A melodic death/doom-ban utazó várpalotai Visioned Frailty zenekart 2010-ben a Sunseth Sphere gitáros Márton Péter (aki korábbról a Without Face, GuilThee, Septicmen soraiból lehet ismerős) hozta létre azzal a
céllal, hogy azon zenei ötleteit is meg tudja valósítani melyek nem fértek bele
anya csapata, a Sunseth Sphere zenei irányvonalába. A zenekar 2011 - es Shades Of Past demója és a 2012 - es Embryo EP-je után a napokban
jelentette meg első nagy lemezét I Rise From The Dark Spumes of
The Sea címmel. A 8 dalt tartalmazó album Magyarországon méltán
nevezhető ebben a stílusban úttörőnek, hisz rajtuk kívül hasonló zenét a
székesfehérvári epikus/doom metál banda az Eclipse of the Sun játszik.
A Visioned Frailty zenéjében erősen érezhetőek az ősi, ikonisztikus
doom metál bandák, mint pl,. a Candlemass,
Reverend Bizzare, hatásai, vagy a korai és modernebb In Flames és Helltrain
erőteljes riffjei, és a hajdani
progresszív/death metált játszó Synic technikás játéka.
Az albumnyitó Revenge egy dallamos, de súlyos
riffekel hozza szigorú erőteljes bizarr doom hangulatát. Az énekes, Győrik
Szabolcs (aki az album felvételei után távozott a csapatból) hörgős, rekedtes
vérfagyasztó éneke remekül bele illik ebbe a zeni közegbe. Jól illik az el szállósabb
rész alá folyatott szinti folyam, bár ezt lehetne erősebben nyomatni, a még
súlyosabb hatás miatt. Match Of Fate egy tradicionális Reverend
Bizzare témával hömpölyög végig beépítve egy rövidebb nyugisabb, kiemelkedő akusztikus,
kissé progos részt. Ami után újra a nyakunkba csapnak a félelmetes, súlyos
hullámok a maguk hörgős, morgós énekével. Akusztikus hangokból robban ki Szabi éneke a Terror
Vision kezdeti szakaszán. Ezek alá kúsznak a dallam orientált
progresszívebb zúzások, amik ezután váltakozva kergetik egymást a dal végig, a
beléjük fűzött légies szólók pedig remekül hozzák a Cynic hatást. Az ezt követő
Revelation
egy hatalmas doom zúzdás taposó malom a magam felfokozott tempójával. A
dob remegve hozza a duplázós témáit, a gitár nyújtásai jól remekek. Ez egy
igazi fejpörgetős death headbanger nóta, ami simán beférne az In Flames – The Jester
Race korszakába. Egy pokoli valcerrel folytatódik az album a (Hellish)Waltz
akusztikus kezdetű dallamaival, és mélyen megjáratott súlyos metálos
gitár nyújtásaival. Szabi itt hol szavalva és hörögve hozza rideg énekeit,
amikben van egy gerincen végig kúszó kín. Ezekre rá erősít a bepörgetett
morózusabb, majd újra lesúlyozott szívverős, lüktetős téma egészen az újabb
akusztikus befejezésig, ami alatt hideg rázós a sejtelmes suttogás. A borzongás
folytatódik a harcias dob és gitár kezdetű, majd lassú technikás megoldású Coloured
Beam Of Light dalában. Erősen és mégis iszonyat lassan vonaglik előre a
dal témája, ami egy barbár horda menetelésére emlékeztet, ezt a képet vetíti
agyamba a narrátor szerű Bathory-s szövegmondás, amitől vagy egy erős északi metál
hatása a dalnak. Laza, progresszív hatásával és acsarkodó énekével jön a Corridor
Of Mirrors lassú doomos feelingben úszó riffjeivel. Hasonló a témákból épülnek fel a The House befejező dalának dallamai is, amiben rendesen oda vannak húzva a
megerősödött feszes tempók, és egy jó adag tüzes hangulattal.
Tagok: Márton Péter: dalszerző – gitár, Sörös László:
basszusgitár, Győrik Szabolcs – ének, Potkovácz Márk – dob
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése