A hazai doomerek számára remélhetőleg már nem cseng idegenül a Hagstone zenekar neve. Az angol-magyar vegyes felállásban működő Észak-Londoni doom banda a nyár elején debütált itthon Ancient, Majestic című kislemezükkel, ami szerencsére igen jó fogadtatást kapott. Hogy mi is a zenekar története, célja, az Angliai doom életről és egyebekről Sztrikinácz ’Rob’ Róberttel a zenekar magyar származású gitárosával beszélgettem.
Szia Rob! Kezdjük is az elején. Kérlek, mutasd be a zenekar és beszélj nekünk a megalakulásotokról?
2012 végén botlottunk egymásba Chris-el egy online hirdetésen át. Én akkoriban épp azon gondolkodtam, hogy szögre akasztom a gitárt, és valami más hobbi után nézek. Küldtünk egymásnak pár demot, legurítottunk pár sört, aztán további tagok után néztünk. István elég hamar fedélzetre került a doboknál, így elindulhattak rendesen a próbák, jammelések, majd 2013 tavaszán Gio és Andy is csatlakozott. Nyáron összeraktuk és felvettük a debüt EP anyagát, ami az Ancient, Majestic címet kapta, ősszel pedig elkezdtünk koncertezni. Elég jól beindult a verkli, viszont ez év nyarán elváltak az útjaink Gio-val, a helyét Dan vette át a mikrofonnál, azóta vele építjük tovább a bandát.
Pár hónap alatt összeállt az Ancient, Majestic kislemezetek anyaga. Ezek szerint már az elejétől közös volt a zenei irány? Mik a kedvenceitek, hatásaitok?
Olyannyira, hogy az EP-re felkerült három olyan szám, amit már évek óta megírtunk, még mielőtt ismertük volna egymást. A Like a Rat Chris egyik régi szerzeménye, a Not a Dream-et és a Moment of Clarity-t pedig még valahogy 2008-ban írtam, egyetemista koromban. Mindhárom dal nagyjából változatlanul került fel a lemezre. A Nowhere Child próbatermi jammelések eredménye, a Burn Me Blind pedig úgy született, hogy pár kallódó riffet átküldtem Chrisnek, ő hozzáírta a többit és dal formába öntötte. Végül a próbateremben persze mindenki hozzátette a saját dolgát, fésültünk mindegyiken egyet és egy elég konzisztens anyag jött össze. A szokásos doom alapok, mint pl., Sabbath, Cathedral, Candlemass mellett közös hatás mindenkinél a rockosabb, vagy klasszikusabb zenekarok, mint a Maiden, Grand Magus, Purple, Rainbow. Ezek egyébként mind meg-megjelennek helyenként a zenénkben, de nem volt pontokba szedett, szigorú stílusirányzat, dögös, súlyos riffek, erős tiszta ének és jó dalok, nagyjából ennyire határoltuk be magunkat az elején. Inkább ráérzünk egymás stílusára, preferenciáira és hagyjuk, hogy természetesen jöjjenek olyan dolgok, amik mindenkinek tetszenek.
Ennek a kis lemeznek a terjesztését átvette az Észak-Ír Sarlacc kiadó. Ez, hogyan történt és mennyire segített a terjesztésben?
Ez egy ilyen egyemberes mikro-kiadó, kimondottan retro cuccokra kihegyezve. Megkerestek minket, hogy kiadnák limitált számban kazettán a lemezt, mi meg úgy voltunk, hogy ha már szeretjük a régi dolgokat, akkor rádobunk egy lapáttal a nosztalgiára. Főleg online terjesztéssel foglalkoznak és segítenek az ilyen retro hallgatósághoz eljutni, de ott még nem tartunk, hogy lemezboltokban lássuk magunkat. Egyébként egy kis német terjesztő is felvásárolt tízen-pár kedvezményes CD-t és ebay-en, meg online terjeszti Németországban, de konkrét adatokat még nem kaptunk, talán ideje lenne megkérdezni.
2014 februárjában készítettetek egy hivatalos videoklip a Nowhere Child című dalotokra, ami teljes egészében rajongói finanszírozással készült el. Ez, hogyan működik? Mert bevallom én ilyenről még nem nagyon hallottam, főleg nem itt nálunk Magyarországon.
Ez a Pledge nevű platform olyasmi, mint a Kickstarter, vagy az Indie Go-Go, csak kisebben. Röviden, a zenekar kitűz egy célt, pl. lemezfelvétel, videó, stúdióépítés, stb, és különböző exkluzív dolgokat ajánl anyagi támogatásért. Ez lehet a szokásos dedikált CD, póló/kitűző szett X összegért, köszönetnyilvánítás a CD borítón, de lehetnek egész érdekes dolgok, pl. koncert a hálószobádban, „rúgj be a bandával est”, vagy a „mi lehet a dobozban?” ajándék, mindegyik a maga áráért. A Pledge cég biztosít egy online infrastruktúrát és nyilván hírverést a zenekar kampányának, valamint, ha a célösszeget adott időn belül nem sikerül elérni, akkor minden hozzájárulást visszautalnak, így mindenkinek érdeke, hogy sikeres legyen. Bizonyítani kell, hogy minden ajándéknak, vagy felajánlásnak eleget tettünk a felajánlott összegért cserébe, és hogy a végösszeget valóban arra fordítjuk, amire eredetileg kértük nem lehet felmarkolni az összeget, és lelépni.
Az interjú elején már említetted az énekes váltást. Lehet arról beszélni, hogy Gio (Giovanni Gagliano) miért is távozott a csapattól?
Elérkeztünk idén nyáron egy olyan ponthoz, ahol egy nagy lépést kellett a zenekarnak tenni, történetesen a nagylemezről van szó. Összeültünk megbeszélni, hogy hogyan is legyen tovább, valamint hogy átbeszéljük, újragondoljuk mindenkinek a zenekarban betöltött szerepét. Gio elképzelései merőben mások voltak, mint a zenekar többi tagjáé. Mivel annak nem lett volna értelme, hogy bárki bárkit ráerőszakoljon arra, hogy időt, pénzt és energiát fektessen olyasmibe, amiről nincs meggyőződve, úgy döntött, hogy kilép a zenekarból. Ha jól tudom, jelenleg szólólemezt készít, kíváncsi leszek a végeredményre.
Az új énekesetekről, Danről mit lehet tudni?
Dan-t négy, vagy öt jelentkező közül választottuk ki. A poén, hogy tavaly, mikor énekest kerestünk őt is meghallgattuk, de akkoriban beteg volt, így akkor nem rá esett a választás. Azóta viszont sokat képezte a hangját, és rögtön hallatszott, hogy tudja, milyen stílusra van a zenekarnak szüksége. Gio inkább klasszikus/power metal vonalon mozgott, a Sabbath-on és a Down-on kívül nem sok doom dolgot hallgatott, Dan viszont nagyon szereti az ilyen súlyos-mocskos dolgokat és azonnal ráérez, hogy mit kell énekelnie egy adott dalban. Egyébként ugyanolyan hülye humora van, mint nekünk, rengeteget segít szervezésben, háttérmunkában, nagyon hamar megtalálta a helyét és a visszajelzések is pozitívak.
Ha jól tudom, vele már egy újabb kislemezre készültök. Ez mikorra várható, hol tartotok a munkálatokkal, mit lehet róla tudni?
Gyakorlatilag kész van minden, stílusosan október 31-én jelentetjük meg. Ez egy egyszámos kislemez lesz, ezúttal házi videoval megtámogatva. Egy 70-es évekbeli, Psychomania című bűn rossz horrorfilmen alapul, amiben egy sátánista zombi motorosbanda terrorizál egy békés angol kisvárost. Egyébként a hazai közönség korábban hozzájuthat majd a Hands of Doom válogatás kapcsán. Tervben van még limitált számú bakelit kiadása is, egy baráti doom zenekarral megosztva.
A Hagstone 2013 őszétől koncertezik aktívan. Kikkel koncerteztetek eddig?
Rengeteg jó underground metal bandával összehaverkodtunk a koncertek alatt, akik bár nem nagy nevek még, jó zenekarok és jó viszonyt alakítottunk ki. Nyitottunk viszont olyan bandáknak már, mint a Groan, Serpent Venom, Conan, vagy Black Magician. Elég sokat kollaborálunk a Gevaudan nevű szintén fiatal doom brigáddal, velük fogjuk a közös kislemezt is megjelentetni, rendszeresen csereüdültetjük egymást koncertek terén.
Hogy kicsit különbséget tudjunk tenni, beszélnél arról, hogy milyen is az Angliai doom, vagyis underground zenei élet?
Küzdelmes. A doom itt is rétegzene, méghozzá jelenleg kicsit talán telített is, elég sok stoner/sludge zenekar működik. Igaz, hogy Londonban több ember van, mint otthon, viszont több a koncerthely is, és több a zenekar, így elég nagy konkurenciával kell számolni. Emlékszem, mikor anno Wall of Sleep volt a Kultiplexben, nem volt kérdés, hogy mi lesz a szombat esti program, itt viszont van választék, különösen az underground színtéren. A koncertek nagy részét magunknak kell szervezni, a közönséget is általában nekünk kell befogni, előrelépés, hogy az első pár fellépésünkkel ellentétben már nem csak haveroknak meg barátnőknek játszunk. Ennek ellenére volt már nem is egyszer, hogy a többi fellépő zenekar tagjai alkották a közönséget, mert a szervező rohadt volt bármi hírverést kelteni, aztán az este végén széttárta a kezét, hogy ma nincs benzinpénz se, mert nem jött elég ember. Otthon vannak páran, akik nagy reményeket fűznek a zenei karrieremhez, de mindig ki kell ábrándítsam őket.
Ha-ha… vagy is olyan a helyzet, mint itthon?
Igen, nagyjából, néha nagyban, néha még kisebben, de hasonló az irány. Annyiban sokkal jobb a helyzet, hogy elérhetőbbek bizonyos dolgok. Ha kell valami cucc, felmegyek ebay-re és lehúzom, ha fotós, vagy operatőr kell, találok elég hamar megfizethetőt is, és ez fordítva is igaz, ha valakit érdekel egy lemez, felmegy a banda honlapjára, kifizeti és letölti, nem kell a sarki lemezboltnak könyörögni, hogy rendeljék már meg ezt, vagy azt az albumot. Amennyire tudom, otthon ez az online vásárlás, Paypal dolog nem ennyire mindennapos, ez nagyban megkönnyíti a magunkfajta kiadó nélküli zenekarok dolgát. Egyébként a lényeg az, hogy minden nehézség ellenére szeretjük, amit csinálunk és úgy csinálhatjuk, ahogy szeretnénk. Élvezzük a zenét, amit közösen írunk és játszunk, ha pedig másoknak is tetszik, annál jobb.
Szóval hamarosan kislemez. Más jövőbeni terveitek?
Nagylemez. Pár hete összeültünk rostálni a demokat, nagyjából egy bő órányi anyagunk van, amit felvételre érdemesnek tartunk. Ezúttal viszont mindenképp szeretnénk kiadót, jelenleg ezen is dolgozunk. Szervezünk még egy nagyobb szabású koncertet Halloween-re, ahol a Slabdragger lesz a főzenekar. Jövő év elején pedig szeretnénk komolyabban kimozdulni London vonzáskörzetéből bulik terén.
Rob, köszönöm szépen az interjút!
Én köszönöm a lehetőséget.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése