A 2012 nyarán alakult (Meszlényi Vazul – ének, basszusgitár,
Dallman Kristóf – gitár, Vörös Richárd – dobok) budapesti Karaul zenéjében a ’90-es évek koszos suicide pince doom hangulatát
egyesíti a 2010-es évek nem sokat ígérő életérzésével. Ha ezt az életérzést képekben kellene kifejezni azt, ahhoz tudnám
hasonlítani, mikor a Dr.Stangelove-ban Kong őrnagy az atombombát meglovagolva
elindítja az atomháborút – mondta Vörös Richárd dobos a csapat bemutatása
közben. Zenéjüket ért hatásként elsősorban
az Electric Wizard, Black Sabbath és az Acid Bath munkásságát lehet
felelősségre vonni, de felfedezhető benne a heavy metal és a dark rock elemei
is. Első demó felvételük Fantomlebegés 2013 címmel még próbatermi körülményekben készült 2013-ban egy usb-s diktafon
segítségével.
A zenekar egyfajta eszmei mottója - Szabadság, egyenlőség, brutalitás, azaz mindent lehet, ameddig a fejed
bírja. A tavaly megjelent Don’t Liberate Me! ’EP-jük The
Day After dala közel tíz percben adja ki magából az akusztikus darkos
alapokra épített reménytelenséggel teli lassú heavy/doomos monotonitását. A
dal alaptémájául az 1983-ban hasonló címmel készült amerikai tv film szolgált (nálunk
Másnap címen ment). Remek összegzése a háborútól való rettegésnek, és annak a nyomasztó
tudatnak, amikor már tudod, hogy bekövetkezik, de mégsem tudod pontosan, hogy
mikor és, hogy mi is fog valójában történni. Az Inquisitor vánszorgó koszos
világvég hangulatú riffei a mindenkori diktatúrák, elnyomó rendszerek
kiszolgálóit személyesíti meg, függetlenül bármely történelmi kortól. Lassan
elkészül Phantomlevitation című nagylemezük, aminek középpontjában továbbra is az
emberiség gonosz oldala, öngyilkos terroristák, atomfegyverek, történelmi
intrikák, gyarlóság, a megbocsájtás hiánya áll. Ha a füled nem túl steril, és bírja a koszos,
zsibbasztóan öngyilkos hangokat a Karaul zenéje más szemszögből mutatja meg
neked, hogy mi is a végzet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése