Kanizsai favágóink nemrégiben megjelentetett ˝The
Heritage˝ kislemeze a csapat egy markánsabb, metálosabb arculatát
mutatja meg. Az erősebb és kiforrottabb
témák mellett az énekben is a dallamosság került előtérbe, de ugyan akkor meg
maradtak bennük a jellegzetes, délies metálos Lumberjack Commandos ízek. De,
hogy ők milyennek is érzik új albumuk ízeit, arról Péter Tamás gitárossal és
Kun Ádámmal, a zenekar énekesével beszélgettem.
Sziasztok srácok! Első
körben beszéljünk az ’EP előzményeiről. Mikor kezdtetek el dolgozni az új
dalokon, és hol készültek a felvételek?
Tamás: Az új dalok
lassan, de folyamatosan készültek. Valójában nem volt koncepció abban, hogy
hány számot veszünk fel. Később körvonalazódott csak, hogy EP legyen a majdani
anyag, egyszerűen ez tűnt a legjobb választásnak. Egy nagyjából másfél éves
időszak termése lett mindez. Viszonylag keveset tudunk próbálni, a próbákon
kívül viszont mindenki foglalkozik az aktuális számokkal, ötletelünk,
gyakorlunk, mennek a béta változatok.
Adám: Tavaly ősz lett
belőve a stúdiózásra. A szegedi Black Hole Sound stúdió referenciái és ajánlata
meggyőzött bennünket. Nem akartunk kompromisszumot kötni a minőséget illetően,
nem csalódtunk. Erősebb anyagot szerettünk volna, bár jó fogadtatása volt a The
Bad Memories Lodge Ep-nek is, de nem voltunk teljesen elégedettek vele.
Változott, érett a zene, a zenekar, odafigyeltünk egymásra és mindig a
legjobbat próbáltuk kihozni egy dalból. Nagyon örülünk mindig, ha egy szám
elkészül és játszani kezdjük koncerten is! Tudtuk, hogy súlyosabb lesz és
törekedtünk is erre, de az éneknek is próbáltunk egy kicsit nagyobb teret adni.
Éreztük mi is, hogy alakul a saját stílusunk.
Milyen volt a
stúdiózás? Ha jól tudom egy hétvége alatt rántottatok fel mindent.
Tamás: Október 24-26
között, összesen 24 óra alatt rögzítette Vári Gábor a négy számot. Majd
utómunka, sok küldözgetés, visszahallgatás, keverések. Jó volt a hangulat, de
feszített volt a tempó. Munka közben visszahallgatva a felvételeket éreztük,
hogy ez minőségi munka lesz.
A The Heritage első
meghallgatás után észrevehető, hogy a dalok témái sokkal erősebbek és riff
centrikusabbak, mint az előző anyagotok dalai. Ti hogyan mutatnátok be ezt a
négy dalt?
Tamás: Négy dal, négy
különböző hangulat! Ezek közül is a War, a nyitó szám volt a legelső, ami
elkészült. Nagyon megkedveltük, leszedte a fejünket, ezután már nem lehetett
lazítani, kellettek az erős, fogós riffek. Eddig is nagyon sok energiát
fektettünk a gitártémákra, hiszen ezek alapozzák meg a születendő számokat,
mindig ez az első lépés. Most pedig a két gitáros szinte egymás kedvére hozták
az új ötleteket.
Ádám: A Lunar Journey egy böszme riffre íródott és kicsit elszállt
a témája is, utópisztikus és egyben eszelős is. Tömör és szigorú a Helpless
Rage. Olyan, mint egy tank, végigdübörög a harcmezőn és közben teszi a dolgát.
Egyébként inkább a háborúk ellen szól a mi szánk íze szerint. Egy lassabb és
alattomosabb az utolsó, The Red Code. Nagyjából „Az aligátor szeme” lehetne az
alcíme. Hidegvér, gyilok, az ösztön nyugodt melankóliája… Sokat dolgoztunk
rajta, hogy elnyerje végső formáját.
Ezek az új témák,
elképzelések minek a hatására jöttek? Vagy inkább annak a hatása, hogy jobban
összeért a csapat és ti is elértetek egy úgymond magasabb szintet a
zeneírásban?
Tamás: Eléggé
összekovácsolódtunk, ez nagyban megkönnyítette a munkát. Ez annyit jelent, hogy
a próbák során egyre gördülékenyebb munka folyt, másrészt jóval többet hozzá is
tudott mindenki adni. Ezt mi is érezzük. Jön egy új riff és már tudjuk, hogy
milyen irányba építjük tovább, vagy egyáltalán vigyük e tovább.
De nem csak zenében
észlelhetőek a változások. Az énektémák is sokkal inkább dallamosabbak, kiforrottabbak.
Érezhetően kidomborodnak bennük a hard rockos és metálos hatások, amik csak
gazdagabbá teszik az új dalokat. Ádám, te nem az a jellegzetes délies torok
vagy ennek ellenére mégis remekül hozod ezeket a témákat. Mik befolyásolták,
formálták ilyenné könnyed dallamossá ezeket az új témákat?
Ádám: Az új lemezre jóval
több idő jutott, mind a dalírásban, mind a részletek kidolgozásában. A banda is
egyre jobban érik, formálódik és találja meg a saját útját. Az előző anyag
számomra inkább még arról szólt, hogy keresem a helyem és a saját szerepemet,
mára viszont sokkal konkrétabb, határozottabb elképzeléseim vannak a nóták
születése során. Bátrabban kiveszem a részem és alkotok véleményt a közös
munkában, egyre jobban a magaménak is tudom érezni a Lumberjack Commandot. Zenei érdeklődésem igen széleskörű, nagyobb
része igen távol áll a LC stílusától. Ebből egyébként próbálok erényt
kovácsolni, mivel nem szeretem a szűk skatulyákat, fontosnak tartom, hogy egy
zenekar mindig tudjon újat mutatni lemezről lemezre, persze a saját műfajában.
Bár a stílusok egyre jobban összemosódnak, keverednek ezért egyre nehezebb
egyedit alkotni, úgy, hogy az ne csak az extrémitásával tűnjön ki. A hangom
ilyen, le is szögeztem még az elején, hogy nem tudok „valódi” redneck módjára
üvölteni, egyszerűen nem ment soha. De mindent megteszek, hogy egyedivé és
inkább színesebbé tegyem ezzel a palettát. Szerencsére megértő szívekre
találtam, így mondhatni szabad kezem van, természetesen bizonyos kereteken és
korlátokon belül.
Ha jól tudom te egy
másik zenekarban is énekelsz. Talán ennek is köszönhetőek ezek a dallam
centrikus énektémák? Egyáltalán mennyire lehet befolyással egy másik banda
betöltött frontemberi posztod a Lumberjack-ben betöltött helyedre?
Ádám: Ez így van. A
kezdetekkor, mikor megkerestek a srácok azzal kezdtem, hogy nem mehet egyik
zenekar sem a másik rovására, sőt addig el sem vállaltam, míg a régi bandával
nem beszéltem meg és ők áldásukat nem adták rá. Szerencsére próbatermet is
közösen bérlünk, tudunk egymás történéseiről, pedig két teljesen más világ. Jól
megférünk egymás mellett!
Az új dalok
szövegeiben erősen jelen vannak a mindennapi élet küzdelmei, a háborúk és
társadalmi ellentétek. Ez azt jelenti, hogy inkább figyeltek
a mai világ eseményeire, sem mint a képzelet sörhabos hazug ábrándjaira?
Tamás: Pontosan! Nem mintha bulik örömei nem lennének ránk
hatással, de talán ennél egy kicsit komolyabban vesszük magunkat. Most épp
ilyen hangulatú témák jöttek és próbáltunk összhangot teremteni zene és szöveg
között. A Heritage szigorúbb, mogorvább és sötétebb is lett a debüt Ep-nél, de
ez nem azt jelenti, hogy később nem kanyarodnánk kicsit visszább, vagy más, még
eddig kevésbé járt utak felé. Téma rengeteg van, ott hever előttünk nap, mint
nap, hatnak ránk, de a fantáziánkat is elengedjük, ha kell. Szóval nem
feltétlenül szeretnénk magunkat korlátozni.
A zenekaron belül
mennyire oszlanak meg a stílusok? Hisz öt ember, öt személyiség. Egyetértés,
egymástól való tanulás, tisztelet, vagy inkább ellentétek?
Tamás: Mondhatni,
megoszlanak, de ez nem jelentkezik problémaként. Mindannyian erős személyiségek
vagyunk, de jól össze tudunk dolgozni és figyelünk egymásra, nem az önös
érdekek vezérelnek minket, hanem a közös zenélés öröme és az, hogy minél jobb
dalokat írjunk. A csapatépítés is jól működik, van is rá igény! Ha-ha-ha…
Tiszteljük, ha kell, segítjük, de legfőképpen inspiráljuk egymást és ez eddig
működik.
Nagykanizsa nem épp az
ország közepén vagy. Egy vidéki zenekarnak ez mennyire jelent hátrányt a
fővárosi bandákkal szemben?
Tamás: De legalább
délnyugaton! Erre felé nagyon kevés lehetőség van bulikat szervezni, egyébként
sem tolonganak az emberek manapság a koncerteken. A nagy távolságot hátránynak
érezzük, hosszú utazások, magas útiköltség, stb. Ellenben próbálunk ezeken a
dolgokon átlépni és megteszünk mindent, hogy minél több helyre eljuthassunk.
Pesti, vagy más, tőlünk távoli székhelyű bandákat is pont ezért nehezebb
leszervezni, de igyekszünk jó kapcsolatokat kiépíteni és ápolni hasonlóan
elszánt és lelkes zenekarokkal. Egyébként is ráférne a stílusra is az
összetartás!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése