Mandibular – Acsarkodó ösztön - metál

A budapesti Mandibular közel másfél éve jelentkezett zsigerből jövő ösztön - metál harapásaival, aminek kezdeti lendületét megszakította dobosuk balesete. Azóta eltelt pár hónap és a mankó is a sarokba került. Hogy milyen lendülettel, és milyen tervekkel folytatódnak a munkálatok a csapaton belül, arról Horváth Istvánt ˝Pityeszt˝ a zenekar énekesét, és Barabás ˝Punga˝ Nándor dobost kérdeztem.

Sziasztok! Akkor kezdjük is a legelején. Mióta létezik pontosan a Mandibular és, hogyan állt össze a csapat?

Pista: Tavaly 2013 februárjában keresett meg Zsófi (Birizdó Zsolt – basszusgitár) és Punga, hogy zenéljünk együtt, mivel nincs énekesük. Induló formációként 2 dalt felvettek, amelyet megmutattak. Ezen a gitárt Norbi (Zámbó Norbert) nyüstölte. Nekem tetszett elsőre, de mivel nem zenéltem, akkor kb. 4 éve, így nem mertem felelősséget vállalni... magamért! :)  Aztán, csak agyaltam rajta, lett ének, szöveg, aztán próba és végül pontosan egy hónappal az első koncertünk előtt, hivatalossá tettük magunkat a 2 dallal és egy nagy bemutatkozó interjúval a Lángolókon, Dudich Ákos barátomnak köszönhetően! Ez augusztus 28-án volt. Az első koncert pedig rá 1 hónapra volt a Showbarlangban. Ott pedig Hajdú „Jegenye” Ferinek köszönhetjük az első bulinkat!

Nándi: A story legeleje részemről az előző zenekarom végénél kezdődik, ahol eldöntöttük Zsófival, hogy csinálunk egy új bandát. Kerestünk gitárost, pontosabban ráböktünk Norbira és összeállt az első két dal. Ezeket fel is vettük azzal a céllal, hogy énekest keressünk. Én már a legelején mondtam Zsófinak, hogy erre csak Pityesz lesz jó, akármit is mond. Az is lett! Lementünk Pistánkhoz az UW-be (Underworld) és odaadtuk neki a dalokat, hogy kezdjen vele amit akar. Persze csak beszélgettünk, fogyasztás nem volt vagy ilyesmi. J Aztán kezdett!

Viszonylag rövid idő alatt bemutatkoztatok két igen harapós dallal, amit gyorsan követett is egy bemutatkozó koncert. Milyen volt ennek a két dalnak és a koncertnek a fogadtatása?

Pista: Azt hiszem nem panaszkodhattunk, nem panaszkodhatunk, hiszen elég sokan meghallgatták a két dalt és az első koncertünk is sikeresnek mondható volt, hiszen ha tele nem is lett a Showbarlang, de azért a háromnegyedére megtelt. A közönség jól vette azokat a dalokat, amelyeket még nem ismertek, volt koncertkezdésnek közös első koncertes visszaszámolás, volt tánci-tánci is, meg a jellemző, szar Pista poénok dalok között! Jó volt, na!

Nándi: Szerintem is nagyon jó fogadtatása volt a csapatnak. Én kicsit meg is lepődtem, sokfelől kibukott, hogy azért komoly elvárásokkal jöttek meghallgatni minket, de nem csalódtak. Sokan szerettek meg minket aznap. :) Magát a koncertet megelőzte egy kemény hónap. Mivel elég nehéz volt a próbákat összehozni munka meg egyéb okok miatt, nem volt ritka a hajnal egykor elkezdett próba sem. A termünkben próbáló másik csapat akkor pakolt vissza a bulijukról mikor mi a harmadik dalt játszottuk, hajnalban. :) De megérte. Összeforrt a csapat és jó volt a koncert. A Pista standupos, szar poénjai pedig a zenekar védjegyévé váltak!

Mindannyian más-más zenei irányból érkeztetek. Ezek a különböző stílusok a kezdetekben nem okoztak nehézségeket, vagy épp ettől lett súlya a zenéteknek?

Pista: Nem is tudtam, hogy mindenki más-más zenei irányzatból jött! Ki?  Vagy én vagyok a diszkós a Freshfabrik miatt? Na, csak azért, mert ugye nekem az utolsó zenekari megnyilvánulásom anno a Neck Sprain volt, Pungának, Zsófinak a Ministers, Norbinak meg ott a Slipchaos! Tehát nem igen más a zenei irányzat! Amúgy meg abban egyetértettünk az elején, hogy „Atyaisten! Azok a 90-es évek és azok fasza zenék, zenekarok!” És itt lehetne sorolni őket! Amúgy a dalaink többsége ténylegesen ösztönösen érkezik. Nem csak kifejezetten a riffek, hanem a dobok is. Ebben én is aktívan részt tudok venni! Végre! Bár, ha kívülről nézné valaki, ahogy magyarázok Norbinak, Nándinak mindenféle buborékokról, meg zuhanásról, kinyílásról, harmóniaorgiáról, stb.

Nándi: Igen, Pista magyarázatai az elképzelései kapcsán néha fejtörést okoznak, de általában sikerül leütni. Mármint a témát, nem Pistát! :D:D:D Annyi nehézség volt az elején, hogy az előző zenekarokban nem igen játszottam olyan gyors gitárokra, mint amiket Norbi a speedesgitáros hoz. Konkrétan az első találkozáskor csak néztem, hogy mit kellene játsszak Norbira… Amúgy más gond nem volt. Zsófival én abszolút egy hullámhosszon vagyok, egy húron pendülünk, Pista dettó, szóval a zsigerből dörrenés szokott sikerülni.

Talán ezért is maradtak ki a gitárszólók a dalokból és csak az van bennük, ami ösztönből jön?

Pista: Fúúú, úgy látom ez sokaknak szúrja a szemét illetve a fülét!  Nézd, addig, amíg Norbink épp a 3987. riffjét írja és az előtte lévő 3986 riffből egymás mellé lehet tenni annyit, amennyiből kijönnek a dalaink, addig nekem nem is hiányzik a szóló! De, már azért az újabb szerzeményeinkben bőven felfedezhető a harmónia, nem csak az ösztönös zúzás. Persze a kettő egymás után az igazi!

Nándi: A szólók főleg miattam hiányoznak. Nem szeretem őket. Ugyanúgy ahogy a dobszólókat. Az új nótában, ami nálatok debütál a válogatás lemezen, az Angyaltest, abban már vannak majdnem szólók, szóval nincsenek teljesen kigyomlálva. Ahová kell és jól hangzik, ott van és lesz.

Pityesz számomra nagy meglepetés és még nagyobb öröm volt, amikor azt olvastam, hogy te vagy a csapat élén.  Nem akarok a lelkivilágodban vájkálni, de akaratlanul is meg kell, hogy kérdezzem. A Neck Spraintől való elválásod, és az akkor kissé kisiklott zenei pályafutásod, valamint az a pár homályban töltött év, ami ezt követte mennyire érlelte meg benned, hogy újra mikrofont ragadj, és a színpadra állj?

Pista: Tökéletes a megfogalmazás! Mármint a kisiklásról! Igen, az az volt. Vagy mellékvágány? Vagy vakvágány? Az biztos, hogy a pályafutásomnak vagy minek nevezzem a legmélyebb pontja volt. Akkor nagyon sok minden borult az életemben, nem csak a Neck Sprain. Nem akkoriban voltam a legokosabb, az tuti! És maradt restancia! Mind a mai napig igyekszem ezeket letudni.4 évig szinte tudatosan kerültem a zenét. Nem jártam koncertekre sem. Mindössze annyi zene volt az életemben, hogy pár év után egy feldolgozásokat játszó zenekarban énekeltem néhány dalt (Incubus, Stone Sour, RHCP stb.), illetve vokáloztam az énekesnő mellett. Aztán tavaly egyszerre változott meg minden. Szinte egymás után keresett meg a FreshFabrik, a Mandibular, az ErősPista (RHCP tribute). És ezzel meg is indult a 2013-as év. És ahogy jöttek a különböző megjelenések, koncertek, úgy kellett a 4 évvel megküzdenem és szembesülnöm. Tökéletes példa, hogy sokan arról kezdtek beszélni, hogy Apeynak meg nekem beszélnünk kell, meg kell beszélnünk félreértéseket Neck Sprain- és magánügyileg. Találkoztunk, 20 perc alatt megbeszéltük, amit kellett, kiderült, hogy nincs is miről beszélni igazán, és azóta, ha van lehetőség, meg úgy gondolják, akkor együtt toljuk, plusz szerelem van Makkosal és Prepóval, egyszóval csodás az egész!

Az meg egy külön élmény volt, amikor Pantera-esteztünk Debrecenben és egy busszal mentünk Bánfalvi Sanyával és Nagy Levivel. Örülök, hogy azóta is beszélgetünk, ha találkozunk vagy csontra vágjuk magunkat! :) Bár, még olyan nagy „múlt” beszélgetés nem volt, de lehet nem is kell vagy majd egyszer talán! Rájöttem, hogy közelebb a halál már, mint a születés és nincs kedvem ahhoz, hogy haragot hagyjak emberekben vagy haragban legyek bárkivel is. Minek???

Jól érzem, hogy az Elephant és a In My Brain  is ezekről az évekről, vagy önmagad és a történtek átértékeléséről szól?

Pista: Nem teljesen, de jól érzed. Érintőlegesen, vissza-visszautalgattam arra az időre, de a folytatása teljesen átlagos, úgymond a zenei élet belső visszás környezetére utal, pár magánjellegű betéttel! Sokszor írok úgy szöveget, hogy ne csak egy személyre vagy egy szituációra legyen szabva, hanem lehessen másnak is akár azonosulni vele. Ilyen volt a Your lyric például a Neck Sprainben. És ez a dal és a szövege segített egy ismerősömnek, aki az egyik legdurvább esetet élte meg, amit valaha hallottam. De, ez nem publikus. Viszont annál borzalmasabb és megdöbbentőbb sajnos!

Az In My Brain az egy összecsapott szöveg a többihez képest. Talán ezért volt, hogy elfelejtettem a saját szövegem az utolsó koncertünkön! Punga röhögött is!

Vagyis az-az ˝öreg elefánt˝, aki benned van, mára sok mindent másként lát?

Pista: Az „Old elephant” nem én vagyok, - bár betöltöttem a 40-et idén - hanem a közmondásos öreg elefánt. De jó pap holtáig tanul, ha már ilyen olcsó közmondásokkal dobálózom! :) Igen, sok mindent másképp látok. Nem szeretnék, akkora fasz lenni, mint amekkora tudok lenni. Vagy, ahogy sokan gondolják, hogy vagyok! :) Azonban a zene iránti lelkesedés és a színpadi attitűd nem nagyon akar megkopni! Jó, már nem vagyok az az ugri-bugri, de még mindig megélem minden pillanatát a zenének!  

De térjünk vissza a jelenhez. Ez év tavaszán kicsit megtorpant a zenekar Nándor balesete miatt. Mi is történt?

Nándi: Konkrétan egy edzésen (amerikai fociztam) elszakadt a bal Achillesem, amit meg kellett műteni azonnal. Hat-hetet töltöttem el járógéppel és két mankóval. Ez alatt hetente 20fokot emeltek a lábfejemen. Utána pedig rehab ami most is tart. Szerencsére jó helyre kerültem, jó kezek közé így nemcsak lábra állítottak, hanem majdnem 100%-ban visszakaptam az eredeti állapotot. Persze folyamatosan kell dolgozni rajta, hiszen ez egy hosszú folyamat. Még a kórházban, a műtét után megírtam a csapatnak, hogy abszolút kétes a visszatérésem és az idei év abszolút kuka, mivel legfeljebb év végére tudok színpadon lenni leghamarabb jó esetben. Ezért javasoltam, hogy cseréljünk, cseréljenek dobost. Ezt azonnal elutasította mindenki és arra szavaztak, hogy megvárnak. Akkor idén nem lesz koncert, és a harapós elefánt táli álmot alszik. Annak köszönhetően, hogy a többiek, főleg Pista nem engedett játszani, tényleg kipihentem magam és közben felépültem. Persze sok van még hátra a rehabból, de a próbák és a majdani koncertek inkább kiegészítik a gyógyulásom, mint korlátozzák. Az a mozgás, amit a dob mögött kell csinálni egyenesen jót, tesz az ínszalagnak. A baleset után első koncert nem tudom mikor lesz, lehet csak 2015 elején, de az egy igazi (Achilles) szalagavató buli lesz. A pihenő idő alatt sok mindent átgondoltam, átértékeltem, ahogy a többiek is. Szerintem alapjában véve jót tett mindenkinek a szünet. Remélem és bízom benne, hogy egy sokkal érettebb és komolyabb anyagot tudunk ezek után összehozni.

De most már minden rendben és gőzerővel lehet tolni a Mandibulart!

Pista: A „sportbaleset” előtt is voltak tervek, hiszen épp a 7. dalunkat csiszolgattuk, amikor megtörtént a baj. Most haladni kell tovább. Ne felejtsük azonban el, hogy mindezek mellett Zsófinak megszületett a 3. gyermeke, így ez a kisebb szünet most nem volt zavaró. mint, ahogy az sem, hogy nem akartunk más dobossal játszani, itt-ott. Úgy, döntöttünk, megvárjuk Nándit is, Zsófit is. Nem vagyok híve a kapkodásnak, így Punga gyógyulási és visszatérési folyamatát, csak egy ember lassítja. Én! :) Inkább tavasszal legyen biztos visszatérés, mint valami rosszul süljön el Pungánál előbb. Persze, ezt Ő érzi jobban!

Nándi: Így van! Majdnem naponta voltam lebaszva és kaptam mindenféle hangüzenetet meg ellenőrzést, hogy ne ugráljak, járjak rendesen a gyógytornára stb... De valóban igaz, hogy szeretnék teljesen felépülve fejest ugrani, minthogy megerőltessem, és újra le kelljen állni. A próbák elkezdődtek és haladunk. Van mit csinálni. Nem vagyok, híve a játszunk bárhol, csak sokat. Azt gondolom, hogy ha színpadra állunk azt csak 100%-os készültséggel és elánnal tehetjük. Van mit csiszolni a meglévő dalokon és persze írni kell a többit. Szóval műhelymunka következik.

Időközben egy érdekes húzással áltatok elő. Még pedig azzal, hogy bárkinek elkülditek, és bárki írhat kritikát az Angyaltest című új dalotokról. Hogy is volt ez, mi volt ezzel a cél?

Pista: Ez egyik pillanatról a másikra pattant ki a fejemből. Emlékszem a srácok is csak az Arckönyvön szembesültek vele.  Az jutott eszembe, hogy mennyi oldalnak küldtük el az első 2 dalt infókkal, fotókkal, az első koncertajánlóval, hogy legyenek kedvesek jelenítsék meg, amit nagyon megköszönnénk! Ha, tudnád, hogy mennyien szarták telibe! Azt kérdeztem magamtól, hogy „minek csináljam meg ezt a kört megint, amikor több a Mandibular kedvelő ember van, mint zenei oldal?”  És a cél pontosan az volt, hogy tőlük jobban is esik, ha lefikázzák, ha-ha-ha! :) Meg ezzel egy kicsit felelősséget is adtunk a kezükbe, hiszen posztolni kellett a kritikát! Viszont gyorsan kaptunk visszajelzést, arról, amit alkottunk! Így ez a „játék” nagyon hasznos és izgalmas volt szerintem mindkét félnek! És, be is vált, hiszen volt, akinek nem tetszett annyira és egy teljesen egészséges vita alakult ki a kritika alatt másokkal. A kedvencem, amúgy az Elephant egyik kritikája volt, miszerint csak céltalan üvöltözgetés, annyira szar felvétel, hogy a XX. század kazettás másolataira hajaz és ennél csak jobb lehet! „Héééé, halllóóó! Próbateremben vettük fel, mondtuk, hogy nem stúdió, csak az volt a cél, hogy kijöjjünk, megjelenjünk valamivel, amit lehet dúdolni a koncerten!”  Na, az ilyen tipikusan rosszindulatú, beleszarós, életunt, baromságokat akartam kikerülni illetve intelligensebb formába önteni. Szerintem jó ötlet volt. Örültem magunknak, magamnak!

Nándi: Én akkor tudtam meg, hogy ez a stratégia, amikor láttam a Facebook -on. Baromi nagy ötlet volt és szerintem elérte a célját. Kicsit fura dolog az, hogy kuncsorogsz a pár soros irományokért mindenféle internetes portálokon. Amiben az a rossz, hogy egyik ír valamit aztán sok esetben a többiek simán bemásolják, mintha saját irományuk lenne. Viszont így valódi véleményeket kaptunk.

Ez egy elég komoly „gerilla marketing” stratégia nem? Jelezve, hogy van egy ilyen dalunk is, és talán lesz album is hamarosan. Egyébként lesz?

Pista: Mi van akkor, ha mondjuk kiteszünk ötször 1 dalt vagy kettőt? A koncerten úgyis egybe lemegy az egész! És még lehet reklamálni is a dalokat a koncerten!  De, természetesen szeretnénk albumot, hiszen a kézzel fogható dolgokat mindenki szereti. Minket is és akiket érdekel azokat is hajtja egy „vágy”, hogy a kezébe foghassa, dédelgethesse, polcra tehesse, kidobhassa a picsába a „tárgyat”, amit most nevezzünk albumnak. A „gerilla stratégiának” nagy híve vagyok! Rengeteg olyan ötlet van a fejemben, amit rohadt jól meg lehetne valósítani, ha lehetne és lenne lehetőség rá. Mindegyikbe maximálisan bevonnám a „rajongókat”, a közönséget. Majd.

Nándi: Szeretünk játszani ezekkel a dolgokkal. Főleg ketten Pistával szoktuk ezeket csinálni, együtt vagy néha külön utakon. Jó kapcsolattartási forma, mert megszólítod a közönséget, hogy pl. ha ezt szeretné, akkor ezt vagy azt kell tenni. Vagyis egy olyan interakcióra serkented, aminek nyomán, mondjuk, le kell tölteni valamit, vagy be kell jelölnie valamit. Van is egy poénunk ezzel kapcsolatban. Miszerint ha koncertre jössz, veszel belépőt. De ha veszel egy pólót is kicsivel többért, akkor bejöhetsz a koncertre és a póló leiható. Bármivel! Sörrel vagy tüskével!

Terveztek több magyar nyelvű dalt is a közeljövőben? Vagy ez csak egy kis változatosság volt a részetekről?

Pista: Az „Angyaltest” egy külön történet. Az egy álom dal először is! Azt, álmodtam, hogy valami fesztiválon láttam, hogy a srácok pakolnak a színpadon, a közönség gyűlik, Ők meg integetnek, hogy menjek már. Én meg nem értettem, hiszen akkor még csak 2 dalunk volt készen. Kérdeztem, hogy mi a pék folyik itt, Ők mondták, hogy mindjárt játszunk! Mit??? 2 dalunk van! Zsófi meg mondta, majd improvizálsz. Mire???? és akkor bejátszotta tiszta idegből az „Angyaltest” kezdő riffjét: DAM-DAM-DAM! Erre, baszd meg! :) Na, ebből lett ez a 7 perces szörnyeteg!

A másik pedig közös pont az életünkben Nándival! Mindketten egy magánéleti válságon mentünk át, sokat találkoztunk, beszéltünk, bebasztunk, telefonáltunk. Egyszer felébredtem és egy durva álom után, elővettem a telefonom és félálomban megírtam a szöveg nagy részét, majd elküldtem Nándinak. Akkoriban a fájdalmaink, bánataink kiírása volt a legjobb gyógyír. Ez a dal maximálisan egy volt szerelemről szól. Azon kívül, hogy dühösen, fröcsögve megy a szöveg végig, úgy gondolom, hogy egy szép, irodalmi-szerű köntösbe sikerült tenni. Persze, nem tetszhet mindenkinek, szóval valaki biztos ezt is másképp gondolja. :) Nagyon sok magyar nyelvű szövegem van még régről a Neurotrend-es időszakból. Bár, amikor ennyire sokat írok, azok már átalakulnak kisebb esszékké sokszor. És, ami a legfontosabb: ezt nem akartam angolul, csak hogy Ő is értse minden szavát! Arról nem beszélve, hogy bizonyos, szép, magyar kifejezéseket nem lehet lebutítani, egy buta, sok mindenre vonatkozó angol szóra! Ennyi! Van még egy hasonlóan tartalmas szöveg a tarsolyban, az ElmeMentő, amit szintén nem tudok, nem lehet angolra fordítani! Viszont, rohadt jó spanyolul! :) Majd, meglátjuk mi lesz belőle!

Nándi: Nekem nagy kedvencem lett az Angyaltest, annak ellenére, hogy bevallom kissé nehezen haraptam rá. Sikerült eltalálni benne szerintem a tempót a súlyt így nagyon harapós lett. A magyar szöveg szerintem sok pluszt jelent a daloknál, sajnos nem mindenhol áll jól a stílusnak. De azon leszek hogy minél több helyen találkozzatok a magyar szövegekkel Mandibular dalokban. Pista szerintem szintén. Maga a dal története tényleg kalandosnak mondható. Egyrészt ugye ezt Pista álmodta és küldözgette a szerelmes verseket hajnalban és a dallam dúdolásokat mindenféle üzenetben. Másrészt maga a felvétel és az utómunkálatok tették nagyon kedvessé számunkra. A felvétel Kiskunfélegyházán, a Rocktárban azaz a Gyapy Művek-ben készült. Gyapy barátunk felköltözött hozzánk a próbaterembe, ahol lehúztunk együtt vagy 4 napot, ami alatt nagyon jól éreztük magunkat és tényleg baráti lett a kapcsolat. nagyon jó volt vele dolgozni. Személy szerint sosem dolgoztam még ilyen jól stúdiós fószerrel. Nem volt feszültség, nagyon könnyedén ment a munka sokszor hajnalig. Aztán persze lazítás a közeli Showbarlangban. Gyapynak sikerült megfognia az Angyaltest lényegét, a mondanivalóját. Ez hallható is a felvételen. Nemcsak a dobok, de az összes többi hang(szer) is nagyot dörren. Én ezt annak tudom be, hogy végig nagyon egy hullámhosszon voltunk Gyapyval. Innen is szeretném neki megköszönni a remek munkáját, türelmét és állhatatos hozzáállását! Köszi Gyapy- Király vagy!!

El kell küldeni Gyapinak is?

Akkor zárásként mire számíthatunk tőletek a jövőben? Koncertek, album?

Pista: Ahogy eddig! Semmi jóra!  Majd valamikor felmegyünk a színpadra, zúzunk lazán egy kurvanagyot, meg az összes többi minden, ami ilyenkor lenni szokott. Addig, háttérmunka és még idén, bármennyire furcsa, kijön még egy dal!  Kész van már, fel van véve, csak egy-két helyen újra énekelem. „ Who leaves you alone” a címe! És, az ikertestvére az „Angyaltest”-nek! No, nem a tempóban, mert attól kiidegelnénk mindenkit a ….be!  Csak pontosan 7 perc lett ez is! Játszottuk is már élőben párszor és az eddigi legjobb visszajelzéseket kapta. A kis Grammy! :)  Koncertek lesznek. Gyertek el! Az albumot túltárgyaltuk! :) Nándi???

Nándi! Én azt tervezem, hogy visszaépítem a lábamat az eredeti méretűre. :D Közben próba, és ha rajtam múlik, akkor év végén egy kis koncertecskére azért szeretnék kimenni a színpadra. ’Pista látom, nemlegesen rázod a fejed!’ :D Meglátjuk. Szerintem hamar összeáll egy lemezre való anyag, amivel valamilyen formában szeretnénk megjelenni, ezt még nem tudjuk milyen lesz. Mivel mindenki letölt, ezért nem biztos, hogy a szokott CD-re kell számítani. Közben jövőre pedig koncertek, sok. Jövőre már szeretnénk nem csak a fővárosban harapdálni, hanem eljutni messzebbre, akár külföldre is.

Pityesz, Nándor, Köszönöm szépen a beszélgetést!

Pista: Mi köszönjük! Megtisztelő volt! Sok sikert kívánunk a jövőben Nektek és találkozunk! Megiszunk valamit, nem? :) Rock!

Nándi: Köszönjük, hogy gondoltatok ránk! Sok sikert, hiszen a lepényhal meg utoljára!  \m/ :D

Mandibular facebook