Sentio Ergo Sum – Egsegesis Logicae (2015)

A napokban dicsértem Szeged városát, hogy mennyi jó zenekart adott, és ad a magyar rock és metál zenének. Nos, ezt a dicséretsort folytatja a Sentio Ergo Sum csapata is, akik a hazai underground színterén "perifériára szorult" funeral death/doom egyik jeles képviselői. Érdekes, míg a ’90-es évek derekán, illetve annak vége felé a klubok és szaksajtók tömve voltak a hasonszőrű csapatokkal az új évezred valahogy nem kedvezett ennek a stílusnak. Mára már jó, ha öt ilyen hazai csapatot fel tudnék sorolni. Nem úgy a külföldi csapatok és rajongóikkal ellenben, ahol ez a stílus lassan újra a reneszánszát éli, vagy még el sem múlt. Úgy látszik nekünk, magyaroknak nem fekszik ez a búsulós, siratós ős doomal kevert őszies melankólia. Pedig, ahogy a mondás is tartja – Sírva vigad a magyar. 

Ennek ellenére a Sentio Ergo Sum stílusa mit sem változott a 2012-es kislemezéhez képest. A nem régiben megjelent Egsegesis Logicae albumukról most is áradnak a gyászos hangulatú billentyűs hangszerekkel megszínezett lassú, súlyos temetői riffek. Dalaik hangulatából továbbra is a korai Anathema, My Dying Bride, Swallow the Sun, vagy a dark vonalas Fields of the Nephilim, Lacrimosa öngyilkos, érfelvágó érája köszön vissza. Akik ismerik első kislemezük anyagát azoknak ismerősen csengenek az albumnyitó Siratók és az utána jövő Segíts! gyászos témája. Mind a két dalból árad a reménytelenség és az élet könnyű létének elmúlása, belső énünk magányos hörgő segélykiáltása. 

„Árnyék jön ma az óvilágba, nem feledte el neved.
Reggelt kér de az éjfélt várja, hogy belédhazudja vesztedet.
Kézen fog, de az érintés csak régi idők szelén száll.
Egy szó hozza a száz sikoltást, felkarol, ha megtalál...”

Az album közel negyedórás címadó dala, az Egsegesis Logicae a korong legsodróbb és egyben a legösszetettebb dallam szerkezetű dala. Kiforrott akusztikus témákkal kombinált lírai dallamok. Gótikus (Lacrimosa) valcerek, szigorú, gyilkosan károgó black metalos blast beatek, és morgó death/doom ropogások teszik igazi borús funeral death/doom ódává ezt a dalt. Amihez szorosan hozzá tartozik a három részes (I. Via, II. Veritas, III. Vita) költői magasságokban szárnyaló szövegkombináció.

„Hol zengő tornyod áll
én ott harang vagyok
és énekelem a titkos vágyak mélyét
Hol tengermélybe szállsz
én ott csónak vagyok
és elsüllyednék aznap, mikor kérnéd
Hol vasra ver a fény
én ott éjfél vagyok
és holdat adnék, ha erdőmben járnál
Hol száz kéz eltemet
én ott kereszt vagyok
és melléd fekszem, hogyha vélem hálnál...”

Az ezt követő Álmaink folyamatos prog-rockos technikás gitárszólóival és zakatoló riffeivel egy rövidke modern finn doom metal jellegű dal. Amit a visszább lassított monumentális temetői gitárjaival és károgó énekével a Novum Silentium zaklatottsága követ. Zárásnak a kislemezen szintén záró tételként szereplő Sentio Ergo Sum hörgős, vészharangokat kongató rideg gyászmenetével sodródunk, és hallgatjuk a mellkasunkba zárt élet dobbanásait. Látjuk a szikrát, a reményt, hogy a funeral doom Magyarországon sok gyászos év után igen is él. 

Sentio Ergo Sum facebook

Sentio Ergo Sum - Egsegesis Logicae (2015)