2013. október 17., csütörtök

Médeia Fiai - Dear Chaos. Live Sessions (2013)

A Médeia Fiai zenekart Lanczkor Gábor és Lengyel Zoltán alapította. Meghatározásuk szerint a zenéjük avantgard-art-blues. Médeia viszont úgy gondolja: semmilyen kategória nem segít, amikor megjelennek fiai szellemei. A szegedi kétszemélyes duóként induló kis csapat 2012-re, négytagúvá bővülve egy világszínvonalú zenekarrávált. Mind koncertjeik előadás módjában, mind pedig zenei világukban, ami át van itatva az atmoszférikus dark, avatngard, post, vadnyugati folk, blues hatásokkal. 


Ha meghallgatjuk 2013-as Dear Chaos. Live Sessions című első nagylemezüket olyan ismerős hangokra, és dallamokra kapjuk fel a fejünket, amiket már hallottunk valahol eddigi életünk, hétköznapjaink során. Egy gyerekkori western film dallamának emléke, egy ismerősebb Neil Yong, vagy  Nick Cave-es balladás elborulás, vagy esetleg akik ismerik a hajdani, egykor művészeti wave hullámon érkezett Einstürzende Neubauten, Swans, vagy folk/progos Woven Hand zenéit, vagy csak épp beléjük futottak, itt is átélhetik ezeket a nem mindennapi zenei élményeket. A Médeia Fiai albuma a tradicionális amerikai spirituális zenét állítja a középpontba, mellette bizseregve eleveníti meg a magyar rónasággal összefonódó, nyargaló vad préri szabadságát, az elfojtott belső Én misztikus mágiáját és a természet iránti rajongást. Az album kezdő dala a Flora egy misztikus szellem szimbolikus kitörés a hétköznapjainkból. A következő Blues Spirit-ben pedig már szárnyal ez a szellem a misztikus világ prérijén. Hallani a szelet és lovak vágtatását a Saturnian Puszta. A Guide for Survival csendes, csiripelő rónai morajában. A tehetetlen lélek szabadulást a post őrületben és a megnyúgvó elcsendesedést. De hasonló hangvételű a drámai hangulatú, vadnyugati folk hatású Children Don’t Get Weary, amire ráépítkezik a csendes meditatív Kind Favor. És ilyen magányos  lovas hangulata van a Cantó Ciegro daluknak is. A Heimat csendes wave/dark hullámai egy kitörésre váró folyammá gyűlnek össze, és repesztik is a gátat a záró Twelve Stars zörgő iparias és alteres Nick Cave-es ötvözetében, amiből kiutat, s megnyugvást találunk a dal végére beékelődő balladás esőfüggöny alatt.
Medeia Fiai zenéje hatásos és egyedülálló. Nyugodt szívvel mondható, hogy világszínvonalú anyagot alkotott mind szövegileg, mind énektémáikban és zenéjükben is. Zenéjükben betömörödő tradicionális folk, blues, gospel szavalások olyan érzést rezegtetnek meg bennünk, amit magunkban legbelül örökké keresünk, de mégis átsiklunk felettük a rohanó hétköznapjainkkal.


Tagok: Lanczkor Gábor – akusztikus és elektromos gitár, vokál, Lengyel Zoltán – ének, bendzsó, portugál gitár és egyebek, Orcsik Roland – gong, ütősök, zajok, Szokol Szilárd – dobok, ütősök






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése