A Green Machine földbeállása
után Horváth ˝Szexy˝ Gábor basszusgitáros és Ifj. Kocsándi Mike gitáros nyugtalanságának
köszönhetően életre kell a ˝forró muff˝ Hot
Beaver nevű új desert/grunge rock formáció.
Hogy teljes legyen a kép gyorsan maguk mellé kerítettek egy frankó
dobost Makai Laci (Apey and the Pea) személyében és egy iszonyat jó hangú
énekest Lőcsei Bencét, aki az egykori Poison of Marvel-ben öblösítette
hangszálait. Mindez a tavalyi év nyarán-őszén zajlódott le, most pedig ez év tavaszára
mondhatni a nyuszival tojatták ki bemutatkozó négy dalos kislemezüket Vulcan
Death Grip címmel. Ezzel sikerült is három mondatban
összefoglalni a zenekart eddigi történetét. Akit viszont bővebben érdekel a
csapat története, azok a Horváth ˝Szexy˝ Gáborral készült bemutatkozó interjúra
kattintva mindent megtudhatnak.
Sexyék a Vulcan Death Grip dalait egy az
egyben, tokkal vonóval, úgy ahogy van saját próbatermükben élőben rögzítették,
és játszották fel Lukács Peta vezetésével. De ez mit sem ront az EP minőségén.
Hisz hangzása majdnem olyan, mint egy stúdió anyagnak. Az enyhén kozmás
hangzásbéli rezgések inkább csak előnyére váltak az anyagnak. Talán ezek miatt van olyan jó húzós, száraz sivatagi hangulata, mint a Kyuss 1995-ös …And the Circus Leaves Town albumának. Ahhoz
kétség sem fér, hogy a Hot Beaver zenei szentháromságának keresztmetszetét a
Kyuss, Alice In Chains és a Faith No More zeneisége (hatásai) alkotják. A Cellophane lassan morajló depressziós
basszus intrója egy ’60-es évekbeli amcsi pszicho thriller filmkockáit juttatják
az eszembe. Az egész dal hangulatából árad valami szenvedő borultság miközben a
marcona ragacsos riffek úgy tekegőznek egymás után, mint ezernyi féreg az Alice
In Chains ˝Jarl of Flies˝ borítójának befőttesüvegében.
Lőcsei Bence egy hatalmas Layne Staley féle elszállós dallamvilággal viszi végig
erős énektémáját, és ugyan ezt teszi a High Society lendületes a refrénben kissé
glam rock híróba hajló dallamos tombolásában is. Static Matter recsegős
kezdéséből lassú szörnyként bontakoznak ki a mázsákat cipelő riffek, amik meg vannak
pöckölve egy enyhe hard rockos bódulattal és egy kis Mike Patton-os áriázgatással.
A záró Feed the Machine a kislemez legpörgősebb dala. Csattogós témájának
köszönhetően egy igazi electric desert rock himnusszá avanzsálhat a sivatagi
zenét kedvelők körében. Bár Sexyék ezt a dalt ˝Two˝ címmel a Green Machine EP-re
is feljátszották. De így felextrázva, felgyúrva még ütősebb, mint elődje.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése