Astru most megjelenő Az Egy Álmai albumával
egy fejezetét zárta le sötét, önkifejező post armageddon black metal
projektjének. A mester ezen anyaga egy bizonyos harag időszak utolsó tétele. Ami
a 2013-as Solve Et Coagula albumának groteszk lecsupaszított, a magát
Istennek hívő, mindenekfelett álló ember gyűlöletével kezdődött.
Az Egy Álmai főkoncepciója Szabó
Lőrinc azonos című versének sorai alkotják. E köré építette újabb
társadalomkritikus, s egyben önkritikus, önértékelő torz, zord, extrém
hangulatú poszt death/black diszharmonikus zenei kompozícióit.
„Mert te ilyen vagy s ők olyanok
és neki az érdeke más
s az igazság idegállapot
vagy megfogalmazás
s mert kint nem tetszik semmi sem
s mert győzni nem lehet a tömegen
s ami szabály, mind nélkülem
született:
ideje volna végre már
megszöknöm közületek.”
és neki az érdeke más
s az igazság idegállapot
vagy megfogalmazás
s mert kint nem tetszik semmi sem
s mert győzni nem lehet a tömegen
s ami szabály, mind nélkülem
született:
ideje volna végre már
megszöknöm közületek.”
Eme monológ sorok vibráló - Az Egy Álmai (Intro) - bevezetése
után torz ridegségükkel rágják bele magukat füleimbe a Rozsda prog/death
metalos szaggatási. Érdekes, hogy a dalban akarva, vagy akaratlanul megint
feltűnik az a Bartóki (A Kékszakállú Herceg vára), klasszikus kettő-négy ˝cammogás˝
kompozíció, ami már korábbi albumain, illetve más projektjeinek dallamaiban is
észrevehetőek voltak. Az ezt követő
Álmatlanság I-II-II. ciklusának tempói tovább fokozzák a tőle megszokott
expresszionista komor prog-jazz, prog-death, art-rock, post-balck metal káoszának
audiovizuális hánykolódását. Amit viszonylag lazábbra vett a Megszelídíthetetlen,
valamint a Hypocritia komor death doom rituáléinak fémes nyújtásaival megtört
utópisztikus suttogásaiban. Az album további dalai - Álomhatár, In Gonorrhea
Veritas, Justizmord - is ezen a komor belső sötétség szálon dominálódnak tovább,
itt-ott feltűnve bennük korábbi Whoredizel projektének egy-egy sztóneresebb riff-hasonulásai,
valamint experimentális elektro-space vibrálásai, amiket Az Egy Álmai (Ountro)
morzsalék szavai zárnak.
„A mi hazánk az Egy, amely
nem osztozik:
álmodjuk hát, ha még lehet,
az Egynek álmait!”
nem osztozik:
álmodjuk hát, ha még lehet,
az Egynek álmait!”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése