Az Uránia magalkotója, Aiwass mester egy újabb
állomáshoz ért progresszív kísérletezős pszichedelikusan utazós stoner zenei
világában. Drive című albuma a Hands Of Doom első prezentációjaként került
bemutatásra. H.E.L.L. című dala már előzetesként hallható volt az idei Hands Of Doom válogatás anyagon. Azonban
az új album megjelenésének örömében egy kis üröm is keveredik. Aiwass mester
elmondása szerint az új anyaggal az Urania egy ideig pihenőágra kerül, hogy más
zenei elképzelései, tervei is előtérbe kerülhessenek. Röviden ennyi publikus
információ szivárogtatott ki az Urania garázsából.
De lássuk az albumot, ami az Outset (Intro) reggeli
ébredős, kocsi ajtónyikorgós, szívatóval induló turbó feltöltőjére pöccen be.
Lassú delejes pszichedéliába megmártott kezdéssel húzza lóerőit a Who
Was In My Room At Night szikár sivatagos futamaival. A témák és riffek
rendesen oda vannak rakva, pörög, dörög, röfög, mint egy felújított V henger,
amit még alaposan vadul meg is bikáznak a végére. Az AK48 az első anyagon
hallható AK47 egy új szemlélete felgyorsított tempóval és vastagon beporozva
torok füstös érzéssel valamint erőteljes beőrülésekkel meggyúrt lendületes
témaváltásokkal. Értem itt a gitárszaggatásokat, vagy felhős elszállásokat és a
néha vadul kalimpáló dob pörgetéseket. De ha eddig beőrülés volt, akkor az Intensive
ezen a téren még jobban visz a prímet. Ez a dal erős némileg mondhatni punkos
pattogós alapra van pakolva egyfajta körkörös rock n roll cirkulációval,
erőteljesen domináló dob és gitár égi háborúval, aminek csillapodó progresszív
pszichedéliája a H.E.L.L. savasan vonagló woodoo ceremóniájában teljesedik ki. A
ráépített ének is inkább egy rituális pszichedelik/alteres ima, amitől még
egyedibb hangulatban sugároz, és ezt kissé felerősíti a végére betoldott rövid
körkörös riff futam. Astronaut Slepp egy stabil utazós
stoner nyitással kezd, majd elkanyarodik egy delejesen ködös asztrál movie hangjaira
összerakott progresszív jazz-es pszichedéliába, ami átfolyik a Twinjoint
bömbölő füstös és funkys témáiba, amire még egy üveghangba futó ének vagy csak szövegmondás
is van beletekerve. A záró Drive egy álmosító reggel
napfelkeltés utazása a poros, sivatagos több sávon futó stoner
piszdhedéliájával, amitől ez egy igazi ellazítós lezárós szám.
Összességében az új
Urania hoz mindent, ami tőle megszokott. Igaz nem olyan progresszív, mint a
sokak által legjobbnak tartott Benediction album. De nem is kell,
hogy az legyen, mert ebben is benne van az a progresszív erő és lendület, ami a
kellő és adott helyen viszi a lóerőket. Az utazós ködös pszichedélia pedig csak
színesebbé teszi az utunkat.
- Ha valaki elég vájt fülű az hallhatja is, hogy van,
amikor igen sok sávon megy a történet, néha több mint a dupláján egy komplett
zenekar rétegeinek énekkel együtt. – mondta még az új anyagról Aiwass mester.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése