URANIA – DRIVE (2013)

Az Uránia magalkotója, Aiwass mester egy újabb állomáshoz ért progresszív kísérletezős pszichedelikusan utazós stoner zenei világában. Drive című albuma a Hands Of Doom első prezentációjaként került bemutatásra. H.E.L.L. című dala már előzetesként hallható volt az idei Hands Of Doom válogatás anyagon. Azonban az új album megjelenésének örömében egy kis üröm is keveredik. Aiwass mester elmondása szerint az új anyaggal az Urania egy ideig pihenőágra kerül, hogy más zenei elképzelései, tervei is előtérbe kerülhessenek. Röviden ennyi publikus információ szivárogtatott ki az Urania garázsából.  

De lássuk az albumot, ami az Outset (Intro) reggeli ébredős, kocsi ajtónyikorgós, szívatóval induló turbó feltöltőjére pöccen be. Lassú delejes pszichedéliába megmártott kezdéssel húzza lóerőit a Who Was In My Room At Night szikár sivatagos futamaival. A témák és riffek rendesen oda vannak rakva, pörög, dörög, röfög, mint egy felújított V henger, amit még alaposan vadul meg is bikáznak a végére. Az AK48 az első anyagon hallható AK47 egy új szemlélete felgyorsított tempóval és vastagon beporozva torok füstös érzéssel valamint erőteljes beőrülésekkel meggyúrt lendületes témaváltásokkal. Értem itt a gitárszaggatásokat, vagy felhős elszállásokat és a néha vadul kalimpáló dob pörgetéseket. De ha eddig beőrülés volt, akkor az Intensive ezen a téren még jobban visz a prímet. Ez a dal erős némileg mondhatni punkos pattogós alapra van pakolva egyfajta körkörös rock n roll cirkulációval, erőteljesen domináló dob és gitár égi háborúval, aminek csillapodó progresszív pszichedéliája a H.E.L.L. savasan vonagló woodoo ceremóniájában teljesedik ki. A ráépített ének is inkább egy rituális pszichedelik/alteres ima, amitől még egyedibb hangulatban sugároz, és ezt kissé felerősíti a végére betoldott rövid körkörös riff futam. Astronaut Slepp egy stabil utazós stoner nyitással kezd, majd elkanyarodik egy delejesen ködös asztrál movie hangjaira összerakott progresszív jazz-es pszichedéliába, ami átfolyik a Twinjoint bömbölő füstös és funkys témáiba, amire még egy üveghangba futó ének vagy csak szövegmondás is van beletekerve. A záró Drive egy álmosító reggel napfelkeltés utazása a poros, sivatagos több sávon futó stoner piszdhedéliájával, amitől ez egy igazi ellazítós lezárós szám. 

Összességében az új Urania hoz mindent, ami tőle megszokott. Igaz nem olyan progresszív, mint a sokak által legjobbnak tartott Benediction album. De nem is kell, hogy az legyen, mert ebben is benne van az a progresszív erő és lendület, ami a kellő és adott helyen viszi a lóerőket. Az utazós ködös pszichedélia pedig csak színesebbé teszi az utunkat.

- Ha valaki elég vájt fülű az hallhatja is, hogy van, amikor igen sok sávon megy a történet, néha több mint a dupláján egy komplett zenekar rétegeinek énekkel együtt. – mondta még az új anyagról Aiwass mester.

Urania facebook 

Urania - Drive (2013)

Stonedirt/Stoned Earth – Saját szavakkal a Sabbath Estről

A Stonedirt tavalyi nagysikerű Black Sabbath Estjének folytatására idén a Showbarlangban került sor, ahol is egy fantasztikus összeállítású koncerttel idézték meg az örökérvényű Sabbath klasszikusokat, elkápráztatták ezzel minden szabbatista rajongót. Hogy Ők, hogyan érezték magukat ezen az estén, arról a zenekar tagjai mesélnek.

Sziasztok! Sikeresen lezajlott a második Sabbath Est. Hogy látjátok, hogyan fogadta a közönségetek és Ti, hogy éreztétek magatokat? Vagy lehet-e említeni valamiféle esetleges csalódást, vagy más negatívumot?

Endre: Én nagyon jól éreztem magam, remélem más is! Negatívum? A két óra zenélésről megint kiderült számomra, hogy NAGYON megerőltető! Másnap mozdulni is alig bírtam, ja és 1.7 kg fogytam egy este alatt, de megérte!

Boldi: Mi nagyon jól éreztük magunkat tavaly is, most is, és már a felkészülés alatt is. Talán egy kicsit több embert a nézőtéren el tudtam volna képzelni. Bár így is remek volt a hangulat.

Troll: A közönség is jól fogadta, és mi is nagyon jól éreztük magunkat. Kicsit sajnálom is, hogy vége az idei sabbathozásnak!

Balázs: Természetesen, mint mindig, amikor koncertezünk nagyon jól éreztük magunkat. Az egyetlen negatívum, amit meg tudnánk említeni az, hogy kicsit több emberre számítottunk. De minden szempontból gázos volt az utolsó pár hét, eleve nagy szerencsénk volt, hogy a Showbarlang átvállalta és oda tehettük át a bulit, amiért hatalmas köszönet! De nem is igazán hiányzott, hogy azon parázzunk napokon keresztül, hogy egyáltalán összejön-e a koncert egy ilyen blőd baromság miatt. Összességében azért minden jól sült el szerintem, de tényleg nagy meló volt. Mi a buli előtt már félőtől pakoltunk, rámoltunk, aztán rohantunk a helyre, beállítani mindent, ritkán szórakozunk ennyit előtte. És külön köszönet a Vendettának, hogy be tudtak ugrani!

Egy bő két óra hosszas műsorra készültetek, és kápráztattatok el minket! Mióta készültetek erre a bulira, voltak különleges nagy előkészületek, ötletek agyalása (értem itt például a keresztek és füstgép látvány elemét)?

Endre: Én ezekről nem is igazán tudtam, illetve hát mondták! De jobban izgultam amiatt, hogy hogyan fog sikerülni maga a zenei rész, minthogy igazán felfogtam volna.

Boldi:  Igazából tavaly kezdtük el a tavalyi estre készülve. Most alig néhány hónapra volt szükségünk.

Troll: Már tavasszal elkezdtünk 1-2 újabb dalra felkészülni, igazából a keresztek csak a buli előtt pár nappal jutottak eszébe a srácoknak. Én például aznap tudtam meg, hogy lesznek látványelemek! Ha-ha

Balázs: Tavasz óta minden próbára elővettünk 1-2 új nótát és közben felelevenítettünk már megtanultakat. Komolyabb készülés a buli előtti 1 hónapban volt, akkor már csak Sabbath dalokkal foglalkoztunk. A füstgép semmi extra, de kölcsön kértünk egyet, mert nekünk meg a helynek sincs, meg kértünk még lámpákat, kamerákat az Action Cam-éktől, a kereszteket meg megemlítettem a többieknek 3 nappal a buli előtt, azért is felejtette el mindenki, ahogy látom, mert szerintem nem vették komolyan. A buli előtt 2 órával meg mindenki nézett, hogy tényleg lesznek keresztek? Mindig ezt csinálják, mondok valamit, aztán meg nem emlékeznek rá, hogy ezt már megbeszéltük.  Amúgy meg jó apám segített a keresztekben, mert ha mi csináljuk valószínűleg szarul néztek volna ki, ő meg pillanatok alatt összedobta. 

Azért valahogy fizikailag és lelkileg is felkel készülni egy ilyen koncertre, nem? Kérdezem ezt főleg tőled Balázs, aki a befejezésig le sem jöttél a színpadról, hisz a szünetben is egy fergeteges gitárszólóval fokoztad a hangulatot.

Endre: Lélekben elég sokat készültem rá, fizikailag meg nem! Pedig nem ártott volna. ha-ha

Boldi: Hát pont azért maradt Balázs végig fent, hogy mi tudjunk pihenni. Ő meg úgyis bírja!

Balázs: Ja, Boldi meg Endru egy ilyen maratonibb bulinál szokta mondani, hogy legyen egy kis szünet. Az meg elég bénán néz ki, hogy mindenki lemegy szusszanni, így általában az a bevált, hogy maradok egy kicsit bohóckodni. Meg én amúgy se szeretem megszakítati ezt a folyamatot, hogy ha színpadon vagyok. Alapvetően két óra nem sok a színpadon, ha csak ezt csinálod. A mi szintünkön lévő zenekaroknak inkább az a szar, hogy előtte és utána is pakolsz, cuccolsz és a buli négy órával előbb kezdődik, és hárommal később végződik. Mert az egy dolog hogy lenyomsz két órát, de utána lejössz, leülsz pár percre aztán meg belegondolsz, hogy most akkor mindent lepakolni be a kocsiba, vissza a próbaterembe, ez a része a szar, nem a buli hosszú. Azt játék közben úgysem érzed.

Hogyan kerültek a dalok kiválasztásra? Voltak valami kritériumok, hogy miket fogtok játszani?

Endre: Nem volt igazán tudatos semelyik szám kiválasztása sem. Erősen érzelmi-hangulati alapokon találtuk ki általában, hogy mi legyen, és legfeljebb kihagytunk egy-két számot és mást választottunk, ha már menet közben a próbák során úgy tűnt, hogy hiába szeretnénk nagyon, mégis valahogy hiányzik valami belőle. Ez a tavalyira jellemző elsősorban talán, de mivel a törzsét az egésznek az adta ki, ezért az ideiről is ugyanúgy elmondható.

Troll: Azokat válogattuk ki, amelyiket a legjobban szeretjük. Persze jó, néhány másik kedvenc még így is kimaradt.

 Balázs: Troll ragaszkodott a Killing Yourself-hez, én a Hand of Doom-hoz, a Paranoid-ért meg kaptuk a magunkét, hogy legutóbb elmaradt, így az is adott volt. Megbeszéltük, hogy kiszedünk pár számot, és kb. ugyanolyan hosszú lesz a buli, mint az előző. Persze azt történt, hogy 2 szám ugrott, 5-6 pedig bekerült.

Kinek mi a kedvenc Sabbath dala?

Endre: Fairies Wear Boots, The Wizard, amit szájharmonika híján sajnos megint nem toltunk. Talán ezt a kettőt tudnám kiemelni így hirtelen. De egy top 10 kedvenc összeállítása azért könnyebb lenne.

Boldi: Igen, többet is lehetne említeni, de ez időről időre változik. Faires Wear Boots, Killing Yourself to Life, Under the Sun, ez a top hármas most!

Troll: Into The Void, Snowblind, Killing Yourself To Live, Lord of This World.

Balázs: Minden érából van nagy kedvenc. Képtelen vagyok egyet is kiemelni. Az Electric Funeralt ugyanúgy szeretem, mint a Heaven and Hell-t vagy a Headless Cross-t.

Ugye remélhetünk a folytatást jövőre? Vagy inkább úgy kérdetném: - Lesz folytatása a Sabbath Esteknek a jövőben?

Endre: Én szeretném! Bár lehet, máshogy alakulnak majd a dolgok. Ha lesz mégis, akkor szeretném, ha kicsit kevesebb nóta lenne, de még jobban sikerülne a buli.

Boldi: Remélem, már-már hagyománnyá válik! Hiányozna, ha nem lenne!

Troll: Én is nagyon szeretném! Még egy nagyobb bulinak örülnék ahol a nem Ozzy-s dalokból is egy jó pár elhangzana.

Balázs: Igazából egyre könnyebb dolgunk van, mert elég sok dalt megtanultunk már, de nyilván megint változni fog az összeállítás, mert ez továbbra sem egy szokásos hakni tribute est, hanem meg akarjuk adni a módját. Szerintem az évente egy ilyen buli borítékolható.

Esetleg nem terveztek ezzel kapcsolatban kiadni egy Tribute albumot?

Endre: Ez szerintem még semelyikünknek nem jutott eszébe. Azt hiszem, nem nagyon valószínű, de majd a próbák során kiderül kinek mi a véleménye erről! Ha-ha

Boldi: Eddig még nem gondoltunk rá... de nem rossz ötlet!

Balázs: Nekem ez nem férne bele, pláne amíg vannak saját dalaink!

Ha már albumnál tartunk! Mi a helyzet a Stonedirt-el? Ott várható új anyag?

Endre: Nagyon remélem! Most a Sabbathozás után újra csak a saját dolgainkra fogunk koncentrálni.

Boldi: Most hogy lezajlott a Sabbath est végre nekiugrunk az új daloknak is...

Troll: A napokban kezdjük el az új dalok írását. Elvileg Balázsnak már van vagy 100 riff ötlete.

Balázs: Igen, a héten már boncolgatunk pár témát! Aztán remélem most, hogy még mindenki be van már gerjedve gyorsan fogunk haladni. Ötlet van bőven!

És végezetül Balázs! Mi a helyzet a Wall of Sleep-nél?

Barna egy technikai malőrből kifolyólag nem tudta feljátszani a témákat az új lemezre, így arra várunk, hogy ez mikor oldódik meg. Én úgy számolom, hogy január végére leszünk meg a felvételekkel aztán keverés, stb… Február végére, március elejére saccolom a megjelenést. De szerintem megéri várni rá, sok meló volt a dalokkal és azt hiszem elég jók lettek!

Srácok, Stonedirt/Stoned Earth! Mindenki nevében köszönöm a Sabbath Estet!

Balázs: Mi köszönjük, hogy ott voltál és mindenkinek, aki eljött!

Blackhoney – Iszapos mézes varacskolás

Kelet-Magyarország mocsarait túró Blackhoney zenekart már régebben el akartam csípni egy beszélgetésre. Most megjelenő Kneel Down ’Ep-jük remeklehetőséget adott arra, hogy Pongor Balázs a zenekar énekes-gitárosa mutassa be a kislemezüket, és meséljen a banda történetéről.

Szia Balázs! Kezdjük is az elején az EP-vel. Ha jól tudom a felvételek már ez év tavaszán meg voltak, miért csak most került ez CD formájába?

Sziasztok! Igen valóban, májusban már teljesen kész volt a lemez utómunkálatokkal együtt, és a borító terv is megvolt, csupán anyagi okok miatt csak most nemrég tudtuk fizikális formában is megjelentetni. Nagyon örülünk, hogy végre elkészültek, és ezúton is szeretnénk megköszönni Kovács Jánosnak a munkálatokat.

(https://www.facebook.com/kovacsjanosfoto?fref=ts)

Hogyan mutatnád be azt az EP-t?

A lemezen hallható négy nóta a mostani felállásunk legelején íródott. Az EP nyitó dala a „Kill the Princess” volt a legelső szerzeményünk, amit közösen raktunk össze a telefüstölt próbateremben. A számok mindegyikében van egy darab belőlünk. Teljesen őszinték a dalok, sohasem zártuk tudatosan határok mögé a riffeket, valamint a dalszövegeket, és ezután sem fogjuk. Az egész lemez mind a témák, a dalszövegek, a borító, azt tükrözik, amilyenek vagyunk/voltunk abban az időszakban. 

Jól érzem, hogy ezek a dalok folyamatosan változnak, alakulnak? Hisz akik már voltak a koncertjeiteket, azok hallhatják a különbséget… a lazább grunge-os elemek helyet nagyobb súly került a mocskosabb slugde riffekre. Ez tudatos változtatás?

Igen ezt már többen mondták, valamint hogy súlyosabbnak tűnnek az EP számai élőben. Egyáltalán nem tudatos… Minden zenekar alakulgat és formálódik. Mint már említettem nem szabunk határt semminek, ez is jön belőlünk. Ezért örülünk hogy van egy ilyen kislemezünk, mert biztosak vagyunk benne, hogy a következő hangzónk mocskosabb lesz, és személy szerint én szeretem látni mikor a lemezeken megmutatkozik egy zenekarnak az életútja. Ez szerintem teljesen rendben van.

Vagy is a zenétekkel Ti is fejlődtök? 

Természetesen. Egymást sokszor ellátjuk építő jellegű kritikákkal, és senki sem veszi zokon. Simán beszólunk a másiknak hogy ez szar, ezt ne így, és a végén mindig tetszik mindenkinek a végeredmény.  Feri és Holi régebb óta zenélnek, idősebbek is nálam, és ezért tisztelem is őket! Adok a véleményükre, és ők is az enyémre, szerintem ezért tudunk jól összhangban együtt működni, valamint kibaszott jó barátok vagyunk, és közösek a célok! 

Zenéteknek van egyfajta erős délies/Down-os húzása. Ez miből ered?

Csak Down-t hallgatunk mind a hárman éjjel nappal. Ha-ha. Egyébként természetesen hatással van ránk a Down is többek között, de igazából, ha nagyon szőrözni akarunk, akkor minden hasonló stílusú zenekarra ráhúzhatjuk ezt a bugyit. Ezekre egyébként nem szoktunk figyelni, legalábbis Feri meg Holi próbálja kinevelni belőlem, hogy ne hasonlítgassak, csak játsszak. És igazuk is van, mert akkor csak korlátok között éreznénk magunkat. Köpünk egyet, és jöhet a sátán skála!

Tervek, konkrétumok?

Ami a jövő évet illeti, tavasz környékén szeretnénk kidobni egy klipet az egyik új nótánkhoz, beindítani a merch-et (Póló, matrica, CD-k stb.) valamint egy újabb hangzót, ami valószínűleg nagylemez lesz, és természetesen szarrá koncertezni az agyunkat. A konkrétumokkal kapcsolatban, ebben az évben az utolsó koncertünk December 20. - án lesz Budapesten a Showbarlang-ban, egy fasza  mocsok kamionos buli keretein belül, szóval, aki fejleesésig szeretne bólogatni az, jöjjön bátran!

Végezetül (amit már az elején kellet volna) kérlek, mutasd be a zenekart! Mi a történetetek, esetleges zenei előéletetek?

Feri és Holi már kamaszkoruk óta jó barátok és együtt zenéltek egy matek metál zenekarban, én csak utólag kerültem a képbe. Pontosabban az előző zenekaromból a dobos kivált és megkerestem Ferit. Tetszett neki az ötlet toltuk ezerrel, időközben a basszusgitárosunk is kivált, akinek a helyét később Holi vette át. Sajnos Feri és Holi közös zenekara időközben feloszlott, így mindenki a Blackhoney-t nyomta ezerrel. Utána pedig nem volt túl sok mellébeszélés, születtek a riffek, meg a bődület kettőnégy rá, aztán csá. Hál’ istennek nagy az egyetértés a zenekarban minden szempontból, írogatjuk a nótákat, és törekszünk arra, hogy minél több fejet lerepítsünk a koncerteken. 

Blackhoney facebook
Blackhoney - Kneel Down 'EP 2013

Cathedrals of Doom vol. 1 (2013)

Ritkán esik meg, hogy a Hands Of Doom bloggon külföldi, bár részben magyar vonatkoztatású anyag kerüljön bemutatásra. Annyira ritka, hogy ez az első ilyen esett a magyar stoner/sludge/doom olvasztótégelyében. Az inpozáns külsejű CATHEDRALS OF DOOM első válogatás anyaga a jelenkor nemzetközi underground doom metal csapatait mutatja be. A válogatáson 5 zenekar 9 remek dala hallható, köztük a magyar epic/doom metál zenekar, az Eclipse of the Sun két erre a válogatásra remixelt számával. Ezzel nyugodtan mondhatjuk, hogy hazánk is bele került egy bizonyos doom körbe, még ha az csak underground szinten is van.

A válogatást az Eclipse of the Sun - Blinding Darknes nótája nyitja a már jól ismert tradicionális keleties akusztikus atmoszférikus dallamaival, amelyre rá épül a súlyosan lüktető kétszólamos ének és lassan hömpölygő közép tempós doom témák. A visszatérő keleties, ˝egyiptomi˝ akusztikus részek remek hangulatot kölcsönöznek a dalnak, melynek számomra továbbra is van egy kis Nile utóérzete. A Cseh Köztársaságot képviselő Somnus Aeternus - Decrepitus némi goth/black/doom metál hatást hozó dala a korai ’90-es évekre jellemző stílusát erősíti meg bennem. Rohanó billentyűs futamok, hörgős ének, elszállós szólók és mogorva, lehorgonyzott lassú riffek. Hasonló jegyekben mozog a Braziliai Les Memoires Fall 10 perc hosszú River of Pain hörgősen kiénekelt korai Paradise Lost, Katatonia-ra jellemző, szenvedősen hömpölygő akusztikával és orgonával átitatott fogós dala. A hörgés mellé egy tiszta női ének párosul, ami a vezető szerepet a dal felétől veszi át, ezáltal kölcsönözve egy ízesebb goth/doom ködös atmoszférát a dalnak. A Máltai Weeping Silence goth/rock-os lendületével és remek tisztán csengő Női ének hangjával, az őt kísérő hörgősre vett férfiénekkel a talján Lacuna Coil-t hozza elő emlékeimből. Love Lies Bleeding daluk egy igazi goth slágernóta a fülbemászó, jól dúdolható refrénjével. A Németország bányavidékéről származó Spirit Descent – Stranger On Earth dala stílusilag a Reverende Bizzare oltárán mutatja be öreg iskolás doom áldozatát, s ez által a mogorva belassult témáival egy erősebb, komorabb vonalat képvisel. Lassan hömpölygő elnyújtott gitárok nyomják a húzós erőt egész végig a kissé áriás, barokkosan apokaliptikus ének alá mely harangzúgásba merülve visszhangzik a fejembe még percekkel később is. Az album tökéletes folyatásaként újra a magyar Eclipse of the Sun-t hallhatjuk szólamos ének kezdésű Masquerade dalukkal, ami a kellemes énektéma után egy erős doom metálba duzzad. A dalban hatalmas erők domborodnak ki melyeket felerősítenek sodró dob témái, és az erős ének. És nem utolsó tényező a dal egyedisége sem! Az akusztikusan kezdődő zongorás futamú Somnus Aeternus – The Light at the End of the Sun dala ismét a goth/doom/atmoszférikus black metál hangulatra erősít rá bennem. És az eddig kialakított stílus képével a Les Memoires Fall – Mourning Your Death dala sem okoz csalódást. Még annak ellenére, hogy egy romboló death metálos betétet is bele fűztek zenéjükbe. A dal kezdő akusztikus témájában megbúvó női ének és beszéd pedig delejesen bizsergető. A válogatást a Spirit Descent – In Hatred koncert száma zárja, ami duzzad az őserejű szabbatista/Candlemmas doom riffjeitől.

A Catedrals of Doom egy remek koncepcióval összeállított válogatás, aminek remélem lesz majd folytatása. Akit érdekel az a mai naptól, vagyis december 13.-ától, (boszorkányok napja, Luca napja) szabadon letöltheti a Catherdars of Doom web oldaláról, valamint további infókat talál a válogatáson szereplő zenekarokról.

http://cathedralsofdoom.wix.com/vol1
Cathedrals of Doom letöltés "ZIP"

DROW - Kelet Underground

Most hétvégén (2013. 12. 07.) zajlott le a IV. Kelet Underground Tehetségkutató a Debreceni Dharma Klubban, ahol is az első helyezést a Nyírbátori sludge/death ördögök, a DROW zenekar nyerte! A tehetségkutatóról és a vele járó babérokról beszélgetem Emőd Balázzsal, a zenekar basszusgitárosával. 

Szia Balázs! Először is gratulálok az I. helyezésetekhez. Mesélj, milyen hangulatban zajlott le a tehetségkutató, hogy éreztétek magatokat? 

Szia! Köszönöm a gratulációt, igazán nagyon jól esik! A tehetségkutatót főleg a saját szemszögömből tudom elmesélni. Elsődleges szempont a Drow számára, hogy bárhol koncertezzünk, elsősorban mi, együtt jól érezzük magunkat! Sajnos Szabival együtt sofőrködtünk, így a jó hangulat egyik alkotóelemét nélkülöznünk kellet, de a banda többi tagja most is, mint általában, szorgalmasan behozta a kettőnk „vezető beosztásából” fakadó lemaradást! 

Nem kertelek, úgy éreztem a többieken is, és magamon is, hogy egy kissé kiakadt az a bizonyos beszarásmérő! Hiába az a sok koncert a közelmúltban, azért ennek tétje volt számunkra. Viszont mikor közeledett a színpadra lépés időpontja, akkor átváltottunk rutinos ösztönlényekké, és szerencsére minden a helyén volt. Nagyon jól be voltak lőve a gitárerősítők, úgy rotyogott mögöttem a bőgőcucc, hogy beleremegett a herém! Lehó és Pepe elszállós szólói betöltötték a teret. Szabi hangja mindent elsöpört, és Gabi nagyon jól hozta a mocsárjárós közép doom tempókat. A koncertvégére a kezdeti célkitűzés teljesen megvalósult, mert baszott jól érezte magát mindenki a bandából!

A szakmai zsűri minden produkció esetében, egyből a „mini-koncertek” után elmondta a véleményét, már ekkor is éreztük, hogy esélyesek vagyunk. Az eredményhirdetés alatt persze már a hányinger kerülgetett minket, valakit a pia, valakit az ideg vágott taccsra. Amikor végül kimondták a banda nevét, és tudatosult bennünk, hogy mi visszük idén a fődíjat, akkor elöntött a melegség, de nem ez a szupermarketes-marketinges karácsonyi melegség, hanem az, amelyiket a pokol tüze táplálja! Fuck Yeah!

Ezúton pedig szeretném megköszönni mindenkinek, aki segíti a bandát! Minden barátnak és barátnőnek, apának és anyának, apósnak és anyósnak, testvéreknek, hogy mérhetetlen nagy türelemmel és szeretettel kezelik a „hülyeségeinket”. Mindenkinek, aki egyszer is csak egy lájkot, vagy egy megosztást közétett velünk kapcsolatban. Nagyon sokat merítünk ezekből az apróságnak tűnő gesztusokból! Külön köszönet azoknak, akik megpróbálnak minden koncertünkön ott lenni, és őszinte kritikával megosztják velünk a véleményüket. Külön köszönet Usztics Atillának, aki a keverőpult mögül járult hozzá az első helyezéshez, és persze nem utolsó sorban Neked, a Hands of Doom-nak, hogy naprakészen hozza a friss ropogós infókat a bandáról!

Hány zenekar indult ezen a megmérettetésen? Volt olyan csapat, akivel szoros volt a küzdelem, esetleg tartottak tőlük?

Fúha! Halálpontos számot nem tudok mondani, mikor beszélgettünk erről, harmincnál több zenekarról volt szó. A döntőbe tíz zenekar juthatott tovább. Sajnos nem sok alkalmam volt (eddig) megismerkedni a többi zenekar munkásságával. Ez teljességgel az én saram, de egyszerűen a versenyhelyzetben nem akartam azzal stresszezni magamat, hogy megfigyelem a többi csapat erősségeit. Nem szerettem volna semmilyen plusz információval beárnyékolni a személyes jó hangulatomat. A szakmai zsűri viszont garancia arra, hogy mindegyik döntőbejutott zenekar komoly esélyekkel indult a fődíjért.

 

Mit hozott a Drow számára ez a tehetségkutató?

Igazán sok lehetőséghez jutottunk a dobogó csúcsának elfoglalásával. Talán most egy nappal a megmérettetés után fel sem tudnám sorolni mindet. Összességében nagyon hasznos nyereményekről van szó, mely a nagyobb ismertség felé vezető utat könnyíti meg számunkra. Nagyon nagy lehetőség ez egy bandának, és a Kelet Underground vezetősége nagyon okosan állította össze a nyereménycsomagot. Nem akarom előre lelőni az összes jövőbeni tervünket, de többek között egy ingyenes videoklip forgatására kaptunk lehetőséget egy profi legénységgel, valamint tíz óra ingyenes stúdióhasználat is a csomagban van.

Mi újság a készülő EP-tekkel? Cél egyenesben van már? 

 

Igen célegyenesben vagyunk, viszont egy kicsit hosszabb ez a célegyenes, mint gondoltuk. A dobot felvettük, viszont a gitárokra még várni kell. Sajnos olyan dolgok jöttek közbe, amelyeket előre nem tudtunk számításba venni. Ha minden jól megy, és összejön, amit tervezünk, akkor jövő Januárban már meglesznek a gitárfelvételek is. Aztán már csak Szabinak kell ráilleszteni az öblös szövegszörnyet a hangfolyamra. Elég egyszerűnek hangzik, de az előző két mondat még nagyon sok és hosszú munkaórát jelent. A másik pedig az, hogy nem szeretnénk elkapkodni, még annak ellenére sem, hogy már nagyon elérkezettnek látjuk az időt egy kész hanganyag felmutatásához, amit hozzá tudunk vágni pár emberhez.

Vagyis hamarosan hallható lesz?

Igen, nagyon rajta vagyunk! 

Balázs, még egyszer gratulációim, és köszönöm a beszélgetést!

Én köszönöm, hogy beszélgethettünk, igazán megtisztelő!

DROW web 

DROW facebook 

Blackhoney – Kneel Down ’EP 2013

A Debrecen-Hajdúszoboszló tengelyen mozgó és 2011 óta létező Blackhoney zenekar kezdeti felállása óta mára már trió formációvá morzsolódott. Jelenlegi felállásuk 2012 novembere óta stabil, amikor is basszus poszton került sor cserére. Ahogy a korai tagok elkoptak, úgy változott a zenekar felállása és stílusa is. Zenéjükből kikopott a lágyabb grunge vonal és helyette a mocsarasabb, mocskosabb sludge zúzások kerültek előtérbe. Ez év májusában megjelenő első kislemezük a Kneel Down is ezek a jegyekben dominál. A zenekar a lemez felvétele óta folyamatosan koncertezik, játszottak már Budapesten, valamint Kelet-Magyarország számos városában. 

A négyszámos kislemezt az erőteljes, lassú nehéz súlyokkal megpakolt délies riffelésű Kill The Princess nyitja középrészen megbikázva egy laza erőteljes bólogatós témával. Az első perctől az utolsóig duzzad benne a sludge fűrészgépes szaggató ereje és az ultrasúlyos doom lüktetései, amik adják azt a bizonyos Down ízt, amire csak még jobban rá erősítenek a riffek közötti nyújtások. A dal végére bonuszba még a nyakunkba szakad egy mázsányi mocsok, amitől leszakad a fejünk. Egy cammogósabb de erős kezdettel jön a Nade’s Song. A gitár röfögi az erősen szaggató dallamokat, amik belefullad a metálosan nyomott szólójába. A dal témája vadállatként lüktet, tép, harap, mint ahogy teszi azt a címadó Kneel Down lassú fejleszakító füstös southern sludge zúzdája a földre csattanó turhájával együtt. A záró Swamp pedig egy kiéhezett ragadozóként gyilkol le földbe döngölős erejével. Ez az album legdinamikusabb dala, megspékelve egy jó adag délies mocsaras mocskos blues-os betéttel, ami után újra csak a döngölős hajsza jön bele kergetve egy újabb fullasztó, erősen cuppogó southern posványba.   

Remek ragadós sludge albumot hoztak össze a Balckhoney-s srácok. Balázs hangja remekül ott van a dalokban, bár koncerteken mintha jobban oda tenné a magát, és a dalokat is erősebben, koszosabban súllyal játsszák. Akik már hallották őket élőben, ezt meg tudják erősíteni. Akik meg még nem, azok nézzék meg egy bulijukat, ahol is a földbe döngölés 100%-os végkifejlet. 

Tagok:  Pongor Balázs - ének,gitár, Holecska Gábor - basszusgitár, Szeifert Ferenc - dob

Blackhoney facebook 

Blackhoney / songs