A budapesti Sunwharf zenekar alapfelállása 2012-ben verbuválódott össze. A kezdetekben még Wedge néven futó, nem túlismert formációban 2014 januárjától Rieckmann Tadeusz, a folk metalos Dalriada zenekar dobosa vette át az énekesi posztot. Ám a csapat jelenlegi felállása csak ez év októberében forrott ki véglegesen. Soraiban olyan jól ismert, és korábban már más zenekarokban bizonyított zenészek találhatóak, mint Szabó Tamás - gitáros (Locust on the Saddle), Szöllősi Sándor - basszusgitáros (ex-Bëlga, ex-Spadeful of Dust, D.M.D.), Sára Norbert - dobos (ex-Bëlga, Blood is Fire) és Kovács Bence - gitáros (Kaldera, ex-Checkpoint Charlie). Zenéjükben leginkább a stoner/doom stílusjegyei dominálnak, de dalaikat hallgatva egyéb zenei-hangulati és érzelmi hatások is felfedezhetőek. Ezért inkább azt mondanám, hogy a most megjelent Budapessimism című négy dalos bemutatkozó kislemezüket egy erősen riff centrikus heavy/stoner rock anyag. Az ’EP felvételei az Egerszalóki Standing Waves Stúdióban készültek Sohajda Péter (Shapat Terror) irányításával. Ennek tudatában a minőségről nem hinném, hogy sok szót kellene ejteni. Azonban az ’EP érdekességeként megemlíteném, hogy a Voiceless című dalukban Vörös András (ex-Superbutt, Ørdøg) szavaival egy rövidebb magyar nyelvű Neil Geiman ˝filozófiai˝ idézet hallható.
AZ ’EP címadó és egyben nyitó dala a Budapessimism (amire első videoklipjük is készült) rögtön egy gitár centrikus, dögös C.O.C. hatásoktól átitatott nyakpréselő gőzgép áldásaival részesít minket. Tadeusz énekében nem fukarkodik dallamival. Remekül hozza szárnyalóan rockos énektémáit, amikre pazarul ráerősít egy-egy reszelősebb rekesztéssel. Az ezt követő Drought című dalukban tovább folytatják az erősebb lüktetésű lelki-riff terápiájukat, aminek hatását fokozzák a némileg grunge ízű ének dallamokkal, és az elszállósabb, kicsit alteresen borult ritmikájukkal. Ezzel ellentétben a Yoke egy igazi bulizós országúti stoner-disco sláger koncertnóta. A dal kezdő ritmikájában érezhető The Cult és Monster Magnet fellingek prímán hozzák a könnyedén befogadható laza dallamos rock muzsika szerkezetét, amit a gitárok megbikázott dörgései az ’EP-t záró kapatosabb, erőteljesen lassabb sodrású doomos tételig masszívan meg is tartanak. A Voiceless acélveretes lassú riffei alól reményt vesztve süt a már fentebb említett Vörös András szavaival tolmácsolt Neil Geiman idézet:
˝Vannak helyek, ahol szívesen látnak bennünket, de olyanok is,
ahol ártalmas gyomként, járványként tekintenek ránk,
olyasmiként, amit rögvest vesztegzár alá kell helyezni és elpusztítani.
De vajon hol lehet meghúzni a határt fertőzés és művészet között?˝
Mindent összevéve a Sunwharf bemutakozó anyaga nagyon is ígéretesre sikeredet. A zenekar elmondása szerint ezt hamarosan követi az első nagylemez is: - „A készülőfélben lévő lemez anyaga követni fogja ezt az irányt, maximum a ritmizálásban lehet számítani némi elborulásra: COC & Knut zenei hatás, plusz számtalan más megközelítés”.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése