A Debrecen-Hajdúszoboszló tengelyen mozgó és 2011 óta létező
Blackhoney zenekar kezdeti felállása óta mára már trió formációvá morzsolódott.
Jelenlegi felállásuk 2012 novembere óta stabil, amikor is basszus poszton
került sor cserére. Ahogy a korai tagok elkoptak, úgy változott a zenekar
felállása és stílusa is. Zenéjükből kikopott a lágyabb grunge vonal és helyette
a mocsarasabb, mocskosabb sludge zúzások kerültek előtérbe. Ez év májusában
megjelenő első kislemezük a Kneel Down is ezek a jegyekben dominál. A zenekar a
lemez felvétele óta folyamatosan koncertezik, játszottak már Budapesten,
valamint Kelet-Magyarország számos városában.
A négyszámos kislemezt az erőteljes, lassú nehéz
súlyokkal megpakolt délies riffelésű Kill The Princess nyitja
középrészen megbikázva egy laza erőteljes bólogatós témával. Az első perctől az
utolsóig duzzad benne a sludge fűrészgépes szaggató ereje és az ultrasúlyos
doom lüktetései, amik adják azt a bizonyos Down ízt, amire csak még jobban rá
erősítenek a riffek közötti nyújtások. A dal végére bonuszba még a nyakunkba
szakad egy mázsányi mocsok, amitől leszakad a fejünk. Egy cammogósabb de erős
kezdettel jön a Nade’s Song. A gitár röfögi az erősen szaggató
dallamokat, amik belefullad a metálosan nyomott szólójába. A dal témája
vadállatként lüktet, tép, harap, mint ahogy teszi azt a címadó Kneel Down
lassú fejleszakító füstös southern sludge zúzdája a földre csattanó turhájával
együtt. A záró Swamp pedig egy kiéhezett ragadozóként gyilkol le
földbe döngölős erejével. Ez az album legdinamikusabb dala, megspékelve egy jó
adag délies mocsaras mocskos blues-os betéttel, ami után újra csak a döngölős
hajsza jön bele kergetve egy újabb fullasztó, erősen cuppogó southern
posványba.
Remek ragadós sludge albumot hoztak össze a
Balckhoney-s srácok. Balázs hangja remekül ott van a dalokban, bár koncerteken
mintha jobban oda tenné a magát, és a dalokat is erősebben, koszosabban súllyal
játsszák. Akik már hallották őket élőben, ezt meg tudják erősíteni. Akik meg
még nem, azok nézzék meg egy bulijukat, ahol is a földbe döngölés 100%-os
végkifejlet.
Tagok: Pongor Balázs - ének,gitár, Holecska Gábor - basszusgitár, Szeifert Ferenc - dob
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése