2015. december 18., péntek

Bakos Attila – Aranyhajnal (2015)


„Emlékezz ember, örök álmodból kelj fel 
Tested szél tépi, és mardossa tenger 
Elfáradt szíved ha dobbanni sem mer 
Ébredjen benned a szó”

Bakos Attila zenei munkásságával valamikor még az 1999-ben (In Black ˝dark art for a black souls˝ magazinos időszakomban) találkoztam először. Ekkor került hozzám Woodland Choir projektjének első (Faerie) demója kazetta formájában, ami akkor még egy számítógéppel készült akusztikus gitár, furulya dallamaitól átszőtt misztikusan melankolikus - természet ihlette - ambient zenét rejtett magában. Rá egy évvel később a Taranis nevű atmoszferikus black metal projektben találkoztam a nevével, majd a későbbiekben a Descend 2001-es Disillusioned, és a 2003-as Sunflow című lemezén szerepelt énekesként. 2009-ben ő énekelte fel a Kátai Tamás nevéhez fűződő Thy Catafalque - Róka Hasa Rádió, valamint a 2011-es Rengeteg albumát. A későbbiekben még olyan előadók, zenekarok albumain vendégszerepelt, mint a norvég avantgarde metal játszó Quadrivium, a békéscsabai neo-folk Cawatana, vagy épp a szintén a Quadrivium-hoz köthető cirka egy hónapja megjelent Erlend Antonsen - Avelian akusztikus projektjén. Mind ezek mellet saját zenei projektjeit is szépen gyarapította. Woodland Choir projektjével 1999 és 2010 között (Faerie - 1999, Vision - 2000, For You - 2002, Serenity Rise - 2010) négy kiadványt jelentetett meg, míg Taranis projektjét igaz kicsit szellősebbre fogva az In Days Of Yore (2000) demója után csak bő egy évtizeddel később 2012-ben jelentette meg Kingdom című egyetlen albumával. Most azonban saját neve alatt hozta napvilágra Aranyhajnal című nyolc dalos - szóló – albumát, melynek zseniális, már önmagában is szemet gyönyörködtető élményekkel szolgáló borítóját (csak úgy, mint legtöbb projektének) Havancsák Gyula készítette.


Az Aranyhajnal dalai egytől egyik egyfajta szorosan összekapcsolható belső transzcendentális rezegést, spirituális atmoszférát sugároznak. Hallgatásuk közben úgy érezzük, hogy a dalok szinte beszélnének hozzák, és belsőnkben olyan több ezeréves ősi üzeneteket, belénk kódolt genetikai ingerületeteket, életérzést szólaltatnak meg, amelyeket urbanizált modern korunk kényelme a boldog tudatlanság mámorába rejtett. Ilyen az én tudatot ébresztő etikai üzenetet hordoz a filmzenei ihletésű Opeth-re hajazó prog-rockos Ősi szó szívből sarjadó lágy dallamai és az őt követő Életerő epikus Bathory-s zeneisége, amikhez kiemelkedő élményként adnak Attila tiszta eszenciájú fohász, vagy inkább imaszerű énektémái és légies áriái, amik igazán (az Életerő folytatásának is tekinthető) Lángolj - szintén a Bathory szellemiségét hordozó - hidegrázást és libabőröző hatást eredményező, bizsergető belsőéleterőt ébresztő férfi kórusaiban csúcsosodnak ki. 

„Izzó múltad nem szolgálhat
Lángok marják porrá várad
Napfény szőtte új gúnyádat
Lángolj, égjen minden vágyad

A Föld színén, a szív mélyén

Emberként lángolj még”

Az Ármány, ahogy azt a címe is mutatja egy sötét, zord tradicionális doom gyökerekkel megtámogatott black riffek átitatott mély gonosz, de annál zseniálisabb (amit eddig magyar énekesek közül csak Vörös Andristól hallottam) torokénekkel nyit. Ezt a témát folytatólagosan átöleli egy atmoszferikus akusztikus lebegés, ami kitart egészen a dal avantgarde metálos befejezésig. Az album gerincét adó bő tizenkét perces játékidejű Áldás szép szellős dallamiból kibontakozó, az égiektől a földére, s népére áldást kérő ősi sámánikus regélős torokénekkel előadott kántálása ismerős lehet a VHK haszonszőrű zenei rituáléjából. A dal befejező részében gyönyörűséges vonósok kíséretében, valamint akusztikus gitárral, fuvolával, zongorával megtámogatott progresszív rockkal karöltött folk zenei hatásokban egybeforrt himnikus könyörgéseiben elevenedik meg magyarságunk ősi szellemvilága, misztériuma. Hasonló finom hangulatú prog-rockos népzenei megoldásokat kínál a Sziklák szívén varázslatos balladája, valamint a Lépj át és az albumzáró Az éj rejtekén szívszorító akusztikus madrigálja. 

„Hallod e a csendben az imát
Völgybe siet a zöld hegyeken, hűs patakon át
Lelkünk zenél szemei kék erdején
Lelkünkben él, hazakísér”

Az Aranyhajnal melódiái úgy csordogálnak füleinkbe, mint egy gyönyörűséges kristálytiszta vizű erdei patak. Amelynek ha vizéből kortyolunk őseink útmutatásai valóságként elevenednek meg hétköznapi életünk lassan már kifordított világában. A zene és szöveg egységes kontrasztot alkotva adnak egy fajta terápiás meditatív áramlást, amikhez Attila csodálatos tisztaságú tenorja, és a már fentebb említett torokéneke csak plusz élményeket adnak. Ha az elmúlt évek hazai rock és metal zeneinek termései közül a borító és mögötte rejtőző zenei mondanivalót, esztétikai és eszmei szépséget kellene valamiféle módon díjazni, az Aranyhajnal a dobogó legfelső fokán állna.



Bakos Attila - Aranyhajnal (2015)

1. Ősi szó
2. Életerő
3. Lángolj
4. Ármány
5. Áldás
6. Sziklák szívén
7. Lépj át
8. Az éj rejtekén


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése