Azoknak, akik otthonosan mozognak a hazai underground zenei
életében minden bizonnyal ismerősen csenghet a budapesti Vendetta Inc. neve. A 2011 óta működő thrash/groove metal zenekar (József Mátyás - ének, Salgó Norbert - dob, Nemes Nimród - basszusgitár, Bartha Barna - gitár) már
kezdeti demós felvételeivel, és 2013-es Bristle With Rage kislemezével
egyaránt - stílusán belül is - elég magas mércét állított fel. Amire a napokban
megjelent Blight című első nagylemezükkel még inkább ráfejeltek. A közel
háromnegyed órás, kilencdalos lemez könyörtelen zúzdái a szó szoros értelmében
földbe döngöli hallgatóit. Kíméletlen az album lendülete, amit röviden így
foglaltak össze: „A Blight egy sokkal
nyersebb, sötétebb, ám saját bevallásuk szerint élvezhetőbb anyag. Nem túlzás
azt állítani, hogy elődjénél érezhetően komolyabb, összetettebb.” És
valóban. Lemezük hallgatása közben szembeötlően érezhetőek azok fejlődési
tendenciák, amin a csapat 2013-as kislemeze óta végig ment. A dalok továbbra is
precízen hozzák a korábban már tőlük megszokott dinamikát, ám szerkezetük,
hangzásviláguk valóban intenzívebb, nyersebb és egyben dallamosabb is lett. Külön kiemelném Bartha Barna remekül kiagyalt vaskos gitártémáit, és technikás szólójátékait, amik szintes a ’80-as,
’90-es évek thrash hőskorszakának ízeit idézik vissza. Amit még a srácok fejlődésének javára írható, hogy nem csak a dalok megírásában, szerkezetében
érezhetőek a változások, hanem a lemez összeállítási koncepciójában is. A
lemeznek ugyan is van egy keretszerkezete, amit két akusztikus átvezetőtéma ˝Abyss, Ashes˝ add, s ezáltal tematikusan három részre osztja
az albumot. Nem tagadom, nekem első hallásra ezek az átvezetőtémák inkább töltelék daloknak hatottak. Amikről az volt az első gondolatom, hogy egy intro/ounrto szerepben
jobban díszelegnének. De pár meghallgatás során megértettem a
keretbe foglalt fejlődésük eme jellegét. Mellékesen van egy csipetnyi retro érzete
is a dolognak. Ugyan is anno jó néhány thrash banda variálgatott ilyesmi át,
fel, levezetőtémákkal.
Mint ahogy a Downtrodden nyitó zajaival is, ami
után kapásból egy nehéz groove gyalut nyomnak az arcunkba. Őt követei a
vadállatias Black Wolf lopakodó zúzdája nyújtott szólóival, és remek kiállásaival.
Egy leheletnyi könnyed akusztikus "Metallikás" pillanat a keretként szolgáló Ashes dallamaiból, ami után galoppozó szörnyetegként ront ránk a Shred
Of Existence kíméletlenül rideg tempójával, amit talán kissé visszafog a
melodic metalos megoldású refrén. De egyébként mind nagyon a helyén van. A Wretched
Mind old-school death metalos durván beteges riffei mindent visznek.
Akár egy korbács, úgy hasítják fel hallójárataimat a csúcsra pörgetett kíméletlen
fűrészgépes aprítások, és Matyi vérhányásba fulladó hörgése. Aztán ismételten az újabb akusztikus keret-pillanat Abyss, majd a rideg
társadalomkritikus Relentless Descent komor, szigorú darálása, amiben két olyan AOR/heavy
szóló van, hogy az agyam eldobom. A lemez legsötétebb hangvételű dala, a címadó Blight. Aminek depressziós, gonosz thrash/groove monotóniájától a hideg futkározik a hátamon. Az utolsó, egyben egyetlen magyar nyelven
megszólaló daluk az albumon A Sírig. Egy igazi keményvonalas, arcba taposó hardcore zúzda. A dalban
vendégénekesként feltűnik a HHCC (Hortobágy Hardcore Crew) frontembere
Varga Balázs, aki a dal szövegének megírásában is közreműkötött.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése