2014. október 26., vasárnap

Képzelt Város – Anatolij (2013)

Ritkán esik meg velem, hogy post-rockról írnék. Eddig csak egy alkalommal volt ilyen az is a jobb sorsra érdemes Steam Engine esetében. Igaz a post-rock hazánkban olyan ritka zenei stílus, mint az a bizonyos fehér holló. És az igaz, hogy az előbb említett nyírmadai zenekar a ˝Medusa Sky˝ albumával igen magasra is rakta a mércét ebben a nem divat stílusban az itthoni követői számára. De ha már a nem divat stílusról beszélünk, akkor a Steam Engine mellet nyugodtan (egy kalap alá vehetjük) ebben a kategóriában sorolhatjuk a salgótarjáni Corrodal zenekar 2013-as ˝Lathe of Heaven˝ című zseniális atmoszférikus post/progresszív metállal átitatott sci-fi albumát, ami a neves science fiction írónő, Ursula K. Le Guin 1971-ben megjelent Égi eszterga című könyvén alapszik. Hogy hogy hogyan jön össze a post-rock és a sci-fi? Arra a válasz igen egyszerű. Ugyan is ezt a néha kissé a valóságtól elrugaszkodott és elvont műfajt a szimfonikus és filmzenei hatások mellet igazán csak a post-rock hullámzásaival és egyedi megoldásaival lehet hűen ábrázolni, valamint a drone-doom ambient morózus morgásaival. De, hogy a valóságtól mi sem rugaszkodjunk messzire és, hogy ezt a eddig be nem bizonyított tényt alátámasszuk, arra itt van a budapesti Képzelt Város ˝Anatolij˝ című experimentál post-rock űrutazás egy összeesküvés elméletbe.


De mielőtt beleásnánk magunkat az űrutazásba, ismerjük meg kicsit a zenekart. A Képzelt Város zenekar története még valamikor 2005-ben kezdődött. A kezdeti hobbi zenélést felváltotta a zenekari életforma, aminek eredménye a 2008-ban megjelent Csend Utca, majd a Withe Noise című kislemezükön át a sajátságos hangulatú 2009-ben (a ’PANKKK’ program elsőlemezes támogatásának köszönhetően) a Mit Nekem című albumuk. Ez az album fordulópont volt a zenekar életében. Nem csak, amiatt mert szövegileg szakítottak az előző anyagaik alternatív vonalával, hanem azért is, mert ekkor kezdet rájuk ragadni a post-rock jelző is. Pályájuk folytatása a 2012-ben kiadott Hélium lemez volt, és idő közben olyan előadókkal, zenekarokkal játszottak együtt, mint például a Russian Circles, Our Ceasing Voice, vagy Anneke van Giesbergen (a Gathering volt énekesnője) és magyar vonalról a szintén nem divat zene pozvakowskival és a Rosa Parksal. Majd a tavalyi év októberében kiadták az Anatolij című újabb albumukat, ami szerintem még nagyobb ismeretséget hoz nekik ebben a műfajban.

Az Anatolij a beláthatatlan világegyetembe viszi el a hallgatókat, ám nem a sci-fikből ismert űrlényes fantáziavilágot ragadja meg, hanem ijesztő és lenyűgöző végtelenségében szemléli az űrt: „A lemez lényegében egy ˝összeesküvés-elméletet˝ mesél el, amely szerint Jurij Gagarin híres űrutazása előtt – a hidegháborús amerikai-szovjet űrversengés jegyében – már számtalan kísérlet kudarcba fulladt. A hatvanas években egy olasz csillagász orosz nyelvű rádiójeleket fogott a világűrből, amelyeket sikerült is azonosítania. A történet szerint ez annak az űrhajós házaspárnak (Anatolij és Ludmilla Tokov) volt a segélykérő üzenete, akiket még Gagarin előtt küldtek a világűrbe, és akik végül magukra maradtak odafent. Az egész lemezkoncepció erre a sztorira épül, egy metaforikus, az eredeti történet szerint végül tragédiába forduló utazást mesél el. A lemez értelmezésében mégsem a szomorú végkifejlet dominál, a dalok egy ilyen utazás szépségeire is próbálnak rávilágítani. Egy házaspár kilövése a világűrbe, az ismeretlenbe ráadásul egy gyönyörű metaforája magának a házasságnak, sőt bármilyen emberi kapcsolatnak. Azt hiszem, az lesz ezeknek a számoknak az előnye, hogy sokszori hallgatás után is lehet bennük olyan rétegeket találni, amiket utána az ember máshogy tud értelmezni, mint ahogy addig tette.” – meséli Kovács Ákos, a zenekar énekese.


 És, hogy mennyire igaz az, amiről Kovács Ákos énekes beszél az rögtön be is bizonyosodik a Kepler zord, az univerzum mélyébe húzó rideg, súlyos nyitó ritmusaiban. Amiket rétegenként követnek a különböző hangulati lüktetések a három gitár és cselló felváltott, illetve összjátékaikban előadott kozmikus témái, amiket a dob- basszus ritmusszekciója meteor rajként követ. Az egymásra utaltság örök összefonódását sugározza az Orion vibráló űrsétája, melyből a Vörös Óriás progresszívebb ritmusain átsétálva megérinthetjük a cselló hangok fájdalmas ragaszkodását a levegőn végső apró foszlányaihoz. Szíved még pumpál, agyad kábulatába veri az Albiero B dob centrikus segélykiáltását, és te mégis beletörődve és mosolyogva fogod meg az a hideg kezet, ami életed értelmét adta eddig. Kozmikus hangok az űrből, mint ezernyi üvegharang csengése az Epszilon összetett tematikájában egymásra épített inde-post éteri riffeinek merengései. Az egész csodálattól zajos, de mégis csak a csendet hallod, ahogy vissza repülsz a Libra csalóka megsárgult lapjaira öntött megnyugtatóan közöz pillanatainak emlékeibe. Szemeiben még a szikrázó fény, és arca hófehér. Lelked az ürességbe mártod, s levéve róla földi léted rabruháját újaid köré fonva Nóva sugarait haladsz egy megállt, de ugyan akkor gyorsa váltott kietlen végzetes látóhatár felé Theodor csillagába. Üres kezedből és üres szemedből kiszökött már a lét, és csak gondolataid foszlányai tükrözik vissza a búcsú elmaradt pillanatát, amire mindeddig készültél.  „Adj levegőt” Némi remegős, kozmikus cirkálás az, amit még életnek hiszel elernyedt testedben.  Megfagyott szád helyet már csak üveges pupillád jelzi az végső gondolatod, Ég véled, Anatolij. És ha vannak még érzések melyeket sosem mondtál el azokat most magaddal viszed az utolsó és egyben a leghosszabb utadra.


Kozmikus űrutazás egy összeesküvés elméletbe. A történet misztikus, talán utópisztikus, de a Képzelt Város ˝Anatolij˝ albuma sokkal több ennél. Nyisd meg a tudatod, engedd magadhoz a végtelen kozmoszt, szárnyalj és merj élni ember. Légy önmagad, és még ha elbuksz, vagy térdre rogysz akkor is valósítsd meg céljaidat. Vettem az üzenetet... Köszönöm!






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése