„Emlékezz ember, örök álmodból kelj fel
Tested szél tépi, és mardossa tenger
Elfáradt szíved ha dobbanni sem mer
Ébredjen benned a szó”
Bakos Attila zenei
munkásságával valamikor még az 1999-ben (In
Black ˝dark art for a black souls˝ magazinos időszakomban) találkoztam először.
Ekkor került hozzám Woodland Choir projektjének első (Faerie) demója kazetta formájában, ami akkor még egy számítógéppel
készült akusztikus gitár, furulya dallamaitól átszőtt misztikusan melankolikus
- természet ihlette - ambient zenét rejtett magában. Rá egy évvel később a
Taranis nevű atmoszferikus black metal projektben találkoztam a nevével, majd a
későbbiekben a Descend 2001-es Disillusioned, és a 2003-as Sunflow
című lemezén szerepelt énekesként. 2009-ben ő énekelte fel a Kátai Tamás
nevéhez fűződő Thy Catafalque - Róka Hasa
Rádió, valamint a 2011-es Rengeteg albumát.
A későbbiekben még olyan előadók, zenekarok albumain vendégszerepelt, mint a
norvég avantgarde metal játszó Quadrivium, a békéscsabai neo-folk Cawatana, vagy
épp a szintén a Quadrivium-hoz köthető cirka egy hónapja megjelent Erlend
Antonsen - Avelian akusztikus projektjén.
Mind ezek mellet saját zenei projektjeit is szépen gyarapította. Woodland Choir
projektjével 1999 és 2010 között (Faerie -
1999, Vision - 2000, For You - 2002, Serenity Rise - 2010) négy kiadványt jelentetett meg, míg Taranis projektjét
igaz kicsit szellősebbre fogva az In Days
Of Yore (2000) demója után csak bő egy évtizeddel később 2012-ben jelentette
meg Kingdom című egyetlen albumával.
Most azonban saját neve alatt hozta napvilágra Aranyhajnal című nyolc
dalos - szóló – albumát, melynek zseniális, már önmagában is szemet
gyönyörködtető élményekkel szolgáló borítóját (csak úgy, mint legtöbb
projektének) Havancsák Gyula készítette.
Az Aranyhajnal
dalai egytől egyik egyfajta szorosan összekapcsolható belső transzcendentális
rezegést, spirituális atmoszférát sugároznak. Hallgatásuk közben úgy érezzük, hogy
a dalok szinte beszélnének hozzák, és belsőnkben olyan több ezeréves ősi
üzeneteket, belénk kódolt genetikai ingerületeteket, életérzést szólaltatnak
meg, amelyeket urbanizált modern korunk kényelme a boldog tudatlanság mámorába
rejtett. Ilyen az én tudatot ébresztő etikai üzenetet hordoz a filmzenei ihletésű
Opeth-re hajazó prog-rockos Ősi szó szívből sarjadó lágy dallamai
és az őt követő Életerő epikus Bathory-s zeneisége, amikhez kiemelkedő élményként
adnak Attila tiszta eszenciájú fohász, vagy inkább imaszerű énektémái és légies
áriái, amik igazán (az Életerő folytatásának is tekinthető) Lángolj
- szintén a Bathory szellemiségét hordozó - hidegrázást és libabőröző
hatást eredményező, bizsergető belsőéleterőt ébresztő férfi kórusaiban
csúcsosodnak ki.
„Izzó múltad nem szolgálhat
Lángok marják porrá várad
Napfény szőtte új gúnyádat
Lángolj, égjen minden vágyad
A Föld színén, a szív mélyén
Lángok marják porrá várad
Napfény szőtte új gúnyádat
Lángolj, égjen minden vágyad
A Föld színén, a szív mélyén
Emberként lángolj még”
Az Ármány, ahogy azt a címe is mutatja
egy sötét, zord tradicionális doom gyökerekkel megtámogatott black riffek
átitatott mély gonosz, de annál zseniálisabb (amit eddig magyar énekesek közül
csak Vörös Andristól hallottam) torokénekkel nyit. Ezt a témát folytatólagosan
átöleli egy atmoszferikus akusztikus lebegés, ami kitart egészen a dal
avantgarde metálos befejezésig. Az album gerincét adó bő tizenkét perces
játékidejű Áldás szép szellős dallamiból kibontakozó, az égiektől a
földére, s népére áldást kérő ősi sámánikus regélős torokénekkel előadott
kántálása ismerős lehet a VHK haszonszőrű zenei rituáléjából. A dal befejező
részében gyönyörűséges vonósok kíséretében, valamint akusztikus gitárral,
fuvolával, zongorával megtámogatott progresszív rockkal karöltött folk zenei hatásokban
egybeforrt himnikus könyörgéseiben elevenedik meg magyarságunk ősi
szellemvilága, misztériuma. Hasonló finom hangulatú prog-rockos népzenei megoldásokat
kínál a Sziklák szívén varázslatos balladája, valamint a Lépj
át és az albumzáró Az éj rejtekén szívszorító akusztikus
madrigálja.
„Hallod e a csendben az imát
Völgybe siet a zöld hegyeken, hűs patakon át
Lelkünk zenél szemei kék erdején
Lelkünkben él, hazakísér”
Völgybe siet a zöld hegyeken, hűs patakon át
Lelkünk zenél szemei kék erdején
Lelkünkben él, hazakísér”
Az Aranyhajnal melódiái úgy csordogálnak füleinkbe, mint egy
gyönyörűséges kristálytiszta vizű erdei patak. Amelynek ha vizéből kortyolunk
őseink útmutatásai valóságként elevenednek meg hétköznapi életünk lassan már
kifordított világában. A zene és szöveg egységes kontrasztot alkotva adnak egy
fajta terápiás meditatív áramlást, amikhez Attila csodálatos tisztaságú tenorja,
és a már fentebb említett torokéneke csak plusz élményeket adnak. Ha az elmúlt
évek hazai rock és metal zeneinek termései közül a borító és mögötte rejtőző
zenei mondanivalót, esztétikai és eszmei szépséget kellene valamiféle módon díjazni, az Aranyhajnal a dobogó legfelső fokán állna.
Bakos Attila - Aranyhajnal (2015)
1. Ősi szó
2. Életerő
3. Lángolj
4. Ármány
5. Áldás
6. Sziklák szívén
7. Lépj át
8. Az éj rejtekén
Mestermű. Kár, hogy nincs folytatása.
VálaszTörlés