Történt egyszer, hogy a nagy stoner országúton elindult két
sivatagi arc, akik történetesen imádtak zenélni és barátságuk megerősítéseként
elhatározták, hogy szeretett nagyvárosuk Budapest betonbuckái között
összehoznak egy bandát. Hogy pár kóbor
kutyát (zenészt) maguk mellé csábítsanak, hirdetést adtak fel néhány zenei
szakoldalon, hogy muzsikus lelkeket keresnek maguk mellé. Hamarosan volt is
jelentkező még pedig egy régóta együtt játszó, összeszokott, hozzájuk hasonló
két sivatagi arc (Blues Hard). Ezután
hamarosan jött az első közös próba és pacsi, majd belecsaptak a megbeszélt
dalba. Hmm… jól sikerült! Lestek is egymásra, hogy hogyan tovább! És ott azon a
2011. február 25.-ei napon felragyogott a Dűne napja.
Nos, lehetne még így meseszerűen göngyölíteni ezt a
történetüket. De az igazság az, hogy a Dűne zenekar 2011 februárjától 2013
márciusáig erősítette a magyar stoner zenekarok aktív táborát. Zenéjük alapjai szigorúan
a psy/stoner rock és a bluesban gyökereznek. Érezhető hatásaik a QOTSA, Karma
To Burn megbikázva némi lazacsuklós Clutch-os riffeléssel. A két éves működésük
alatt több remek koncertjük volt, valamint megjelentettek egy demót is
2012-ben. A demó talán legismertebb dala A Legszárazabb Nap (korábbi
verziója Dry Sun), ami egy hatalmas porfelhős riff halmazban tekeredve kúszik
be hallójáratainkba és adja az igazi buckalakó érzést. És amitől még igazán
sivatagosnak érezhetjük ezt a dalt azok az enyhén Karma To Burn hatású részek, aminek
köszönhetően még a sivatag homokját is a szánkban érezzük. Az ezt követő Tonopah
egy instrumentális darab, de ebbe már benne vannak a már az említett lazacsuklós
bluesos klácsos porszemcsék. Ugyanezen ritmikával kezd a Sonaran melynek közép
részen egy bluesba hajló elszállós gitár szekció van beépülve. A demót záró
Atlas minden hangjában magán hordozza a Dűne stoppos, poros ritmusát.
 |
| Tagok: Domonyi Zsolt ’stoneRat’ - dob, Dukoma Viktor ’Dude’ - gitár, ének, Mundi Csaba ’Hippy’ - gitár, ének, Kormos Tamás ’sMut’ - basszusgitár, vokál |
De mint ahogy mindennek van árnyékos oldala, úgy a Dűne elől
is eltakarták a felhők a napot. 2013 tavaszán úgy gondolták, hogy hiába
töltöttek együtt egy élményekkel gazdag közel másfél-két évet itt lett vége a
Dűne történetének. A négy sivatagi arcot, mint ahogy a szél a homokszemcséket
felkapja a Dűne tetejéről és úgy fújta más bandákba. Nekünk pedig maradt ez a
karcos, sivatagos 4 dalos demo.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése