Audio Love Nation – From the Front ’EP 2015

A riff centrikus psy/stonert és az amcsi rock nyersességét elegyítő budapesti Audio Love Nation most megjelent From the Front ’EP- je már a borítója alapján is egy kellemes kocsikázós, sallangoktól menetes dögös rock zenét ígér. Bár szokás mondani: – ne a borító alapján ítélj! Ez a kijelentés azonban itt és most nem alkalmazható. Főleg azon érdekes tény tudatában, hogy ez a sörhab könnyűségű, remek gitártémákkal tele tűzdelt kislemez nem is igazán egy kislemez. Ez ugyan is a számomra eddig nem túl ismeret csapat jelenleg is készülő három kisebb részben megjelenő második albumának, a Point Of Wiew első részlete. Eddig követhető ugye? (Gyengébb versenyzőink kedvéért: második, három részben megjelenő új albumuk első részlete) De, hogy miért is kell egy albumot három részre osztani? Erről Remetei Filep Ákos, a csapat gitárosa ’EP- premierük alkalmával (recorder.blog.hu) így beszélt: „A nagylemezre írt dalok alapvetően eléggé könnyen besorolhatóak az egyes harmadokba, mert a harmadok stílusban, ha nem is teljesen, de jól körülhatárolhatóan eltérnek egymástól. Igazából miután látszott, hogy ilyen különböző dalok születnek és kitaláltuk ezt a koncepciót, már elég tudatosan úgy dolgoztuk dalokká az egyes ötleteket, hogy a szemünk előtt lebegett, melyik harmadba fogjuk rakni. Erre az EP-re azokat a dalokat raktuk, amelyek az újak közül legközelebb állnak a régi dalokhoz stílusban. Akik eddig jártak koncertre tehát szemből - from the front - látták a zenekart, azok eddig is kb. ilyennek ismertek minket. A két másik rész már sokkal jobban eltér a régi daloktól.” 

Szóval, adva van egy második albumnyi koncepció (Point Of View), melynek az első adagját a From the Front 5 dalából kapjuk. A klasszikus füstös hangázással megszólaló kerekeken gördülő stoner indián Istenség, a Manitou egy jó útfekvésű benzinfaló szörnyeteg módjára pöfögi magából koszos riffeit. Akár egy vontató, olyan húzással rendelkeznek ezek a körkörös, faék egyszerűségű alapokból összerakott témák, amik mégis ügy sütnek, mint a legmagasabban járó sivatagi nap sugarai. De gördüljünk is tovább az anyag ezt követő amcsi rockos dal-triumvirátusának kavicsain. A soft-rockos hűs, szellős gitárszólóival felfrissítő Warning tökéletesen hozza a laza amerikai rock minden azon életérzését, ami csak egy psy/trip remegős pálmafás beach-én érhet minket. Ez az érzés bújik meg a Dancing Light szörfdeszkán hullámzó riffeiben, valamint a kicsi grunge-al vegyített progresszív rock szólós Blindfoled finoman hangolt rádióbarát slágeréből. Zárásként pedig a Vertigo teli torokból kiabálható (gondolom ezt koncertek alkalmával jól ki is használják) oh-o-o, ye-e-e vokáljaitól újra a sivatagos rock porát nyeljük és hagyjuk, hogy a dal tompa blues-rockos riffei és az elszállós karcos ’70-es évek pszichedéliája teljesen megbabonázzon.

Audio Love Nation facebook
Audio Love Nation - From the Front 'EP 2015

makrohang – MAXREBO ’EP 2014

A makrohang ˝MAXREBO˝ kislemezének ajánlója szintén csak egyike a tavalyi évről átcsúszott tartozásaim közül. A 2013-ban még Nyíregyházán alakult azonban mára már fővárosi instrumentális, experimentális jazz noise rock, saját elnevezésük szerint ˝jazz for metalheads˝ trió közel fél órás anyaga első big tits borítós monokini terror (2013) kislemezük nyugis, progresszíven technikázgató instru - post/rock vonulataihoz képest egy kozmikus hangzású, intenzív, mondhatni öntörvényű zenei megoldásokat felsorakoztató egyéni kísérletező darab, amivel méltán beírhatják nevüket a magyar periférián mozgó meg nem értett zenekarok nagykönyvébe. A MAXREBO tagadhatatlanul azon szűk rajongói réteg zenéje lesz, akik mára már unottan tolják el maguktól a hétköznapi lagymatag rock légyottokat adó, önmaguktól ejakuláló zenekarok csókjait, és helyettük mohón áhítoznak egy új csírázó magas személyi és kulturális igényeket is kiszolgáló, egy a divatzenék falát megrepesztő zenei forradalom után. Hogy miért mondom ezt? – Mert ÉN is erre vágyom. Még akkor is ha tudván tudom, hogy ez nem mostanában lesz.

Az agyagot indító közel 10 perces answer you 52! gitárjai egy hosszú 52Hz-es kozmikus szálakon rezgő, vibráló spirituális belsőutazásra visz minket. E finom éteri séta alá magányosságukból kirobbanva, sziporkázva siklanak be a dobok trip-dub ritmusai, ezzel mintegy megtörve a dalszerkezet korai indító csendjét. A qwertz pulzáló torzított szaggatásai és pattogós dzsungel jazz ritmikája tökéletesen kiváltják az első nyálcsorgató euforikus rohamaimat, amiknek csúcsai a schoolday canceled ’cause of snow önfeledt komplex örömzenei orgiájából - ahogy arra a dal címe is utal - egy vidám iskolamentes téli nap emlékeiben öltenek testet.  A legvégső kozmikus recsegésekkel és, némi ˝reggae˝ trip füstjében úszó seeking sickest queens daluknak köszönhetően újfent a zenei kísérletezgetés delejes progresszív csodapalotájában érezhetjük magunkat.

Okoskodhatnék és dicsérhetném estig a magrohang zeneiségét, de minek. Zenéjük nem hétköznapi jazz/dub témái, élményeket adó post-rock zajai önmagukért beszélnek. Ha nyitott vagy az újra, vagy ha te is untad a trendi megszokottat a MAXREBO nem csak zeneileg ad új élményt, lelkileg is feltölt. Adalékként mégy annyit, hogy az első ’EP és a MAXREBO közötti időszakban a makrohangos srácok megnyerték a Talentométert és 2014 tavaszán egy élő, 5 dalos Tilos rádiós session szettet is elkészítettek. 

makrohang facebook

makrohang - MAXREBO 'EP 2014

Conan’s First Date – The Dragon Exists ’EP 2015

Az igazat megvallva titkon azt reméltem, hogy Conanék új anyaga az előző The Grim ’EP-jük kripta hangulatának egyenes folytatása lesz. Nos, ezzel szemben a The Dragon Exists dalaiból áradnak a fogós melodic metal dallamok, a teli torokból több szólamokban előadott énektémák, a mély mocsokba mártott fűrészelős riffek, és örömömre, hanem is folyamatosan, de jelen van a mindent átható penészes doomos pinceszag is. Egy szóval sem mondom, hogy csalódtam volna az album dalaiban. Sőt, ellenkezőleg! Hisz eddigi anyagaikat (ha nem is 100%-os mélységekig) ismerve tudom, ők azon kevés hazai bandák egyike közé tartoznak, akik mindig tudnak valamit újítani zenéjükben. Egyszóval a cinikus szkepticizmus részemről helyén való, de nem most, és nem ezzel az albummal kapcsolatba. Mert a Conan’s First Date zenéjében, mint eddig, most sem árul zsákba-barbárt. Azt kapjuk tőlük, amit nem is várunk. És ez így sajátságos, ez így egyedi death ’n’ roll.

Az öt dalt tartalmazó sárkányos kislemez rögtön egy dallam centrikus fülbarát nótával indít. A sűrű melodic riffekkel átitatott Alive egymásután köpködi könnyen befogadható jobbnál jobb énektémáit, mélyről röfögő mocsaras gitárjai pedig csendesen ölnek. És teszik ezt továbbra is a The Awakening sötét árnyként lopakodó szigorú, csontmorzsolóan dallamos heavy/groove-jaiban, amikhez Bencze Márton és Erik Vándor hörgő, több szólamon futó énekdallamai, valamint remek metál hero vokáljaikkal eszméletlen hangulatot adnak. A Sinner Seed enyhén gótikus, sludge mocsokban dagonyázó kriptaszagú doomos leheletének tökéletes koronája a mélytónusú ˝Pete Steel ihletésű˝ liturgikus orgánumú kéjcseppjei, amit mohó imádattal fogadunk, hogy ezek után alávethessük magunkat címadó daluk a The Dragon Exists sikálós progresszív death/black metálos arcgyaluval megtoldott darálós lelki opuszának. A záróakkordokat elpengető Transcendence lángra gyújtja mindazokat a zenei megoldásokat, amit eddig ezen az anyagon hallottunk. Rombol akár egy modern metálos dallamoktól elszabadult harckocsi, melynek lánctalpai helyet a gitárok STIHL láncokként aprítanak és tucatszám sütik el melodikus riff ágyúikat.

A Conan’s First Date – The Dragon Exists anyaga egy tökéletesre acélozott szilárd metál penge, amelybe a sárkánytüze lehelt életet, hogy ez által, ennek a négy nem utolsó sorban remek külső tulajdonsággal rendelkező barbár underground hőseinek újfent megfelelő elismerést szerezhessen a magyar metál kóbor pályára állt palettáján.

Conan's First Date facebook

Conan's First Date - The Dragon Exists 'EP 2015

Hot Beaver – A nők lába között búvó ˝Szent Grált˝

Az egykori Green Machine (Kyuss Tribute Band) basszere Horváth ˝Sexy˝Gábor, Hot Beaver néven alapította meg új zenekarát. A csapat hamarosan egy debüt anyaggal fog jelentkezni, ami minden bizonnyal tovább viszi a GM stoner, desert rock vonalát. De, hogy vajon több is lesz-e bennük? Erről, a Green Machine-ről, az új zenekarról és terveikről egy villáminterjú keretében beszélgettem Gáborral.

Szia Gábor! Először beszéljünk a Green Machine-ről. A tavalyi év közepén kiadtatok egy saját dalokat tartalmazó kis lemezt, amivel úgymond kibújtatok a tribute bandák soraiból. Majd az albumbemutató előtt hirtelen megszűnt a banda. Mi történt akkor a GM-en belül?

Szia Armand, köszönöm a kitüntető megkeresést és köszöntöm az olvasókat is! Igen, ez egy kényes téma. Azt már az elején le szeretném szögezni, hogy nagyon sokat köszönhetünk Perunak, mert Ő hozott össze minket Mikivel, akivel most már azt mondhatom, hogy tűzön-vízen át együtt maradunk; bármi van, együtt muzsikálunk. A Kyuss tribute zenekarban kezdtünk el mindketten foglalkozni a stoner zenével, előtte inkább rockerek - metálosok voltunk, de nekünk mindig is a kicsit keményebb zene jött be. John Garica (Kyuss - Unida frontembere) ötlete alapján kezdtünk el saját dalokat készíteni négyen, a Green Machine név alatt, de munka közben egyre inkább körvonalazódott, hogy nem állunk egy állásponton a zenekar stílusát, hangzását és küldetését tekintve. Egy szó, mint száz, mi ketten kiszálltunk a zenekarból. Attila, a dobosunk pedig abbahagyta a zenélést. Nehéz döntés volt, de meg kellett hozni, mert minket tényleg semmi más nem érdekel, csak az, hogy a saját zenénket toljuk, feszültségek és idealizálás nélkül. Nem szeretnék emiatt hanyagolni olyan témákat, érzelmeket, amik igazán belőlünk jönnek, mert ez a bandán belül valakinek nem tetszik.

Ezek a problémák megmutatkoztak korábban is, vagy csak az adott pillanat, helyzet eredményei voltak?

Az, hogy Attila abbahagyta a zenélést, egy régi és hosszú folyamat végkifejlete volt. A mi kiszállásunk elég gyorsan zajlott le több erős jellembeli és nézetbeli ellentét miatt.  Egy kicsit megpihentünk a történtek után, megbeszéltük mit akarunk, és már kezdődött is az új utak felkutatása. Nekem a zene az első az életemben, erre tettem fel mindent.

Akkor térjünk rá az új zenekarodra, a Hot Beaver-re. Kérlek, mutasd be a zenekart. Kik a tagok, hogyan állt össze a csapat?

A gitáros adott volt, ifj. Kocsándi Miklós; ő az a srác, aki a Kyuss ősapa szólólemezén is játszik. Én nagyon szeretek Vele zenélni, mert tényleg nem csak pötyögünk valamit, hanem pillanatok alatt ráérzünk egymás témáira és stílusára, ugyanazokat az érzéseket szeretnénk átadni.  Minden percben érzem, hogy egy hajóban evezünk. A dobos Makai Laci, akit az Apey and the Pea zenekarból ismerhettek. Érdekes volt a választás, mert egy bugyuta hódos képpel feltettem a hirdetést egy közösségi oldalas zenészkereső csoportba, hogy dobost keresek. Egy perc sem telt el, már ugrott is elő a chatablak; a Makai volt. Kérdezte hova és miért keresek dobost. Meséltem egy kicsit a bandáról és a terveimről. Ő egyből mondta, hogy tök jó, menjünk le egy kicsit dzsemmelni a próbatermébe. Mikivel megjelentünk és azonnal éreztük, hogy nem kell tovább keresni. Úgy dobol a srác, ahogy kell egy ilyen zenekarban: erős, brutális, de mégis laza. De szerintem ezt az Apey-ből már mindenki vágja. Kegyetlen. Az énekesi mindig a legkeményebb poszt egy zenekarban, hiszen nagyon nehéz olyan embert találni, aki a zenekar élére tud állni, elég jól énekel, jó ötletei vannak és emellett jó arc is. Öreg gúgli testvérbe beírtam, hogy "énekes zenekart keres". Első találatok egyike volt egy zenészkereső fórum, ahol kb. a 3. hirdetés egy ilyen szöveg volt: "fasza énekes zenekart keres". Gondoltam, ez biztos lökött, úgyhogy meg is hallgattam a felvételeit, amiket ott közzétett. Semmi extra nem volt, de éreztem egy olyan feelinget az egyik dalánál, amit eddig csak egy embernél, Undosnál (akivel Lukács Petánál is együtt dolgozunk, és eredetileg őt gondoltam a Beaver énekesének), így hát megkerestem és átküldtem neki néhány dalt, hogy mégis milyen zenét akarunk csinálni. Pár perc múlva visszaküldte a dalokat felénekelve. Persze csak demók, de én azonnal felhívtam Mikit, hogy "haver, ezt hallgasd meg, ez tiszta Alice In Chains". Lehívtuk próbára, erre megjelent a szőkére festett tüskés hajával, és hatalmasat énekelt. Nagy arc, Lőcsei Bencének hívják, és tényleg tehetséges, ráadásul jó fej. Először azt hittem hülyéskedik, hogy a mínusz 10 fokban tartandó fotózásra fürdőköpenyben jön. Nézzük csak meg a képeket, fagypont alatt is alsógatyában vigyorog! Ha-ha.

Hogyan jött az új banda ötlete? Hisz Te emellett több zenekarban is játszol. Esetleg hiányzott ez a vonal?

Érdekes dolog ez, mert már több mint 15 éve zenélek és zenekarozom, de ez életem második igazán önálló zenekara. Eddig, és a mostani helyzetet is beleértve, mindig mások zenekarában zenéltem, sosem a sajátomban. Persze nagyon jó Petánál és a Lovreknél az ő zenéjüket nyomni, hiszen ők azok, akikre igazán felnézek még most is, hiszen zsenik a maguk nemében. Az ország legjobb gitárosaival tényleg élmény együtt muzsikálni, de bennem megbújik egy olyan én is, ami szeretne úgy igazán egyszerűen, de nagyon odabaszni!  Már bocs a kifejezésért, de más nem tudja ennyire kifejezni azt, amit a Beaver jelent nekem. Itt együtt, próbán írjuk a dalokat, egyszerűek, mégis minden bennük van, amit szeretek. Egy más világ, más esszencia; szóval erre is szükségem van, és nagyon örülök, hogy ilyen partnereket találtam hozzá.

A banda neve kissé bizarr ˝Meleg Hódok˝. Fiúzenekar vagytok az okés… Mégis honnan jött ez a név?

Ha-ha. Hatalmas, azt hiszem már másodszor hallom ezt az értelmezést a zenekarra. Nagyon szeretem az állatokat, a hódokat is, ráadásul felénk - a Mosoni Duna területén nagyon sok hód él. Az amerikai szlengben a "beaver" az ellenkező nem, a nők lába között búvó " Szent Grált" jelenti, és a mi nevünkbe a "hot" a dögös jelzőt takarja. Szóval, ha Hot Beaver, akkor egy dögös csajra gondoljunk, akire - nyugodtan valljuk be- mindannyian vágyunk. Egyébként van egy kis vicces sztorim ezzel kapcsolatban: Amikor Unida koncerten jártunk Bécsben Mikivel, már kitaláltuk ezt a koncepciót, megegyeztünk a Hot Beaver névben, és gyakorlatilag Garciaékkal alapítottuk meg a zenekart a backstageben. Egy amerikai forma sem volt, aki nem zokogott volna a nevetéstől, amikor odamentem és bemutatkoztam: "Hey, i'm Sexy from Hot Beaver!". Egy életre megjegyezték.

Hamarosan jön a bemutatkozó anyagotok. Mit tudhatunk róla, mit várhatunk tőle, és legfőképp, mikorra várható?

Már a GM érában kipróbáltuk azt a módszert, hogy a '70-es évek bandáinak módszerével egyben, élőben rögzítünk, nem a ma megszokott mesteri, ám ebből következően steril sávos/tékes módszerrel. Itt nincs editálás, ha valaki elrontja, akkor újrakezdjük. Mindenki egyre jobban figyel, és végül az első igazán jól sikerült próbálkozásnál megállunk és megtartjuk, amit csináltunk. Természetesen vannak hibák, esetleges gyorsulások - lassulások, de ettől lesz emberi, dögös, szerethető a zene.  Hogy a netre mikor kerül fel, még nem tudom, de az a terv, hogy még a debütáló koncert (Február 28. Showbarlang) előtt kiteszünk belőle valamit, ha nem is a teljes anyagot.

Említetted és remélem, nem árulunk el vele túl nagy titkot, hogy az EP 4 dala közül 2 már hallgató volt a GM kislemezén is. Ezek most új köntöst kapnak, újraírtátok?

Igen, a régi dalokat is megtartottuk, mivel a zenei részeket mi írtuk, de új dobolás és énekdallam, és persze új szöveg is került rájuk. Természetesen egy már felvett anyagot kényes dolog megbolygatni, de hogy őszinte legyek, minden dalnak jót tett az, hogy egy kicsit beértek a mi fejünkben is. Jönnek az új dalok, szerencsére nagyon gyorsan tudunk dolgozni. Úgy kezdtük el ezt a zenekart, hogy 10-12 dal ötlete már megvolt a fejünkben. Azóta érnek bennem még újabbak, szóval én azt mondom, hogy idén kint lesz a nagylemez is.

Tervek a jövőre nézve? Koncertek, egyebek?

Zene, Zene, Zene, csupa nagybetűvel. Koncerteket folyamatosan szervezünk, írjuk a nagylemezt és még idén szeretnénk megjelentetni. Szerencsére termékenyek vagyunk, úgyhogy ezzel nem lesz probléma a továbbiakban sem.

Gábor, Köszönöm a beszélgetést! És várjuk az új anyagot. 

Hot Beaver web

Hot Beaver facebook

Skulld – Skulld ’EP 2014

Tavaly év végi HOD-s villáminterjú után pár héttel a Skulld lelkes muzsikusai ígéretükhöz híven meg is jelentették a szintén Skulld névre keresztelt debüt kislemezüket. Az igazat megvallva, annak ellenére, hogy a srácok bemutatkozó anyagát már többször is meghallgattam valami miatt – és ezt röstellem is - úgy száguldtam el mellette, mint a 6:20-as gyors. De most, hogy lassan utolérem tavalyi elmaradásaimat, ők sem menekülhetnek semmitmondó soraim alól. Az 'EP dalai Gyapi Mester műhelyében lettek rögzítve, így a hangzásra és minőségre panaszunk nem igen lehet. 

Bemutatkozó anyaguk 5 olyan klasszikus heavy/doom hatású dalt tartalmaz, amikhez a groove metál erős reszelős esszenciáit vegyítettek. A bődületes erejű öblös riffekkel nyitó Horseheads egy igazi tökös, döngölős nóta és egyben az ’EP legerősebb dala is.  A gitárok vastagon ontják a harapós röfögéseiket, amik egy csorda begerjedt vadkanmódjára csörtetnek elő a hangfalakból, hogy aztán ezt követő Vlad acélos agyaraival döfjenek fel minket. A gitárok hasonló hévvel aprítanak a Mad Dog Days acsarkodó, magasfeszültségen pörgő eszelős tempójában. Mindig is szívből bírtam az ilyen zakatolós, nyálcsorgató őrölt metálos témákat. Épp úgy, mint azokat a mocskos varacskoló variálásokat, amint az ’EP számomra abszolult favoritja, a Whoreson Blues heavy metálos, szombatista doom riffei hoznak. Laza, de mégis feszes jó húzású riffek ezek, ízes gitárszólók, széles terpeszállással és metálvillázással.  Nem is akarhat egy doomer ennél többet. Veszetten búgó nyaktörős riffekkel és villámokként cikázó szólókkal teszik színesebbé a záró Skeletown markáns, csontozós fűrészeléseit, amikkel még jobban ráerősítenek az előző dalból sugárzó erő érzésére.

Az, hogy ez a fiatal csapat ilyen jól ráérzett erre a klasszikus vonulatokat felsorakoztatott zenei ösvényre, mindenképp elismerést érdemel. Még akkor is, ha érezhetően feltűnnek bennük az apróbb kezdő zenekaros hibák. Gondolok itt az ének (néha elhúz egy-egy témától, ill. az elkezdett dallamosabb vonalat nem tudja, vagy nem meri befejezni) és a dob apró kis pontatlanságaira. Mindezek ellenére a Skulld egy remek és élvezetes heavy/doom-groove bemutatkozó szett rittyentett nekünk. Hallgassátok, megéri!

Skulld facebook

Skulld - Skulld 'EP 2014

Lumberjack Commando - A The Heritage olyan, mint egy tank...

Kanizsai favágóink nemrégiben megjelentetett ˝The Heritage˝ kislemeze a csapat egy markánsabb, metálosabb arculatát mutatja meg.  Az erősebb és kiforrottabb témák mellett az énekben is a dallamosság került előtérbe, de ugyan akkor meg maradtak bennük a jellegzetes, délies metálos Lumberjack Commandos ízek. De, hogy ők milyennek is érzik új albumuk ízeit, arról Péter Tamás gitárossal és Kun Ádámmal, a zenekar énekesével beszélgettem.

Sziasztok srácok! Első körben beszéljünk az ’EP előzményeiről. Mikor kezdtetek el dolgozni az új dalokon, és hol készültek a felvételek?

Tamás: Az új dalok lassan, de folyamatosan készültek. Valójában nem volt koncepció abban, hogy hány számot veszünk fel. Később körvonalazódott csak, hogy EP legyen a majdani anyag, egyszerűen ez tűnt a legjobb választásnak. Egy nagyjából másfél éves időszak termése lett mindez. Viszonylag keveset tudunk próbálni, a próbákon kívül viszont mindenki foglalkozik az aktuális számokkal, ötletelünk, gyakorlunk, mennek a béta változatok.

Adám: Tavaly ősz lett belőve a stúdiózásra. A szegedi Black Hole Sound stúdió referenciái és ajánlata meggyőzött bennünket. Nem akartunk kompromisszumot kötni a minőséget illetően, nem csalódtunk. Erősebb anyagot szerettünk volna, bár jó fogadtatása volt a The Bad Memories Lodge Ep-nek is, de nem voltunk teljesen elégedettek vele. Változott, érett a zene, a zenekar, odafigyeltünk egymásra és mindig a legjobbat próbáltuk kihozni egy dalból. Nagyon örülünk mindig, ha egy szám elkészül és játszani kezdjük koncerten is! Tudtuk, hogy súlyosabb lesz és törekedtünk is erre, de az éneknek is próbáltunk egy kicsit nagyobb teret adni. Éreztük mi is, hogy alakul a saját stílusunk.

Milyen volt a stúdiózás? Ha jól tudom egy hétvége alatt rántottatok fel mindent.

Tamás: Október 24-26 között, összesen 24 óra alatt rögzítette Vári Gábor a négy számot. Majd utómunka, sok küldözgetés, visszahallgatás, keverések. Jó volt a hangulat, de feszített volt a tempó. Munka közben visszahallgatva a felvételeket éreztük, hogy ez minőségi munka lesz.

A The Heritage első meghallgatás után észrevehető, hogy a dalok témái sokkal erősebbek és riff centrikusabbak, mint az előző anyagotok dalai. Ti hogyan mutatnátok be ezt a négy dalt?

Tamás: Négy dal, négy különböző hangulat! Ezek közül is a War, a nyitó szám volt a legelső, ami elkészült. Nagyon megkedveltük, leszedte a fejünket, ezután már nem lehetett lazítani, kellettek az erős, fogós riffek. Eddig is nagyon sok energiát fektettünk a gitártémákra, hiszen ezek alapozzák meg a születendő számokat, mindig ez az első lépés. Most pedig a két gitáros szinte egymás kedvére hozták az új ötleteket.

 Ádám: A Lunar Journey egy böszme riffre íródott és kicsit elszállt a témája is, utópisztikus és egyben eszelős is. Tömör és szigorú a Helpless Rage. Olyan, mint egy tank, végigdübörög a harcmezőn és közben teszi a dolgát. Egyébként inkább a háborúk ellen szól a mi szánk íze szerint. Egy lassabb és alattomosabb az utolsó, The Red Code. Nagyjából „Az aligátor szeme” lehetne az alcíme. Hidegvér, gyilok, az ösztön nyugodt melankóliája… Sokat dolgoztunk rajta, hogy elnyerje végső formáját.

Ezek az új témák, elképzelések minek a hatására jöttek? Vagy inkább annak a hatása, hogy jobban összeért a csapat és ti is elértetek egy úgymond magasabb szintet a zeneírásban?

Tamás: Eléggé összekovácsolódtunk, ez nagyban megkönnyítette a munkát. Ez annyit jelent, hogy a próbák során egyre gördülékenyebb munka folyt, másrészt jóval többet hozzá is tudott mindenki adni. Ezt mi is érezzük. Jön egy új riff és már tudjuk, hogy milyen irányba építjük tovább, vagy egyáltalán vigyük e tovább.

De nem csak zenében észlelhetőek a változások. Az énektémák is sokkal inkább dallamosabbak, kiforrottabbak. Érezhetően kidomborodnak bennük a hard rockos és metálos hatások, amik csak gazdagabbá teszik az új dalokat. Ádám, te nem az a jellegzetes délies torok vagy ennek ellenére mégis remekül hozod ezeket a témákat. Mik befolyásolták, formálták ilyenné könnyed dallamossá ezeket az új témákat?

Ádám: Az új lemezre jóval több idő jutott, mind a dalírásban, mind a részletek kidolgozásában. A banda is egyre jobban érik, formálódik és találja meg a saját útját. Az előző anyag számomra inkább még arról szólt, hogy keresem a helyem és a saját szerepemet, mára viszont sokkal konkrétabb, határozottabb elképzeléseim vannak a nóták születése során. Bátrabban kiveszem a részem és alkotok véleményt a közös munkában, egyre jobban a magaménak is tudom érezni a Lumberjack Commandot.  Zenei érdeklődésem igen széleskörű, nagyobb része igen távol áll a LC stílusától. Ebből egyébként próbálok erényt kovácsolni, mivel nem szeretem a szűk skatulyákat, fontosnak tartom, hogy egy zenekar mindig tudjon újat mutatni lemezről lemezre, persze a saját műfajában. Bár a stílusok egyre jobban összemosódnak, keverednek ezért egyre nehezebb egyedit alkotni, úgy, hogy az ne csak az extrémitásával tűnjön ki. A hangom ilyen, le is szögeztem még az elején, hogy nem tudok „valódi” redneck módjára üvölteni, egyszerűen nem ment soha. De mindent megteszek, hogy egyedivé és inkább színesebbé tegyem ezzel a palettát. Szerencsére megértő szívekre találtam, így mondhatni szabad kezem van, természetesen bizonyos kereteken és korlátokon belül.

Ha jól tudom te egy másik zenekarban is énekelsz. Talán ennek is köszönhetőek ezek a dallam centrikus énektémák? Egyáltalán mennyire lehet befolyással egy másik banda betöltött frontemberi posztod a Lumberjack-ben betöltött helyedre?

Ádám: Ez így van. A kezdetekkor, mikor megkerestek a srácok azzal kezdtem, hogy nem mehet egyik zenekar sem a másik rovására, sőt addig el sem vállaltam, míg a régi bandával nem beszéltem meg és ők áldásukat nem adták rá. Szerencsére próbatermet is közösen bérlünk, tudunk egymás történéseiről, pedig két teljesen más világ. Jól megférünk egymás mellett!

Az új dalok szövegeiben erősen jelen vannak a mindennapi élet küzdelmei, a háborúk és társadalmi ellentétek. Ez azt jelenti, hogy inkább figyeltek a mai világ eseményeire, sem mint a képzelet sörhabos hazug ábrándjaira?

Tamás: Pontosan! Nem mintha bulik örömei nem lennének ránk hatással, de talán ennél egy kicsit komolyabban vesszük magunkat. Most épp ilyen hangulatú témák jöttek és próbáltunk összhangot teremteni zene és szöveg között. A Heritage szigorúbb, mogorvább és sötétebb is lett a debüt Ep-nél, de ez nem azt jelenti, hogy később nem kanyarodnánk kicsit visszább, vagy más, még eddig kevésbé járt utak felé. Téma rengeteg van, ott hever előttünk nap, mint nap, hatnak ránk, de a fantáziánkat is elengedjük, ha kell. Szóval nem feltétlenül szeretnénk magunkat korlátozni.

A zenekaron belül mennyire oszlanak meg a stílusok? Hisz öt ember, öt személyiség. Egyetértés, egymástól való tanulás, tisztelet, vagy inkább ellentétek?

Tamás: Mondhatni, megoszlanak, de ez nem jelentkezik problémaként. Mindannyian erős személyiségek vagyunk, de jól össze tudunk dolgozni és figyelünk egymásra, nem az önös érdekek vezérelnek minket, hanem a közös zenélés öröme és az, hogy minél jobb dalokat írjunk. A csapatépítés is jól működik, van is rá igény! Ha-ha-ha… Tiszteljük, ha kell, segítjük, de legfőképpen inspiráljuk egymást és ez eddig működik.

Nagykanizsa nem épp az ország közepén vagy. Egy vidéki zenekarnak ez mennyire jelent hátrányt a fővárosi bandákkal szemben?

Tamás: De legalább délnyugaton! Erre felé nagyon kevés lehetőség van bulikat szervezni, egyébként sem tolonganak az emberek manapság a koncerteken. A nagy távolságot hátránynak érezzük, hosszú utazások, magas útiköltség, stb. Ellenben próbálunk ezeken a dolgokon átlépni és megteszünk mindent, hogy minél több helyre eljuthassunk. Pesti, vagy más, tőlünk távoli székhelyű bandákat is pont ezért nehezebb leszervezni, de igyekszünk jó kapcsolatokat kiépíteni és ápolni hasonlóan elszánt és lelkes zenekarokkal. Egyébként is ráférne a stílusra is az összetartás!

Lumberjak Commando facebook

Lumberjack Commando - The heritage 'EP 2015