A szegedi Real Lies zenekar 2005-ben adta első
koncertjét, aminek műsora akkor még elsősorban grunge feldolgozásokból állt. Időközben a grunge-os hatás maradt és helyette bejött a stoner és egyéb más borultabb zenei
alapokra helyezett súlyosabb riffek, valamint az elszállós dallamos ének, ami a
saját számok felé tolták a zenekart. Játszottak már több nagy
hazai fesztiválon, eredményeket értek el több hazai tehetségkutatón, és több
alkalommal megfordultak Románia és Szerbia nagyvárosaiban is. 2009-ben megjelenő egyéni hangvételű és stílusú Tenorman EP-jük. A szövegek magyar nyelven íródtak, jól megjegyezhető
dallamokkal és tartalommal, amiknek jelentésein el lehet rágódni az értelmezésük során.
A kezdő Kamionpuszi már a lüktető basszusával megfelelően bemelegít minket. A dal
sejtelmes nyitánya után egy furcsán összerakott és megszerkesztett riff sor
szögezi füleinket a hangszóróhoz. Súlyos gitár, pattogó, nyakatekert basszus és
extrém ritmus képek halmaza ez a szám. A gitáros-énekes Váczi
Balázs igaz nem egy duzzadt hangszál, de kellemes az orgánuma és
jól is használja az adottságait. Ahol kell karcosabban, rekesztve ereszti ki a
hangját, de képes a finom dallamok előadására is. A lüktető basszusban némi gitárgyilkoló
RATM-Morello alap, amitől ez a dal az EP legagresszívabb száma. Harap,
mint egy veszett kutya! A Mechanikus keringő egy az elszállt,
pszichedelikus dal. Hangulatilag grunge-os "Alice In Chains" keverék a TOOL-al,
vagy a Faith No More pattogós alapjaival megrakott melankolikus kezdésű
gitárral, ami átmegy egy őrületbe a végén. Egy furcsa szerelmi vallomás ez a
dal, dühös feketére festve. Az Új Hús című daluk egy lazább rockosabb, merengősebb grunge ízű tétel, egészen az örvénylő, hullámozva lüktető gitár betétig. A basszus itt
is csodásan, dominánsan pattok, erre építkezik az egész dal. A kilenc
másodperces, szájgitáros Intermezzo röhögve megtöri az egész anyagot. Olyan
mintha egy szakaszt akarnának lezárni vele. De a lendület folytatódik tovább a Holdlemente sodró riffjeiben. Az énekben én kiérzek némi régies Nyers-es dallamot és hangszínt. A zene pedig erősen vibrálva suhan, mint a tökéletes
kör közepébe találó nyílvessző. És, ahogy betalált a lendület az egész le is
lassul, de a ritmus húzása még megmarad az elnyújtott gitárral, ami tücsökciripelésbe
végződik. Majd folytatódik az album a Tücskölés másfél perces tücsök nászában, és abból átfolyva a záró Zárszó című akusztikus (bennem megint csak a Nyers-t idéző)
dalban. Az EP végére sajnos a négy erős dalnak rendesen a seggére vágtak ezzel
a kis közjátékokkal, és ez az akusztikus dalból is kilóg az ízelt-lóláb. De a jó
dalok azok erősek, oda teszik maguk minden ízét, fordulatát. Tetszetősek a váratlanul
bejövő, de mégis nagyon is odaillő gitár, dob vagy basszustémák, az
ötletes szólók, amik adnak egy csavart az egésznek, s teszi még élvezetesebbé
az egész anyagot.
Tagok: Váczi Balázs - ének / gitár, Szabó Attila - gitár, Nagy
Gergely - basszus, Mozsár Mátyás - dob
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése