Burning Full Throttle – Traveler (2015)

Szerencsére még sem kellett 5 évet várnunk az új Burning Full Throttel lemez megjelenésére. Hogy miért is mondom ezt? Még valamikor tavaly ősszel a KŐ-FEJ-TŐ minifeszt-en viccelődtünk így Molnár Ferivel a csapat gitárosával (alapítójával, istenatyjával), hogy: - ˝Most pedig eljátsszuk nektek az új albumunk dalait, amit már közel öt éve játszunk˝. Tény, hogy a csapat első albuma a No Man’s Land úgy készült, mint a Luca széke. De gondolom ez nem a srácok lustasága miatt alakulhatott így. Ami viszont mit sem változtat azon a tényen, hogy alig másfél évvel az első albumuk nyolc aszfaltszaggató drive rock nótája után ez év bolondok napján (de nem a bolond széllel) újabb nyolc, a csapat stílusától már megszokott mocskos stoner rock and roll-t gurítottak ki garázsuk mélyéről.  A Traveler, avagy a Névtelen utazó krónikája egy olyan történetet mesél el, ami mindannyiunk lelkében ott lakozik. A mára már a hétköznapok hősévé vált egykor duhaj csavargó történetét, amit Csoki bácsi az Üvegtigrisben oly remekül fogalmazott: ˝Végig a prérin, a 66-os úton. Papírzacskóból vedelni a whiskyt, csavarni a spanglit, felpróbálni az összes csáré csöcsű stoppos picsát.˝ De ez neki is csak álom maradt. Mint ahogy ez legtöbbünknek is, akik az egykori benzingőzös rock kocsmákban sörtől böfögve nyúltunk a csöcsök után és lángoló ifjúságunkban még elhittük, hogy mi vagyunk az éjszaka "B" kategóriás nagy királyai.

„… Ez az 1967-es, hófehér El Camino, az ősrégi zarándokutat juttatja eszembe, ami a kelta időkben még a Tejutat szimbolizálta. De most ez a világos, stílustól robogó erőgép, teljesen más útra ösztönöz. A múltban ezeket visszafoghatatlan lóerőket még valószínűleg a lovas nemzetek leszármazottai vezették, ahol a plató tele Holdfény égette piával, az anyósülésen egy stoppos csajjal, aki az első szál cigi után, félmeztelenül, az ablakból lógva mutogatta a melleit az útszéli kopóknak. Sajnos ma már csak, egy lepukkant WC, fejjel betört, vérrel és rúzzsal összekent tükrére irkálva fejtegetjük, feszegetjük a Túloldal határait. A Könnyek folyóján túli Káosz viszont menthetetlenül közeledik, közepében a tátott szájú Sivatag Szörnnyel, ami elnyeli minden megteremtett tudásunkat. És bár feltűnik néha, egy meg nem értett, távolból érkező utazó, aki a segítségét kínálja nekünk, de látva a közönybe áztatott arcok áthatolhatatlan falát, inkább tovább áll, magánál tartva minden irányjelzőt, ami a szellemi béke felé vezetne minket.”

A Traveler akár a No Man’s Land egyenes folytatása is lehetne. De csak lehetne! Mert ez az állításom nem egészen helytálló. Az igaz, hogy a BFT főbb zenei vonalát továbbra is Fu Manchu, Orange Goblin, Viking Skull, Kyuss, Monster Magnet, Motörhead röfögős rock rugói mozgatják. De ezek mellé merészen oda lettek pakolva a klasszikus hard rock és psy rock elemei, egy kis ZZ Top-al, swinggel és némi Jimi Hendrix-es ˝Foxy Lady˝ vibrálás. 

Az El Camino már az első riffeitől hozza a széles útfekvésű jellegzetes BFT drive rock hangzását. A röfögős koszos tempók mellé elsőre talán furcsán hat a dallamos refrén, de többszöri hallgatás után ez már fel sem tűnik. Akik már jártak, vagy többször is voltak Burning koncerten a következő dal, hanem is az egész, de a dal refrénje ismerős lesz. A Harder, Faster, Stoner megbikázott izom riffei úgy aláznak, mint egy monter truck, amikhez himnikusan párosul a teli torokból üvölthető öklöt fel refrén. Hasonló féktelenséggel, de nyugodtabb tempójánál fogva a Moonshine Runners a kaliforniai ˝autóbuzi˝ Fu Manchu hangulatot idézi meg a már fentebb említett Jimi Hendrix-es téma koszos vibrálásával, ami igazán finom élvezetei lebegést ad a fülemnek. Mint ahogy hasonló audioviuális élvezetetekben lehet részünk laza kocsmahangulatú, swing hatásokkal átitatott Big Boobs and Booze vetkőztetős rock and roll-jának. Ebben a dalban remekül megelevenednek a B kategóriás királyok szép emlékei. A motoros kocsmák égészhétvégés féktelen vedeléseiről, a sör böfi, az arcok női mellek történő masszázsáról… brrrrr, ha-ha. Na, de mielőtt hátsónk az ábrándozás hideg falhoz érne, ugorjunk vissza a valóságba és röfögtessük tovább a River of Tears és a Mirror (The Over Side) kicsit psy rockosra vett húzós muzsikáját. Ebben a két dalban minden benne van, ami egy igazi laza funky-s tökös amcsi rockban kell. És mindezeken a hab Bandi bitang jól érces hangjának rekedtsége, amit még kegyetlenebbül tol a Desert Monster riff faló témáiban. Az utazás végére pedig az album címadó dala a The Traveler egy olyan (Monster Magnet)  pszichedelikus trip-et tartogat, amiben az égett olaj és az izzadt női mellbimbók kéjfakasztó delejes esszenciájának hódolhatunk.

Nincs nyalás, nincs ámítás! A Burning Full Trottle újfent egy nagyszerű anyagot tett le az asztalra. Állításom pedig továbbra is fent tartom: - Miszerint ők Magyarország első számú Drive rock csapata. Drive Rock Halleluja (Stone-mine)

Burning Full Throttle facebook 

Burning Full Throttle blokk-blog 

Burning Full Throttle - Traveler (2015)
 

Needless – „olyanok voltunk mi itt a magyar undergroundban, mint egy szellem a mesében”

A Needless ˝The Dark Spirit of Ages˝ kislemezének kaszaboló beton keménységű riffei rendesen adják az alázatot. De, hogy miért is kellet 10 évnek eltelnie ahhoz, hogy ezt a thrash/death zenei harci gépezetet ránk szabadítsák, arról Forczek Ádám énekest és Bárány Tamást kérdeztem. 

Sziasztok! Kezdjük is az elején rögtön azzal, amit akaratlanul is meg kell, hogy kérdezzek. 2004 óta létezik a banda, mit csináltatok eddig? Mi történt veletek ez alatt a 10 év alatt? 

Ádám: Először is köszönjük a lehetőséget! Rengeteg minden, lassan már könyvet lehetne írni a Needless történetéről. Ebben a könyvben lennének tragikus részek, unalmas holtpontok, megfűszerezvén némi örömteli pillanattal, egyszóval egy egész családregényre való van a hátunk mögött. Felmerült a kérdés, hogy mit is csináltunk mi, miért nem adtunk hangot magunkról stb. Nos, körülbelül olyanok voltunk mi itt a magyar undergroundban, mint egy szellem a mesében: hol volt, hol nem volt. Több aktív időszakunk is volt, melyeket olykor-olykor elég hosszú leállások tarkítottak. Az okok sokrétűek, van közöttük külföldre menetel, iskola, anyagi megfontolások csak hogy a legfontosabbakat említsem. Na és persze egy olyan baráti alapon működő zenekarnál, mint amilyenek mi is vagyunk a változatlan felállásunkkal, akarva akaratlanul is voltak hatalmas törések, összeveszések, melyek szintén hosszú távú leállásokhoz tudtak vezetni. 

Tamás: Elég lelkesen fogtunk hozzá annak idején a zenélésnek, bár akkoriban a banda fele éppen, hogy kijárta az általános iskolát, valamint a hangszereinkhez sem volt sok közünk, így gyakorlatilag az első éveink azzal teltek, hogy nagyjából fogalmunk legyen a zenélésről. Sikerült jól kiveséznünk a "hogyan dolgozzuk fel más zenekarok számait rosszul" dolgot mire elkezdtünk keresni a saját hangunkat. Akkoriban kezdett kibontakozni Monoron egyfajta rock-metál-punk közösség, a Rockvihar Kulturális Egyesület zászlaja alatt. Amibe szerencsénkre bekerültünk és a kezdeti tapasztalatokat is így szereztük meg. Aztán ahogy ez földbe állt, gyakorlatilag álló vízben találtuk magunkat és pár csodálatos 5-6 emberes bulikkal, tehetségkutatókkal és zajos hangcuccokkal teli év következett, mire végre beszerveződtünk a Watch My Dying mellé elő zenekarnak a Powerground Management szervezésében és tudtunk komolyabb bulikat nyomni. Végre úgy tűnt, hogy a zenekar szekere igazán el tud indulni, azonban ekkor Angliába költöztem határozatlan időre, amiből 8 hónapos szünet lett mire hazatértem. Ezek után egy viszonylag kreatív év következett, amiben a mostani EP témáinak nagy része el is készült, valamint megerősítettük a felállást Fogl Botond gitárossal is. Aztán megint beütött a krach: Ádám és Boti leléptek, mi többiek pedig egy darabig próbálkoztunk aztán befagyasztottuk a bandát határozatlan időre, amiből megint csak egy év szünet lett, hogy aztán a régi sérelmeken, félreértéseken és személyes problémákon átrágva magunkat újra nekifogjunk a zenélésnek. 

Ádám: Ehhez még annyit fűznék hozzá, hogy a zenekar életében fontos pont volt az Earthborn EP megjelenése 2009-ben, ami inkább demónak mondható, és első házi próbálkozásainkat tükrözi, de ettől függetlenül örömmel tekintünk vissza rá és ezt nem rejtjük véka alá. Az anyag jelenleg is meghallgatható a youtube csatornánkon. A leállásról pedig bővebben azt kell tudni, hogy mindezt egy komoly dalszerzői fázis előzte meg, melynek során elég magasra emeltük az elvárásainkat mind a zenénkkel mind pedig egymással szemben, aminek nem lett jó vége és a személyes kapcsolatokra is ráment. Ekkor jött a kilépés és Botonddal elkezdtünk társulni Bartha Balázs haverunkkal és életre hívtuk a Last Project nevű groove metal formációt, melynek első dalát már Botond nélkül, Balázs testvérének és unokatestvérének a segítségével rögzítettük, akik egyébként a Vendetta Inc. nevű zenekar húros szekcióját erősítik. A Last Project jelenleg is működik, ahol a bőgős posztot immáron a basszerosunk, Lackó erősíti. Időközben a dobosunk, Zoli is elkezdte magát kipróbálni másutt. Ő jelenleg a New Friend Request nevű formációban tolja, mely most egy elég nagyszabású turné kellős közepén van. Akkor ezzel el is érkeztünk a jelenhez. 

Nemrégiben jelet meg a The Dark Spirit of Ages kislemezetek. Ami véleményem szerint szemtelenül jól sikerült. Ti hogy érzitek, hogyan sikerült, milyenek a visszajelzések? 

Tamás: A felvételeket 2014 októberében kezdtük el és végül szerintem sikerült szinte 100%ban megvalósítani az elképzeléseinket rajta, sőt néhol szerintem többet is. Ádám: Így van. Minden ötletünket igyekeztünk belesuvasztani az EP-be, annyit, amennyit még a dalok elbírtak. Számos színesítés pedig még ott helyben Töfiéknél pattant ki a fejünkből a felvétel során. Az eddigi visszajelzéseink pozitívak, viszont még benne vagyunk a promóciós fázisban, így jelenleg kevesebb, mint egy hét elteltével nehéz bármi konkrétumot mondanunk a lemez fogadtatásával kapcsolatban. 

Hogyan készültek a kislemez munkálatai, ötletelései? 

Ádám: A nóták nyers alapjai elsősorban a már említett leállás miatt már körülbelül két évesek, de a végeleges formájuk tavaly alakult ki. Habár szeretjük azt, ha a nóták kicsit velünk élnek a próbák, koncertek során mire kimondanánk rájuk a végleges áment, azonban ennél azért gyorsabban szoktunk haladni. Most meg, hogy intenzíven próbálunk, már születőben vannak az új nóták és még jó pár teljes dalunk létezik vázlat szinten, ami ez alatt a két év alatt gyűlt össze. Jelenleg azok is arra várnak, hogy élőben, a próbateremben is megszólaltassuk őket. 

A dalszövegek koncepciója az emberiséget jellemző visszásságokról szólnak. Ádám szövegíróként beszélnél a dalok ezen mondani valójáról?

Ádám: Röviden az alapgondolat az volt, hogy a letelepedett, élelmiszertermelő ember által megkezdett civilizációs fejlődés ellenére, mi emberek alapvető természetünkből fakadóan továbbra is magunkon hordozunk olyan terheket, amelyek mindig előrevetítik egy-egy kultúra lehetséges bukásának bekövetkeztét, ahogyan azt már számtalanszor láthattuk a történelem során. Ez, mint egy sötét szellem, ott magasodik a népek felett. Hogy mik is ezek a terhek, azokról szólnak a számaink szövegei, jobban górcső alá véve őket: háború, megtévesztés, előítéletek, hatalomvágy stb. Azzal meg hogy a technológia egyre nagyobbá tesz minket, én úgy látom, hogy ennek ellenére ezek a terhek nem igazán válnak le rólunk, sőt az általuk bekövetkezhető katasztrófák mértéke is egyre nagyobb erejűvé válik, köszönhetően a globális léptékű világnak. Ezzel kapcsolatban meg az sem elhanyagolható, hogy minél nagyobb nyomot hagyunk ezekkel a problémákkal, a Föld ellenreakciója is hasonló erővel adja le rajtunk a válaszát. Ezt a fajta játékot meg nem gondolom, hogy sokáig játszhatjuk. 

Zenétek alapja a thrash és a death metal, de érezhetően jelen vannak a black és a doom metál hatásai. Ebből úgy gondolom, hogy elég sokrétegű és stílusú zenét szerethettek? Ez gond, vagy éppen előny a közös munkában? 

Tamás:  A stílusbeli különbség egyszerre áldás és átok a dalszerzés szempontjából. Áldás mert így sok más hatás ér minket.  Átok, mert a feszültségek nagy része is általában ebből fakad. A dalszerzésben is nagyjából az dönt, hogy ki hangosabb vagy ki unja meg a vitát, haha. De ezektől függetlenül rengeteg témát vagy akár konkrét nótákat szórunk ki a rostán.

Ádám: Nem vagyunk lágyszívűek a dalainkkal és témáinkkal, ha egy kicsit is unalmasnak érezzük játszani, nem adunk neki esélyt, megy a kukába. Nem szeretünk töltelékekkel dolgozni, minden egyes dalunkhoz eddig úgy álltunk hozzá, hogy na, most ez lesz a legjobb, amit valaha írtunk. Hogy ez megvalósul vagy sem a szám megírásának végén, ezt az idő dönti el nálunk. 

Tervek, koncertek, egyebek?

Tamás: Jelenleg promózzuk az anyagot ezerrel, fizikális megjelenést is tervezünk, valamint igyekszünk jó dalokat kotyvasztani.

Ádám: Vannak még további ötletek is, számosat meg akarunk közülük valósítani ebben az évben amennyire a lehetőségeink engedik, de a legfontosabb az, hogy legkésőbb 2015 őszén elkezdjük a koncertezést. 

Needless facebook 

 

Aebsence - "Úgy elmegyek, meglátjátok! Soha hírem nem halljátok."

Az Aebsence zenekar közel egy évvel dobosuk, Polgár Balázs tragikus halála után az alábbi hírt jelentette meg web, illetve facebook-os közösségi oldalán: ˝Kedves Barátaink! Teljes a zenekar. A tavalyi évben elhunyt Polgár Balázs helyét Karner Gábor vette át a dobok mögött. Jelenleg a 3. nagylemezünk anyagán dolgozunk, amit idén ősszel szeretnénk megjelentetni. Ebben az évben lett 20 éves a zenekar, de semmi okunk ünnepelni.˝ A hír aktualitásán felbuzdulva kerestem fel a zenekart és beszélgettem Budai Péter énekessel , aki szívéjesen válaszolt kérdéseimre.

Szia Péter! Örülök, hogy újra teljes és aktív a zenekar. De mielőtt belekezdenénk beszélgetésünkbe emlékezzünk meg kicsit Polgár Balázsról. Tavalyi év májusában bekövetkezett halála nyilván megrendítette a zenekart. Mennyire befolyásolta ez a tragédia terveiteket, a zenekar életét az elmúlt egy év során? 

Zenekari értelemben sajnos sokban. Balázzsal már elég sok dal volt szinte teljesen kész, kitűztünk magunk elé célokat, amit sajnos keresztülhúzott ez a tragédia. Egy tagcsere - hát még egy haláleset - mindenkit megakaszt, és bár sosem voltunk egy gőzerővel dolgozó csapat, ez a mi egy évünkön is érződött. Itt nem csak arról van szó, hogy egy zenésztársaddal nem dolgozol már tovább, hanem, hogy nincs többé. Igazából a mai napig fel sem fogtuk.

Balázs 10 évig volt az Aebsence dobosa. Egy csapaton belül nem csak a közös zenei kötődés, hanem egy emberi, baráti kapcsolat is kialakul. Hogyan jellemeznéd ezt a közös időt?

Ez a dolog nem csak zenekarilag, emberileg is megrendítő volt, sőt úgy volt igazán. Egy fiatalember halála még akkor is szíven üt kicsit, ha idegen. Az eltelt évek alatt elég jól összerázódtunk minden szempontból. Mi is tanultunk tőle, ő is tőlünk. Mint egy régi kapcsolat, vagy egy család; egymáshoz csiszolódtok az évek során. És azért 10 év nagy idő. 

Új dobosotok Karner Gábor személyében megtaláltátok Balázs utódát. Róla mit tudhatunk? 

Ha folytathatom megint az helyzet emberi oldalával, akkor elsősorban azt emelném ki, hogy ő Balázs egyik legjobb barátja, és a kisfia keresztapja, valamint dobmentora. Ismertük is őt már korábbról, volt néhány koncertünkön, bár ő nem a metal felől érkezett. Ennek ellenére tetszett neki a zenénk, és szinte adta magát a dolog, hogy vele kell folytatnunk. Felvetődött, hogy Balázs emlékére feldobol velünk egy dalt, amit még vele együtt írtunk. Ez neki is egyfajta terápiát, az események feldolgozását jelentette volna. Odaadtuk neki a nóta próbahelyi felvételét és néhány hét múlva becuccolt a próbára és szépen hozta a témákat. Már ott mocorgott valami, hogy esetleg lehetne ebből több is, próbált más nótákra is improvizálni. Aztán úgy döntöttünk, hogy maradnia kéne. Sajnos csak gyenge minőségben, de annak idején jó pár számot felvettünk a próbákon, amin Balázs témái hallhatók. Ezt mind megkapta, és meg is tanulta, úgyhogy nem egy szám lesz, hanem jó eséllyel minden téma, amit közösen írtunk korábban. A stílusuk egyébként hasonló, de ez nem is csoda. Ráadásul nekünk egy olyan ember kellett, akivel jól megértjük egymást. Nagyjából a mi korosztályunk, ugyanazt várja az élettől, mint mi, ugyanúgy áll a zenéléshez, és még ismertük is korábbról. Adta magát a helyzet.

Elkezdtétek harmadik nagylemezetek munkálatait. Erről előzetesként mit tudhatunk meg?

Ez már a második után elkezdődött, ezért is tartunk ott, hogy az elmúlt egy év döcögőssége ellenére a zenei alapok már nagyjából készen vannak. Az alap koncepció most az, hogy a Balázzsal megírt dalok lesznek rajta, nagyjából azokkal a dobtémákkal, amit még ő írt. És talán még egy-két újabb dal, amit már Gáborral hozunk össze.

A készülő új albumon esetleg újra fel tűnek az … is dead album koncepciójából tudatosan kihagyott népi hangszerek, vagy a hangzásban, hangulatában  továbbra is marad a progresszívebb, nyersebb megszólalás. 

Egyelőre az a koncepció, hogy nem lesznek népi hangszerek, és szerintem ez marad is. Az énekben viszont váltás lesz. Most úgy áll, hogy az angol nyelvet is elhagyjuk, ami nekem már a 90-es évek óta vesszőparipám, de alávetettem magam a zenekar akaratának. Most hagyták, hogy csak magyar szövegek szülessenek. Majd meglátjuk!

Egyébként az …is dead albumnál miért hagytátok el a népies  hatásokat? Hisz az Old demó és az Unusual albumnak ez volt az egyik fő mérvadója és vonz ereje. 

Mert egyszerűen meguntuk őket. Ezren csinálják már ezt a népieskedő metal/rock/pop/rap/akármi dolgot. Nekünk nem buli ezeregyediknek lenni.

Annak idején, honnan jött az ötlet, hogy zenétekben a népzene hatásait, elemeit, népdalok, balladák részleteit elegyítsétek?

Azt nem tudom, hogy a többieknek honnan jött, de én korábban egy olyan grunge-ízű bandában zenéltem, ahol már kísérleteztünk ilyesmivel. Az ötlet nálunk a Barbarotól és Sepultura-tól jött. '95-96 táján ezek inspiráltak. Aztán amikor a régi csapatnak vége lett hívott az Aebsence (akkor még Absence), hogy hasonló koncepción gondolkodnak. Lesz hegedűs, minden. Hegedűs nem lett, de a népi vonal igen. Viszont ezek a népi hangszerek épp emiatt nem is képezték szerves részét a zenének. Itt két gitár volt, dob, meg ének. Élőben soha nem szólaltattunk meg népi hangszereket. Az első lemezen és a demón is csak kísérleteztünk, és nagy szerencsénkre volt, aki ezeket feljátszotta.  A lemez után volt róla szó, hogy samplerekkel bejátsszuk a kiegészítő hangszereket, de eddig soha nem jutott a dolog, aztán már nem is erőltettük.  A második lemezt már sokkal zsigeribbnek, ösztönösebbnek szerettük volna. Eredetileg az is lett volna a címe, hogy Pure (vagy Pőre).

Elég merész vállalkozás volt, de szerencsére jó fogadtatásra talált. 

Az minket is meglepett.

Az idén lett 20 éves a zenekar. Ha a fenti hírre hivatkozunk, semmi ünnepelni valóval nem készültök. Vagy talán mégis lesz valami, csak ez még titok?

Az ünneplés annyi lesz, hogy ha minden a tervek szerint alakul, akkor idén év végére összejön egy album. Ez úgy átlagban ritkább, mint a szökőév, tehát nevezhetjük "valaminek".

20 év távlatából te, hogyan látod mi változott a magyar zene életében? 

Erre a kérdésre nem tudom a választ, ugyanis szinte egyáltalán nem követem a magyar zenei életet. Gondolom ugyanaz történt, mint a nemzetköziben. Hanghordozót nem nagyon lehet eladni, a koncertek és a merchandise viszik előre ezt az ipart. Már akinél. A zene ingyen letölthető cikké vált, ami a hallgatónak jár. A második albumra ezt mi is elfogadtuk, úgyhogy ingyen tölthető, akit érdekel.

Nem bántásként, de megkérdezem. Sajnálatos mód ti is azon zenekarok közzé tartoztok, akik ha korbácsolják is a lovak szemét, akkor sem tudnak abból az egy helyben topogó körből előbbre jutni, amiben évek óta vannak. Ez nálatok miért alakulhatott így? 

Valószínűleg azért, mert baromi lusták vagyunk, és ez nekünk jó. Nem tudok elképzelni jobb hobbit, mint, hogy a munka meg a mindennapok fáradalmai után hétvégén feltekerheted 10-esre az erőlködőt, szétverheted a bőröket a dobon, és beleordíthatod a mikrofonba, hogy "Úgy elmegyek, meglátjátok! Soha hírem nem halljátok."

Ennek az eredményeként mondható, az is hogy az első és második albumotok megjelenése között 10 év telt el?

Részben. Nem tudom megfejteni, hogy mi tartott ott 10 évig. Egyszerűen csak elrepült.

De őszre remélhetőleg jön az új album. Ez a lényeg! Péter, köszönöm a beszélgetést!

Reméljük! Én is köszönöm a lehetőséget.

Aebsence web 

Aebsence facebook 

Needless – The Dark Spirit of Ages ’EP 2015

A dánszentmiklósi Needless zenekar rövid biográfiáját olvasva meglepően tapasztaltam, hogy bizony ők sem ma kezdték a zenész szakmát. Ebből adódóan kissé önkéntelenül is felmerült bennem az a kérdés, hogy egy 2004 óta létező banda, mi a fenéket is csinált eddig? Persze jól tudom, itthon (jó magyar szokás szerint) minden bonyolultabb és egy kezdő, perifériás zenekar helyzete inkább nevezhető kaotikusnak, mintsem rózsásnak az lassan már ˝alanyi jogon˝ működő zenei bolhacirkuszban. De ez természetesen csak az én semmit mondó véleményem… Szóval a Needless napokban megjelentetett The Dark Spirit of Ages kislemezének beton kemény kaszaboló thrash/death riffei az utóbbi évek egyik legbrutálisabb alázatára tanítanak meg minket. Na, ebből kifolyólag kérdezem én, hogy mi a fenéket csináltak eddig és, hogy mi a fa..ért nem tudták eddig ránk szabadítani a ’80-as, ’90-es évek thrash/death metal hőskorszakából táplálkozó kíméletlen harci gépezetüket? 

 

Már az első daluk, a Themis Weeps kezdő nyitánya egy olyan korai Kreator/Morbid Angel felé komor beteges, doomba áztatott erőszakos világkép vízióját hordozza magában, amiből habzó szájjal acsarkodnak elő a groove-os nyújtások és az ezt követő A Grand Transgression szélvészként végigsöprő epilepsziás, puritán black metálos riff rohamai egészen az önpusztítás határáig kergetnek. Forczek Ádám énekes-szövegíró egy aggregátorszerű torok, énekhanggal van megáldva. Nem csak egyszerűen végig hörgi témáit, hanem szinte áriázik is. A Deceit és a The Feral Circle dalaik alapfonala a klasszikus értelembe vett, a Death és az Exodus nevéhez fűződő dallam centrikus thrash vonalait hozza helyenként megbolondítva a mocsár mélyre torzított fűrészgépes, Slayer-es vinnyogós húrtépős szólókkal. Viszont a záró, és egyben címadó daluk The Dark Spirit of Ages technikás témáiból újra előbújnak a halál ezer arcának árnyképei. A gitárok örülten kaszabolnak, miközben gyilkos váltásokkal ontják magukból a gyors sikálós halálsikolyaikat, és a lassú fullasztó iszapfolyamként fortyogó förtelmeiket. 

A Needless zenéjében domináló thrash/death stílusjegyei mellett remekül operál a black és a doom metal hatásaival. Amitől olyan érzésünk támad mintha csak egy megállíthatatlan, lánctalpaival koponyákat zúzó harckocsiban ülnénk. Akik kedvelik a szélsebes, gyilkolós Death, Exodus, Kreator, Slayer, Morbid Angel, Entombed, korai thrash Sepu, vagy épp a mocsaras Down, illetve a Candlemass doom témáit, és szeretnék ezeket egy komplex őrület esszenciájaként meghallgatni, azoknak bátran ajánlom a The Dark Spirit of Ages pusztító erejét. 

„Az EP felvételei a Denevér Hangstúdióban zajlottak Cserfalvi "Töfi" Zoltán vezetésével, a borítót pedig Ömböli Tamás készíttette, akik nagyban hozzájárultak elképzeléseink megvalósításához. A dalszövegek egy azon koncepciót ölelnek felül: azokat a civilizációk hajnala óta jelen lévő emberi "visszásságokat" (hatalomvágy, megtévesztés, előítéletek, háborúk, erkölcsi romlottság, és mindezek természetbeni alapjai) megtestesítő szellemiséget hivatottak bemutatni, mely korokon átívelve a mai napig gyötri az emberiséget. Zenekarunk jelenleg új dalokat ír és legkésőbb 2015 őszén intenzív koncertezésbe fog kezdeni.” – olvasható a zenekar infójában.

Needless facebook

Needless - The Dark Spirit os Ages 'EP 2015

 

Audio Love Nation – From the Front ’EP 2015

A riff centrikus psy/stonert és az amcsi rock nyersességét elegyítő budapesti Audio Love Nation most megjelent From the Front ’EP- je már a borítója alapján is egy kellemes kocsikázós, sallangoktól menetes dögös rock zenét ígér. Bár szokás mondani: – ne a borító alapján ítélj! Ez a kijelentés azonban itt és most nem alkalmazható. Főleg azon érdekes tény tudatában, hogy ez a sörhab könnyűségű, remek gitártémákkal tele tűzdelt kislemez nem is igazán egy kislemez. Ez ugyan is a számomra eddig nem túl ismeret csapat jelenleg is készülő három kisebb részben megjelenő második albumának, a Point Of Wiew első részlete. Eddig követhető ugye? (Gyengébb versenyzőink kedvéért: második, három részben megjelenő új albumuk első részlete) De, hogy miért is kell egy albumot három részre osztani? Erről Remetei Filep Ákos, a csapat gitárosa ’EP- premierük alkalmával (recorder.blog.hu) így beszélt: „A nagylemezre írt dalok alapvetően eléggé könnyen besorolhatóak az egyes harmadokba, mert a harmadok stílusban, ha nem is teljesen, de jól körülhatárolhatóan eltérnek egymástól. Igazából miután látszott, hogy ilyen különböző dalok születnek és kitaláltuk ezt a koncepciót, már elég tudatosan úgy dolgoztuk dalokká az egyes ötleteket, hogy a szemünk előtt lebegett, melyik harmadba fogjuk rakni. Erre az EP-re azokat a dalokat raktuk, amelyek az újak közül legközelebb állnak a régi dalokhoz stílusban. Akik eddig jártak koncertre tehát szemből - from the front - látták a zenekart, azok eddig is kb. ilyennek ismertek minket. A két másik rész már sokkal jobban eltér a régi daloktól.” 

Szóval, adva van egy második albumnyi koncepció (Point Of View), melynek az első adagját a From the Front 5 dalából kapjuk. A klasszikus füstös hangázással megszólaló kerekeken gördülő stoner indián Istenség, a Manitou egy jó útfekvésű benzinfaló szörnyeteg módjára pöfögi magából koszos riffeit. Akár egy vontató, olyan húzással rendelkeznek ezek a körkörös, faék egyszerűségű alapokból összerakott témák, amik mégis ügy sütnek, mint a legmagasabban járó sivatagi nap sugarai. De gördüljünk is tovább az anyag ezt követő amcsi rockos dal-triumvirátusának kavicsain. A soft-rockos hűs, szellős gitárszólóival felfrissítő Warning tökéletesen hozza a laza amerikai rock minden azon életérzését, ami csak egy psy/trip remegős pálmafás beach-én érhet minket. Ez az érzés bújik meg a Dancing Light szörfdeszkán hullámzó riffeiben, valamint a kicsi grunge-al vegyített progresszív rock szólós Blindfoled finoman hangolt rádióbarát slágeréből. Zárásként pedig a Vertigo teli torokból kiabálható (gondolom ezt koncertek alkalmával jól ki is használják) oh-o-o, ye-e-e vokáljaitól újra a sivatagos rock porát nyeljük és hagyjuk, hogy a dal tompa blues-rockos riffei és az elszállós karcos ’70-es évek pszichedéliája teljesen megbabonázzon.

Audio Love Nation facebook
Audio Love Nation - From the Front 'EP 2015

makrohang – MAXREBO ’EP 2014

A makrohang ˝MAXREBO˝ kislemezének ajánlója szintén csak egyike a tavalyi évről átcsúszott tartozásaim közül. A 2013-ban még Nyíregyházán alakult azonban mára már fővárosi instrumentális, experimentális jazz noise rock, saját elnevezésük szerint ˝jazz for metalheads˝ trió közel fél órás anyaga első big tits borítós monokini terror (2013) kislemezük nyugis, progresszíven technikázgató instru - post/rock vonulataihoz képest egy kozmikus hangzású, intenzív, mondhatni öntörvényű zenei megoldásokat felsorakoztató egyéni kísérletező darab, amivel méltán beírhatják nevüket a magyar periférián mozgó meg nem értett zenekarok nagykönyvébe. A MAXREBO tagadhatatlanul azon szűk rajongói réteg zenéje lesz, akik mára már unottan tolják el maguktól a hétköznapi lagymatag rock légyottokat adó, önmaguktól ejakuláló zenekarok csókjait, és helyettük mohón áhítoznak egy új csírázó magas személyi és kulturális igényeket is kiszolgáló, egy a divatzenék falát megrepesztő zenei forradalom után. Hogy miért mondom ezt? – Mert ÉN is erre vágyom. Még akkor is ha tudván tudom, hogy ez nem mostanában lesz.

Az agyagot indító közel 10 perces answer you 52! gitárjai egy hosszú 52Hz-es kozmikus szálakon rezgő, vibráló spirituális belsőutazásra visz minket. E finom éteri séta alá magányosságukból kirobbanva, sziporkázva siklanak be a dobok trip-dub ritmusai, ezzel mintegy megtörve a dalszerkezet korai indító csendjét. A qwertz pulzáló torzított szaggatásai és pattogós dzsungel jazz ritmikája tökéletesen kiváltják az első nyálcsorgató euforikus rohamaimat, amiknek csúcsai a schoolday canceled ’cause of snow önfeledt komplex örömzenei orgiájából - ahogy arra a dal címe is utal - egy vidám iskolamentes téli nap emlékeiben öltenek testet.  A legvégső kozmikus recsegésekkel és, némi ˝reggae˝ trip füstjében úszó seeking sickest queens daluknak köszönhetően újfent a zenei kísérletezgetés delejes progresszív csodapalotájában érezhetjük magunkat.

Okoskodhatnék és dicsérhetném estig a magrohang zeneiségét, de minek. Zenéjük nem hétköznapi jazz/dub témái, élményeket adó post-rock zajai önmagukért beszélnek. Ha nyitott vagy az újra, vagy ha te is untad a trendi megszokottat a MAXREBO nem csak zeneileg ad új élményt, lelkileg is feltölt. Adalékként mégy annyit, hogy az első ’EP és a MAXREBO közötti időszakban a makrohangos srácok megnyerték a Talentométert és 2014 tavaszán egy élő, 5 dalos Tilos rádiós session szettet is elkészítettek. 

makrohang facebook

makrohang - MAXREBO 'EP 2014