2013. szeptember 20., péntek

Ken Licks Barbie – ’EP 2013

2012 tavaszán egy nyíregyházi baráti társaság saját elmondásuk szerint megitták a „zenéjünk má’ valamit” söröket. Ezután jöttek a lassú próbák, zenélgetések, míg nem a nyár folyamán eljutottak az első koncertig, amiről meglehetősen jó visszajelzéseket kaptak. Ezen felbuzdulva, és természetesen egy újabb komolyabb sörözés után elhatározták, hogy komolyabban tolják a zenélést. És a komolyságnak meg is lett az eredménye, hisz bő egy év elteltével megjelentek 5 dalos bemutatkozó kislemezükkel. 

Előzetesnek annyit még elmondanák, hogy a Ken Licks Barbie ez év tavaszán jelentkezett be nálam. Már akkor jelezték, hogy készültek erre az anyagra. Lipták Gergő énekes-basszusgitárostól kaptam pár ének nélküli ˝promós˝ demó felvételt, közöttük a Bill című dalukkal, ami fel is került promós változatában a Hands Of Doom válogatásra. Én akkor ezt a dalt megmutattam egy másik, szintén blogos ismerősömnek (véleményezésre), aki azt mondta: - Hogy jól nyomják ezek, a Ken srácok!  Kell rá egy kis Kyuss-os ének és tök frankó lesz! Én erre ezt mondtam: - Erősebb ének is mehet rá! És szerencsére az ének erősebb lett, koszos, piszkos, üvöltős. Idéz némi ős hard core-os, valamint sludge vonalas EyeHoteGod jelleget.  


Na, de füleljünk csak rá az anyagra. A Ken srácok az előbb említett Bill-el nyitnak. Komótos basszusra épül a desert stoner riffelésű gitár, melyet hallgatva, és Bill dalcímből adódóan valamiféle vadnyugati kép ugrik be az agyamba. Egy film, aminek a címe akár „Lovasok a pokolból” is lehetne. Igen lovasok, mert mint a lovak patái úgy kalapálja a dob az ütemei az ismétlődő sivatagos hangulatba. Majd egy erős rántás a gyeplőn és Ken lovai tempósabb rodeó vágtába kezdenek, aminek a végén csúcsra járatják a ritmusokat rendesen. Az erős vágtázást folytatják a Somewhere tempóiban is. Közép résznél a gitárban van némi pszichedelikus hatás, ami átvált az énekkel együtt egy mormolósabb, üvöltősebb, de mégis nyugisabb sivatagos témába és a végére viharként jön vissza a lendület a dalba.  A Körn tu Barma egy piszkos betorzított, belassított rockabillys robbantással indít, ami vontatott acsarkodó haragba csap át és ez a vontatott harag ott van az énekben is. Ez a vontatottság csak még keményebb lesz a beerősödő a végére némileg punkosan megtámogatott újra begyorsított rockabillys/sludge/doom „mitudom én má’ milyen – csak bólogatok” témával. És jön az újabb torzított porfelhő és berekesztet ének üvöltés a Mind Hill cammogós basszus futamaira rá suttogott szövegével, kemény beordításaival, a végére újra beerősődő pár másodperces punk/sludge anarchiájával. Az album zárását pedig nem bízták a véletlenre. A legerősebb dalukat rakták ide,ami egy faszányos, lendületes kis darab. Rockabillys dobalapokra pakolt bika erős Hot Rod nótát tolnak a seggünk alá, a sztriptíz táncos, kurvásan pszichedelikus Smoke Park elfüstöltetésével. És már nyomom is a gombot, hogy újra szóljon az egész!

Meg kell hagyni, a Ken srácok bemutatkozásként rendesen odanyaltak Barbie-nak! Egy olyan anyagot adtak nekünk amint nincs tökölés, szöszmötölés, csak nyomják a mocskot ami a csövön kifér! Abszolút buli album Lehet rá sörözni, nagy vagánynak lenni éjjel-nappal. Tetszik, hogy a srácok hangzásukban benne hagyták a nyerseséget és, hogy a szövegeket megoldották pár soros témákkal. Zenéjükben pedig változatosan keverednek, fűződnek össze a különböző már fentebb említett stílusirányzatok. Élvezetes muzsika ez elejétől a végéig! És már csak egy észrevételt mondanék, hogy legyen valami negatívum is a kritikámban, ami leplezi az elfogultságomat… Gergő énekhangja/üvöltése valóban koszos és piszkos, de néha kissé talán még erőtlen. De ez szerintem a jövőben történő több dalolásnak, jó sörözéseknek, némi töménynek és szivarfüstnek köszönhetően még karcosabbra érik, mint oly sok más torok.


Tagok: Baku Laci - dob, Lipták Gergő basszus-ének, Baksa Gyuri /gitár 


Ken Licks Barbie facebook

video


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése