatba?

Lacit a Sunday Fury-ból ismertük. Korábbi csapatainkkal (Stereo, WOS) már sokszor játszottunk együtt. Egy nagyon jó arcnak és egy precíz gitárosnak ismertük meg. Amikor pár éve Misu nem tudott bevállalni egy európai turnét, Lacit hívtuk el kisegíteni! Egy élmény volt vele játszani, jó arc nem nyűgös, szól a kezében a hangszer, egyszóval köztünk a helye! Sanyi után más nem is került szóba, és mivel a Sunday Fury is áll jelenleg neki sem okozott gondot a dolog!

Ez év októberében felléptek Máltán, a The MaltaDoom Metal Fesztiválon, novemberben pedig a VIII. Doom Over Vienna fesztiválján. Nyugodtan mondhatjuk, hogy mind a két esemény Európai, vagy akár nagy világi szinten is jelentős! Hogyan sikerült ide „belógnotok”, meghívást, felkérést kapnotok?

A máltai fesztiválra már tavaly is hívtak minket, de akkor nem tudtuk megoldani a kijutást. Remélem, ez idén összejön majd. Amúgy a DoomShallRise fesztiválon játszottunk együtt a NomadSon nevű máltai csapattal, akik között Forsaken tagok is vannak, valamint a fesztivál szervezői is ott láttak minket és onnan jött a kapcsolat. A Doom Over Vienna fesztivál pedig csak idő kérdése volt, hiszen Bécsben rendre hihetetlen hangulatos koncertjeink vannak! 

Nem titok, hogy igen jó kapcsolatot ápoltatok a Doom zene egyik meghatározó alakjával, ős atyjával, Scott Wino Weinrich gitáros-énekesel? (Saint Vitus, The Obsessed, The HiddenHand, Shrinebuilder) Ez a kapcsolat megvan még a mai napig?

Gábor van nagyon jó viszonyban Winoval. Olyannyira, hogy amikor a The Obsessed nemrég a Roadburn fesztiválon játszott, Wino meghívta Gábort és a feleségét Lucát a koncertre! Amikor a Saint Vitussal játszottunk legutóbb akkor is nagy volt az öröm, hogy újra találkoztak!

A Mood megszűnésével két zenekar is született. Az egyik a Wall Of Sleep, Füleki Sanyi vezetésével. A Másik a Stereochrist, a Te vezetéseddel. Három albummal jött ki eddig a Stereochrist. Lesz esetleg folytatása az ő történetének? Ezen a téren mi a helyzet?

A Stereo most jól megérdemelt pihenőjét tölti! Nem oszlottunk fel, vagy ilyesmi, de mivel az énekesünk Felföldi Peti Norvégiába helyezte a székhelyét, nem láttuk értelmét újra egy új ember keresgélésével tölteni az időt. Mindenki az egyéb zenekaraira koncentrál, Gazsika Haw-zik, Torn From Earth-özik, Bólszi Asphalt Horsemen-ezik, én meg Magmázok. Nyilván ha beesik valami hihetetlen odaillő énekes, akkor újra felmelegítjük a csapatot, de egyenlőre nincs erre utaló jel! 

Gondolom az elkövetkező időkben, most egy sűrűbb koncertezős időszakba veti bele magát a Magma Rise? Hol, és merre találkozhatunk veletek?

A nyáron lesz két fesztiválfellépésünk, júni 26-án a Hegyalja fesztiválon, 29-én Pécsen a Rockmaratonon, majd ősszel a máltai és bécsi doom fesztiválok lesznek. Szeretnénk ősszel valahol Pesten egy lemezbemutató koncertet csinálni, meg szó van szegedi buliról is, de itt még semmi konkrétum nincs. Aztán elvi szinten szó van egy komolyabb európai körről is egy ismertebb zenekarral, de erről semmi többet nem tudok még mondani.

Kolos, köszönöm a beszélgetést! 

Én köszönöm! Doom-ra fel!

Tagok:  Holdampf Gábor (ex-Mood/ex-Wall of Sleep)-basszusgitár/ének, Hegyi Kolos (ex-Mood/Stereochrist)-gitár, Herczeg László (ex-sSdative Bang/Penalty Kick/ Sunday Fury)-gitár, Bánfalvi Sándor (ex-Neck Sprain/Ákos)-dob

Korábbi tagok: Janó Mihály (Neck Sprain)-gitár (2009-2012), Füleki Sándor(ex-Mood/Wall of Sleep)-gitár (2012)

http://magmarise.net/index_hun.html 

https://www.facebook.com/magmarise 

JÜ – Hallucinogén mantra főzet

A JÜ zenekar egy kísérleti experimentális pszichedelikus hatású jazz-rock trió. Tele lassan formálódó, excentrikusan kinyíló hallucinogén jazz dallamokkal, amiket körbe ölelnek dinamikus vulkáni fortyogású rock futamok. Ezt a pszichedelikus mantra gomba főzetet öntötték most nekünk egy folyton forgó imamalom alakú kehelybe, első 3 számos ’EP-jük a KÜ képzet világából.

A trió 2012 őszén alakult Budapesten, a legjobb underground zenészek rögtönzéséből. Halmos András (Kampec Dolores) dob, Mészáros Ádám (Erik Sumo Band, Péterfi Bori & Love Band) gitár és Hock Ernő (Grencso Kollektíva, The Qualitlons, Dresh Quartet) basszusgitáros által alánk terített, szabad rögtönzésekkel átszőtt gomba spórás hallucinogén lüktető ritmusa egyfajta pszichedelikus ringatásba visz minket. A gazdag power-jazz elemekre olvasztott, néha stonerbe hajló szikla riffek és más elektromos hangok figyelemfelkeltő meglepetéseket tudnak okozni. Bár nem mondom, mert tudom, hogy Ők is csak egy szűk réteg zenéje lesznek. Azért érdemes lesz rájuk is figyelgetni a közel jövőben. Minden esetre a bemutatkozó ’EP kellemes utazást ad a spirituális lelkeknek.

Tagok: Mészáros Ádám – gitár, Halmos András – dob, Hock Ernő - basszus

https://www.facebook.com/thepowerofju 

http://weareju.bandcamp.com/