Sunrise Circus - Trenches ’EP 2016

A hat éve létező Sunrise Circus zenekar gerincét egy székesfehérvári kötődésű zenész baráti társaság adja. A kezdetben kötetlen jam-sessionként működő csapat zeneiségére nagy hatással voltak a ’60-as, ’70-es évek olyan progresszív és pszichedelikus legendái, mint a King Crimson, Pink Floyd és Led Zeppelin, valamint ezek újkori követői.

A Sunrise Circus modern psy-prog enyhén grunge-os zenéjére már a kezdetektől jellemző volt az improvizatív, nyitott gondolkodású előadásmód és a nem szokványos dalszerkezetek ki matekozása. Első áttörést jelentő koncertjüket 2012-ben adták az R33 Klub első ízben megrendezett tehetségkutatóján. Ahol is az elnyert különdíjnak köszönhetően 2013-ban napvilágot látott az első albumuk In Progress címmel. Időközben – ahogy az lenni szokott – egyes tagoknál a zenekar egyre több energiát emésztett fel ezért tagcserékkel egy új felállás szerveződött, akik masszívan egy éve dolgoznak a zenekar nemrégiben megjelenő Trenches című kislemezén.

A négydalos EP dalait végig hallgatva, már első hallásra érezhető az a fajtafejlődés, amin a csapat legutóbbi In Progress albuma óta végig ment. A dalok nem csak hogy energikusabban, és jobban is szólnak, de műfajilag is több szálból táplálkoznának. Értem itt nyitó daluk, Collapsing Waltz elszállós art-jazz kompozícióiba oltott grunge-os rezgéseit, vagy az azt követő Houdini fémesen zakatoló inde - alter-rockos lebegései és experimentális megoldásai, amik akaratlanul is a Primus basszusgitárosa Les Claypool és Sean Lennon The Claypool Lennon Delirium nevű projekt zenekarának hasonulásait juttatják az eszembe (talán nem kellet volna egyazon időben hallgatnom a két albumot… ha-ha). Harmadik, Revolt for the Sun dalukat egy delejesen vibráló sivatagos riff-hullám hátán indítják útjára, hogy a későbbiekben egyfajta improvizatív prog-jazz katarzisba vesszenek bel. Amit a kíséretül szolgáló könnyed dallamú orgona-billentyűs futamok tesznek még hatásosabbá. Záró témájuk, a Leftover Dignity akár egy modern felfogású King Crimson zeneiségbe burkolt torpedó lenne. A dal kezdeti könnyed szerkezetű vidám, bohókásan játékos prog-rock dallamai után szigorúan csapnak le a már stoner-sludge metalosnak mondható zord riffek áradatai, amik enyhén dühös eleganciával vértezik fel az amúgy kellemes hangulatú, rádiós slágernek is beillő (legalább is az én rádiómba) dalocskájukat.

Ennyi… ezt így kell csinálni. Megmerem azt is kockáztatni, hogy Sunrise Circus valamilyen szinten megreformálta a progresszív rockot. Hogy miért? Egyrészt zenéjükben merészen újítanak, gondolkodnak, ezáltal szélesítik saját maguk virtuóz határait és nem a megszokottat akarják velünk hallatni. Másrészt nem félnek olyan hatásokhoz visszanyúlni, s azokat alkalmazni, amik ha mára nem is oly divatosak, de még mindig példaértékűek.  

SUNRISE CIRCUS facebook

Rotting Worm - ˝Egyszerűen szeretjük ezt az ˝paraszt˝ death metalt!˝

A nyírbátori DROW frontembere, Szabó Szabolcs által vezetett nMorder nemrégiben egy névváltáson esett át. A csapat ezen túl ROTTING WORM néven folytatja tevékenységét, a stílusuk pedig továbbra is marad a sallangmentes, gyilkos groovy death metal. Nem régiben megjelent Sufferer kislemezük épp jó alkalmat kínált, hogy Szabolccsal egy interjú keretén belül beszélgessek a névváltásról, és a projekt jövőbeli terveiről. 

Kezdjük is rögtön a legelején: névváltoztatás. Miért is volt erre szükség, miből adódott? 

Igazából nem volt betervezve. 2013-ban, mikor belevágtunk Zsigó Laci barátommal Morder néven ebbe a projectbe, csupán a zene szeretete, a groovy death metal iránti szeretet fűtött minket. Nem voltak nagy tervek, csupán ki akartuk adni magunkból a dalokat és megmutatni ezt a közönségnek mindenféle görcsölés nélkül. Ki is jött a Sinister dal, de mivel voltak más elfoglaltságok, így picit pihent a dolog. 2016 év elején jött az ötlet, hogy folytassuk a történetet, de ha lehet, picit vegyük még old school-abbra a figurát és legyen valami igazán moslék nevünk. Na, így lettünk hirtelen felindulásból ROTTING WORM!

Csak, hogy tiszta legyen a kép azoknak is, akik nem ismernek benneteket. 2004-ben indult a Mortem, akkor még teljes zenekarként, ami egy gépies, rideg industrial death metal volt és két demót élt meg. Majd némi pihenő után Morder lett erős groovy metal alapokkal. Most pedig a névváltozás… Vagyis, lényegében semmi nem változott, csak a Morder Rotting Worm néven folytatja tovább.

Nem! Nem! A Mortem egy másik történet. A Mortem 2004-ben alakult és teljes zenekarként működött hol négy, hol pedig öt fővel. Lehet, sok mindenkit meglepek, de a Mortem a Drow elődje volt igazából, ugyanis 2010-ben a Mortemből alakultunk át Drow-vá, mikor is Vigh Gabi beszállt dobolni, viszont ekkor már Zsigó Laci régen nem erősítette a Mortem tagságát. Lacival a Morder 2013-ban jött, ahogyan az előbb ez szóba is került és ebből lett a ROTTING WORM. A lényeg, hogy ez két külön történet. Úgy látom ezzel sikerült Téged is megfogtunk! ha-ha…

Egyszerűen szeretjük ezt az ˝paraszt˝ death metalt! Lényegre törő, sallangmentes és öröm rá bólogatni. A logót Soós Zoltán barátunk alkotta! Örök hála neki! Szinte visszarepültünk a múltba. Jó volt látni először ezt a kézzel rajzolt alkotást! ; Igazából példa értékű volt a régebbi bandák között az a mérhetetlen összetartás is. Sajnos ez most nagyon hiányzik a hazai undergroundból. 

Akik hallották a Morder ˝Sinister˝ dalát pontos képben kapnak a Six Feet Under és a Torture Killer vonalán mozgó zenétekkel. Te saját szavaiddal hogyan mutatnád be a kislemez dalait?

Valóban. Rám nagyon nagy hatással van/volt mindkét banda, Zsigi pedig remekül érzi ezt a stílust zeneileg. Mintha egyfajta védjegye is lenne ez a zenekar a barátságunknak… Tényleg nincs görcsölés. Hozza a zenét, megírom a szöveget és toljuk is fel. Roppant kényelmes ez így nekünk. A legjobb pedig, hogy alkotunk valamit, amit nagyon szeretünk. Ez jól eső érzés, boldoggá tesz. Marad utánunk valami, nem vesznek el a dalok és ez is fontos szempont mindkettőnknél. A Sufferer és a Sinister igazi gyilkolós, horror death metal témákat feszeget. Zeneileg mindkettő jó kis középtempós bólogatás. A Demons pedig egy lassabb, kissé doom-os tétel, ahol démonok arzenálját sorakoztatom fel. Engem mai napig érdekelnek ezek a dolgok, bár itt a szöveg nem nagyon boncolgatja ezt a világot. 

Lesz fizikai megjelenése is a kislemeznek? Terveitek a jövőre valóan? Elvégre neked ott a DROW, és a projekt másik tagjának, Zsigó Lászlónak is ott van a Steam  zenekara. A saját bandáitok mellet mennyire van idő egy ilyen projekt zenekarra? Gondolom, nem csak alkalomszerűen tervezitek a működését?

Igen, lesz fizikai formátum is. Pont a napokban kezdjük el a munkákat és a saját, DeathCrew Records égisze alatt fog megjelenni az Ep. Igen, nekem zeneileg a DROW minden felett áll, meg ott a DeathCrew Fesztivál is ugye. Ettől függetlenül okosan beütemeztük a dolgot. Zsigi a Steammel is kb. így működik mint a Rotting Worm-al. Szóval nincsen semmiféle gond. Amikor van itt-ott egy kis szünet, akkor gyártódnak a Rotting dalok ezerrel. Eszünk ágában sincs abbahagyni. Így teljes a kör.

Ha már az előbb szóba került a DROW - ami nekem személy szerint az egyik kedvenc hazai underground, mondhatni top 5 zenekarjaim között benne van – akaratlanul is meg kell, hogy kérdezzem mi újság most a DROW háza táján?

Köszi, ez megtisztelő! Nos, a DROW az egy másik történet ugyebár. Most éppen egy Visioned Frailty-vel közös split lemez dalainak utolsó simításain dolgozunk, ugyanis ezt a lemezt a DeathCrew Fesztiválra mindenképpen ki szeretnénk adni. Ha lemegy a fesztivál, akkor pedig tuti, hogy új klip is várható tőlünk. Aztán pedig nekilátunk az első nagylemez felvételeinek, amit még az év végére szeretnénk kihozni. Szóval zajlik az élet!  Fontos infó még, hogy ezentúl javarészt magyar nyelven lesznek hallhatóak a dalaink. Sokkal több mindent bele lehet vinni így a szövegekbe. Nem kell minimálisan sem lecsupaszítani semmilyen mondanivalót. Most erre álltam rá. Lesznek változások, de a zene nem nagyon fog veszíteni a súlyosságából. Okozunk még meglepetést. 

Ez remekül hangzik! Szabolcs, köszönöm a beszélgetést! És várom a fejleményeket. 

Én köszönöm! És senki ne feledje: Augusztus 12-13.-án DeathCrew Fesztivál Nyírbátorban! Jönni, mert brutálisan jó bulit ígérhetünk! 

ROTTING WORM facebook

Astru – Az Egy Álmai (2016)

Astru most megjelenő Az Egy Álmai albumával egy fejezetét zárta le sötét, önkifejező post armageddon black metal projektjének. A mester ezen anyaga egy bizonyos harag időszak utolsó tétele. Ami a 2013-as Solve Et Coagula albumának groteszk lecsupaszított, a magát Istennek hívő, mindenekfelett álló ember gyűlöletével kezdődött.

Az Egy Álmai főkoncepciója Szabó Lőrinc azonos című versének sorai alkotják. E köré építette újabb társadalomkritikus, s egyben önkritikus, önértékelő torz, zord, extrém hangulatú poszt death/black diszharmonikus zenei kompozícióit.

„Mert te ilyen vagy s ők olyanok
és neki az érdeke más
s az igazság idegállapot
vagy megfogalmazás
s mert kint nem tetszik semmi sem
s mert győzni nem lehet a tömegen
s ami szabály, mind nélkülem
született:
ideje volna végre már
megszöknöm közületek.”

Eme monológ sorok vibráló - Az Egy Álmai (Intro) - bevezetése után torz ridegségükkel rágják bele magukat füleimbe a Rozsda prog/death metalos szaggatási. Érdekes, hogy a dalban akarva, vagy akaratlanul megint feltűnik az a Bartóki (A Kékszakállú Herceg vára), klasszikus kettő-négy ˝cammogás˝ kompozíció, ami már korábbi albumain, illetve más projektjeinek dallamaiban is észrevehetőek voltak.  Az ezt követő Álmatlanság I-II-II. ciklusának tempói tovább fokozzák a tőle megszokott expresszionista komor prog-jazz, prog-death, art-rock, post-balck metal káoszának audiovizuális hánykolódását. Amit viszonylag lazábbra vett a Megszelídíthetetlen, valamint a Hypocritia komor death doom rituáléinak fémes nyújtásaival megtört utópisztikus suttogásaiban. Az album további dalai - Álomhatár, In Gonorrhea Veritas, Justizmord - is ezen a komor belső sötétség szálon dominálódnak tovább, itt-ott feltűnve bennük korábbi Whoredizel projektének egy-egy sztóneresebb riff-hasonulásai, valamint experimentális elektro-space vibrálásai, amiket Az Egy Álmai (Ountro) morzsalék szavai zárnak.

„A mi hazánk az Egy, amely
nem osztozik:
álmodjuk hát, ha még lehet,
az Egynek álmait!”

ASTRU facebook

ASTRU - Az Egy Álmai (2016)

SVOID - Storming Voices Of Inner Devotion (2016)

Az eredetileg miskolci, mára már budapesti atmoszferikus avantgarde black metalt játszó Svoid zenekart 2009-ben egyszemélyes szólóprojektként indította útnak a Formorket (ex-Dark Period, ex-Hypochondria, ex-Bornholm) nevű black hordából ismeret S ˝Saterion˝. A tradicionális északi black metal eszmeiséggel és hatásokkal induló projekt időközben teljes értékű zenekarrá formálódva 2011-ben jelentette meg Ars Kha című első ötszámos kislemezét. Azonban az ezt követő 2013-as To Never Return debütalbumán már erősen érezhető volt az északi fém háttérbeszorulása. Az album a kislemezzel ellentétben már egy szélesebb ˝kísérletezőbb˝ zenei spektrumon mozgott. Csak úgy, mint azidőközbeni tagcseréket átélt új felállással (S – basszusgitár/ének, Gergő – gitár/ének, Dániel – dobok, gitár, ének) 2015-ben napvilágot látott Wotain – Devil’s Blood dalfeldolgozásuk, ami már érezhetően előrevetítette a csapat jövőbeli súlyos atmoszférával átitatott avantgarde, post, black irányú zenei szellemiségét. Ennek jegyeiben jelent meg a Román Sun & Moon Records égisze alatt második, Storming Voices Of Inner Devotion címre keresztelt nagylemezük.

A 11 dalos album szellős, könnyedén fülbemászó dallamai, hangulati képei már az első perctől magával ragadják a nem mindennapi ˝hangulati˝ zenére, és az extrémebb, de annál dallamosabb énektémákra kihegyezett füleket. A Through The Horizon nyitó suttogós futurisztikus zöngéi egy könnyed ívű ambient-inde-shoegaze rock hangulatot bontanak ki, aminek a végén egy eszelős fekete fém veretet kapunk. Az ezt követő Crown Of Doom dark rockos pengetéseiben van egy enyhe P.Lost - One Seconds utóérzet, és egy különös delejesen vibráló atmoszféra, ami szellősebbre vett dallamaival a gotikus-black refrénű Never To Redeem, és a törzsi dobok rituáléjára fektetett Death Holy End című dalaikban folytatódnak. Az Eternal prog-rockos avantgarde dallamai a Solefald , valamint az Opeth kísérletező , s egyben játékos death metalos hangulatát idézik meg füleimbe, míg a A Mind In Chains katonás ridegségében feszeng néhány  lazábbra vett Satyricon-os perverz pillanat. A filmzenés ihletésű rövid átvezető, s egyben a lemez egyetlen magyar nyelű dala, a Lefelé A Setét Mélybe suttogása, amit darkos megoldással a Forlon Heath love rockba borult dallamai követnek. A finom, tiszta, szellős dallamokkal átszőtt, de az album árnyékos hangulatát megtartó Bloodline talán az egyik legslágeresebb daluk. Viszont a zárásként szolgáló két utolsó tétel, Long I Ve Gone (Where All Sinks), In Damnation már a lemez zordabb epic-black metalos arculatát mutatja meg.

Az album sötét hangulatához tökéletesen illeszkedik a Sallai Péter által készített borongós univerzum borítója. Ami csak még jobban kiemeli a Svoid kiüresedett szürke dimenziókban kószáló egyéni zeneiségét. 

SVOID web

SVOID facebook

Vendetta Inc. - Blight (2016)

Azoknak, akik otthonosan mozognak a hazai underground zenei életében minden bizonnyal ismerősen csenghet a budapesti Vendetta Inc. neve. A 2011 óta működő thrash/groove metal zenekar (József Mátyás - ének, Salgó Norbert - dob, Nemes Nimród - basszusgitár, Bartha Barna - gitár) már kezdeti demós felvételeivel, és 2013-es Bristle With Rage kislemezével egyaránt - stílusán belül is - elég magas mércét állított fel. Amire a napokban megjelent Blight című első nagylemezükkel még inkább ráfejeltek. A közel háromnegyed órás, kilencdalos lemez könyörtelen zúzdái a szó szoros értelmében földbe döngöli hallgatóit. Kíméletlen az album lendülete, amit röviden így foglaltak össze: „A Blight egy sokkal nyersebb, sötétebb, ám saját bevallásuk szerint élvezhetőbb anyag. Nem túlzás azt állítani, hogy elődjénél érezhetően komolyabb, összetettebb.” És valóban. Lemezük hallgatása közben szembeötlően érezhetőek azok fejlődési tendenciák, amin a csapat 2013-as kislemeze óta végig ment. A dalok továbbra is precízen hozzák a korábban már tőlük megszokott dinamikát, ám szerkezetük, hangzásviláguk valóban intenzívebb, nyersebb és egyben dallamosabb is lett. Külön kiemelném Bartha Barna remekül kiagyalt vaskos gitártémáit, és technikás szólójátékait, amik szintes a ’80-as, ’90-es évek thrash hőskorszakának ízeit idézik vissza. Amit még a srácok fejlődésének javára írható, hogy nem csak a dalok megírásában, szerkezetében érezhetőek a változások, hanem a lemez összeállítási koncepciójában is. A lemeznek ugyan is van egy keretszerkezete, amit két akusztikus átvezetőtéma  ˝Abyss, Ashes˝ add, s ezáltal tematikusan három részre osztja az albumot. Nem tagadom, nekem első hallásra ezek az átvezetőtémák inkább töltelék daloknak hatottak. Amikről az volt az első gondolatom, hogy egy intro/ounrto szerepben jobban díszelegnének. De pár meghallgatás során megértettem a keretbe foglalt fejlődésük eme jellegét. Mellékesen van egy csipetnyi retro érzete is a dolognak. Ugyan is anno jó néhány thrash banda variálgatott ilyesmi át, fel, levezetőtémákkal.

Mint ahogy a Downtrodden nyitó zajaival is, ami után kapásból egy nehéz groove gyalut nyomnak az arcunkba. Őt követei a vadállatias Black Wolf lopakodó zúzdája nyújtott szólóival, és remek kiállásaival. Egy leheletnyi könnyed akusztikus "Metallikás" pillanat a keretként szolgáló Ashes dallamaiból, ami után galoppozó szörnyetegként ront ránk a Shred Of Existence kíméletlenül rideg tempójával, amit talán kissé visszafog a melodic metalos megoldású refrén. De egyébként mind nagyon a helyén van. A Wretched Mind old-school death metalos durván beteges riffei mindent visznek. Akár egy korbács, úgy hasítják fel hallójárataimat a csúcsra pörgetett kíméletlen fűrészgépes aprítások, és Matyi vérhányásba fulladó hörgése. Aztán ismételten az újabb akusztikus keret-pillanat Abyss, majd a rideg társadalomkritikus Relentless Descent komor, szigorú darálása, amiben két olyan AOR/heavy szóló van, hogy az agyam eldobom. A lemez legsötétebb hangvételű dala, a címadó Blight. Aminek depressziós, gonosz thrash/groove monotóniájától a hideg futkározik a hátamon. Az utolsó, egyben egyetlen magyar nyelven megszólaló daluk az albumon A Sírig. Egy igazi keményvonalas, arcba taposó hardcore zúzda. A dalban vendégénekesként feltűnik a HHCC (Hortobágy Hardcore Crew) frontembere Varga Balázs, aki a dal szövegének megírásában is közreműkötött.

A Vendetta Inc. - Blight albuma továbbra is azt a minőségi, megalkuvás nélküli zúzdát nyújtja, ami tőlük megszokott, és elvárható. Továbbra is remekül alkalmazzák a groove és thrash metal elemeit, ez utóbbit talán most még bátrabban is. Ezt így kell srácok! 

Vendetta Inc. facebook

Vendetta Inc. - Blight (2016)

Grrrmba – Imminent ’EP 2016

A pár napja még Goromba néven debütált a Jack-ből frissen távozott Szakács Bence, és Liptai Gergely (Level Exit, Long Pig, Torzz, My First Knife) által létrehozott zenei formáció. Ám egy hirtelen névváltoztatás után immáron GRRRMBA néven folytatják áldásos tevékenységüket. Négydalos Imminent című kislemezük zenéjét leginkább a Voidcraeft, Triptykon beteges death/black/doom hangulati témáival, és a Neurosis mára már klasszikusnak számító öngyilkos-neurotikus dagonyájával lehetne körbehatárolni.

Már nyitó daluknak, - amihez egy videó is párosul - The Flashback (O.T.E.O.S.) lendületes, vastag dallamokat sikáló gitárjainak nyersessége, valamint mogorván belassulós riffeinek súlyai az egész EP szentségtelen sludge death/doom hangulatát megalapozzák, amit csak tovább fokoznak a Whip The Flash kíméletlenül kaotikus, zord horzsolásai. A Black Shroud lassan hömpölygő eszemet fájdalmas riffeitől a lázas hidegrázás futkározik a hátamon. Csak úgy, mint a záró Educate mélyről feltörő neurotikus hullámaitól, amiket csak még feszesebbé és betegessé tesz a dal végre beékelt death metálos aprítás.

A Grrrmba debüt EP-je mindenféle púder és báj nélkül, nyersen és ridegen tolja arcunkba szigorú, depressziósósan idegőrlő death-doom-black dörgedelmeit. Amikhez hörgős, gégemetszett énektémáik brutálisan jól párosulnak. Itt jegyezném meg, hogy az 1. és 3. dalban feltűnik egy Jim Jones művésznévre hallgató ˝gégész˝, aki értesüléseim szerint a Purulent Rites, Koolp és a Veér zenekarokban is koptatja hangszálait.

Grrrmba facebook

Grrrmba - Imminent 'EP 2016