Wall Of Sleep – A Minotaurusz lábra áll. Interjú Cselényi Csabával

Cselényi Csaba letette névjegyét a hazai doom/stoner kőasztalára a Strardrive-ban betöltött munkásságával, valamint a Wall of Sleep negyedik albumának frontembereként! Eltelt pár év, és szárnyra kapott a hír, hogy a Doom Minotaurusza újra lábra áll, és új albummal készülődik. Erről, és némi Stardrive-ról beszélgettem Csabával!

Szia Csaba! Megtisztelés, hogy elfogadtad az interjút!

Én köszönöm a lehetőséget - a többiek nevében is!

Kezdjük talán egy aktuális hírrel! Felröppent a, hogy a Wall of Sleep új albummal készül. Mennyire valós ez a híresztelés?

Nos, ez nem pusztán híresztelés. Mi magunk jeleztük a facebook oldalunkon, sőt a tavalyi koncerteken is bejelentettük, hogy javában dolgozunk az új dalokon. Sanyi már másfél éve készítgette a demókat és azóta csiszolgatjuk az anyagot. Mondhatom, hogy nyugodtan, sok esetben újra és újra átgondolva fogtunk bele egy-egy tétel kidolgozásába.

Mikorra várható ez az album, és lesz, vagy vannak-e változások a zenekaron belül?

Konkrét időpontot egyelőre nem tudok mondani, de a tél folyamán remélhetően már kint lesz a lemez. Semmilyen változás nem történt a bandában. Úgy ahogy eddig is, magunk csendességében dolgozunk, próbálunk, néha fellépünk, és ugye mostanában az új anyag köti le szinte minden időnket.

Legalább másfél éve elkészültek a dalok, de már 2011-ben is volt néhány demófelvétel Sanyi tarsolyában. Azonban ez idő alatt sokat változtattunk egyes szerzeményeken. Megváltozott a zenei piac, az egész itthoni színtér is folyamatosan alakul, ezért nem sietünk sehová. Kivártunk. Amúgy sem játszunk valami sokat, inkább eseményszámba mennek a fellépéseink és úgy gondoltuk, hogy legyen esemény a lemez megjelenése is. Már csak azért is, mert teljes albummal fogunk jelentkezni, nem pedig egy manapság divatossá vált 3-4 dalonként adagolt EP-sorozattal.

Gondolom, a zenei irányzat marad a kitaposott Doom ösvényeken?

Természetesen. Megmaradtak a súlyosabb, ultra nehéz tételek, amelyek az egész produkció alapköveit jelentik és ott vannak a zakatolósabb, klasszikus rock-ot idéző dalok is. Most ebben a fázisban úgy érzem, hogy egy kifejezetten súlyos, kegyetlen, de mégis szép album fog megjelenni. Tele van érzelmekkel és ezek nagyon erősen átjönnek a zenében és az énekben is. Aszem mostanra találtam meg a végleges helyem és hangom ebben a csapatban.

2009-ben, amikor a Wall of Sleep frontembere lettél, még javában dolgoztál a Stardrive-al. Azok az idők mennyire befolyásolták a Stardrive kimenetelét, befejezését? Ha mondható befejezésnek!

Szinte semennyire. Inkább nekem sűrűsödtek meg a feladataim. A Stardrive nem zenei okok miatt oszlott fel. Sőt, egy olyan anyagot írtunk meg, ami akár még robbanhatott is volna, csak épp én kerültem olyan helyzetbe az akkori életemet illetően, hogy nem tudtam teljesíteni azt a feladatot, ami egy zenekarvezetőtől alapvető elvárás. Nem tudtam összetartani a csapatot. Meg akartam felelni mindenkinek, nem csak a zenészek között, hanem a magánéletemben is, ahelyett, hogy kezembe vettem volna az irányítást és nyugodtan, higgadtan helyére tettem volna mindent és mindenkit. Ez az én saram, és vállalom is.

A Stardrive-al két mindenki által elismert és fantasztikus albumot adtatok ki! Lesz-e ennek valamikor folytatása? És mi van a többiekkel?

Stardrive

Nos, azt túlzásnak tartom, hogy fantasztikus és mindenki által ismert albumok ezek, de azért voltak sikereink. Mai fejjel már másképp raknám össze azokat a lemezeket. Turnézó, folyamatosan lemezeket készítő Stardrive sosem lesz már, de szóba került, hogy az utolsó - ki nem adott - albumot rögzíteni kéne. Kár lenne azokért a dalokért. Majd látjuk mikor állunk neki. Szóval intenzív folytatásra senki ne számítson. Viszont most augusztusban - közkívánatra - lesz egy koncertünk Karcagon. Persze csak akkor, ha minden klappol a szervezésben. Ez mindössze amolyan "legyen egy jó esténk!" buli lesz, haverokkal, barátnőkkel, feleségekkel, együtt azoknak, akik kedvelték ezt a bandát.

Nem szakadt meg a kapcsolat az egykori tagok között, sűrűn összejárunk, főzőcskézünk, koncertekre járunk együtt. Senki nem hagyta abba a zenélést - Ács Sanyi újjáélesztette a Dying Wish-t, Pallagi Attila ezer helyen játszik, Mulicz Zoli a Vale of Tears-t tolja, Fazekas Pali meg Debrecenben dobolgat egy stoner bandában. Sőt Vass Zoli, az első dobosunk most a White Bacon-ben gitározik egy ideje.

Ha jól tudom a Stardrive előtt te megjártad Amerikát! Emlékszem akkor azt írták a zenei szaklapok, hogy a tengerentúlról hoztad magaddal ezt a stoner, poros zenei hangzást. Mit csináltál odakint? Ott is benne voltál valamennyire a zenei életben?

Húúú az már nagyon régen volt! Közel öt évig éltem a közép-nyugati részen, a Michigan-tó környékén. Sok helyen melóztam, de leginkább úgynevezett mikrofőzdékben vállaltam munkát. Ezek ilyen sörfőzéssel foglalkozó éttermek. Na, ott szinte minden második kollégám zenész volt, így meg is fordultam néhány bandában, de nagyobb durranás egyikből sem lett. Az viszont biztos, hogy akkoriban - '90-es évek közepéről beszélek - nagyon megfogott ez a műfaj. Olyan, ma már legendás albumok születtek azokban az években, mint a COC Wiseblood-ja, vagy a Monster Magnet Dopes albuma, a Clutch épp a sikerei elején járt, szóval pezsgett ez a színtér én meg beleszerelmesedtem.

Egyébként a Stardrive előtt játszottál más zenekar, vagy zenekarokban?

'88-óta zenélek, de ismertebb bandákban sosem fordultam meg. Nem voltak rossz bandáim, de még fiatalok és tapasztalatlanok voltunk mindannyian és inkább hobbinak tekintettük a zenét. Későn érő típus vagyok, így a Stardrive indulásakor kezdtem még magamat is komolyan venni. (hahaha)

Visszakanyarodva a Wall of Sleep-hez. A 2010-es When Mountains Roar negyedik nagylemezt már te énekelted fel. Így utólag, visszagondolva milyen volt a fogadtatás? Mind a rajongók, mind a zenei lapok által?

Egyértelműen megosztó lemez lett. Ezt már több helyen is nyilatkoztuk. Egy frontember váltás mindenkinek egy trauma. Úgy a bandának, mint a rajongóknak, nem beszélve az új srácról. (haha)  Voltak, akik elfordultak a csapattól, de egyidejűleg azt is tapasztaljuk, hogy új arcok jelennek meg a koncertjeinken. A sajtó is hasonlóan reagált, de azt hiszem ez így természetes ilyenkor. Nem lehet mindenkinek megfelelni. Szerencsére azért nem kell üres termekben játszani ha fellépünk.

Ez az album az előző Wall of Sleep albumokhoz képest már másféle zenei hangokat is megszólaltat. Bejöttek a kiegészítő elemek, témák, mint a blues, hard-rock, és szövegileg is más témák kerültek előtérben. Az új zenei elemek gondolom adódtak az új hangzás felé való nyitásból? a Szövegek pedig a te érzelmi világodból és szemléletedből?

Tévedés azt hinni, hogy a When Mountains Roar dalait hozzám igazította volna a WoS. Sőt, a dalok nagyrésze még javában Gábor idejében készült. Sanyi többször elmondta már, hogy ha Gábor marad a csapatban, akkor ugyan ezek a szerzemények, nagyjából ugyan így jelentek volna meg, csak épp az ő hangjával. Nem mondom, hogy nem jeleztem, hogyha valami nem feküdt nekem néhány helyen, de koránt sem volt annyi beleszólásom a lemezbe, mint mostanában.

A másik dolog pedig az, hogy a Wall of Sleep sosem volt úgynevezett ortodox doom banda. Itt a hangsúly az ortodoxon van. Mindig is jelen voltak olyan zenei megoldások, amelyek inkább a hetvenes-nyolcvanas évek klasszikus rock zenéjét jellemezték, csak épp WoS-módra előadva. Az igaz, hogy Sanyi több olyan témát is elővett, amelyek jelentősen frissítették a zene megszólalását, de az alapok továbbra is hordozzák magukban azokat a jegyeket, amelyek mindig is jellemezték a játékát. És mivel ő a zeneszerző, azért ez még mindig meghatározó, ott van az az íz még mindig. Az, meg hogy bátrabban nyúlunk egy-egy témához - szóval az meg hadd legyen a mi dolgunk. Nem hiszem, hogy ismételni kellene a régebbi lemezeket. A szövegek meg természetesen az én gondolataimat tükrözik, nem tudok belebújni mások bőrébe, vagy agyába.

Ezek az elemek esetleg benne lesznek az új anyagban is? És milyen lesz szövegileg?

Most nem akarom részletezni, hogy pontosan milyen is lesz ez az album. Ez még túl korai lenne. Várjuk meg a megjelenést és térjünk akkor vissza erre bővebben! Annyit viszont elmondhatok, hogy továbbra is marad a doom, a súly, a füst és lesznek persze olyan ostorcsapások is, amelyek véres csíkot hagynak majd a szemek helyén. (haha)

Szövegek? Hmmm... Itt van néhány dalcím: No Quarter Given, The Last Decade, Twelfth-day Fight, Hey Annie, Moon Street Lady... Lehet agyalni:)

Csaba! Köszönöm szépen a beszélgetést!

Én köszönöm még egyszer!

Wall of Sleep : Cselényi Csaba –ének, Kemencei Balázs – gitár, Füleki Sándor – gitár, Szolcsányi Szabolcs – dobok, Preidl Banabás – basszus

Wall of Sleep facebook